A ​pofon 26 csillagozás

Christos Tsiolkas: A pofon

Melbourne ​egyik kertvárosi házában, egy napsütéses kerti partin a házigazda unokatestvére pofon vág egy kisfiút. A pofon szinte visszhangzik a rémült csendben. A szülők később feljelentést tesznek. Eljön a tárgyalás napja, és a kisfiút bántalmazó férfit felmenti a bíróság.

Christos Tsiolkas könyve néhány mondatban összefoglalható, de hiba lenne, ha csak a történetre koncentrálnánk, hiszen „A pofon” jóval több ennél. A szerző görbe tükröt tart elénk, miközben bemutatja, ki hogyan reagál az elcsattant pofon nyomán kialakult helyzetre. A regény valójában provokatív korrajz, amely őszintén szól generációk közötti ellentétről, hazugságokkal fűszerezett kapcsolatokról, rasszizmusról, elfojtott és nyíltan felvállalt szexualitásról, széthulló családokról, előítéletekről, toleranciáról, öregedésről, betegségről és halálról… azaz rólunk és mindarról, ami körülvesz bennünket. Nélkülözhetetlen olvasmány mindenkinek, aki hajlandó kritikusan szemlélni saját helyzetét a mai… (tovább)

Eredeti mű: Christos Tsiolkas: The Slap

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Alexandra, Pécs, 2012
486 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632978826 · Fordította: Gyuris Norbert

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
cseri P
Christos Tsiolkas: A pofon

Na, hát nem tudom pontosan, hogy hívják ezt a műfajt, de én szeretem legjobban a könnyedebbek közül, ezt a családos-problémásat, amit Picoult is csinál, csak ő ugye elég hatásvadász módon, de pl. még Sue Miller vagy Bohjalian, de ők meg nem nagyon vannak lefordítva. Szóval keresni szoktam az ilyeneket, és valóban ez is ez a vonulat, és igazából tetszett is.
Egy melbourne-i baráti-rokoni társaságba csöppenünk bele, ami igaz multikulti kavalkád, a görög bevándorló meg az indiai származású felesége, tősgyökeres ausztrálok, még őslakos is van köztük, aki áttért a muzulmán hitre, aztán arabok, félig angol lányka, akinek a biszexuális apukája aids-ben halt meg, de előtte megtanította sminkelni stb., és persze gazdagok és szegények és mindenkiről mindenféle kiderül. Leginkább az, hogy milyen jellemtelenek és ellenszenvesek valójában. Nyolc fejezet van nyolc különböző szereplő szemszögéből, érdekes, ahogy továbbgördül így a cselekmény.
Nekem feleennyi obszcenitás és durva szexjelenet elég lett volna.

4 hozzászólás
>!
mályva
Christos Tsiolkas: A pofon

egyre ügyesebb vagyok
mostmár csak a negyedéig olvastam, aztán a végét skimmingeltem, hogy lássam, ebből tényleg semmi jó nem lesz
@ppeva értékelése nagyon tetszik, nem tudtam volna leírni jobban a nemtetszésemet, a haragomat
számomra igazán fölösleges könyv
alpári, trágár, agresszív, indokolatlan
csalódás volt ez a könyv
azt hittem, tényleg A POFONról fog szólni – nevelési elvekről, problémákról, bukásokról
jellemfejlődést vártam – kompromisszumokat, megbánást, megbocsátást (esetleg katarzist? – az hova lett??)
ez a könyv sehova nem tart -és nem igazán a "pofon"ról szól, ha szól vmiről egyáltalán-
akit érdekel, az olvassa el az első oldalt, és aztán akkor olvassa tovább, ha semmi egyebet nem vár

3 hozzászólás
>!
dianna76 P
Christos Tsiolkas: A pofon

Nem volt ez olyan rossz olvasnivaló. Az elején azt gondoltam, hogy minek is kellett ez nekem? Valahogy nem sikerült ráhangolódnom. A szereplőket jegyzetelnem kellett, hogy tudjam ki kicsoda, és kihez tartozik. Aztán végre elcsattant az a pofon, s onnantól átment érdekesebbe a történet. Tetszett ez a főszereplők szerinti felbontás. Tényleg többről szólt ez a regény egy pofonnál. Elég sok témába belementünk utat engedve a filozofálásnak. Volt itt szó a muzulmán vallásról, melyben a nők kiszolgáltatokká válnak a férfiaknak, a kurválkodásról, abortuszról és szülésről, házasságról és simán együttélésről, anyaságról és gyermektelenségről, ill ezen ellentétek összevetéséről. A fiatal lányok kurvásan való kinézetén elgondolkodtam. Ez eléggé aktuális hazánkban is, azt gondolom.
Tele volt ez a regény hazugsággal, kábítószerrel, mássággal, vallomásokkal, szerelemmel, megcsalással, kábítószerrel. Amolyan vegyes felvágott volt.
A pofonon túl a világ dolgait is több korosztály szemén keresztül láthattuk. Megjelent a fiatalság, a középkorosztály, és az időskor. S mindez egy szálon futva, egy családon, baráti körön belül.
Kedvenc fejezetem Connie, Rosie, és Richie volt, de szívesen olvastam Aisha oldalait is. A férfiak fejezeteit kevésbé kedveltem, sőt Manolisét kimondottan untam.
A külön fejezeteken keresztül megismerhettük a szereplők jellemvonásait. Érdekes, hogy gyakorlatilag mindenkinek vagy a jelene, vagy a múltja volt bűnös, ill rossz.
Az egész regényt áthatotta az emberi romlottság. Kell ilyet is olvasni!!

>!
mirha P
Christos Tsiolkas: A pofon

Kár, hogy nem lehet öt csillagnál többet adni, mert régen olvastam olyan könyvet, ami ennyire megérintett volna. Tíz évvel ezelőtt valószínűleg nem tudtam volna vele mit kezdeni, mert a benne lefestett világ nem rózsaszínű, zavaró, felzaklat. Most, öregen és cinikusan végig bólogattam olvasás közben, igen, ilyenek vagyunk, ilyen a világ, a karakterek akár a szomszédaim, a munkatársaim, a barátaim is lehettek volna. A problémák egy része a multikulti környezetből adódik, (amilyenné Európa is válik lassacskán), de ez csak a felszín, a mélyből univerzális témák türemkednek elő. Rá kellene tenni egy korhatáros karikát: vigyázat, életszagú, zseniális regény csak erős idegzetű felnőtteknek, a tartalom alkalmas arra, hogy megviseljen, felkavarjon és elgondolkodtasson.

3 hozzászólás
>!
tizkicsikonyv
Christos Tsiolkas: A pofon

A regény voltaképp egyetlen esemény köré épül, hol szó szoros értelemben, hol meglehetősen elvonatkoztatva, de alapjaiban mégis megmaradva a gyökereknél. Ez esemény pedig egy pofon. Nahát-nahát, micsoda meglepetés, ugye?

Szóval egy ártalmatlannak induló kerti parti vesztét okozza, amikor az egyik résztvevőnél elszakad a cérna és megpofoz egy hároméves kisfiút. Ez aztán a lehető legkülönbözőbb érzéseket váltja ki a jelenlevőkből, és meglátjuk, hogy egy aprócska pofon micsoda nem várt lavinát indít el aztán – azok életében is, akik pusztán távoli megfigyelői voltak az eseménynek.

Szerintem borzasztóan érdekes Tsiolkas elgondolása, és egy komplett – méghozzá nem is rövid – regényt épített fel pusztán egyetlen pofon köré. Megismerjük a szereplők garmadáját, bepillantást kapunk gondolataikba, múltjukba, és abba is, hogy a pofon hatására milyen irányba halad tovább az életük. Rendkívül érdekes ez azok számára, akik szeretnek emberi sorsokról olvasni. Kifejezetten jó ötletnek tartom, hogy mindegyik fejezet más-más szereplőről szól, miközben a szálak mégis összeérnek. Így sokkal teljesebb képet kapunk, és jóval empatikusabban szemlélhetjük az eseményeket, azáltal, hogy megismerjük a motivációkat.

Bővebben: http://tizkicsikonyv.blogspot.hu/2017/02/az-emberi-roml…

>!
Andrea_Miskolczi
Christos Tsiolkas: A pofon

„ Átmeneti üresedés”.?) Leginkább J. K. Rowling asszony "Átmeneti üresedése jutott eszembe amikor olvastam. Fél csillaggal gyengébb, a sikerkönyvnél!.-)

>!
banasak
Christos Tsiolkas: A pofon

Számomra elég ismeretlen Ausztrália társadalmi élete, leszámítva egy-két hírmorzsát, amit alkalmanként elolvasok, de ez a könyv rávilágított egyes emberek életén keresztül, hogy vannak problémák, nem is kicsik. Néhol vontatottnak tűnt, ezért a 4 csillag!

>!
nyolcadikutas
Christos Tsiolkas: A pofon

A könyv bebizonyította számomra, hogy a globalizált liberalizmus a világ távoli pontján is felszínre hányja, hogy milyen profán, elborult világban élünk.
Hazugság, hűtlenség, drog, másság, és hiába csóváljuk a fejünket, ebben a világban élünk. Erkölcsi és morális válságban, ahol szinte már nevetséges, ha valaki hű, hisz Istenben, őszinte, becsületes és súlyt gondol a kimondott, adott szónak.
Tükör előttünk, hú, mondjuk, de teszik, de igaz, de aztán mindent ott folytatunk, ahol abba sem hagytuk, mert irigyek vagyunk, Istentelenek és a média által elbutított birkák, akiknek már kolomp sem kell. Meg nyáj sem. Mert otthon ülünk, egyedül, magunkban, isszuk az olcsó sört, rágjuk a ropit és bárgyún vigyorgunk a tévé előtt, amikor valami névtelen senki fején a koronával megmutatja nekünk a hátsóját!

>!
Evicke
Christos Tsiolkas: A pofon

Nem tetszett. A negatív hozzáállás az élethez, a narkó, a folyamatos trágárság, hazudozás egymásnak stb. Ahhoz, hogy lássam, ilyen az élet, nem kell x-száz oldalt végigolvasom, kb. magamtól is tudom. Nem éreztem, hogy ez a könyv segíteni tud nekem abban, hogy ennek ellenére pozitívnak lássam az élet dolgait és vmi lehetőséget, utat mutasson, hogy másképp, jobban is lehet. Nem éreztem, hogy ettől a könyvtől több leszek, jobban fogom magam érezni, hogy valami pluszt nyújt, megoldást is az élet nagy problémáira, nemcsak lehúz.
Ezért félbe is hagytam.
nem

>!
puma
Christos Tsiolkas: A pofon

Nem szeretem, ha egy regényben a drogozás úgy jelenik meg, mintha a szerzőnek ezzel semmi problémája nem lenne, mintha mindenkinek természetes és általanás dolog lenne.
Gondolom a regény írójának is folyton a szexen jár az esze, és olyan stílusban, mint a történet összes szereplőjének.
Egyébként meg tetszett.


Népszerű idézetek

>!
dianna76 P

A kor kegyetlen, a kor a legyőzhetetlen ellenség.

331. oldal

>!
APerfectCircle

Végül az álom, akár az osonva közelítő jövő, hirtelen eljött érte.

486. oldal

>!
dianna76 P

Tudja egyáltalán Jenna, hogy mi is az a szerelem, hogy mennyire fáj, mennyire megmérgezi az ember lelkét, hogy mennyire beteggé tud tenni? Tudja-e, hogy ha szerelmes az ember, akkor folyamatosan egyszerre részeg, be van állva és beteg?

158. oldal

>!
puma

Az első húsz kíméletlen volt, mindig csak nagy gyötrelem árán tudta teljesíteni – mintha soha nem akart volna véget érni. Az idő lassan csordogált, és minden egyes unalmas percét végig kellett szenvednie. Utálta az ismétlődő egyhangúságot. Az első héten majdnem feladta: csak az hajtotta vissza a vízbe, hogy zavarta vézna és gyenge testének tükörképe, melyet az öltözőtükrökben látott. Rájött azonban arra, hogy ha kitart a huszadik hossz végéig, és nem adja fel, belép oda, amit akarata ellenére az iskolai faszkalapokhoz hasonlóan „zónának” nevezett. A zóna idő nélküli önálló tér. Úgy érezte magát benne, mintha be lenne lőve, de mégis egészséges érzés volt. A zónában az idő nem unalmas másodpercekből és ólomlábon mozgó percekből állt: a zóna idősíkja egységes volt, kezdet és vég nélkül.

Richie, 452. oldal

>!
dianna76 P

– Mégis, mi olyan jó abban, ha az ember normális? Különbözni jó dolog, másnak lenni, mint a többiek. Ki akar normális lenni John Howard Ausztráliájában?

207. oldal

>!
dianna76 P

– Tudod, azt nem szeretem a kamaszokban, hogy olyan kegyetlenek tudnak lenni.

224. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Markus Zusak: A könyvtolvaj
Kate Morton: Felszáll a köd
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Kate Morton: Az elfeledett kert
Eric Lambert: Húszezer rabló
Anna Funder: Amivé lettünk
John Flanagan: Gorlan romjai
Colleen McCullough: Tövismadarak
Gregory David Roberts: Sántárám I-II.
John Flanagan: A lángoló híd