Egy ​kisfiú 37 csillagozás

Christopher Stevens – Nicola Stevens: Egy kisfiú

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

David ​tizenegy éves. Boldog és egészséges. Szeret iskolába járni, Disney-dalokat énekelni és fára mászni.
David súlyosan autista. Csak néhány szót tud kiejteni. Alig képes kifejezni a legalapvetőbb szükségleteit. Nem ismeri a veszélyt. Nem érti mások érzéseit. Nem hallgat mások szavára.

Az Egy kisfiú David történetét mutatja be a szülei tollából, akik megosztják velünk, milyen egy olyan gyermeket felnevelni, aki örökké kisfiú marad. Egy autista gyermeket könnyű szeretni, de sokkal nehezebb vele élni, mint azt elképzelnénk.

A megrendítő leírás bemutatja az autizmus szívszorító és meglepően örömteli oldalát is. A régen ritkaságnak számító fejlődészavar ma már a brit gyerekek egy százalékát érinti. Christipher és Nicola Stevens nyers és néha brutális őszinteséggel tárja elénk helyenként szívfájdító, néha mulatságos, de mindig inspiráló tapasztalatait.
Ahogy kibontakozik David története, szülei között a szemünk láttára fonódik egyre erősebb kötelék. David… (tovább)

>!
GABO, Budapest, 2009
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636892234 · Fordította: Pheby Krisztina

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Adrienn57 P
Christopher Stevens – Nicola Stevens: Egy kisfiú

Az utóbbi időben több autizmussal kapcsolatos könyvet olvastam, de eddig mindegyik a betegséggel együtt élők tollából fakadt. A környezet és reakcióik, csak érintőlegesen szerepeltek.
Ez a könyv, nagyon maga alá gyűrt, hiszen a szülők mesélik el, azt a borzalmas küzdelmet, amit autistaként született, imádott kisfiúkkal kellett nap-mint nap megélni!
Hatalmas, nagyon szomorú és legyőzhetetlennek tűnő feladatot kaptak a várva várt gyermekkel együtt.
Mégis úgy élték a napjaikat, hogy egymással karöltve, sőt nagyobbik fiúkat sem elhanyagolva.ne azt érezzék, hogy a sors büntetésként szabta rájuk a nem kis problémát. Ők ilyen összetételű családot alkottak, és így kell alakítani az életet!
Szembesülnünk kell a könyvben azzal is, hogy az egészségügy-oktatás részéről, milyen nehéz megfelelő támogatást kapni.
Oldalakat tudnék írni, de ezt csodálatos módon megtette az édesapa!!

>!
Röfipingvin MP
Christopher Stevens – Nicola Stevens: Egy kisfiú

Nem kellenek az olyan szakszavak, mint szociális magány, vagy gyenge centrális koherencia, vagy repetitív mozgástevékenység. El kell olvasni a könyvet, és a való életen keresztül szinte mindent megtudunk az autizmusról.
Szkeptikus voltam, de maximálisan megérte elolvasni, még „szakemberként” is!

>!
Picike
Christopher Stevens – Nicola Stevens: Egy kisfiú

Kicsit becsapós könyv. Nem rossz, hogy egy apa kipanaszkodta magát, hogy milyen nehézségei vannak a súlyosan autista fiával, de kicsit úgy állítja be, hogy az érintett szülők csak üljenek, hagyják, hogy „autistáskodjon” kedvére a gyerek, aztán majd a Világ forog körülötte. Szakemberként tudom, hogy ha ez így működik, akkor ez a gyerek el van veszve, tönkreteszi a saját és mindenki más életét. /Erről lehet vitatkozni velem privátban.:-))/

3 hozzászólás
>!
olvasónő
Christopher Stevens – Nicola Stevens: Egy kisfiú

Jelenleg olvasás alat.Két napja kezdtem, túl jutottam a felén, gyorsan lehet haladni az olvasásával. Tényeket ír le, de épp eza lényege is.Akit érdekel, a téma, annak mindenképp ajánlom.

1 hozzászólás
>!
Ildó P
Christopher Stevens – Nicola Stevens: Egy kisfiú

Nagyszerű könyv volt. Sokkal jobban tetszett, mint hittem.
Az apa szavait olvashatjuk, egy-egy történetet az életükről, mely sokszor nehéz, aggodalmas, boldog.
Folyamatosan fejlődik David, sok boldog percet okoz szüleinek is az olykor bonyolult hétköznapok közt.
Jó volt olvasni, hogy a házasságuk nem romlott meg a diagnózis után, sőt még inkább összekovácsolódtak, a kis lépéseket, az apró örömöket is értékelni tudják.
Az írásmód nem volt száraz, sokszor felvillant a humora is, ami nekem nagyon tetszett.
Szakmailag nem értek hozzá, de azt hiszem mindent megtesznek David fejlődésért és igazán boldog gyerek.

>!
hársvirág
Christopher Stevens – Nicola Stevens: Egy kisfiú

Ami a legjobban tetszett a könyvben: a szülők szeretete!
Az elfogadás, hogy nem lázadtak, hogy miért pont ők, miért az ő gyerekük… hoztak (szerintem) jó és rossz döntéseket, de mindent a szeretet motivált.
Nálunk volt egy évig egy autista kisfiú (nem tudtuk, hogy az, de nagyon hamar rájöttünk), a legnehezebb az volt benne, hogy képtelen volt szeretni. Vagy lehet, hogy rosszul mondom, lehet, hogy ők szeretnek, csak nem tudják kimutatni… nem tudom.
De hogy ezt milyen nehéz elviselni: hogy szeretettel beszélsz hozzá, átnéz rajtad… szeretettel gondozod nap nap után, erre a közértben megfogja egy vadidegen kezés és elindul vele, mert az megy épp kifelé a boltból és ő megunta a vásárlást… hogy főzöd neki a finomságokat és ő a szemedbe köpi… hogy átöleled, ő meg eltol maágtól… hogy ordít és hiába a babusgatás, a sétálás, minden…. szóval hogy nincs visszajelzés.
Down kórosokat is ismerek, ők például olyan sok szeretetet adnak, annyira kedvesek és ragaszkodóak tudnak lenni, hogy ez kárpótolja az embert.
De úgy szeretni valakit, hogy az nem viszonozza: na ez nagyon nehéz.
Az már más kérdés, hogy ez a házaspár szerintem elég rossz döntést hozott azzal, hogy mindent ráhagyott a gyerekre szinte… hiszen ezzel csak erősítették benne a tudatot, hogy a többi ember körülötte csak kiszolgáló személyzet, érzelmek és gondolatok nélkül (ezt maga az író is hasonlóan fogalmazta meg). Szerintem a gyerekben tudatosítani kell, hogy nem körülötte forog a világ, hogy mindenkinek vannak szükségletei, igényei, érzései…
Mindenesetre érdemes elolvasni szerintem, az elfogadás szempontjából fontos olvasmány. És hogy megértsük, milyen nehézségeken mennek át egy autista gyerek szülei.
Hiányoltam, hogy a testvéréről keveset hallhattunk: biztos vagyok benne, hogy az ő életére is keményen rányomta a bélyegét a betegség. Kíváncsi lettem volna, hogy mennyire lett empatikusabb, vagy idegesebb, vagy bármilyenebb… szóval hogy hogyan hatott rá, hogy őt hogyan kezelték a szülők.

>!
emerita
Christopher Stevens – Nicola Stevens: Egy kisfiú

Számomra a témakör legjobb könyve! A fülszöveg mindent elmond róla.

>!
dianna76 P
Christopher Stevens – Nicola Stevens: Egy kisfiú

Másodszor olvastam, de természetesen maradnak a csillagok!
A témában eddig olvasott könyvek között egyedülálló. Tényleg magáról az autizmusról, ill. az autizmussal élő személyről szól, s a családi hétköznapokról, küzdelmekről, könnyekről, örömről, nevetésről. (Azért a Cifraárnyak és denevérek című könyvről nem feledkeztem meg!)
Megmutatja a szülők önzetlen szeretetét sérült gyermekük iránt. Sokszor megmosolyogtató volt, amit David cselekedett, de voltak rémisztő jelenetek is. Azért éreztem úgy, hogy néha talán sokat megengednek. Persze én nem tudhatom, hogy bizonyos helyzetekben mit lehetne tenni egy ilyen gyermekkel. Le a kalappal a szülők előtt, hogy mindent ilyen hidegvérrel tudtak kezelni.
Tetszett, hogy nyomon követhető volt David fejlődése értelmileg, pszichikailag. S egyre-másra megmutatkozott, hogy David okos, és sokszor bizony fifikás is! Davidon keresztül kibontakozik az autizmus és az arra jellemző tulajdonságok, viselkedések, érzelmek, érzékelések.
Elgondolkodtam, hogy vajon ténylegesen mi mehet végbe egy autista ember fejében, gondolataiban? Persze vannak autista emberek által írt életregények, melyek megmutatják érzelmeiket, és azt ahogyan ők látják a világot. De mi van az olyanokkal, mint David? A súlyosabb autistákkal? Ők nem tudják ezt nekünk elmondani, leírni.
A gyógypedagógusok- és asszisztensek, Daviddel foglalkozó intézmények hozzáállása pozitív volt, de a pszichológus megdöbbentett. Megbüntetni egy mentálisan sérült gyereket a tetteiért, ráadásul fájdalomingerrel, így megtanítva mi a jó cselekedet és mi a rossz?? Akinek ilyen gondolat felmerül a fejében, visszaadhatja a diplomáját! Szerintem.
Tetszett, hogy a szakmai részre is kitért(ek) az író(k), de nem vitték ezt túlzásba, és nem ment el a könyv szakmai irányba. A valamikori, pszichiáterektől származó elmélet, mely szerint az autizmus oka az anyában ill. annak életmódjában keresendő, és az autistákat ki kell szakítani a családjukból, hogy egy intézmény falai közt elsenyvedjenek – hát ez szintén megdöbbentett. Persze akkoriban más világ volt, és keveset tudtak a mentális betegségekről, és magáról a spektrumzavarról.
A könyv szívszorító, de nem elkeserítő. Igazából – ahogy a szülők is megállapították – egy boldog Davidet ismerünk meg belőle, aki szerencsésnek is mondható, hogy ilyen odaadó, önzetlen szülőkkel áldotta meg a sors.

>!
domokosmirtill
Christopher Stevens – Nicola Stevens: Egy kisfiú

Normális család, korántsem normális élettel.
Minden megvan, ami kell, szerető anya, apa és két kisfiú, csakhogy David autista.
A betegség felforgatta az életüket, ők mégis így szeretik azt. Egyszerre érdekes és megdöbbentő, vidám és szomorú.
Ahogy a könyv ezt bemutatja, mindenkinek megváltozik a véleménye és a nézőpontja.
Remekmű :)

>!
gellertanya
Christopher Stevens – Nicola Stevens: Egy kisfiú

Nagyszerű írás! Tanácsokkal látott el, hogy hogyan kezeljük az embereket, kicsit más gyerekeink védelmére. Vagy a saját magunkera? Ráadásul segített engedni a görcsön, melyet az okozott, hogy mi legyen a fontosabb: megfelelni, vagy elfogadni?


Népszerű idézetek

>!
Fermina

Ő is csak egy kisfiú, épp olyan valódi, és különleges akárcsak a többi.
Ezért tartom sértőnek, ha a fogyatékossága szerint kategorizálják, mintha egy diagram szeletén élne, és csak egy lenne a hatvanötből, mint egy klón a Star Trek filmekből.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Star Trek
>!
gumicukor

Az autizmus darabokra törte az életünket – és családot kovácsolt a szilánkokból.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: autizmus
>!
Fermina

Amikor nászutunkról hazaérkeztünk Bristolba, beraktuk az agancsot az ágy alá, és egy éven belül megszületett James fiunk.Később egy kalapácsot raktunk a deszkák alá, majd Nicky életet adott egy rombolási szakértőnek.

18. oldal

>!
Röfipingvin MP

Nickynek az Országos Autista Szövetség képeslapjának szövege nyerte el a tetszését: „Ez a gyermek autista. Köszönjük megértését.” (Azonnali nyertes – aki ezután faksznizni kezd, az hivatalosan nem megértő.) Olyan pólót szerettem volna csináltatni Davidnek, amin ez áll: „Az általános szabályok és feltételek nem érvényesek”, vagy „Vigyázz, magas feszültség!”

110. oldal 3. bek.

>!
Röfipingvin MP

Egy másik alkalommal a Tesco sörösrészlegén David megragadott egy üveg Guinnesst, és egyenesen egy középkorú férfi lába elé csapta.

190. oldal 5. bek.

10 hozzászólás
>!
Judit_Krisztina

A düh elmúlik, a szomorúság eltompul, a sokk elillan. A szégyen azonban megőrzi az erejét és hosszú idő elteltével is elfintorítjuk az arcunkat, ha eszünkbe jut.

105. oldal

>!
Nandi

Nicky fehér esküvőre vágyott. Meg is kapta : Lappföldön házasodtunk össze, jóval az északi sarkkör fölött, február végén.

>!
dianna76 P

Egyetlen szemszög létezett az egész világon: Davidé. Nem hitte, hogy mások mást látnak és éreznek, mint amit ő lát és érez. Így nem meglepő, hogy arra a következtetésre jutott, hogy mások nem érző lények.

230. oldal

>!
Röfipingvin MP

David: Használati útmutató. Amelyben háromdimenziós képek mutatják, hogy az agynak mely részei hiányoznak. A hibaelhárító kézikönyv tárgymutatójában pedig fel lehetne lapozni az előzmények nélküli üvöltést, és egy egész fejezetnyi kórmeghatározás állna rendelkezésünkre.

10. oldal 3. bek.

>!
Nandi

Sokkal rosszabb, ha olyan helyen nemkívánatos az ember , ahova eleve el sem akart menni, mint amikor saját barátai küldik el.


Hasonló könyvek címkék alapján

Theo Peeters: Autizmus
Axel Brauns: Cifraárnyak és denevérek
Jodi Picoult: Házirend
Daniel Gottlieb: Drága Sam!
Melanie Bös: Gyereklélek
Therese Joliffe – Richard Landsdown – Clive Robinson: Egy személyes beszámoló
Kristine Barnett: A szikra
Ellen Notbohm: Tíz dolog – amit minden autizmussal élő gyermek szeretné, ha tudnál
Patricia Howlin – Simon Baron-Cohen – Julie Hadwin: Miként tanítsuk az elmeolvasást autizmussal élő gyermekeknek?
Tony Attwood: Különös gyerekek