Filozófia ​a keresztény ókorban 0 csillagozás

Christopher Stead: Filozófia a keresztény ókorban

Stead professzor számos mértékadó monográfia szerzője a korai keresztény teológia területén. Jelen könyve a keresztény teológia és a filozófia kapcsolatainak első öt évszázadát tekinti át. A szerző azonban nemcsak egyszerűen saját szavaival meséli el újra a számtalanszor tárgyalt történetet, hanem kiváló teológiatörténészként, aki egyszersmind a modern filozófia eszköztárában is otthonosan mozog, új megközelítésben taglalja ezt az izgalmas korszakot. Elsősorban a felmerülő filozófiai problémákra koncentrál, és tárgyalását ezek köré szervezi. Mindeközben gondosan ügyel arra, hogy könyve előzetes ismeretek nélkül is érthető legyen. Ennek jegyében az első hét fejezetben az ókori filozófiai háttér rövid áttekintését is nyújtja, a mű céljából releváns problémákra összpontosítva. Mindezen erényei, valamint világos tárgyalásmódja révén nemcsak leendő teológusok és filozófusok tankönyvéül szolgálhat, de általában a művelt érdeklődőt is megszólítja.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Historia philosophiae Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2002
286 oldal · ISBN: 9633893003 · Fordította: Bugár M. István

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 18


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

„Az Isten Fia meghalt: ez teljesen hihető, mert abszurd; eltemetése után pedig ismét feltámadt: ez bizonyos, mert lehetetlen.” [Tertullianus]

II.10. (Isten létének bizonyítékai)

Lunemorte P>!

Természetesen bizonyos mértékig figyelembe kell vennünk a héber nyelv szokását, hogy a történéseket fizikai kifejezésekkel írja le: nyilvánvalóan azt mondták például, hogy “orcáját látni”, ahol mi úgy fejeznénk ki magunkat, hogy “jóindulatát élvezni”; és az Apostolok Cselekedeteiben Péter is azt mondja, “Lásd a férfiak lábait…”, miközben alig ért ezalatt többet, mint azt, hogy “Nézd csak, jönnek”. Az apokaliptikus írók részletező realizmusa azonban az egyszerű emberek számára olyan benyomást közvetített Istenről, hogy “lábai … mellkasa … feje … haja … szemei” vannak, és “jobbja”, mint egy embernek, ahogy azt a jelenések 1,13–16-ban olvassuk.

II.9. (Görög és zsidó istenfogalmak)

Lunemorte P>!

Létezett egy ősi bevett és szívós hit, miszerint azok a dolgok, amelyek képesek magukat mozgatni, mint a tűz vagy a források, valamiféleképpen élő s így lélekkel rendelkező dolgok kell hogy legyenek. Talán ezért jelentette ki Thálész, akit hagyományosan a görög filozófia megalapítójának tartanak, hogy „minden istenekkel tele”.

I.1. (A kezdetektől Szókratészig)

Lunemorte P>!

Az elgondolás, hogy a Formákat élettel és hatóerővel lehet felruházni, sokkal inkább lelkekhez teszi őket hasonlóvá. Platón már maga is találkozhatott Xenokratész definíciójával, miszerint a lélek „önmagát mozgató szám”, ahol a különös gondolat, hogy a szám mozogni és cselekedni képes, talán a lélek régebbi definíciójából származik, hogy tudniillik a lélek harmónia, hiszen a harmóniát számokként lehet definiálni, és a harmonikus rezgés beszédet alkothat, vagy lerombolhat akár egy hidat.

I.3. (Platón érett kori filozófiája)


Hasonló könyvek címkék alapján

John Stott: Pál levele a Rómaiakhoz
G. K. Chesterton: Aquinói Szent Tamás
Lukács László – Puskás Attila (szerk.): Karácsony titka
Ghislain Lafont: A katolikus egyház teológiatörténete
Szent Ágoston: „A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve”
Sir Isaac Newton: Észrevételek Dániel próféciáiról és Szt. János Apokalipsziséről
C. S. Lewis: Keresztény vagyok
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Roger Crowley: 1453
Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes visszatér