A ​tökéletes trükk 185 csillagozás

Christopher Priest: A tökéletes trükk

Szédítő, viktoriánus hangulatú, díjnyertes regény két bűvészről és halálos ellentétükről, mely családjaik több nemzedékére hatással van. Vitájuk középpontjában egy bámulatos trükk áll, amit mindketten előadnak műsorukban. A varázslat titka egyszerű, ám az ellenfelek számára a valódi rejtély sokkal mélyebben rejtőzik.
A regényből nagy sikerű film készült.

Eredeti mű: Christopher Priest: The Prestige

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Delta Vision, Budapest, 2007
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639679481 · Fordította: Békési József, Sándor Zoltán

Enciklopédia 2


Kedvencelte 37

Most olvassa 4

Várólistára tette 245

Kívánságlistára tette 190

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Ardena P
Christopher Priest: A tökéletes trükk

El vagyok kámpicsorodva. :( Egyrészt azért, mert azt hittem, hogy kedvenc lesz, és sajnos közel sem járt hozzá, másrészt azért, mert most olyat fogok írni, amit még idáig nem: a film sok-sok hosszal veri a könyvet. Olvasás közben gyorsan megnéztem még egyszer, hogy mindenre emlékezzek, jó alaposan ki tudjam elemezni, össze tudjam hasonlítani, de lehet, hogy kár volt, mert így még gyengébbnek éreztem a könyvformátumot. :( Persze a látványvilággal és a válogatott színészekkel nehéz versenyre kelni, de ilyen szempontból megpróbálok objektívan értékelni.
A szövegezéssel, a szerkezetével nem is lett volna bajom, szívesen elolvasgatom az ilyen naplóregényeket, amik kicsit régiesebb stílusban íródtak, maga az alapötlet zseniális, mert hát mi másból lehet ilyen fantasztikus filmet forgatni, de valahogy a kivitelezés, a történetvezetés alulmúlta a várakozásaimat. A filmben sokkal megalapozottabb a két bűvész ellentéte, Tesla után nem győztem nyomozni, miután megnéztem, a könyv viszont nem váltott ki belőlem ilyesmit, itt inkább negatív szerepet kapott, nem értettem, hogy miért kell már a közepén bedobni az egyik legnagyobb titkot spoiler, de ami a leginkább nem tetszett, az az Angier-féle szál „lezárása”.
A filmben azt sem tudtam, kinek szurkoljak éppen, mert valahol mindkét spoiler szereplő a szívemhez nőtt, itt viszont egyikük sem volt szimpatikus igazán. Az elején még azt mondtam, hogy kár, hogy a leszármazottak kimaradtak a filmből, a végére ez az érzésem is megváltozott, most már inkább úgy gondolom, hogy a könyvnek is egy gyenge pontja az, hogy benne vannak. :(
Összességében a bűvészek világa, a kérdésfelvetés, hogy meddig szabad/kell elmenni céljaink elérése érdekében, mi a megszállottság, szabad-e, kell-e bosszút állni, és hogy ez kire milyen hatással van, nagyon tetszett, de valahogy mégsem lett az én könyvem. A filmet viszont biztosan meg fogom nézni még néhány alkalommal.

4 hozzászólás
>!
Noro MP
Christopher Priest: A tökéletes trükk

A regény egy roppant különös mentalitást mutat be: miért teszi föl valaki az egész életét egyetlen trükk tökéletesítésére? És ez alatt nem azt értem, hogy 30-40 éven át napi 8 órát szán rá, hanem valóban az egészet, magánéletében is folyamatosan fenntartva a játékot. A könyv két naplóból áll össze, és mindkettőben ilyesféle megszállottságot tapasztalhatunk, bár a két trükk – és azok ára – között a különbség ég és föld.
Priest nagyon jól elkapta a megfelelő stílust: nem csak arra kell figyelni, amit leír, hanem arra is, amit kihagy, hiszen „bűvészkedik” a történettel. (A trükk felfedésében segít, ha úgy olvassuk, hogy vajon mi lenne a legfurcsább megoldás, ami a könyv kontextusába még belefér? Egyébként szerintem minden fantasztikumot így kellene olvasni. Meg írni is) A legtöbb trükk megérthető már az első erősebb célzásokból, de azért akad olyan rejtély is, amely végigkíséri az egész történetet.

(Ui: milyen film?)

8 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Jellemzően nem szoktam szeretni, sőt, kifejezetten ellene vagyok annak, ha egy könyvet egy filmhez próbálnak hasonlítani, A tökéletes trükk esetében mégis kénytelen vagyok kivételt tenni: egyszerűen nem tudom önállóan értékelni a könyvet, már csak azért sem, mert Nolan rendezését nagyon szeretem. Így aztán muszáj azt mondanom, hogy a regény egyszerre jobb és rosszabb is, mint a film – úgyhogy tulajdonképpen tökéletes maga az adaptáció folyamata.
Egyrészt jobb, mert a stílus és a prózai forma sokat dobott a hangulaton, élveztem a különböző nézőpontokat, különösen ahogy Priest játszik a „megbízhatatlan narrátor” írói eszközzel.
Másrészt viszont rosszabb, ugyanis úgy tűnt, mintha a feszültség és a rejtélyesség szempontjából folyamatosan önmaga ellen dolgozna: ez a része nem hatott igazán, a mozgókép sokkal ügyesebben és szórakoztatóbban oldotta meg a figyelem fenntartását (ráadásul milyen jó színészekkel!).
Ettől a furcsa kettősségtől eltekintve viszont igencsak élveztem a regényt – ám azért mindenképpen érdemes mellette (előtte?) a filmet is megnézni.

1 hozzászólás
>!
WerWolf
Christopher Priest: A tökéletes trükk

A film az egyik kedvencem. Kicsit súlytalanul is kezdtem a történetnek, mert tudtam, hogy mi a titok. De pont annyira tér el a filmes verzió a könyvtől, hogy élvezhető legyen a regény.
Priest nagy mesélő, és talán Angier történetét kicsit túl alaposan is tárja az olvasó elé.
A történet, a rivalizálás, magának a regénynek a fölépítése is fantasztikus. Nem beszélve arról, hogy Teslát is beleszőtte, aki az egyik legnagyobb ember a szememben.
A vége? Hátborzongató. Inkább illik horrorba, mint fantasybe. A helyszín, a hangulat…nagyon jó lett megválasztva és megteremte.
Aki látta már a filmet, annak is ajánlott a könyv elolvasása, mert teljesen mást nyújt.

1 hozzászólás
>!
Dubovszki_Martin P
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Nem tudom, hogy miként lett volna szerencsés, de úgy alakult, hogy a filmadaptációt előbb láttam, mint a forrást olvastam volna. Így viszont nem tudtam eltekinteni az állandó hasonlítgatástól.
Valószínűleg, ha fordítva történt volna, akkor a könyvet tartanám egy leheletnyivel jobbnak, nem pedig a filmet. Ami tulajdonképpen igaz is lenne, ha egy kalap alá tudnánk venni a két alkotást. Ám mivel más-más eszközkészlettel rendelkezik a két mű, ezért csak a saját nemében lehet értékelni, ott pedig mind a kettő jól szerepel.
A könyv kicsivel mélyebb betekintést enged a bűvészek titokzatos világába. Ma már persze nem divatos a szakma, de a regény által megjelölt időben óriási sztároknak minősültek a bűvészek (persze azért manapság is akad egy-két híres figura, de már átalakulva, amolyan street magician-ként). Főleg, hogy a tudományos fejlődésnek köszönhetően egyre több csodát voltak képesek tenni a színpadon. Több trükkbe is betekintést enged a könyv és részletes leírást is kapunk a kulisszák mögötti világról. A könyv mivoltának köszönhetően részletesebb képet kapunk a korról, Angier és Borden ellentétéről. Naplóregény lévén a különböző nézőpontokból megismert történet is egészen izgalmas.
Bár a film talán kicsit jobb a feszültségkezelésben. Képi világa végig ott motoszkált bennem és valahogy a trükk titkát is jobban kezelte, mint a könyv – ez utóbbiból pedig észrevétlenül kihagyható a jelenkori cselekmény, ahogy Nolan ki is hagyta a film során.
Azért kicsit sajnálom, hogy előbb láttam a filmet… de a maga nemében mind a kettő kiemelkedő alkotás, még ha nem is tökéletes.

>!
dorothy_emerald
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Itt, Molyon valószínűleg sokan egyetértenének azzal az állítással, hogy a könyv mindig jobb, mint a film. Nos, én nem. Ezt a két dolgot ugyanúgy nem lehet jobb-rosszabb sorrendbe állítani, mint anyuka sült krumpliját a nagymama krumplipüréjével. Persze, mindkettő krumpli, de mások az eszközeik, máshogy működnek, máshogy kell készíteni őket, és persze, más is készíti őket. Szerethetem az egyiket jobban, de az nem azt mutatja, hogy jobb, hanem, hogy nekem az most jobban ízlik. Természetesen anyukának is lehet rossz napja, nagymama lába is bedagadhat, és készülhet rossz sült krumpli és krumplipüré is. Továbbá szerintem nagyon fontos a sorrend is, mert ha jól belakok a nagyi istenifinom püréjével, akkor lehet bármilyen jó az a sült krumpli, már nem fog annyira kelleni.
És az a helyzet, hogy én most nagyon belakmároztam Nolan nagypapi zseniálisan jó krumplipüréjéből, és azt a sült krumplit leginkább udvariasságból kóstoltam meg. No nem mintha rossz lett volna, nem égett meg, szépen volt sütve, de olyan egyenetlenül vágták fel azokat a hasábokat. Priest nem csak a két bűvészre koncentrált, hanem a történetük utóhatásairól is írt, a dédunokák szintjén. Számomra ez a szál teljesen érdektelen volt, nagy durung burgonyák, amik belül még kicsit nyersek is maradtak. A dédunokák karakterei nem éltek igazán, ott voltak, de bennem semmit sem mozgattak meg. A végén hagynának maguk után valami kis kérdőjelet, de tulajdonképpen nem érdekesek. Velük ellentétben a két bűvész nagyon jól sikerült. Több oldalról is megismerhetjük őket, élnek a lapokon, és igazán érdekesek. A vetélkedésük izgalmas, szépen aranybarnára sült, finoman sózott, jól adagolt. Egyedül a végén éreztem azt, hogy Angier-t túlpörgette az író egy kicsit. A kevesebb néha több, sült krumpliból is.
Összességében finom lett a könyv, de nekem most sokkal, de sokkal jobban ízlett a film, ahol elvettek pár karaktert, meghúzták a cselekményt, és kicsit átírták a motivációkat. Na, azt a pürét, azt mindenképp kóstoljátok meg :).

8 hozzászólás
>!
Blissenobiarella
Christopher Priest: A tökéletes trükk

A könyv a legtöbb esetben többet nyújt, mint a belőle készült film, és ez ebben az esetben sincs másként. Bár már láttam a filmet, és ezért ismertem az előttem álló történetet, mégis borzasztóan élveztem ezt a könyvet, még így is szinte letehetetlen volt. A legvégső csavar talán egy kicsit már túlzásba esett. Így a könyv nem egy lezárt, kerek történet, de lehet rajta gondolkodni…
Szívből ajánlom mindenkinek, tényleg rendkívüli. (A film is szuper amúgy)

Külön öröm számomra Tesla szerepeltetése, és az, hogy – amennyire laikus érdeklődőként meg tudom ítélni – hitelesen szerepeltetik. Ami a találmányt illeti… Nos, Tesláról van szó, szóval akár még el is hihetjük. Egy kicsit.

1 hozzászólás
>!
Dora_Elizabeth P
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Azt a… hűha! Ez az első mondat, amit ki tudok nyögni az utolsó sor után.

Félig-meddig én is előbb láttam a belőle készült filmet. Azért írom így, hogy félig-meddig, mert nem néztem végig. Azt mondták, hogy ez egy zseniális alkotás. (Mármint a film.) Nekem ez nagyrészt a színészek miatt volt az. Egyébként nem gondolom nagy durranásnak a könyv után. Illetve nem gondoltam azt, hogy a film sokkal jobb volt. Jó, persze a látványvilágot a könyv nem tudja felülmúlni, mivel csak naplókat és visszaemlékezéseket olvashatunk. Vagyis valakinek mindig a fejében vagyunk. De! Az, hogy a könyvnek csak a felét dolgozta fel a film, szerintem nagy hiba volt. Ebből egy sokkal jobbat lehetett volna alkotni.

spoiler

Nekem ez a könyv nagyon tetszett. Ahogy eljutottam Angier naplójának a feléhez, végig azon gondolkodtam, hogy vajon kinek adnék igazat, egyáltalán állást tudnék-e foglalni valamelyik bűvész mellett, hogy „Igen, te jogosan haragszol a másikra.” De sosem tudtam dűlőre jutni. Hol az egyik, hol a másik pártjára álltam, de a könyv végén azt a következtetést vontam le, hogy mindketten saját magukat emésztették fel ebben a félig acsarkodásban és félig versengésben.

A karakterekkel kapcsolatban nagyon vegyesek az érzéseim. Miután Borden és Angier naplójába is betekinthettem, velük ismerkedhettem meg a legjobban. Egyiket sem tartottam jó szereplőnek, önfejű és önző emberek voltak, de az életútjuk izgalmas volt, már amennyire egy naplóban azt vissza lehet adni. Tudtam a történet végét, mármint a tökéletes trükkök számomra ismertek voltak, mert bár nem néztem meg a filmet, megkértem egy barátomat, hogy mesélje el nekem a végét. Még így sem tartottam unalmasnak a történetet. Pontosabban ez miatt nem tartottam annak. Azt el kell ismernem, hogy Borden feljegyzéseinél voltak olyan pontok, amikor alig tudtam vele haladni. Ez szerintem a film miatt is lehet de film ide vagy oda, néhol tényleg eseménytelen és vontatott volt, emiatt fél csillag oda. Voltak elvárásaim, és kerestem, hogy hol fogunk elérkezni oda, ahol a film kezdődik, mert eddig csak a nevek azonosak. Aztán! A könyv második fele tényleg zseniális volt! (és már „tartalmazott némi filmet is”) A legvége pedig! Ritkán olvasok úgy, hogy kapkodom a levegőt és konkrétan azt érzem, hogy én is benne vagyok a könyvben. Teljesen átéltem az egészet, izgalomba hozott és nem akartam, hogy vége legyen. De nagyon előre szaladtam. Egy kicsit még visszatolatok, vannak még gondolataim a könyvvel kapcsolatban.

Például a felépítése teljesen elvarázsolt. Az, hogy összekapcsolta a jelent és a múltat, nem egy egyedi ötlet, de ennél a történetnél határozottan jó volt. Jelen-Borden-Jelen-Angier-Jelen. Trükkös felépítés, és meg is tudom nevezni, hol kezdett a könyv izgalmassá válni. A középső „jelennél”. Előtte eléggé langyos volt, aztán felpezsdült. Naplókról beszélünk, ráadásul bűvészek naplójáról. Nem volt olyan látványvilága, mintha csak elmesélte volna az író a történetet, de így lett számomra hiteles. Két olyan bűvészről van szó, akik akkor éltek, amikor ez a szakma még nagyon kezdetleges volt és újdonságnak számított, tulajdonképpen sok embert el tudtak varázsolni szemfényvesztéssel. Nagyon is érthető, hogy egy naplóba nem jegyezték le a trükkjeiket, nehogy az idegenek kezébe kerüljön véletlenül. Ez a megoldás már csak azért is sodort magával, mert amit az elején nem értettem spoiler, az a végén kiderült. Ha csak elmesélte volna a történéseket az író, nem lett volna ekkora „aha”-élményem.

Szóval ez különösen tetszett benne, hogy mindig elszórt az író egy-egy morzsát, amin agyalhattam. Hogyan kapcsolódik a jelen a múlthoz? Miért haragudott egymásra a két bűvész (ez különösen tetszett)? Mi történt a kis Nickyvel azon az estén? Ő tényleg az, akire gondolok, vagy valaki más? Még így is nagyon sokat gondolkodtam az események láncán, hogy én igazából ismertem a trükköt.

spoiler

spoiler

Olvastam, hogy ez fantasy, esetleg steampunk. Nekem teljesen mindegy a műfaji megjelölés. Egyszerűen jól alkalmazta az elemeket az író. Vett egy szerintem érdekes és gazdag korszakot, a boldog békeidőket. Vett egy tudóst, aki valóban élt, valóban alkotott, és vett egy kutatási területet, amit eléggé kiszínezett.

Hát igen, a vége pedig magáért beszél. Ezért kár is lenne félbehagyni ezt a könyvet, még akkor is, hogy az eleje néhol elég unalmas. Még most sem tértem magamhoz a kábulatból. Annyira nem számítottam egy ilyen végre. El kell ismernem, az író feltette a végén az i-re a pontot. De akkorát!

Akit nem riaszt vissza, hogy egy naplószerű könyv néhol valóban eléggé száraz és eseménytelen, annak ajánlom ezt a művet, mert nagyon jó dolgokat ragad meg. Elgondolkodtató, hogy miért viselkednek így az emberek. Emellett pedig hátborzongató és izgalmas is. Egy dolgot azonban szem előtt kell tartani. Ne várd azt, hogy olyan legyen, mint a film! Mert nem olyan. Mind a kettő külön-külön fantasztikus a maga módján. Szét kell választani a kettőt.

>!
csartak MP
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Jó kis misztikus történet, tetszett a naplók nyelvezete, hangulata, és hogy két nézőpontból ismerjük meg a bűvészek közötti ellentétet. Alfred Borden írása érdekes, ha úgy olvassuk, hogy ismerjük az ő trükkjét, bujkálnak az utalások a sorok között. Jó lehetett ez a 19.század végi és 20.század eleji bűvészvilág, ahogy az iparosodással párhuzamosan alakultak át az értékek.. na és jó lenne egy tökéletes trükk, és részt venni egy előadáson.
Végig izgalmas volt, és a vége sem hagyott kielégítetlenül. A filmet majd ismétlésre előveszem.

15 hozzászólás
>!
Ikarosz
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Erősen indított, tetszett a naplószerű történetmesélés, a sok rejtély. Nem vagyok nagy bűvészetrajongó, de nekem ebben az az igazi élmény, hogy tudom, hogy van valami magyarázat. A legbosszantóbb az, hogy nem tudom, hogy mi a magyarázat.:)
Ezért is éltem meg csalódásként, hogy a történet elment egy misztikusabb, spoiler irányba, és így számomra nem ért körbe a történet. Be van fejezve, szó se róla, de hiányérzet maradt bennem.
Mert a trükk sokkal érdekesebb, ha közben tudjuk, hogy igenis létezik egy teljesen hétköznapi és kézenfekvő magyarázat.


Népszerű idézetek

>!
Natasha

A bűvészek nem azért óvják titkaikat, mert ezek olyan nagy és fontos titkok, hanem mert kicsik és triviálisak. A színpadon végbevitt csodák gyakran olyan abszurd dolgok eredményei, hogy a bűvész szégyellné bevallani, hogy így hajtotta végre őket.

>!
csartak MP

A bűvészet legfontosabb szabálya mindig érvényes: amit látunk, az nem az, ami valójában történik.

102. oldal

1 hozzászólás
>!
cz_z

Emlékszem, egyszer valaki azt mondta, hogy a bűvészettel az a baj, hogy minél jobban igyekszik egy bűvész megóvni a titkait, annál banálisabbak, amikor megismerjük őket.

10. oldal

>!
Batus

Számos alkalommal csaptam be a halált. Épp ezért a halál valószerűtlennek tűnt számomra. Hétköznapi eseménnyé vált, amit valami érthetetlen paradoxon folytán, láthatóan mindig túléltem.

337. oldal

1 hozzászólás
>!
Shanara

(…) a legműveltebb embereket a legkönnyebb becsapni. Az intelligenciájuk elvakítja őket a bűvészkedés titkainak egyszerűségével szemben!

175. oldal (Delta Vision, 2007)

>!
cz_z

üdvözli a jézus krisztus lelkes egyháza
bejelentés nélkül nem fogadunk látogatókat
időpontért hívja a Caldlow 393960 számot
beszállítók és egyebek csengessenek kétszer
jézus szeret téged

13. oldal

17 hozzászólás
>!
cz_z

Titkaim felfedése akár önmagam elárulásának is tekinthető lenne, ha bűvészként nem tudnék gondoskodni róla, hogy önök csak azt lássák, amit én láttatni akarok. Közvetett módon tehát maga ez az írás is egy rejtvény.

26. oldal

>!
Papusz SP

Élvezettel olvasta önnön gyászjelentését a The Timesban, mivel e kiváltságban nem sokan részesülhetnek.

>!
Perly 

A bűvészet csodája nem a technikai titokban rejlik, hanem az előadó ügyességében.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jack Vance: Lyonesse 3. – Madouc
Patricia McKillip: Boszorkányerdő
Michael Moorcock: Gloriána, avagy a kielégítetlen királynő
Robert Holdstock: Mitágó-erdő
Gene Wolfe: A kínvallató árnya
Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazása
Fritz Leiber: Éjasszonyok
Patrick Süskind: A parfüm
Dan Simmons: Káli dala