!

A tökéletes trükk 157 csillagozás

Christopher Priest: A tökéletes trükk
Bookline · 2.990 Ft –15% 2.541 Ft
Könyvtár

Szédítő, viktoriánus hangulatú, díjnyertes regény két bűvészről és halálos ellentétükről, mely családjaik több nemzedékére hatással van. Vitájuk középpontjában egy bámulatos trükk áll, amit mindketten előadnak műsorukban. A varázslat titka egyszerű, ám az ellenfelek számára a valódi rejtély sokkal mélyebben rejtőzik.
A regényből nagy sikerű film készült.

Eredeti mű: Christopher Priest: The Prestige

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Delta Vision, Budapest, 2007
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639679481 · Fordította: Békési József, Sándor Zoltán

Hirdetés

Kedvencelte 33

Most olvassa 6

Várólistára tette 230

Kívánságlistára tette 176

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

+
>!
Noro MP
Christopher Priest: A tökéletes trükk

A regény egy roppant különös mentalitást mutat be: miért teszi föl valaki az egész életét egyetlen trükk tökéletesítésére? És ez alatt nem azt értem, hogy 30-40 éven át napi 8 órát szán rá, hanem valóban az egészet, magánéletében is folyamatosan fenntartva a játékot. A könyv két naplóból áll össze, és mindkettőben ilyesféle megszállottságot tapasztalhatunk, bár a két trükk – és azok ára – között a különbség ég és föld.
Priest nagyon jól elkapta a megfelelő stílust: nem csak arra kell figyelni, amit leír, hanem arra is, amit kihagy, hiszen „bűvészkedik” a történettel. (A trükk felfedésében segít, ha úgy olvassuk, hogy vajon mi lenne a legfurcsább megoldás, ami a könyv kontextusába még belefér? Egyébként szerintem minden fantasztikumot így kellene olvasni. Meg írni is) A legtöbb trükk megérthető már az első erősebb célzásokból, de azért akad olyan rejtély is, amely végigkíséri az egész történetet.

(Ui: milyen film?)

8 hozzászólás
+
>!
Dominik_Blasir 
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Jellemzően nem szoktam szeretni, sőt, kifejezetten ellene vagyok annak, ha egy könyvet egy filmhez próbálnak hasonlítani, A tökéletes trükk esetében mégis kénytelen vagyok kivételt tenni: egyszerűen nem tudom önállóan értékelni a könyvet, már csak azért sem, mert Nolan rendezését nagyon szeretem. Így aztán muszáj azt mondanom, hogy a regény egyszerre jobb és rosszabb is, mint a film – úgyhogy tulajdonképpen tökéletes maga az adaptáció folyamata.
Egyrészt jobb, mert a stílus és a prózai forma sokat dobott a hangulaton, élveztem a különböző nézőpontokat, különösen ahogy Priest játszik a „megbízhatatlan narrátor” írói eszközzel.
Másrészt viszont rosszabb, ugyanis úgy tűnt, mintha a feszültség és a rejtélyesség szempontjából folyamatosan önmaga ellen dolgozna: ez a része nem hatott igazán, a mozgókép sokkal ügyesebben és szórakoztatóbban oldotta meg a figyelem fenntartását (ráadásul milyen jó színészekkel!).
Ettől a furcsa kettősségtől eltekintve viszont igencsak élveztem a regényt – ám azért mindenképpen érdemes mellette (előtte?) a filmet is megnézni.

1 hozzászólás
+
>!
Dubovszki_Martin P
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Nem tudom, hogy miként lett volna szerencsés, de úgy alakult, hogy a filmadaptációt előbb láttam, mint a forrást olvastam volna. Így viszont nem tudtam eltekinteni az állandó hasonlítgatástól.
Valószínűleg, ha fordítva történt volna, akkor a könyvet tartanám egy leheletnyivel jobbnak, nem pedig a filmet. Ami tulajdonképpen igaz is lenne, ha egy kalap alá tudnánk venni a két alkotást. Ám mivel más-más eszközkészlettel rendelkezik a két mű, ezért csak a saját nemében lehet értékelni, ott pedig mind a kettő jól szerepel.
A könyv kicsivel mélyebb betekintést enged a bűvészek titokzatos világába. Ma már persze nem divatos a szakma, de a regény által megjelölt időben óriási sztároknak minősültek a bűvészek (persze azért manapság is akad egy-két híres figura, de már átalakulva, amolyan street magician-ként). Főleg, hogy a tudományos fejlődésnek köszönhetően egyre több csodát voltak képesek tenni a színpadon. Több trükkbe is betekintést enged a könyv és részletes leírást is kapunk a kulisszák mögötti világról. A könyv mivoltának köszönhetően részletesebb képet kapunk a korról, Angier és Borden ellentétéről. Naplóregény lévén a különböző nézőpontokból megismert történet is egészen izgalmas.
Bár a film talán kicsit jobb a feszültségkezelésben. Képi világa végig ott motoszkált bennem és valahogy a trükk titkát is jobban kezelte, mint a könyv – ez utóbbiból pedig észrevétlenül kihagyható a jelenkori cselekmény, ahogy Nolan ki is hagyta a film során.
Azért kicsit sajnálom, hogy előbb láttam a filmet… de a maga nemében mind a kettő kiemelkedő alkotás, még ha nem is tökéletes.

+
>!
dorothy_emerald
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Itt, Molyon valószínűleg sokan egyetértenének azzal az állítással, hogy a könyv mindig jobb, mint a film. Nos, én nem. Ezt a két dolgot ugyanúgy nem lehet jobb-rosszabb sorrendbe állítani, mint anyuka sült krumpliját a nagymama krumplipüréjével. Persze, mindkettő krumpli, de mások az eszközeik, máshogy működnek, máshogy kell készíteni őket, és persze, más is készíti őket. Szerethetem az egyiket jobban, de az nem azt mutatja, hogy jobb, hanem, hogy nekem az most jobban ízlik. Természetesen anyukának is lehet rossz napja, nagymama lába is bedagadhat, és készülhet rossz sült krumpli és krumplipüré is. Továbbá szerintem nagyon fontos a sorrend is, mert ha jól belakok a nagyi istenifinom püréjével, akkor lehet bármilyen jó az a sült krumpli, már nem fog annyira kelleni.
És az a helyzet, hogy én most nagyon belakmároztam Nolan nagypapi zseniálisan jó krumplipüréjéből, és azt a sült krumplit leginkább udvariasságból kóstoltam meg. No nem mintha rossz lett volna, nem égett meg, szépen volt sütve, de olyan egyenetlenül vágták fel azokat a hasábokat. Priest nem csak a két bűvészre koncentrált, hanem a történetük utóhatásairól is írt, a dédunokák szintjén. Számomra ez a szál teljesen érdektelen volt, nagy durung burgonyák, amik belül még kicsit nyersek is maradtak. A dédunokák karakterei nem éltek igazán, ott voltak, de bennem semmit sem mozgattak meg. A végén hagynának maguk után valami kis kérdőjelet, de tulajdonképpen nem érdekesek. Velük ellentétben a két bűvész nagyon jól sikerült. Több oldalról is megismerhetjük őket, élnek a lapokon, és igazán érdekesek. A vetélkedésük izgalmas, szépen aranybarnára sült, finoman sózott, jól adagolt. Egyedül a végén éreztem azt, hogy Angier-t túlpörgette az író egy kicsit. A kevesebb néha több, sült krumpliból is.
Összességében finom lett a könyv, de nekem most sokkal, de sokkal jobban ízlett a film, ahol elvettek pár karaktert, meghúzták a cselekményt, és kicsit átírták a motivációkat. Na, azt a pürét, azt mindenképp kóstoljátok meg :).

8 hozzászólás
+
>!
Blissenobiarella
Christopher Priest: A tökéletes trükk

A könyv a legtöbb esetben többet nyújt, mint a belőle készült film, és ez ebben az esetben sincs másként. Bár már láttam a filmet, és ezért ismertem az előttem álló történetet, mégis borzasztóan élveztem ezt a könyvet, még így is szinte letehetetlen volt. A legvégső csavar talán egy kicsit már túlzásba esett. Így a könyv nem egy lezárt, kerek történet, de lehet rajta gondolkodni…
Szívből ajánlom mindenkinek, tényleg rendkívüli. (A film is szuper amúgy)

Külön öröm számomra Tesla szerepeltetése, és az, hogy – amennyire laikus érdeklődőként meg tudom ítélni – hitelesen szerepeltetik. Ami a találmányt illeti… Nos, Tesláról van szó, szóval akár még el is hihetjük. Egy kicsit.

1 hozzászólás
+
>!
csartak MP
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Jó kis misztikus történet, tetszett a naplók nyelvezete, hangulata, és hogy két nézőpontból ismerjük meg a bűvészek közötti ellentétet. Alfred Borden írása érdekes, ha úgy olvassuk, hogy ismerjük az ő trükkjét, bujkálnak az utalások a sorok között. Jó lehetett ez a 19.század végi és 20.század eleji bűvészvilág, ahogy az iparosodással párhuzamosan alakultak át az értékek.. na és jó lenne egy tökéletes trükk, és részt venni egy előadáson.
Végig izgalmas volt, és a vége sem hagyott kielégítetlenül. A filmet majd ismétlésre előveszem.

15 hozzászólás
+
>!
ViraMors 
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Hírnév és csillogás, színpad és illúzió… Meddig tart a trükk, és hol kezdődik a megszállottság?

Helyenként kissé terjengős, helyenként nagyon is hatásvadász – pont, mint a bűvészek. A kor bemutatásában nem jeleskedik a könyv, a karakterábrázolásban viszont annál inkább. A szereplők, a jellemek, a bűvészet, a motivációk, az egész életeket átható ellentét és rivalizálás bemutatása egyszerűen zseniális. Egyszerre elképesztő és nagyon is emberi, helyenként pedig súrolja a képtelenség határát.
Két napló. Két spoiler élet, egy történet, ami csak akkor áll össze egy egésszé, ha az érem mindkét oldalát ismerjük. (meg a harmadikat és a negyediket a jelenben.) Nekem nagyon bejött. Annak ellenére, hogy a hatásvadász, nem egyszer túlzásba vitt titkolódzás időnként kifejezetten bosszantó volt. De hát bűvészek, és ez a szakmájukkal jár, ezért alapvetően elnézem nekik.
Persze akarva-akaratlanul is összehasonlítom a könyvből készült filmmel – az egyik kedvencemmel – és kivételesen nem tudok választani. Egy remek könyv remek adaptációja. Rengeteg a különbség a kettő között, és azt hiszem, jó ez így.

5 hozzászólás
+
>!
Shanara
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Sokáig halogattam a könyv olvasását, sokat porosodott a polcomon. Ti ne essetek bele ugyanebbe a csapdába, mert ez a könyv ezt nem érdemli meg. Az események a jelenkorban, illetve a Viktoriánus korban, a XIX-XX. század fordulóján játszódnak. A kapocs a korszakok között mindig egy napló vagy valami hasonló kiadvány. Így ismerjük meg a két főszereplőt Alfred Bordent és Ruppert Angiert. Nagyon jó stílusban megírt, javarészt naplóregény, amely elrepíti az olvasót a bűvészek világába. A Viktoriánus kor hangulata kiárad a könyvből és körülöleli az olvasót. A bűvészvilág csillogása már csak a ráadás, a hangulat további fokozása. Engem teljesen elvarázsolt a regény hangulata. Nekem jobban tetszett, mint a film. A két főszereplő közül nem tudok választani, mert mindig az volt a kedvencem, akinek épp az életéről, az érzéseiről olvastam. Egyformán szimpatikus volt mindkettő.
A kiadás nagyon igényes és a borító is egyedi és gyönyörű. Hangulatos… mint a könyv.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2012/03/christopher-pri…

+
>!
Gabye
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Érdekes, számomra eddig ismeretlen világba – a bűvészek életébe enged bepillantást a könyv. Tetszett a struktúra, hogy változó idősíkokon zajlik a történet és az elbeszélő is más. Ebből adódóan eltérő szemszögből ismerjük meg az eseményeket. ÉS nyilván mindig épp az a fél a szimpatikus, akinek a történetét olvasod :-) Még az is megfordult a fejemben, hogy Alfred naplórészét újra kellene olvasni az egész ismeretében, hogy lássam, tényleg vannak-e benne utalások..
Viszont a végét kicsit összecsapottnak és kiszámíthatónak éreztem, ezért a fél csillag levonás. Ezzel együtt olvasásra mindenképp ajánlott!

28 hozzászólás
+
>!
Lénaanyukája
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Első dolog: nem tudtam, hogy a film könyvadaptáció. Második dolog: nem is baj, mert már úgyis régen láttam a filmet, van okom újra megnézni.
Érdekes volt, hogy rögtön úgy kezdődött, ami a filmben egyáltalán benne sem volt, viszont jó kerettörténetet adott Borden és Angier naplóinak. Az is érdekes volt, hogy mindig éppen az volt a szimpatikus, akinek a naplóját olvastam, pedig ugye mindketten kissé görények voltak. És még azt is furcsálltam, hogy itt mintha Angier kissé szimpatikusabb lett volna mégis, pedig a filmben – úgy emlékszem – ő volt a genyóbb. Annak viszont örülök, hogy olyan részek lettek kihagyva, amiket nem is szerettem volna látni, így olvasva is nagyon felzaklatott. spoiler Viszont a könyv végén még mindig kétségek gyötörnek: Borden hogy csinálta??? Nagyon odafigyelve olvastam, de nem tudom, mit higgyek, mert az egész könyv a szemfényvesztésre épül, miért pont az a magyarázat lenne igaz, ami le van írva?
A vége egy kicsit gyors volt nekem, pont azért, mert igazából egy csomó minden nyitott maradt. A következő olvasáskor tuti minden betűre odafigyelek, hátha rájövök a trükkre.


Népszerű idézetek

+
>!
Natasha

A bűvészek nem azért óvják titkaikat, mert ezek olyan nagy és fontos titkok, hanem mert kicsik és triviálisak. A színpadon végbevitt csodák gyakran olyan abszurd dolgok eredményei, hogy a bűvész szégyellné bevallani, hogy így hajtotta végre őket.

+
>!
csartak MP

A bűvészet legfontosabb szabálya mindig érvényes: amit látunk, az nem az, ami valójában történik.

102. oldal

1 hozzászólás
++
>!
cz_z

Emlékszem, egyszer valaki azt mondta, hogy a bűvészettel az a baj, hogy minél jobban igyekszik egy bűvész megóvni a titkait, annál banálisabbak, amikor megismerjük őket.

10. oldal

+
>!
Shanara

(…) a legműveltebb embereket a legkönnyebb becsapni. Az intelligenciájuk elvakítja őket a bűvészkedés titkainak egyszerűségével szemben!

175. oldal (Delta Vision, 2007)

+
>!
cz_z

üdvözli a jézus krisztus lelkes egyháza
bejelentés nélkül nem fogadunk látogatókat
időpontért hívja a Caldlow 393960 számot
beszállítók és egyebek csengessenek kétszer
jézus szeret téged

13. oldal

17 hozzászólás
+
>!
Batus

Számos alkalommal csaptam be a halált. Épp ezért a halál valószerűtlennek tűnt számomra. Hétköznapi eseménnyé vált, amit valami érthetetlen paradoxon folytán, láthatóan mindig túléltem.

337. oldal

1 hozzászólás
+
>!
cz_z

Titkaim felfedése akár önmagam elárulásának is tekinthető lenne, ha bűvészként nem tudnék gondoskodni róla, hogy önök csak azt lássák, amit én láttatni akarok. Közvetett módon tehát maga ez az írás is egy rejtvény.

26. oldal

+
>!
Papusz SP

Élvezettel olvasta önnön gyászjelentését a The Timesban, mivel e kiváltságban nem sokan részesülhetnek.

+
>!
Shanara

Tudom, hogy az emlékezet néha különös tréfákat űz, különösen éjszaka, egy döbbent és rémült gyermekkel, és azt is tudom, az emberek olyasmiből is emlékeket is szőnek, amiről csak hiszik, hogy megtörtént velük, vagy amit később másoktól hallanak, hogy megtörtént velük.

121. oldal (Delta Vison, 2007.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Neil Gaiman: Csillagpor
George R. R. Martin: Kardok vihara
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Kerstin Gier: Rubinvörös
Terry Goodkind: Az első szabály I-II.
Michael Ende: A Végtelen Történet
James Dashner: Az útvesztő