Bud ​vagyok, uram! 46 csillagozás

Christopher Paul Curtis: Bud vagyok, uram!

1936 Flint, Michigan állam. Kemény idők, gazdasági világválság. Bud, árva néger kisfiú elhatározza, hogy megkeresi az apját, akit sohasem ismert. Fontos és titkos dolgaival teli bőröndjével indul útnak, egyszál maga. Anyja sosem beszélt apjáról, de hagyott valami nyomot. Egy szórólapot, amit nagy becsben tartott, haláláig őrzött. Ez egy híres jazzbanddé volt, a Herman E. Calloway vezette Dusky Devastators of the Depression-é. Bud a fejébe veszi, hogy az ő apja nem más, mint a híres zenész…

Eredeti megjelenés éve: 2002

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Animus, Budapest, 2003
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639307564 · Fordította: Damokos Kata
>!
Animus, Budapest, 2002
222 oldal · ISBN: 9639307564 · Fordította: Damokos Kata

Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

dianna76 P>!
Christopher Paul Curtis: Bud vagyok, uram!

Megérint az elárvult gyermekek sorsa, éppen ezért szántam rá magam ennek az ifjúsági könyvnek az elolvasására. Erre a történetre ezúttal sajnos nem sikerült ráhangolódnom. Kezdetben kedveltem, de volt egy pont – ami Bud megszökésének környékére tehető – amikortól inkább csak muszájból olvastam tovább. Kíváncsi voltam arra, mi fog kisülni a végére, s szerettem volna abban a tudatban magára hagyni a főszereplő kisfiút, hogy szerető, és meleg otthonra lelt.
Először jópofának tartottam Bud pontokba szedett szabályait, aztán amikor újra és újra felbukkantak, kezdtek idegesíteni. Azért egyik-másik elgondolkodtató, és megfontolandó volt. Amikor bekeveredett a zenésztársulat emberei közé, az a rész volt számomra a legunalmasabb. Amit furcsálltam, hogy senki sem igyekezett egy kóborló, felnőtt ismerőssel nem rendelkező gyermekkel a rendőrségre. A sok hazugság zavart, ráadásul a kisfiú el is hitte amiket összehordott. A regény vége felé ismét olyan vizekre eveztünk, hogy emelkedett az érdeklődésem. A vége pedig – ahogy összeérnek a történetszálak és kibontakozik a végkifejlet – meglepett. Nekem ez nem várt fordulat volt, bár ha figyelmesebben, és nagyobb érdeklődéssel olvasom a történetet, talán sejthettem volna.
Az utószót egy szép üzenettel, tanáccsal zárja a szerző:
„Legyetek okosabbak, mint én voltam, hallgassátok meg nagyapát és a nagyit, apát és anyát és a rokonokat és barátokat. Fedezzétek fel és jegyezzétek meg, mit mesélnek az életükről. Ha életben tartjátok a történeteiket, akkor őket is, és önmagatokat is halhatatlanná teszitek.”
Mai, rohanó és elektronikai kütyükkel teli világunkban sajnos kimaradnak azok a közös családi esték, amikor meghallgathatjuk őseink életmeséit. Kár!

>!
Animus, Budapest, 2002
222 oldal · ISBN: 9639307564 · Fordította: Damokos Kata
bleknajt>!
Christopher Paul Curtis: Bud vagyok, uram!

Nekem nagyon is tetszett, leszámítva a sajtóhibákat. De a történet aranyos volt.

Anó>!
Christopher Paul Curtis: Bud vagyok, uram!

Megható és szép történet az állhatatosságról, hitről és bizalomról, mely jó esetben elnyeri méltó jutalmát.
Nagyon tetszett!

Nelli0805>!
Christopher Paul Curtis: Bud vagyok, uram!

Évekkel ezelőtt olvastam, így kivételesen az alapján csillagoztam, hogy mennyire maradt meg bennem a történet. Sajnos csak annyira emlékszem, hogy tetszett, amikor olvastam, de nem annyira, hogy újraolvassam.

Marsie>!
Christopher Paul Curtis: Bud vagyok, uram!

Amikor az egyik barátnőm vakbélgyulladással kórházba került és kérte, hogy vigyek be neki egy könyvet, erre esett a választásom. Gondoltam ez majd egy kicsi színt visz a napjaiba, ha már én nem lehetek mindig mellette. Nos ez a választásom olyan jól sikerült, hogy ezt a könyvet azóta nem kaptam vissza. A kedvence lett.

Viv_>!
Christopher Paul Curtis: Bud vagyok, uram!

Szintén csak azt tudom mondani, hogy aranyos, és magával ragadó. :)
de egyszer épp elég volt.

MuseMortal>!
Christopher Paul Curtis: Bud vagyok, uram!

Hihetetlen, de ebből a könyvből sikerült egy olyan példányt kifognom, amiből vagy 20 oldal hiányzik! :D


Népszerű idézetek

Bo_Ri>!

-Ha fej, én nyertem, ha írás, te vesztettél.

59. oldal

bleknajt>!

Hát, eljön az az idő, amikor az ember megszállottan csinál valamit, aztán egyszer csak hirtelen megérti, hogy semmi értelme folytatni. Nem azért, mert könnyen feladja, hanem egyszerűen mert a jóisten elég észt adott ahhoz, hogy belássa, mikor elég.

136. oldal

itsmemiles>!

Minél öregebb vagy,
Annál rosszabb hír kell ahhoz,
hogy sírva fakadj.

203. oldal

Vivogle>!

– És Bud, azt sose felejtsd el, hogy akármilyen rosszul állnak is a dolgok, akármilyen sötét is az éjszaka, amikor rád csukódik egy ajtó, ne aggódj, egy másik ki fog nyílni.

40. oldal, 5. fejezet (Animus, 2002)

Leda_Steinbeck>!

El sem tudják képzelni, milyen megrázó és félelmetes, ha az ember addig teljesen jó testrészei csak úgy kilazulnak és elvesznek. És ha legközelebb a karja vagy a lába esik le?

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassie Beasley: A varázslatos Circus Mirandus
Gordon Korman: A császár hagyatéka
Celia Rees: Kalózok!
Trenton Lee Stewart: Fordul a kocka
Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye
Nancy Springer: Az eltűnt márki esete
Richard Atwater – Florence Atwater: Mr. Popper pingvinjei
Tom Angleberger: Hajt Vader visszavág
Robert Beatty: Szerafina és a Fekete Köpeny
E. L. Konigsburg: Szavak nélkül