Örökség (Az örökség 4.) 296 csillagozás

avagy a Lelkek Sírboltja
Christopher Paolini: Örökség

Kezdetben ​volt Eragon
És végül itt az Örökség.

Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak…
Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen?
Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra,… (tovább)

Eredeti mű: Christopher Paolini: Inheritance

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2014
938 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795166 · Fordította: Urbán Erika
>!
Európa, Budapest, 2012
938 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795166 · Fordította: Urbán Erika

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Eragon · Saphira


Kedvencelte 88

Most olvassa 39

Várólistára tette 152

Kívánságlistára tette 156

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
ViveEe P
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Vége. Ideje volt, de ha eltekintek az őrjítő elnyújtottságtól és a vége miatt bennem maradt hiányérzettől, jár a 4*.
Már az előző részben is voltak remek csaták, és szép győzelmek, de azok Roranéi voltak. Itt mindenkinek akadt valamennyi győzelem.
Bár kb. 600 oldalnak el kellett múlnia, de utána végre egy izgalmas könyvet kaptunk. Megérkezünk a fővárosba és több vonalon dúlnak a harcok. És szerintem elég jól sikerültek.
Végre találkoztam Galbatorixszal, ami már nagyon esedékes volt. Eszméletlen okos, nem kevésbé kegyetlen, de picit mégis csalódás volt. Nem volt nagy sárkányröpte. Viszont nagyon tetszett Eragon ötlete a legyőzésére, bár ez is ismerős gondolat valahonnan: spoiler
A 100 oldalas epilógus picit elszomorított. Nagyon sok jó dolgot véghezvisz Eragon, és végsősoron egyetértek mindennel, amit tesz. Bár a legvége meg eléggé Tolkien szagú. A lányos oldalam két dolog zavarja, és mindkettő a szerelemmel kapcsolatos. Érzékeltetve van nagyon finoman Arya és Eragon érzései egymás iránt, és mégsem kapunk semmit, csak a jövő lehetőségét. És Nasuada? Én nagyon örültem a Murtaghgal kapcsolatos szálnak, főleg, mivel ő a kedvencem. De ebből sem lett semmi. :(
Szóval a szerelemmel hoppon maradtam, de izgalmas csatákat kaptam, és igazából tetszett a sorozat. De maximum egy erősen megvágott verzióban olvasnám el újra.

>!
bokrichard
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Szerettem volna azt mondani, hogy méltón a legjobb a lezárás. Szerettem volna mondani, hogy eltekintek attól a vontatottságbeli hullámzástól, ami a teljes tetralógián végigmegy, ahogy itt is, ebben a kötetben. De a bűn rossz, bűn hosszú, bűn semmilyen, bűn bűn „epilógus” utolsó 100 oldal… Az a 100 oldal!! Pedig előtte megkaptam az epikus végkifejletet, kétségbeesett harccal, titkok feloldásával a Sírboltban, és egy legenda születésével. Lehet, hogy ez is nagyon közhelyes, de én, aki ebben a műfajban nem rég óta mozgok, nekem ez a befejezés csúcs volt. Csak az a fránya utolsó 100 oldal!!! Eragon megmaradt Eragonnak, mégis elérte a csúcsot (átment az érettségin), Roran hivatalosan is szerethető lett, bár sok a mártírkodás, és a sárkányok még mindig nagyon menők- legalábbis számomra. Azért a bő epilógus ellenére felmerültek a kérdések, az elvarratlan szálak, azok lettek volna kikerekítve abban a 100 oldalban! Akkor nyugodt szívvel ez lenne a kedvenc, így marad a 3. kötet.

1 hozzászólás
>!
Erza
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

A könyv első fele ismét csak időhúzás volt, csatákból és város elfoglalásból állt, semmi másból. Viszont a könyv 3/4-nél valami megváltozott. spoiler, akkor kezdtem el érezni, hogy na most valami komoly dolog fog történni. Igazából eléggé kiszámítható volt az egész könyv, de ettől független ismét megnyert magának Paolini! :)
spoiler. Nasuadat nagyra tartom, hogy ennyire erős és határozott nő, egy igazi vezéralkat. spoiler volt az egyik legjobb jelenet. spoiler elég nagyot dobott a sztorin, ami nagyon jól jött!
A vége viszont nagyon megrendített.. Nem szeretem a beteljesületlen spoiler és eléggé megviselt.. Lehetett volna valami spoiler is. :( Viszont annak örülök, hogy talán jön egy jobb és újabb korszak a Lovasok számára!

>!
Vincenza
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Lezárult a sorozat és én a végén éreztem azt, hogy mennyire a szívemhez nőttek a karakterek..
Jó volt látni és olvasni, ahogy fejődik Christopher és kicsit úgy éreztem, hogy én is vele együtt fejlődök, mert tanultam az ő hibáiból, éreztem hogyan javítja ki és mennyivel jobb lesz így a végeredmény. Sok meglepetésben volt részem a sorozat során, olyan fordulatokra, amikre nem számítottam egyáltalán. spoiler Tehát voltak benne érdekes csavarok, mégis az utolsó részt kiszámíthatónak éreztem vagyis én kikövetkeztettem. spoiler Aminek az elején örültem is, mert úgy gondoltam ezáltal kiforr a kapcsolatuk Eragon és Arya között. De pont ez a rész, amire a legjobban számítottam „kimaradt” a boldog egymásra találás. Nagyon hiányoltam, mert megmondom őszintén szurkoltam nekik, de ugyan így vagyok Nasuada kapcsán is.
Miért nem kaptuk meg ezt? Elvileg ez a jövő zenéje lesz, viszont Christopher kijelentette, hogy legalább 10-15 évig nem tér vissza az Eragon sorozatra, mert kipróbálja a tehetségét más területeken is. Szóval ez a jövő még messzebb lesz.
Mindenesetre nekem megtetszett Christopher stílusa, sokat fejlődött. Érdeklődve várom a következő könyveit is.

>!
Szirmocska
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Na, ez is véget ért. Vagy mégsem? Majd kiderül. Angeláról mondjuk szívesen olvasnék még, a váltott macskákkal együtt ő volt a kedvencem. És persze Saphira az imádnivaló sárkányészjárásáért.
Nálam ez az a sorozat, amelyiknek számtalan hibáját is hajlandó vagyok elnézni, mert olyan sok kedves emlék fűz hozzá. Ahogy a barátnőimmel vártuk a folytatások megjelenését, a sok beszélgetés, a közös olvasások, a mézeskalács sárkány, a Saphira ihlette könyvjelző :)
Ezért nem érdekel, hogy sablonos, hogy nagyon naiv, hogy nem elég kidolgozottak a karakterek, hogy jócskán merít innen-onnan és még folytathatnám. Szeretem és kész. :)
Ez az utolsó könyv egész szépen lezárja a történetet. Látszik, hogy Paolini is felnőtt a feladathoz. Ugyanakkor kevésnek találtam a váratlan fordulatot, az események elég kiszámíthatóan haladtak, ezért kevésbé tetszett, mint az előző kötet. Itt is jobban lekötött Roran története, mint a fő szál. Megint hiányoltam az igazán eredeti és élő személyiségeket. Reméltem, hogy Galbatorix karaktere kap valami pluszt, amitől nem csak egy újabb „sötét nagyúr” lesz, de sajnos ez túlzott elvárás volt. És kissé túlzónak találtam a cirka 100 oldalas levezetést is. Azért kíváncsi leszek mire viszi majd az író a továbbiakban.
Talán ha 10 évvel ezelőtt olvasom, akkor ismét rajongás lesz a vége. Így „csak” egy kellemes, önmagát olvastató mese. De annak nagyon jó. És ahogy már mondtam, a szívemnek különösen kedves.

>!
Shanara
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

„Ez egy igazán hosszú menet volt. (…) véleményem szerint a regény egy része – a valamivel több mint kilencszáz oldalas kötet majdnem fele – teljesen felesleges a történések szempontjából. Sőt, továbbmegyek: ha az előző két kötetet egy kicsit sikerült volna meghúzni, akkor erre a negyedik részre nem is lett volna szükség, és sokkal előnyösebb lett volna, ha egy kellemesen feszes tempójú trilógiában teljesedett volna ki a történet. (…) nem tudom azt mondani, hogy a regény unalmas, de én mégis nagy részben annak éreztem. (…) Ebben a részben egyik csata a másikba ér, szóval van itt bőven stratégiai tervezés, meg támadás, meg vég nélküli salapálás… (nem olyan rég tanultam ezt a kifejezést) És én mégis untam egy részét, mert ahelyett, hogy a harmadik város – egyébként az események szempontjából nem meghatározó – ostromáról olvasok, sokkal szívesebben haladtam volna előre a történetben.”

„Roran szerintem a kötet legjobb szereplője, aki nem a csodálatos képességeit, hanem az eszét használja, ha valamit meg kell oldani, akinek a találékonysága és az improvizációs képessége fantasztikus. (…) Olyan volt, mint valami duracell nyusziba oltott berserker.”

„Nagyon jó ötletek voltak a regényben – köztük az eldunarik és a sziget, a múlt megismerése –, amelyek egy részét nagyon jól felhasználta a szerző, más részüket pedig éppen csak bedobta a köztudatba, elnagyoltan dolgozta ki. Ahogy a hosszú terjedelem miatt jó néhány logikai hiba is belekeveredett a leírásokba, eseményekbe – ezek némelyike eléggé zavaró volt a számomra. Amíg az előzmények tudtak a számomra újdonságot, esetenként meglepetést okozni, addig ebben az esetben nem ezt tapasztaltam: az események egyenes vonalban következtek egymásból, nem következett be olyan fordulat, amelytől a padlón koppant volna az állam.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/09/cristopher-paoli…

7 hozzászólás
>!
ilmater
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Oly rég olvastam már az előző köteteket, hogy bizonyos szereplőket nem is nagyon tudtam hová tenni (pl. Orrinra egyáltalán nem emlékeztem, illetve néhány tündére sem). Ez persze az olvasásban nem zavart, hiszen hamar kiderült, hogy ki milyen szerepben van jelen.
Sajnos a végső megoldás túlságosan sablonos és kiszámítható lett, a könyv lezárása pedig (amellett, hogy mindenki csak nyűglődött és szenvedett, hogy neki milyen rossz) kínosan hasonlít a Gyűrűk Uránál látottakra . Ez mondjuk a teljes történetről elmondható: többször volt olyan érzésem, mintha innen-onnan lenne összecsipkedve több dolog is a könyvben. Jó, belátom, hogy a sárkányos-tündés-törpös fantasy világban nagyon sok újat kitalálni nem egyszerű feladat :)

Azt nem tudom, hogy a fordítás vagy az eredeti szöveg hibája-e, de rengeteg olyan szóval találkoztam, ami egyszerűen nem illett bele ebbe a középkorias hangulatú világba (az egyik ilyen, ha jól emlékszem, a „pókerarc” volt.). A másik bajom pedig a könyv mérete volt. Nem értem, miért kellett ilyen pazarlóan bánni a lapokkal, ilyen hatalmas betűkkel és margókkal nyomtatni. Simán belefért volna a könyv 600 oldalba is, és az olvasók keze sem szakadna le.

Összesítve a négy könyvet: nem volt rossz, hosszú időre lefoglalja az embert, míg elolvassa, de mégis hiányzik belőle valami. Valami ami kiemelkedővé tenné és egyedivé.

>!
Fairy
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Hát imádom ezt a sorozatot, Paolini világa varázslatos és csodaszép.
Viszont ezt a kötetet emésztenem kellett!
Saphira örök kedvenc,Angela nagyon érdekes karakter róla olvasnék még.
spoiler
Amúgy ezért haragszom Paolinira.
Gallbatorix-ban nem volt semmi extra spoiler lehetett volna több izgalom és fordulat az összecsapásban.
Valóban vége van a történetnek?????
Számomra nyitott maradt a vége és annyi de annyi kérdésem van még amire nem kaptam választ!!!!!
Ami a legfontossabb volt nekem spoiler??????
Mi a szereplők valódi neve??
A vége meg egyáltalán nem tetszett!!!!
Miért kellett így befejezni????

>!
Jansy
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Hát ennek is vége van, és sajnálom hogy búcsút kell vennem ettől a világtól, mert így az utolsó kötetre még jobban megszerettem. Eltekintve attól hogy ebben is voltak töltelék dolgok, méltó befejezése a sorozatnak. Ebben elég sokat harcolnak amit nagyon szerettem, és a halandó harcosok legjobbja Roran volt, aki igazán kiérdemelte a rangját a Vardenek között. Habár Eragon ellenszenves volt az előző három kötetben, itt már benőtt a feje lágya és Lovashoz méltón viselkedett. Arya lezárásának örültem a legjobban igazán megérdemelte azt amit kapott. Angela minél többet szerepelt a történetben, annál érdekesebb lett, és végül semmit sem tudtam meg róla, pedig jó lett volna megismerni a múltját. Itt már megjelentek a váltott macskák is, bár róluk sem nagyon derült ki semmi. Na és végül a rettegett Galbatorix, akit véleményem szerint túl könnyen elintéztek.

>!
Hiranneth
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

El sem hiszem, hogy végre befejeztem :D. Kicsit nyögvenyelősen ment így a végére, főleg, hogy megcsömörlöttem tőle, hiszen egyhuzamban olvastam végig a sorozatot. De ez nem kifejezetten a könyv hibája.
Azért némi hiányérzetem maradt az utolsó oldalak után, és nem is tudom, valahogy többet vártam.
Azt be látom, hogy sokat fejlődött az író az első kötethez képest, de így is voltak részek, amik szerintem feleslegesen túl voltak húzva, illetve néha olyan kifejezések bukkantak fel, hogy csak pislogtam, annyira nem éreztem odaillőnek. Teljesen ki tudott zökkenteni a történetből, mert azon agyaltam.
Szóval…nem bánom, hogy elhagyom ezt a világot, bár lehet, hogy később szívesen megnéztem volna, mivé fejlődik a Lovasok rendje, és hogy mi lesz Saphirával és Eragonnal.
Ellenben valami jó kis sárkányos könyvet szívesen elővennék :D, jöhetnek az ötletek.


Népszerű idézetek

>!
Szirmocska

Eragon beletúrt a hajába. Hirtelen szörnyű fáradtság tört rá. Miért ilyen bonyolult az élet?, tűnődött.
Azért, bölcselkedett Saphira, mert mindenki enni akar, és senki sem szeretné, ha őt ennék meg.

436. oldal

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Kapcsolódó szócikkek: Eragon · étel · Saphira
5 hozzászólás
>!
Szirmocska

Mit gondolsz?, kérdezte Eragon.
Ne kapkodj, nehogy véletlenül megharapd a saját farkadat.
Eragon osztotta a véleményét. Aztán gondolt egyet, és incselkedve megkérdezte: Miért, veled már előfordult? Mármint, beleharaptál a saját farkadba?
Saphira néma maradt, tartózkodott a választól, de Eragon elkapta a felvillanó érzelmek rövid áramát: összemosódó képek és szagok – fák, fű, napsütés, a Gerinc hegyei –, valamint a vörös orchideák émelyítő illata, és hirtelen fájdalmas csippentés, mintha egy ajtó rávágódott volna Saphira farkára.

95. oldal

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Kapcsolódó szócikkek: Eragon · Saphira
>!
Gavarra

Angela kuncogott, amivel meglepte Eragont.
– Mi van? – fordult a füvesasszony felé.
Angela elmosolyodott. – Képzelem, milyen pofát vág majd szegény lantos, ha pár perc múlva kikukucskál a sátrából, és odakint megpillant tizenkét urgalt, köztük négy kullt, akik már alig várják, hogy bevezessék az urgal folklór rejtelmeibe. Nagy csoda lesz, ha nem hangzik fel a sikoltása. -Megint vihogott.

135. oldal

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

>!
Sunshine

Ha most megbökné Saphirát, valószínűleg annyira meglepődne, hogy rögtön összegömbölyödne.
Bezzeg ha én bökdösnélek meg téged, semmi sem maradna belőled, csak egy paca, jegyezte meg Saphira.

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Kapcsolódó szócikkek: Saphira
>!
Ninácska 

Nem úszhatunk meg mindent sértetlenül. Ilyen az élet, ezt el kell fogadnunk. Megszerzett sebeink jelzik dőreségünket, ugyanakkor megmutatják, mire vagyunk képesek.

383. oldal

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

>!
Sunshine

Az idő úgy folyik át az ujjaink között, akár a víz, hamarosan semmi sem marad belőle.

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

>!
kreon

Nasuada ajkának vége lebiggyedt. – Ajaj, egy lelkiismeretes ember – ez a világ legveszélyesebb típusa!

877. oldal

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

>!
Gavarra

– Ne bánkódj miatta! Nem úszhatunk meg mindent sértetlenül. Ilyen az élet, ezt el kell fogadnunk. Megszerzett sebeink jelzik dőreségünket, ugyanakkor megmutatják, mire vagyunk képesek.

382. oldal

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

>!
exodi

Ő királyi legszentségesebb felsége, Csonkamancsú Grimrr, A váltott macskák királya, A magányos helyek ura, Az éjszaka kóborainak uralkodója, és: Ő, aki mindig egyedül jár.

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

>!
szabszev

Megszerzett sebeink jelzik dőreségünket, ugyanakkor megmutatják, mire vagyunk képesek.

A Leona tó partjainál

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
George R. R. Martin: Kardok vihara
George R. R. Martin: Trónok harca
George R. R. Martin: Királyok csatája
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
George R. R. Martin: Varjak lakomája
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az elveszett csillag sárkányai
Terry Pratchett: Őrség! Őrség!
Graham Edwards: Sárkányvarázs I-II.