Örökség (Az örökség 4.) 382 csillagozás

avagy a Lelkek Sírboltja
Christopher Paolini: Örökség Christopher Paolini: Örökség

Kezdetben ​volt Eragon
És végül itt az Örökség.

Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak…
Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen?
Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2021
934 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041534 · Fordította: Urbán Erika
>!
Európa, Budapest, 2019
940 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041534 · Fordította: Urbán Erika
>!
Európa, Budapest, 2014
938 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795166 · Fordította: Urbán Erika

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Eragon

57 tag · 21 karc · Utolsó karc: 2021. március 11., 16:17 · Bővebben


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Saphira · Eragon · Murtagh · Arya Dröttningu · Angela · Roran · Orik · Nasuada · Nasuda


Kedvencelte 104

Most olvassa 44

Várólistára tette 176

Kívánságlistára tette 200

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

LunaNessuno>!
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

El sem hiszem…végre befejeztem! Nagyon sok minden megfordult a fejemben, úgyhogy nem is szaporítom tovább a forró kását.

Történet: Továbbra is unalmas. Nem tudom, mi szükség volt 4 féltéglára. Szerintem simán le lehetett volna zavarni 3 könyvben, és semmi sem maradt volna megválaszolatlan. Pozitívum, hogy belépett a képbe a rettegett főgonosz, aki…hát, nem egy Sauron.
A valódi név dolog szerintem felesleges és unalmas rész volt. Már a sorozat legelején éreztem egy kis „miafrancez” érzést, de ez most érte el a tetőpontját.

Szereplők: Uramisten…akinek maradt a 4. könyv végére szimpatikus karaktere, kérem jelezze, mert nekem beletört a bicskám rendesen. Nem gondoltam volna, hogy a sárkányokból is lehet idegesítő karaktert kreálni, de mint ahogy azt már kifejtettem az előző értékelésemben, a kicsimezés ennyi idő után baromi kínos.
Nem értem azt sem, hogy egyes neveket könyvekben miért érzik szükségesnek a fordítók lefordítani. Szerintem sokkal sárkányosabb a Thorn, mint a Tövis. Magyarul nem borzongsz meg tőle, nem érzed a keménységét. off
Voltak veszteségek nyilván, mint minden csatában, de ennyi kínlódás után már semmit nem tudott kiváltani belőlem.

Szerelmi szál: Ismét Disney mese kezdés. Hol volt, hol nem volt. Nos, igazság szerint nem volt. Legalábbis annyira elbújt, hogy nagyítóval sem találtam meg. Pedig biztos vagyok benne, hogy sokat húzott volna a könyvön. Roran és Katrina aranyosak voltak, de még ők is kevesek. Sok lehetőség lett volna spoiler Kedves férfi irók. Mi a baj a szerelmi szállal, hogy ennyire ki akarjátok hagyni a könyvekből? :( off

Konklúzió: Nagy remények fűztek a könyvekhez, de kegyetlenül mély zuhanásban részesültem a 2. könyvtől kezdve. Kicsivel jobb karakterek, illetve rövidebb, kevésbé agyonmagyarázott könyvek kellettek volna. De így sajnos nem fogott meg. Fél csillag, mert végre vége.

17 hozzászólás
ViveEe P>!
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Vége. Ideje volt, de ha eltekintek az őrjítő elnyújtottságtól és a vége miatt bennem maradt hiányérzettől, jár a 4*.
Már az előző részben is voltak remek csaták, és szép győzelmek, de azok Roranéi voltak. Itt mindenkinek akadt valamennyi győzelem.
Bár kb. 600 oldalnak el kellett múlnia, de utána végre egy izgalmas könyvet kaptunk. Megérkezünk a fővárosba és több vonalon dúlnak a harcok. És szerintem elég jól sikerültek.
Végre találkoztam Galbatorixszal, ami már nagyon esedékes volt. Eszméletlen okos, nem kevésbé kegyetlen, de picit mégis csalódás volt. Nem volt nagy sárkányröpte. Viszont nagyon tetszett Eragon ötlete a legyőzésére, bár ez is ismerős gondolat valahonnan: spoiler
A 100 oldalas epilógus picit elszomorított. Nagyon sok jó dolgot véghezvisz Eragon, és végsősoron egyetértek mindennel, amit tesz. Bár a legvége meg eléggé Tolkien szagú. A lányos oldalam két dolog zavarja, és mindkettő a szerelemmel kapcsolatos. Érzékeltetve van nagyon finoman Arya és Eragon érzései egymás iránt, és mégsem kapunk semmit, csak a jövő lehetőségét. És Nasuada? Én nagyon örültem a Murtaghgal kapcsolatos szálnak, főleg, mivel ő a kedvencem. De ebből sem lett semmi. :(
Szóval a szerelemmel hoppon maradtam, de izgalmas csatákat kaptam, és igazából tetszett a sorozat. De maximum egy erősen megvágott verzióban olvasnám el újra.

bokrichard>!
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Szerettem volna azt mondani, hogy méltón a legjobb a lezárás. Szerettem volna mondani, hogy eltekintek attól a vontatottságbeli hullámzástól, ami a teljes tetralógián végigmegy, ahogy itt is, ebben a kötetben. De a bűn rossz, bűn hosszú, bűn semmilyen, bűn bűn „epilógus” utolsó 100 oldal… Az a 100 oldal!! Pedig előtte megkaptam az epikus végkifejletet, kétségbeesett harccal, titkok feloldásával a Sírboltban, és egy legenda születésével. Lehet, hogy ez is nagyon közhelyes, de én, aki ebben a műfajban nem rég óta mozgok, nekem ez a befejezés csúcs volt. Csak az a fránya utolsó 100 oldal!!! Eragon megmaradt Eragonnak, mégis elérte a csúcsot (átment az érettségin), Roran hivatalosan is szerethető lett, bár sok a mártírkodás, és a sárkányok még mindig nagyon menők- legalábbis számomra. Azért a bő epilógus ellenére felmerültek a kérdések, az elvarratlan szálak, azok lettek volna kikerekítve abban a 100 oldalban! Akkor nyugodt szívvel ez lenne a kedvenc, így marad a 3. kötet.

2 hozzászólás
Erza P>!
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

A könyv első fele ismét csak időhúzás volt, csatákból és város elfoglalásból állt, semmi másból. Viszont a könyv 3/4-nél valami megváltozott. spoiler, akkor kezdtem el érezni, hogy na most valami komoly dolog fog történni. Igazából eléggé kiszámítható volt az egész könyv, de ettől független ismét megnyert magának Paolini! :)
spoiler. Nasuadat nagyra tartom, hogy ennyire erős és határozott nő, egy igazi vezéralkat. spoiler volt az egyik legjobb jelenet. spoiler elég nagyot dobott a sztorin, ami nagyon jól jött!
A vége viszont nagyon megrendített.. Nem szeretem a beteljesületlen spoiler és eléggé megviselt.. Lehetett volna valami spoiler is. :( Viszont annak örülök, hogy talán jön egy jobb és újabb korszak a Lovasok számára!

Vincenza>!
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Lezárult a sorozat és én a végén éreztem azt, hogy mennyire a szívemhez nőttek a karakterek..
Jó volt látni és olvasni, ahogy fejődik Christopher és kicsit úgy éreztem, hogy én is vele együtt fejlődök, mert tanultam az ő hibáiból, éreztem hogyan javítja ki és mennyivel jobb lesz így a végeredmény. Sok meglepetésben volt részem a sorozat során, olyan fordulatokra, amikre nem számítottam egyáltalán. spoiler Tehát voltak benne érdekes csavarok, mégis az utolsó részt kiszámíthatónak éreztem vagyis én kikövetkeztettem. spoiler Aminek az elején örültem is, mert úgy gondoltam ezáltal kiforr a kapcsolatuk Eragon és Arya között. De pont ez a rész, amire a legjobban számítottam „kimaradt” a boldog egymásra találás. Nagyon hiányoltam, mert megmondom őszintén szurkoltam nekik, de ugyan így vagyok Nasuada kapcsán is.
Miért nem kaptuk meg ezt? Elvileg ez a jövő zenéje lesz, viszont Christopher kijelentette, hogy legalább 10-15 évig nem tér vissza az Eragon sorozatra, mert kipróbálja a tehetségét más területeken is. Szóval ez a jövő még messzebb lesz.
Mindenesetre nekem megtetszett Christopher stílusa, sokat fejlődött. Érdeklődve várom a következő könyveit is.

Szirmocska>!
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Na, ez is véget ért. Vagy mégsem? Majd kiderül. Angeláról mondjuk szívesen olvasnék még, a váltott macskákkal együtt ő volt a kedvencem. És persze Saphira az imádnivaló sárkányészjárásáért.
Nálam ez az a sorozat, amelyiknek számtalan hibáját is hajlandó vagyok elnézni, mert olyan sok kedves emlék fűz hozzá. Ahogy a barátnőimmel vártuk a folytatások megjelenését, a sok beszélgetés, a közös olvasások, a mézeskalács sárkány, a Saphira ihlette könyvjelző :)
Ezért nem érdekel, hogy sablonos, hogy nagyon naiv, hogy nem elég kidolgozottak a karakterek, hogy jócskán merít innen-onnan és még folytathatnám. Szeretem és kész. :)
Ez az utolsó könyv egész szépen lezárja a történetet. Látszik, hogy Paolini is felnőtt a feladathoz. Ugyanakkor kevésnek találtam a váratlan fordulatot, az események elég kiszámíthatóan haladtak, ezért kevésbé tetszett, mint az előző kötet. Itt is jobban lekötött Roran története, mint a fő szál. Megint hiányoltam az igazán eredeti és élő személyiségeket. Reméltem, hogy Galbatorix karaktere kap valami pluszt, amitől nem csak egy újabb „sötét nagyúr” lesz, de sajnos ez túlzott elvárás volt. És kissé túlzónak találtam a cirka 100 oldalas levezetést is. Azért kíváncsi leszek mire viszi majd az író a továbbiakban.
Talán ha 10 évvel ezelőtt olvasom, akkor ismét rajongás lesz a vége. Így „csak” egy kellemes, önmagát olvastató mese. De annak nagyon jó. És ahogy már mondtam, a szívemnek különösen kedves.

Shanara>!
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

„Ez egy igazán hosszú menet volt. (…) véleményem szerint a regény egy része – a valamivel több mint kilencszáz oldalas kötet majdnem fele – teljesen felesleges a történések szempontjából. Sőt, továbbmegyek: ha az előző két kötetet egy kicsit sikerült volna meghúzni, akkor erre a negyedik részre nem is lett volna szükség, és sokkal előnyösebb lett volna, ha egy kellemesen feszes tempójú trilógiában teljesedett volna ki a történet. (…) nem tudom azt mondani, hogy a regény unalmas, de én mégis nagy részben annak éreztem. (…) Ebben a részben egyik csata a másikba ér, szóval van itt bőven stratégiai tervezés, meg támadás, meg vég nélküli salapálás… (nem olyan rég tanultam ezt a kifejezést) És én mégis untam egy részét, mert ahelyett, hogy a harmadik város – egyébként az események szempontjából nem meghatározó – ostromáról olvasok, sokkal szívesebben haladtam volna előre a történetben.”

„Roran szerintem a kötet legjobb szereplője, aki nem a csodálatos képességeit, hanem az eszét használja, ha valamit meg kell oldani, akinek a találékonysága és az improvizációs képessége fantasztikus. (…) Olyan volt, mint valami duracell nyusziba oltott berserker.”

„Nagyon jó ötletek voltak a regényben – köztük az eldunarik és a sziget, a múlt megismerése –, amelyek egy részét nagyon jól felhasználta a szerző, más részüket pedig éppen csak bedobta a köztudatba, elnagyoltan dolgozta ki. Ahogy a hosszú terjedelem miatt jó néhány logikai hiba is belekeveredett a leírásokba, eseményekbe – ezek némelyike eléggé zavaró volt a számomra. Amíg az előzmények tudtak a számomra újdonságot, esetenként meglepetést okozni, addig ebben az esetben nem ezt tapasztaltam: az események egyenes vonalban következtek egymásból, nem következett be olyan fordulat, amelytől a padlón koppant volna az állam.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/09/cristopher-paoli…

7 hozzászólás
lnl8080>!
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Nagyon féltem a kezembe venni mert hiszen mégiscsak ez az utolsó normális rész. De most elolvastam és boldog vagyok hogy megtettem:)))))
A könyv első részében leginkább a városok elfoglalását láthattuk. De nagyon meglepett amikor spoiler
Ezután Eragonék elmentek spoiler Saphirával, ahol megtaláltak rengeteg spoiler, és így Soloembum jóslata is teljesült. Majd Aryával, Blödhgarmmal és az igézőkkel meg Elvával végre spoiler De legnagyobb bánatomra spoiler meg tudom érteni de nagyon sajnálom őket. De aztán spoilerÉs hát végül Eragon is spoiler.
Nagyon szerettem ezt a sorozatot, és remélem még lesznek sárkányos könyvei az írónak:)))

Belle_Maundrell >!
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Na végre. Azt hittem, már sosem érem meg ezt a pillanatot. Hihetetlenül nyögvenyelősen ment az olvasása, össze-vissza szenvedtem vele, és egy teljes hétig tartott a nagy leszámolás, ami igazán nem jellemző rám.
Továbbra is kitartok amellett, hogy Paolini jobban járt volna, ha vár az Eragon megjelentetésével még vagy tíz (de minimum 5) évet, és addig finomít rajta. De hát tudjuk mi a vége, ha az ember szüleinek kiadója van… Az a szomorú, hogy olyan, mintha semmit nem fejlődött volna az eltelt évek alatt, pedig huszonnyolc évesen azért elvárnám, hogy jobban írjon, mint tiniként. De nem lehet észrevenni semmi különbséget, ami elég nagy gáz.
A kamunyelvészkedése rendületlenül kiborít, már komolyan attól tartottam, hogy agybajt kapok, így nem is lapozgattam a könyv végére, annyira nem érdekelt, mi mit jelent. Tudom, hogy Tolkien óta divat a saját nyelvvel rendelkező fantasy, de amit ő csinált, az tényleg lenyűgöző, ez meg csak néhány összedobott szó, amihez utólag beetet velünk pár szabályt.
És könyörgöm, miért kellett ezt eddig húzni? Már a Brisingr után is kiakadtam, hogy miért kell még egy rész, amikor trilógiának indult. Egy bazinagy féltégla, amiben alig történt valami. Erre itt van egy újabb monstrum, amire ez hatványozottan igaz. Két-háromszz oldalon simán el lehetett volna mesélni ezt a történetet, és akkor esetleg izgalmas is lett volna. De olyan lényegtelen, dögunalmas dolgokról regélünk oldalakon – mit oldalakon, fejezeteken! – át, hogy sikítófrászt kaptam. Igen, marha fontos volt, hogy két-három fejezetet áldozzunk egy olyan gyerek születésére és a nyúlszájának meggyógyítására, akinek semmi jelentősége nincs, és utána egyszer látjuk viszont, akkor is csak pihizik a bölcsőjében. És ez csak egy példa a sok közül. A Saphira szemszögéből írt fejezet volt a másik csúcspont.
Ráadásul még amikor action van, az is olyan unalmas, hogy teljesen lezsibbadt az agyam. Életemben nem találkoztam még ennyire unalmas csataleírásokkal. Bezzeg Tolkien, ugyebár. Rettenetes volt, és ráadásul van benne vagy három ostrom. Roran hősi ámokfutása amúgy is annyira túl van tolva. Olyan, mint valami Rambo.
A közbeiktatott banális, butyuta bárbeszédek és a karakterek kínos interakciói se dobnak rajta sokat.
És akkor még nem beszéltünk a brutális logikátlanságokról, pedig azok is szép számmal akadnak. spoiler
Galbatorixtól sokkal többet vártam, ha már ennyire sokáig lett húzva a színre lépése. De olyan semmilyen volt, hogy nem is tűnt fel, hogy bármi változott volna a megjelenésével. A legyőzése is olyan béna
Eragontól meg teljesen kivagyok. Ilyen egy képmutató, álszent, idegesítő főszereplőt… jaj, az idegeim cafatokban lógnak tőle. Mindenkit kioktat és elítél, mindenkinél bölcsebb, és mindenkinek hozzá kén igazodnia. Vágom, hogy mi volt vele az író célja, hogy milyennek kellene látnom, de egyszerűen nem olyan. Csak egy irritáló hülyegyerek. Saphira is borzalmas lett, pedig az első részben még szerettem, de az állandó kicsimezésével nagyon kiakasztott, és ő is annyira hülyén viselkedett, hogy rossz volt nézni. Persze legalább illett a lovasához.
Még az a szerencse, hogy Paolini ezúttal nem erőltette a romantikát. Már csak az hiányzott volna.
Az egyetlen értékelhető karakter, aki esetleg érdekelt volna, az Murtagh, de belőle meg olyan keveset kapunk, hogy épp csak megcsillan a karakterfejlődés lehetősége, egy tök izgalmas, tragikus hős képe, és máris búcsút intünk neki. És köszönöm szépen, de én szeretnék megítélni egy karaktert a megmozdulásai alapján, ahelyett hogy a bölcs Eragon kimondja, hogy ő rossz, ő meg jó. spoiler
A befejezés az egész „megkoronázásaként” egy újabb szög a koporsóba. Gőzöm sincs, hogy minek kellett száz oldalas epilógus. Olyan, mintha az író bedobott volna minden lehetséges utat Eragonnak, de így csak az jön le, hogy állandóan változtatgatja a döntéseit.
Arról nem is beszélve, hogy itt ér el a csúcsra a kezdetektől fogva jelenlévő, kínosan nyilvánvaló Tolkien-koppintás. Nehéz nem Frodóra asszociálni, amikor hősünk elhajózik a naplementébe a küzdelmektől megcsömörlötten. Csak amíg Frodó esetében ez gyönyörűen működött, addig Eragonról az jön le, hogy megfutamodik a felelősség elől és cserbenhagyja azokat, akiknek ígéretet tett.
Örülök, hogy végre kivégeztem Eragont ezt a sorozatot, meg hogy nincs több rész, mert igazi zuhanórepülés volt. Az első részre még négy csillagot adtam, aztán egyre kevesebbet, ezt meg már tényleg alig bírtam ki. Pedig még mindig azt mondom, hogy az alapötletből jó dolgokat is ki lehetett volna hozni, csak egy jobb, eredetibb író kellett volna hozzá. Christopher Paolini szerintem nem az.

6 hozzászólás
Calypso>!
Christopher Paolini: Örökség

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Népszerű vélemény, hogy ez a kötet túl hosszú, el van nyújtva, stb…. Én ezzel már az első olvasásnál sem értettem egyet, ahogyan most sem. Nem találtam a kötetben felesleges, több oldalnyi leírást, sem szitnén hosszú és felesleges „ülünk egy helyben” cselekményeket. Szinte minden szálnak elvarrásra volt szüksége (kivéve persze a kiskapukat, amik az esetleges következő résznek hagynak helyet), és ehhez szerintem kellett az a 900 oldal, hogy ne legyen túl pörgős, összecsapott. A végkifejlet egy részére már az előző részek során is voltak utalások, és szerintem ez is a lehető legjobban lett megoldva. Két dolog volt, amit nagyon jó ötletnek tartottam, és kiemelte a kötetet az eddigiek közül: az, hogy nagyobb szerepet kaptak a váltott macskák, és spoiler
Nekem nagyon tetszett ez a rész is, szerintem méltó befejezés volt.


Népszerű idézetek

Szirmocska>!

Eragon beletúrt a hajába. Hirtelen szörnyű fáradtság tört rá. Miért ilyen bonyolult az élet?, tűnődött.
Azért, bölcselkedett Saphira, mert mindenki enni akar, és senki sem szeretné, ha őt ennék meg.

436. oldal

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Kapcsolódó szócikkek: Eragon · étel · Saphira
5 hozzászólás
Szirmocska>!

Mit gondolsz?, kérdezte Eragon.
Ne kapkodj, nehogy véletlenül megharapd a saját farkadat.
Eragon osztotta a véleményét. Aztán gondolt egyet, és incselkedve megkérdezte: Miért, veled már előfordult? Mármint, beleharaptál a saját farkadba?
Saphira néma maradt, tartózkodott a választól, de Eragon elkapta a felvillanó érzelmek rövid áramát: összemosódó képek és szagok – fák, fű, napsütés, a Gerinc hegyei –, valamint a vörös orchideák émelyítő illata, és hirtelen fájdalmas csippentés, mintha egy ajtó rávágódott volna Saphira farkára.

95. oldal

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Kapcsolódó szócikkek: Eragon · Saphira
Sunshine>!

Ha most megbökné Saphirát, valószínűleg annyira meglepődne, hogy rögtön összegömbölyödne.
Bezzeg ha én bökdösnélek meg téged, semmi sem maradna belőled, csak egy paca, jegyezte meg Saphira.

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Kapcsolódó szócikkek: Saphira
Gavarra>!

Angela kuncogott, amivel meglepte Eragont.
– Mi van? – fordult a füvesasszony felé.
Angela elmosolyodott. – Képzelem, milyen pofát vág majd szegény lantos, ha pár perc múlva kikukucskál a sátrából, és odakint megpillant tizenkét urgalt, köztük négy kullt, akik már alig várják, hogy bevezessék az urgal folklór rejtelmeibe. Nagy csoda lesz, ha nem hangzik fel a sikoltása. -Megint vihogott.

135. oldal

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Kapcsolódó szócikkek: Angela · Eragon
Sunshine>!

Az idő úgy folyik át az ujjaink között, akár a víz, hamarosan semmi sem marad belőle.

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Ninácska P>!

Nem úszhatunk meg mindent sértetlenül. Ilyen az élet, ezt el kell fogadnunk. Megszerzett sebeink jelzik dőreségünket, ugyanakkor megmutatják, mire vagyunk képesek.

383. oldal

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

kreon>!

Nasuada ajkának vége lebiggyedt. – Ajaj, egy lelkiismeretes ember – ez a világ legveszélyesebb típusa!

877. oldal

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Kapcsolódó szócikkek: Nasuda
Gavarra>!

– Ne bánkódj miatta! Nem úszhatunk meg mindent sértetlenül. Ilyen az élet, ezt el kell fogadnunk. Megszerzett sebeink jelzik dőreségünket, ugyanakkor megmutatják, mire vagyunk képesek.

382. oldal

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Kapcsolódó szócikkek: Arya Dröttningu
Belle_Maundrell >!

Felejtsd el a félelmeidet, és összpontosíts az előtted álló feladatra. Úgysem tudod megváltoztatni a jövőt, ha viszont aggódsz miatta, könnyebben valóra válhatnak a félelmeid.

590. oldal, Jellemkérdés (Európa, 2019)

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Kapcsolódó szócikkek: Saphira
szabszev>!

Megszerzett sebeink jelzik dőreségünket, ugyanakkor megmutatják, mire vagyunk képesek.

A Leona tó partjainál

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Kapcsolódó szócikkek: Arya Dröttningu

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephanie Garber: Finale
Patrick Rothfuss: A szél neve
Raymond E. Feist: Ezüsttövis
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont
Rick Riordan: Az Olimposz vére
Alwyn Hamilton: A homok leánya
Jessica Townsend: Nevermoor
Margaret Weis – Tracy Hickman: A tavaszi hajnal sárkányai
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege