Eragon ​(angol) (Inheritance Cycle 1.) 83% 46 csillagozás

Nagyon sokáig halogattam ennek a könyvnek az elolvasását, pedig nagyon kíváncsi voltam rá, ugyanakkor féltem, hogy nem fog annyira tetszeni, mint amennyire a film magával ragadott. Kár volt tartanom ettől. Gyalázat, amit a könyvvel csináltak a filmkészítők. Önmagában nem rossz a történet, amit kihoztak belőle, de örülök, hogy a többi részt nem vitték vászonra.

Nos, a bevezetőből már kiderülhetett, hogy nagyon tetszett a könyv. Egyszerűen imádtam. Erősen érződik ugyan rajta a Gyűrűk Ura hatása (bizonyos dolgok már tényleg kicsit kiverték nálam a biztosítékot, ezért is vontam le a fél csillagot), egyáltalán nem lehet eredetinek nevezni a történetet, ugyanakkor még is van benne valami. Nem tudnám igazán megmondani, hogy mi, csak azt tudom, hogy teljesen magába szippantott a könyv, alig bírtam letenni. Csak azért haladtam vele lassan, mert nehezen ment kicsit angolul a dolog.

Nagyon tetszettek a Saphira és Eragon közti párbeszédek, jó volt látni egy ilyen erős köteléket, ami kettejük közt van, és főleg azt, ahogyan ez lépésről lépésre alakult ki. Solembum pedig a másik nagy kedvenc (Kár, hogy totál kihagyták a filmből, na de mit nem csesztek el benne!?). Imádom őt. Eszes, furfangos, büszke, humoros… Szóval, remélem még sok szerepe lesz a későbbiekben.

Ami igazán lenyűgöző a könyvben, hogy egy tizenéves fiú írta. És ennek ellenére mind a karakterek, mind a cselekmények, a helyszínek, egyszerűen minden rendben volt, jól volt kidolgozva. Az imitt-amott elejtett célzásokat leszámítva, amik annyira átlátszóak, hogy nem igazán jelentettek és fognak jelenteni majd meglepetést a későbbiekben. Igazából ami izgalmas lesz, hogy hogyan derülnek ki majd a dolgok.

Összességében tehát szerintem nagyon jó könyv. Vannak hibái, és jobban is lehetett volna a csavarokat megoldani, de nekem ettől függetlenül nagyon tetszett. Megyek is a második kötethez.

Az az igazság, hogy emlékeim szerint én már háromszor olvastam az Eragont, de még évekkel ezelőtt, és mindig magyarul. Most „felnőtt” fejjel angolul elolvasni egészen más élmény volt.
Először akkor fogtam a kezembe, amikor megjelent itthon, lehettem vagy tizenhárom-tizennégy éves, és mondanom sem kell, hogy teljesen belebolondultam a történetbe. Az egyik első meghatározó fantasy élményem volt.
De eltelt vagy tíz év, és azért a regény varázsa elég erősen megkopott számomra. Kezdjük ott, hogy ordít róla, hogy Paolini gyerekként írta ezt a könyvet. Persze, vannak benne nagyon jó ötletek, meg látszik, hogy mekkora munka van mögötte, de nyüzsögnek benne a röhejes logikátlanságok ("Nagyon szegények vagyunk, kajára sincs pénzünk, de gyertek gyerekek, itt vannak a kereskedők, kaptok egy marék pénzt, hogy vegyetek magatoknak édességet!" "Végre sikerült ellopnunk az egyik sárkánytojást, az egész ország sorsa múlhat rajta, nagyon kell vigyáznunk rá! Mi lenne, ha évente áthurcibálnánk egyik városból a másikba, lehetőleg csak pár emberrel, hogy nagyon biztonságban legyen út közben?")
Aztán ott van az írói stílus teljes hiánya is, amitől már megbolondultam a 700. oldal környékére. Unalmas, száraz, és tele van baromi felesleges leírásokkal, és minden apró mozzanat meg van említve ("Eragon pislogott. Eragon megmozdította a lábát. Eragon emésztett. Saphira megmoccant. Közben sütött a nap"). Ha mondjuk kiszednénk az ilyen érdektelen részeket, a könyv szerintem körülbelül a fele lenne, de információ tekintetében pont ugyanannyi megmaradna belőle.
A különböző fajok gyakorlatilag Tolkientől lettek átemelve úgy, ahogy vannak (mármint az elfek meg a törpök), szinte várom, mikor tűnik fel Legolas valamelyik fán. Az ő kultúrájukról sokat is olvashatunk (nyilván, mivel már valaki kitalálta előtte), de a Shade-ekről, az Urgalokról vagy akár az emberekről is (gondolok itt a kultúrára, szokásokra, technikai fejlettségre) alig tudunk meg valamit.
Ettől függetlenül én szeretem ezt a könyvet, mivel sok jó emlékem fűződik hozzá, és kiskoromban teljesen el voltam ájulva tőle. Nyilván mostanra már a sok vérgőzös dark fantasy azért megváltoztatta az igényeimet, de szerintem ez egy remek ifjúsági regény, és én a fantasy egyik alapműveként tekintek rá.

Hát ez merőben más volt, mint első olvasásra. Egyrészt, mert annyira nem emlékeztem semmire, hogy helyenként arra is gyanakodtam, hogy ez valami új változat…:D

Most gyerekesnek is éreztem a sztorit, az volt a benyomásom, hogy grandiózus akar lenni, de nem egészen sikerül neki. Az egész világ felépítése nagyon emlékeztetett a Szigetvilág varázslójára, ott is mindennek van neve az ősi nyelven, amivel a mágiát lehet irányítani, meg ott is van Árny, de persze az Eragon sokkal olvasmányosabb és élvezetesebb volt.

Eragon helyenként komolyan az idegeimre ment, nem csodálom, hogy Brom a fejét fogja. Mert én is… Murtagh korábban a kedvenc szereplőm volt, de nem igazán értem most, hogy miért. Majd később lehet rájövök. Most Solembum volt nagy kedvenc!! :)

Leginkább azért élveztem olyan nagyon, mert régen olvastam angol nyelven és kifejezetten jól esett.
A történetet ismertem – legalábbis azt hittem – mivel láttam anno a film változatot.
Mit is mondhatnék? A könyv bizony hozta a papírformát :D és kenterbe verte a filmet.
Sokkal több volt, sokkal mélyebb, mintha egy másik világot ismertem volna meg, mint amit hollywood mutatott.
És persze ott van az a faktor is, hogy ezek után a sorozat többi részét is el kell olvasnom :P

Hát, lehet hogy nem túl eredeti, de én imádom! :) Hangulatos, fordulatos, izgalmas és szerethető történet.

Nagyon tetszett :) Szeretem a sárkányos sztorikat, de néha olyan elcsépelt, hogy a gonosz sárkányt legyőzi a hős lovag, ez a könyv viszont teljesen más aspektusból közelíti meg a sárkányokat, mondhatni házi kedvencekként és tetszett benne a legjobban! Hogy az író nem a szörnyet látja bennük, hanem egy barátságos élőlényt, arról nem is beszélve milyen jól megírja a kapcsolatot a lovas és sárkánya között. Nagyon meghatott a vége! :)

Újraolvastam a negyedik kötet miatt, de elég lassan haladok.. pedig szerintem ez egy nagyon jól összerakott történet!:)

Vannak benne érdekes ötletek, de nagyon érződik, hogy a szerző első könyve. Érdeklődve várom, hogy Paolini milyen könyvet fog 0rni 10 év múlva.

Ha nem olvastuk a Gyuruk Urat akkor friss, szep, epikus fantasy… ha viszont igen, nehez lesz elvonatkoztatnunk a hasonlosagoktol. Mindazonaltal ez egy remek ifjusagi regeny, minden tinedzsernek odaadnam :)

A könyv, amiből tanítok, egy Paolinivel készült interjú példáján keresztül igyekszik bővíteni az irodalommal kapcsolatos szókincset. Mivel tetszett az interjú, úgy döntöttem, nekifogok Eragon történetének. Jó ötlet volt. Pár nap alatt ki is nyírtam az első kötetet.