Elsőszülött (Az örökség 2.) 649 csillagozás

Christopher Paolini: Elsőszülött Christopher Paolini: Elsőszülött Christopher Paolini: Elsőszülött

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eragon ​és Saphira megvívta élete első nagy csatáját a törpék és vardenek oldalán a Birodalom kegyetlen ura, Galbatorix és az őt támogató urgalok ellen. Bár a csatát megnyerték, a harcnak nincs vége. A súlyos sérülést szenvedett Eragon és sárkánya Ellesmérába, a tündék országába utazik, hogy ott tökéletesítse tudását, és ily módon méltó legyen a Sárkánylovasok rendjéhez. Kiképzése során nemcsak testben és a harcművészet terén edződik, hanem szelleme is fejlődik. Mestere, Oromis megismerteti a mágia magasabb szintjével, s a férfivá érő Eragon jó úton halad, hogy igazi Lovassá váljon.
Időközben azonban hírét veszi, hogy faluját, Carvahallt Galbatorix pribékjei a földdel tették egyenlővé, a falubeliek pedig, Eragon unokatestvére, Roran vezetésével, elmenekültek, hogy a vardenekhez csatlakozva ők is harcba szálljanak a zsarnok ellen. Eragon nem tehet mást, mint hogy lélektársával, Saphirával együtt részt vegyen az öldöklő háborúban, ahol egy hozzá hasonlóan ifjú Lovassal,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2020
702 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041510 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin
>!
Európa, Budapest, 2019
708 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041510 · Fordította: Sóvágó Katalin, Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2014
704 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794336 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin

4 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Eragon

61 tag · 21 karc · Utolsó karc: 2021. március 11., 16:17 · Bővebben


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Saphira · Eragon · Arya Dröttningu · Roran · Oromis

Helyszínek népszerűség szerint

Alagaesia


Kedvencelte 122

Most olvassa 51

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 174

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

LunaNessuno >!
Christopher Paolini: Elsőszülött

Borzalmasan csalódott vagyok…Az első részben éreztem a könyv gyengeségét, de nem törődtem vele. Mint első sárkányos könyv, nem tudtam, mit várjak tőle, és ahhoz képest felülmúlta az elvárásaimat. Kíváncsian álltam neki a 2. résznek, hiszen ez a történet abszolút új és idegen volt, nem készült belőle film. Nos, nem azt kaptam, amit vártam.

A történet maga jó és izgalmas volt. Új területek, új karakterek, utazás, izgalom, stb. Igen ám, de még egy jó történet sem elég, ha a szereplők gagyik. Sajnos senkit sem tudtam megszeretni, vagy akit eddig szerettem, azt is sikerült megutálnom. Eragon kifejezetten idegesítő volt, Roran nem is érdekelt soha. Nasuada is bökte a csőrömet. A könyv vége felé olvasás helyett inkább csak lapozgattam és még így is teljes a történet.

Sok fölösleges leírás, cselekmény, ami nem mozdítja előre a főbb szálat, sokkal inkább hátráltatja. Volt, ami fontos volt, de az is túl lett ragozva, egyszerűen az egész vér unalmas volt.

Mutasd, ne mondd effektusok tömkelege. Kirajzolódik a történelem, de az egész annyira homályos, többnyire unalmas, hogy az olvasó inkább hátulról kezdené olvasni a könyvet, mint egy mangát. A borítón egy vörös sárkányt látunk, ahhoz képest alig szerepelt.

Értem azokat, akik szeretik, de a maradék 2 könyv borzasztó hosszú. Nagyon félek, mert így is olvasási válsággal küzdök, hát még ha rossz könyvet is olvasok. Nem mondom, vannak pozitívumai, de nem megyek bele semmibe, nem spoiler-ezek. Ráadásul számomra oly kevés volt, hogy alig tudnék róla írni.

Ezektől függetlenül természetesen elolvasom a maradék 2 könyvet, de félve. Bízom benne, hogy azok több pozitív emléket hagynak majd maguk után.

9 hozzászólás
Navi P>!
Christopher Paolini: Elsőszülött

Egy nagyon lassan induló sztori, ami azért a végére felpörög. A könyv első fele gyűrűkurás-vonulós. Csak mennek és mennek és mennek … Időnként van 1-2 oldal izgalom, azt is inkább Roran szállítja, de semmi extra. Aztán szerencsére „beindulnak” az események. Most sem kell halálra izgulnunk magunkat, de már sokkal jobb. Nehezen haladtam vele, küzdöttem, de megérte. Látjuk felnőni kedvenc szereplőinket, érettebbek lesznek, de még mindig van hová fejlődni. Messze még a vége.

4 hozzászólás
ViveEe P>!
Christopher Paolini: Elsőszülött

Ez a kötet kevésbé tetszett, mint az előző. Borzalmasan átkötő résznek éreztem. Ahogy készülünk a nagyobb eseményekre. Mégis fontos rész ez is.
Lehull a lepel az elvonultan élő tündékről, megismerjük lakhelyüket, szokásaikat. Ez viszont nagyon szépen le van írva, és szívesen meg is nézném élőben. :)
És persze a lényeg: Eragon és Saphira oktatása. Érdekes volt, bár nem kifejezetten izgalmas. spoiler A „szerelmi” szálat igazán hanyagolhatnánk, mert nagyon gáz. Saphira viszont nagyon aranyos tinilány, imádtam őt! Az ahogy berúgott fenomenális volt, és pont kellő tini módra idegesítő az, ahogy egy hím mellett viselkedett. Legjobb karakter! :D
Másik fontos szál Rorané volt, ami nem igazán tudott lekötni.
A végén a csata nagyon tetszett. Kifejezetten találó a könyv címe, amit csak a végén érthetünk meg.
Annyi jó lehetőség van a továbbiakban, hogy remélem nagyon izgis harcokat, főleg sárkányharcokat kapunk.
És mosmár szeretnék Galbatorixszal is találkozni. :)

bokrichard>!
Christopher Paolini: Elsőszülött

Rájöttem a könyv olvasása közben, hogy Eragon kalandjai olyanok, mint a középiskolás évek: 4 kötet – 4 év. Az első „év” a tapogatózás, önmagunk keresése. A második (jelen könyv) „évben” a cél már megvan, most lehet érezni, hogy valami készül, valami van a levegőben, és nem csak a sárkányok, és lovasaik. Eragon fejlődik, bár még mindig serdülő, rengeteg csiszolni valóval. Két szál egyikén ő, másikán unokatestvére, Roran kalandjai bontakoznak ki. Kicsit sok a megyek-mendegélek rész, ezért az előző kötethez képest nincs számomra különbség, de a vége elég drámaira sikerült, hogy járjon a fél csillag plusz. És hogy kell-e a romantika? Ártani nem árt, de ez is a Paolini-féle fiatalos, kissé nyálas-nyegle éretlenség miatt kicsit cikisre sikerült. Jöhet a 3. rész, a 3. év, ami talán kicsivel még több kalandot, és kevesebb utazós intermezzót tartalmaz.

Erza P>!
Christopher Paolini: Elsőszülött

Jobban tetszett ez a rész, mint az előző. Itt már nem volt olyan sok bevezető szöveg, hanem pörögtek az események. Úgy érzem, hogy egyre jobb és jobb lesz a sztori. Először is nagyon jó volt végre a tündékről olvasni, megtudtam sok mindent a hagyományaikról és szokásaikról. Adzsihád spoiler váratlanul ért és, hogy pont spoiler. Innentől kezdett számomra beindulni az egész cselekmény. "Részt vehettem” Eragon és Saphira kiképzésén, ami nagyon tetszett. Olvastam már jó pár könyvet amiben tündékről van szó, de itt még többet tudhattam meg róluk. Ami igazán meglepett az a spoiler. Közben Roranról is megtudtunk ezt-azt. Hogyan spoiler. Végül pedig a spoiler. A vége számomra kicsit sokkoló volt, mikor spoiler. És végre megtudtam ki Eragon apja, akire végképp nem számítottam spoiler. Összességében, nagyon jó volt az egész könyv, remélem a következő rész, még ennél is jobb lesz! :)

somebody22 I>!
Christopher Paolini: Elsőszülött

Imádom, mint a sorozat összes tagját, folyamatosan pörög, fordulatos, érzelemdús, fantasztikus történet. Ebben a részében főleg az Ellesmera-beli kiképzést láthattuk, amely segítségével megismerhetjük a mágia és a sárkány – Lovas kapcsolat bensőségeit. A másik szálon a Carvahalliak megpróbáltatásait láttuk, Roran szemszögéből, aki csodálatos személyiségváltozáson ment át és bebizonyította, hogy mennyi mindent képesek vagyunk megtenni a szerelemért. A történet végén pedig csodálatosan megírt spoiler és egy váratlan fordulat készteti az olvasót, hogy azonnal rohanjon a következő kötetért. Továbbra is sárkányimádás lvl100, és örök hála Cristopher Paolininek.
Tartsd élesen a kardodat!

Jansy>!
Christopher Paolini: Elsőszülött

Jó volt jó volt de még nem az igazi. A tájleírások még mindig nagyon jók és tetszenek, de ezek a folyamatosan megyek és nem csinálok semmit részek untattak. Roran fejezetei jók voltak, és itt már a carvahalli embereket is jobban megismerhettem. Itt már kezdetét veszi Eragon kiképzése, részletesen bemutatja a Tündéket és a lakhelyüket, és véleményem szerint ez volt a legjobb része a könyvnek. A végére válik izgalmassá a történet, megjelenik Murtagh is mint Lovas, megtudjuk ki Eragon apja, és értelmet nyer a könyv címe is.

Röfipingvin P>!
Christopher Paolini: Elsőszülött

Tényleg, továbbra is dicséretes, hogy ilyen fiatalon ilyen ügyesen írjon valaki, de annyira tolkieni, hogy nagyon. Meg egy kicsit rétestészta.

Fairy>!
Christopher Paolini: Elsőszülött

Kedvenc kedvenc!
Imádom Saphira-t sokat rötyögtem rajta amikor berúgott 4 hordó sörtől na meg amikor féltékeny volt.
Több szálon futó cselekmény tele kalandokkal és fordulatokkal.
Kicsit ledöbbentem Eragon apját illetően szentül hittem egy bizonyos személyben.
Ami nekem nagyon tetszett az a tündék lakhelye, én is imádom a fákat.
Tündeénekre növő fák és növények annyira jó volt olvasni mind ha én is ott álltam volna a Menoa fa tövében éreztem a szellőt és a virágok illatát,varázslatos és gyönyörű volt az egész szívesen elmennék oda.

Belle_Maundrell >!
Christopher Paolini: Elsőszülött

Öt évvel ezelőtt olvastam az első részt, amit valahová a „nem rossz, de felejthető”-kategóriába soroltam, és mind kiderült, az idő engem igazolt, mert olyan szinten nem emlékeztem semmire, hogy még a könyv elején található összefoglaló se sokat segített rajtam. Szóval az első felében úgy bolyongtam a ködös homályban, mint Eragon az erdőben.
Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy ezt gyerekként kellett volna olvasni, szigorúan A Gyűrűk ura előtt, hogy az agyam ne visítozza azt minden második oldalon, hogy „De hát ezt már olvastuk, ez koppintás!”. Mivel soha senki nem lesz olyan zseniális, mint Tolkien bácsi, és Paolini leírásai nincsenek is a nyomába se érnek, így halálosan unalmas vagy háromszáz oldalon át bandukolni, mire odaérnek a tündékhez. Akik szintén kísértetiesen tolkienesek, ahányszor csak megláttam, hogy Szépek népe, vagy valami nagyon nyilvánvalót, felforrt az agyvizem. Arról nem is beszélve, hogy hiába kamunyelvészkedik itt nekem a szerző, nem veszem be, és a világ is elég ingatag lábakon áll. Több eredetiséggel nagyon jó lehetne, de ha valaki azt mondja, hogy ez egy Középföldén játszódó fanfiction, akkor simán elhiszem.
És mivel itt az író már 21 éves volt, ami tökéletesen elfogadható kor az íráshoz, így már az sem mentség, hogy túl fiatal. Szerintem mondjuk jobb lett volna, ha az Eragonnal is vár eddig, és lehet, hogy sokkal jobb és kidolgozottabb lenne minden, de akkor nem lehetett volna csodagyerekként eladni, és a kutyát sem érdekelné ez a minden egyediséget nélkülöző sorozat. Kivéve a kölköket, akik még nem olvastak ilyesmit. Tizenöt évesen tényleg szép teljesítmény volt az Eragon, de tessék fejlődni.
Ha eddig nem is úgy néz ki, de különben elég pozitívan álltam hozzá ehhez a könyvhöz. Aztán sajnos rá kellett döbbennem, hogy ez egy teljesen felesleges, végtelenül hosszú, túlírt töltelékkönyv két fontos rész között. Mennek, tanulnak, hisztiznek, drámáznak, harcolnak, megint drámáznak. Háromszáz oldalon is el lehetett volna mesélni.
A váltott szemszögnek semmi értelme, Roran szála még elmegy (bár őt sem bírtam, a falusiak meg nem érdekeltek), de Nasuada teljesen felesleges.
Legalább lett volna karakterfejlődés, de annyira nincs, hogy még azt is csak a hatszázadik oldal után tudjuk meg, hogy amúgy Eragon barna hajú. Ezek után remélni se merem, hogy lelkekben vájkálunk. Hősönk különben is az idegeimre ment, komolyan mondom, hogy ő a legelviselhetetlenebb szereplő az egész történetben. Hisztis, színpadias, öntelt és álszent. Közben persze folyamatosan istenítik, és lassan a világ nyolcadik csodája lesz, pedig azt se értem, egy ilyen hülyegyerek hogy lehet lovas. Az a rengeteg bőgés… meg amikor már harmadszorra hisztizett azon, hogy a tündék nem esznek húst… hú, hát ezek nagyon lényeges dolgok voltak. Jaj, nagyon kiakasztott… és mindenki más is. A romantikus szálacska meg bárcsak ne is lett volna, olyan kínosan gagyi, ahogy Eragon is meg Saphira is vergődik össze-vissza. Pedig az első részben Saphirát bírtam, Murtagh mellett ő volt az egyetlen értékelhető karakter. Most ennek is lőttek.
Ó, és ha már elvileg van egy főgonoszunk, akkor nem ártana végre találkozni is vele, mert így nem nagyon hat meg Galbatorix sunnyogása.
A befejezésért sem vagyok oda, nem volt nagy durranás. Végig nyilvánvaló volt spoiler Eragon szokás szerint hülyén viselkedik, és szokás szerint senkinek nem tűnik fel, mert ő a csodás lovas. Hurrá. spoiler Egyetlen értékelhető dolgot találtam a végében spoiler, meg hogy ezek után már biztos muszáj lesz fejest ugrani az akciózásba. Mivel megvan minden része, ezért folytatni fogom, de már nem várok csodákat.
Ó, és akkor még rátesz egy lapáttal a nagyon fura fordítás. Az hagyján, hogy időnként volt egy-két kissé magyartalan mondat, de az olyan szavakkal, mint a himihumi, engem ki lehet kergetni a világból. Soha az életben nem akarom többé hallani ezt a szót. Nem is tudtam, hogy van ilyen.
Most úgy érzem, túlságosan lehúztam a három csillaghoz, de igyekszem a helyén kezelni és lélekben visszamenni mondjuk tizenkét éves koromig, mert bárki bármit mond, ez nem rendes fantasy, ez gyerek vagy ifjúsági könyv. Azért remélem, Paolini is összekapta magát a harmadik részre.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

somebody22 I>!

Élj a jelenben, emlékezz a múltra és ne félj a jövőtől, mert az nem létezik és soha nem is fog. Mindig csak jelen van.

384. oldal

9 hozzászólás
LunaNessuno >!

Atra esterní ono thelduin,
Mor'ranr lífa unin hjarta onr,
Un du evarínya ono varda.
– Vagyis: Jó szerencse járjon veled, béke legyen a szívedben, és a csillagok vigyázzanak rád.

179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arya Dröttningu
LunaNessuno >!

[…] Saphira akkorát bólintott egyetértése jeléül, hogy csaknem beverte az orrát az asztalba.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: asztal · Saphira
padmé>!

Elröppensz, tovaszállsz
Hegyen át, völgyön át,
Messzi földeken,
Elröppensz, tovaszállsz
Hozzám vissza nem találsz…

582. oldal

Sunshine>!

Sokkal jobb, ha megtanulsz kritikusan gondolkodni, amelynek birtokában önállóan dönthetsz, mint ha másnak az elképzeléseit tukmálják rád.

Sunshine>!

Saphirán könnyű lovagolni. Elkap, ha leesel.

Kapcsolódó szócikkek: Saphira · sárkány
Ninácska P>!

És még te korholtál egyszer engem, mert ittam! Ha négy hordóval innék, bele is halnék!
Ezért nem vagy sárkány!

68. oldal (Eragon, és Saphira gondolati beszélgetése)

Kapcsolódó szócikkek: sárkány
Adrirawia>!

– Azok, akiket szeretünk, gyakran a legidegenebbek számunkra.

302. oldal

Ninácska P>!

A föld különleges dolog. Ha gondod van rá, neki is gondja van rád. Ezt nem sok dologról mondhatod el.

43. oldal

ancsa88>!

Jó szerencse járjon veled
Béke legyen a szívedben
És a csillagok vigyázzanak rád

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Az örökség sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Munkácsi Gabriella: A sziget vadásza
Naomi Novik: Rengeteg
Szigeti Kovács Viktor: A táltos
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Stephanie Garber: Finale
Margaret Weis – Tracy Hickman: A tavaszi hajnal sárkányai
Amira Stone: Kitaszítottak