Brisingr (Az örökség 3.) 88% 594 csillagozás

Vegyesek az érzéseim az egész sorozat iránt. És ennél a résznél jött ki legjobban.
Annyira érdekel a történet, de miért ilyen rohadt hosszú egy könyv?! Most nézem, hogy az utolsó rész 920 oldal… jó lesz nekiállni.
Ez most jobban tetszett, mint az előző, és ez főként annak köszönhető, hogy Roran kevesebbet szerepelt. Annyira nem érdekel az az ember, hogy nem tudom elmondani. Plusz pont, hogy hanyagolták a szerelmi szálat. Remek, haladunk!
Csak éppen az érdekes események, annyi semmitmondó rész közé voltak zsúfolva, hogy kiborít. Nem viccelek, volt egy fejezet, ami arról szólt, Roran hogy öltözik fel. Egy nagyon hosszú fejezet a kard kovácsolásról, és még sok felesleges dolog.
Ami még nagyon zavar az az, hogy Eragon olyan szinten ki van szolgáltatva mindenféle vezető kénye-kedvének (gondolok itt főleg a számomra egyre ellenszenvesebb Nasuadára). Zavar, hogy úgy kell pattognia, ahogy más fütyül, és nem tudja érvényesíteni a saját akaratát. A lelki terror része, hogy minden rajta áll, méginkább zavar.
Nos, ebből úgy tűnhet, hogy szerintem ez egy nagyon rossz könyv. Pedig nem, eszméletlenül érdekel a történet vége, de lehetne egy rész fele ennyire vastag, fele ennyi töltelékkel..

Kicsit vegyes érzelmeim vannak most, ezzel a könyvvel. Egyszer feldob és fantasztikus, máskor meg majdnem elbőgöm magam. Ezen felül nagyon tetszett, és csodálom Paolini történetet, mert hihetetlenül, fantasztikusan megírta. Az elején már éreztem, hogy valami baj lesz Katrina kimentésekor, és hát persze, hogy úgy is lett. Végre spoiler. Igazából Roran lepett meg a legjobban, egy igazi erős karakter lett belőle. Na és az az spoiler. Murtaghal és Tövissel folytatott harc a végére kezdett kicsit unalmassá válni. Aztán Eragon spoiler. Talán ami a legjobban tetszett az a történet vége volt és, hogy Eragon spoiler. Arya még mindig a kedvenc karakterem, és eléggé meglepett, mikor spoiler. Alig várom a következő részt, most már nagyon kíváncsi vagyok a végére! :D

Eddig talán ez a legjobb kötet. A szövetségek kötődnek, a hősök fejlődnek, a helyzet fokozódik. Ebben több a csata, és egyre kevesebb az üresjárat, ami szintén fejlődés. A csata jeleneteket a háborús könyvekben még annyira nem szerettem, ám a fantasy műfajába áttérve észrevettem hogy egyre nagyobb szórakozást nyújtanak. És igen, a 3. kötetre még mindig jut megdöbbentő titok, hál' istennek! Azért, hogy ne változzon meg minden, Eragon még mindig meg tud lepődni, és néha elég amatőren kezeli a dolgokat. Érzem ennek ellenére, hogy kicsit eltelődtem a műfajjal, ideje egy kötet erejéig váltanom.

Kicsit sokáig rágódtam rajta, nem értem miért. Ez a könyv is ugyan olyan jó, mint az első két kötet. Volt, hogy nevettem, és volt, hogy megkönnyeztem. Hihetetlen, hogy Paolini hogy le tudja írni az érzéseket, a történéseket, mindent. Végig izgalmas, letehetetlen a könyv, sőt pörögnek az események. Jó volt, hogy Roran-ról és Eragon-ról felváltva írt. Az egyetlen amit nem értek, hogy hogy nem utálom még Murtagh-ot. Nagyon remélem, hogy a következő könyvben kiérdemli a szeretetemet. Galbatorixot meg meg tudnám fojtani. spoiler
Csak ajánlani tudom!

Fantasztikus! Ez a legjobb szó erre a kötetre is, bár ezt is már másodszor olvastam. Talán a cselekmény picit lassabb volt mint amit megszoktunk de a karakterekről annál többet tudtunk meg, nekem egy pillanatra sem volt unalmas! Gyönyörű nyelvek, nevek helyszínek, leírások… és sárkányok, sárkányok, sárkányok, sárkányok…❤ nagyon várom a percet, amikor a következő részt fogom a kezembe venni!

Ez a rész, olyan volt számomra egy hullámvasút. A könyv első része számomra egy kicsit lapos volt. Számomra nem igazán történt semmi izgalmas, lényeges a kötetben. A második felében viszont már beindulnak az események. Eragon múltja kezd kikristalyosodni. Sok kirakós darab kerül a helyére.
Úgy éreztem az olvasása közben, hogy ez inkább egy felkészítő kötet az utolsó, mindent eldöntő csatára.

Imádtam az első betűtől az utolsóig!
Saphira felülmúlhatatlan.
Tetszett amikor kikezdett a Menoa fával (tündefa),mellesleg nagyon tetszik nekem ez a fa.
Mégis csak jól gondoltam,hogy ki valójában Eragon igazi apja,ennek nagyon örültem mert számomra így kerek a történet.
Eragonnak végre igazi saját sárkánylovas kardja lesz,köszönet érte a Menoa fának.
De cserébe a tündefa elvesz valamit Eragontól amire nem derűl fény,de van rá tippem és nagyon remélem,hogy ebben nem lesz igazam.
Fény derűl az Eldunari (Sárkányszív) titkára is.
Nagyon sajnáltam a végén Oromist és sárkányát Glaedr-t.

Tavaly olvastam el az első két részét az Örökség sorozatnak, de ebbe a könyvbe is belekezdtem. Csak aztán jött a suli és abbamaradt az olvasása. Most a karantén alatt újra elkezdtem olvasni és ismét visszacsöppentem ebbe a világba. A spoiler ennek nagyon örültem, ideje volt már:) Murthag is szerepelt ebbe a részben, és nekem személy szerint ő a kedvenc szereplőm, úgyhogy bármit is csinált szerettem:)))
Leginkább a törpék királyválasztása játszott szerepet plusz ugye, hogy kiderült spoiler. Majd a kardját kovácsolta meg. A végén spoiler majdnem elsírtam magam:((((
De mindösszesen nagyon szerettem ezt a részt is:)))))

Tudjátok, azért hihetetlen, hogy ez a Paolini tizenöt évesen írta meg az első részt, csakis azért, hogy valami olyasmit írjon, amit ő is szívesen olvasna. Tizenkilenc évesen már híres volt, és több országban kapkodták le a rajongói a könyvesboltban a polcokról a könyveit.

Tovább folytatja kalandját Eragon és Saphira, melynek mi is részesei lehetünk – szerencsére.
Az Eragon magával ragadott. Az Elsőszülöttől alig bírtam elszakadni. A Brisingr még ennél is többet nyújtott: elvarázsolt.

A harmadik kötet ismét adott valami újat nekem. Olyan érzés volt elkezdeni olvasni, mintha hazatértem volna. Bevackoltam magam a jó meleg ágyba, körülöttem tucatszámra könyvek, de mintha ott sem lettek volna. Vagyis inkább mintha ÉN nem lettem volna itt. Egy másik világba vándoroltam, sárkányok és tündék közé, vardenek és urgalok társaságába.
Csodálatos ez a világ, amit Paolini megteremtett. Az Örökség tetralógia méltó utódja A Gyűrűk Urának és a Narnia krónikáinak.

Különös-furcsa volt ez a rész. Sokszor úgy tűnt, mintha nem történne benne semmi, közben pedig hatalmas dolgok zajlottak le. Fantasztikus leírásokkal találkoztam ebben a részben (egyik kedvencem Roran emberfeletti küzdelme, a másik pedig a fényacél megmunkálása). A vége pedig szívettépő…