Brisingr (Az örökség 3.) 536 csillagozás

Christopher Paolini: Brisingr Christopher Paolini: Brisingr Christopher Paolini: Brisingr

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csak ​alig néhány hónapja, hogy Eragon kiejtette a „brisingr” szót, amely az ősi nyelven azt jelenti, tűz. Azóta nemcsak azt tanulta meg, hogy szavak segítségével varázslatot alkosson, hanem számtalan próbával is szembe kellett néznie. A Birodalom ellen vívott ádáz és véres csatában az Égő Mezőkön, ahol Murtaghgal és Tövissel is meg kellett küzdenie, sárkányával, Saphirával együtt kis híján odavesztek. Ám a kalandoknak koránt sincs vége – és Eragont számtalan ígéret köti, amelyeknek talán nem is tud eleget tenni.
Eragon megígérte unokatestvérének, Rorannak, hogy segít kiszabadítani Katrinát Galbatorix fogságából. Roran, aki elmenekítette a falubelieket Carvahallból a Birodalom pribékjei elől, időközben rettenthetetlen harcossá vált, kiérdemelve a Vastörő melléknevet a vardenek között, akik szintén Eragonban bíznak – szükségük van erejére és tehetségére, hisz ő az utolsó szabad Sárkánylovas, akinek esélye lehet a félelmetes, velejéig gonosz, hihetetlen mágikus erővel bíró… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2021
750 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041527 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin
>!
Európa, Budapest, 2019
750 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041527 · Fordította: Sóvágó Katalin, Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2016
750 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796316 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin

3 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Eragon

57 tag · 21 karc · Utolsó karc: 2021. március 11., 16:17 · Bővebben


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Saphira · Eragon · Murtagh · Roran · Orik · Galbatorix

Helyszínek népszerűség szerint

Du Weldenvarden


Kedvencelte 131

Most olvassa 49

Várólistára tette 178

Kívánságlistára tette 195

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

LunaNessuno>!
Christopher Paolini: Brisingr

Nagyon csalódott vagyok. Az első rész sikere és öröme után reméltem, hogy a következő részek ugyan úgy letarolnak majd a lábamról. Nos, tévedtem.

A sorozat egyik nagy hibája a hossza. Borzasztóan túlírt, túlmesélt. Egy-két történést simán le lehetett volna írni pár oldalban, nem kellett volna neki ennyi hely. Ráadásul 4 könyv, mind egyre hosszabb, de lényegi dolgok csak a végén történnek. Már ha történnek.

Nyilván most is ért minket veszteség, de annyira nem érdekel ez a sorozat már, hogy egy vállvonással elintéztem. Nem nagyon figyeltem a történésekre, sok oldalba csak belepillantottam, de még így is jóformán teljes a történet.

Van nekünk egy főgonoszunk, kinek létezését kezdem megkérdőjelezni. A 3. könyvnél tartok, és még nem csinált semmit. Az ember azt gondolná, hogy ha valakinek a seregét, embereit megritkítja egy gyerek, akkor a saját kezébe veszi az irányítást. De őnagysága Galbatorix úr csak ül a babérjain, kötöget és várja, hogy magától megoldódjanak a dolgok. Ilyen szerencsétlen gonosszal ritkán találkozunk. off Példát vehetne Thanos-ról. Rájött, hogy az emberei egy kupac sárkányürüléket sem érnek, ezért felkelt a székéből, és egyből sikerült elcsettintenie a fél univerzumot.

A szereplők….Uram isten, mi történik itt. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha én egy hős szerű izé vagyok, aki egyik napról a másikra lett Sárkánylovas, nem fogadok el mindenféle parancsot egy jöttment hercegnőtől és egy fonnyadt törptől, aki megszökött Hófehérkétől almaszüret után. Saphira állandó kicsimezése kezd az őrületbe kergetni. A szerelmi szál valahogy megszűnt létezni, pedig én esküszöm rá, hogy jót tett volna ennek a könyvnek. Úgy tűnik, férfi írók nem nagyon szeretik a romantikus szálakat…

Utolsó előtti könyv…mindjárt vége. Sajnálom, ha megbántottam a könyvsorozat kedvelőit. Én hatalmasat csalódtam….jó is lehetett volna, de borzasztóan esik lefelé a történet.

16 hozzászólás
ViveEe P>!
Christopher Paolini: Brisingr

Vegyesek az érzéseim az egész sorozat iránt. És ennél a résznél jött ki legjobban.
Annyira érdekel a történet, de miért ilyen rohadt hosszú egy könyv?! Most nézem, hogy az utolsó rész 920 oldal… jó lesz nekiállni.
Ez most jobban tetszett, mint az előző, és ez főként annak köszönhető, hogy Roran kevesebbet szerepelt. Annyira nem érdekel az az ember, hogy nem tudom elmondani. Plusz pont, hogy hanyagolták a szerelmi szálat. Remek, haladunk!
Csak éppen az érdekes események, annyi semmitmondó rész közé voltak zsúfolva, hogy kiborít. Nem viccelek, volt egy fejezet, ami arról szólt, Roran hogy öltözik fel. Egy nagyon hosszú fejezet a kard kovácsolásról, és még sok felesleges dolog.
Ami még nagyon zavar az az, hogy Eragon olyan szinten ki van szolgáltatva mindenféle vezető kénye-kedvének (gondolok itt főleg a számomra egyre ellenszenvesebb Nasuadára). Zavar, hogy úgy kell pattognia, ahogy más fütyül, és nem tudja érvényesíteni a saját akaratát. A lelki terror része, hogy minden rajta áll, méginkább zavar.
Nos, ebből úgy tűnhet, hogy szerintem ez egy nagyon rossz könyv. Pedig nem, eszméletlenül érdekel a történet vége, de lehetne egy rész fele ennyire vastag, fele ennyi töltelékkel..

11 hozzászólás
Erza P>!
Christopher Paolini: Brisingr

Kicsit vegyes érzelmeim vannak most, ezzel a könyvvel. Egyszer feldob és fantasztikus, máskor meg majdnem elbőgöm magam. Ezen felül nagyon tetszett, és csodálom Paolini történetet, mert hihetetlenül, fantasztikusan megírta. Az elején már éreztem, hogy valami baj lesz Katrina kimentésekor, és hát persze, hogy úgy is lett. Végre spoiler. Igazából Roran lepett meg a legjobban, egy igazi erős karakter lett belőle. Na és az az spoiler. Murtaghal és Tövissel folytatott harc a végére kezdett kicsit unalmassá válni. Aztán Eragon spoiler. Talán ami a legjobban tetszett az a történet vége volt és, hogy Eragon spoiler. Arya még mindig a kedvenc karakterem, és eléggé meglepett, mikor spoiler. Alig várom a következő részt, most már nagyon kíváncsi vagyok a végére! :D

4 hozzászólás
bokrichard>!
Christopher Paolini: Brisingr

Eddig talán ez a legjobb kötet. A szövetségek kötődnek, a hősök fejlődnek, a helyzet fokozódik. Ebben több a csata, és egyre kevesebb az üresjárat, ami szintén fejlődés. A csata jeleneteket a háborús könyvekben még annyira nem szerettem, ám a fantasy műfajába áttérve észrevettem hogy egyre nagyobb szórakozást nyújtanak. És igen, a 3. kötetre még mindig jut megdöbbentő titok, hál' istennek! Azért, hogy ne változzon meg minden, Eragon még mindig meg tud lepődni, és néha elég amatőren kezeli a dolgokat. Érzem ennek ellenére, hogy kicsit eltelődtem a műfajjal, ideje egy kötet erejéig váltanom.

somebody22 I>!
Christopher Paolini: Brisingr

Fantasztikus! Ez a legjobb szó erre a kötetre is, bár ezt is már másodszor olvastam. Talán a cselekmény picit lassabb volt mint amit megszoktunk de a karakterekről annál többet tudtunk meg, nekem egy pillanatra sem volt unalmas! Gyönyörű nyelvek, nevek helyszínek, leírások… és sárkányok, sárkányok, sárkányok, sárkányok…❤ nagyon várom a percet, amikor a következő részt fogom a kezembe venni!

Belle_Maundrell>!
Christopher Paolini: Brisingr

Úgy döntöttem, hogy gonosz leszek. Az első részt, és kicsit a másodikat is igyekeztem abban a szellemben olvasni és értékelni, hogy „jaj, a cuki tizenöt éves kölök írt egy könyvet, de jó a világnak és gyermekeinek” bár még mindig azt mondom, hogy inkább csiszolgathatta és főleg rövidíthette volna, most viszont nem tudok szemet hunyni afelett, hogy Paolini itt már huszonöt éves volt. Én is annyi vagyok, és oké, nem írtam könyvet mert a szüleimnek nincs kiadója, ami szomorú, mert már megválthattam volna a világot, de ha így írnék, akkor azt inkább megtartanám magamnak. Lehet, hogy én vagyok háklis, de semmi stílusa nincs az írónak, egyáltalán nem érezni, hogy bármit fejlődött volna az Eragon óta. És mivel érthetetlen módon ilyen sikeresek a könyvei, valószínűnek tartom, hogy nem is nagyon fog (bár ki tudja, azóta eltelt tizenkét év). Borzasztó esetlen az egész. Semmi eredetiséget nem látok benne, minden momentuma emlékeztet valami más könyvre vagy filmre, de főleg egy gyenge Tolkien-utánzat hatását kelti. A kamunyelvészkedése meg úgy felidegel, hogy már meg se néztem, mi mit jelent, mert minden egyes „tünde” vagy akármilyen mondatnál agyvérzést akartam kapni. Annyira megalapozatlan az egész, nem tudom, miért kellett ezt erőltetni. Én is kitalálhatok hülye szavakat meg ráerőltethetek néhány légbőlkapott szabályt, de attól még nem lesz nyelv.
És most már azt se mondom, hogy tizenkét-tizenhárom évesen szeretném, mert minden valószínűség szerint ugyanúgy a falat kaparnám a borzasztó túlírtságától, mint most. Sőt mivel akkor még nem voltak ilyen szilárd elveim, már rég félbe is hagytam volna.
Tök jó, hogy trilógiának indult a sorozat, és még az előző rész köszönetnyilvánításában is úgy intettünk pát az írónak, hogy a következő kötettel búcsút veszünk hőseinktől. Nem tudom, én nem voltam valami megértő, amikor az újabb köszönetnyilvánításban azt láttam, hogy ”ja, bocs, nem fért bele egy könyvbe". Talán ki kellett volna hagyni azt az ötszáz oldalnyi totálisan felesleges szócséplést, meg azt, ami minden valószínűség szerint a következőben is felesleges lesz, és a kettőből össze lehetett volna rittyenteni egy izgalmas, mérsékelten duci könyvet. Ott tartunk, ahol eredetileg véget kéne érnie a történetnek, de alig valamivel vagyunk előrébb, mint az előző rész végén.
Pedig az elején még bizakodó voltam, a második könyvhöz képest egész jól indult, de megint érdektelenségbe fulladt. Még a felén sem voltam túl, de már annyi érdektelen mellékvágányon voltunk túl, hogy azt se tudtam, merre tart a sztori. Marhára nem érdekelt Roranék esküvője, a szerencsétlenkedés a törpéknél, de a csúcs az volt, amikor már az utolsó száz oldalon belül nekiálltak két fejezeten keresztül kardot kovácsolni. Oké, fontos, hogy hősünknek legyen végre egy normális kardja, ha már annyit ment miatta a hiszti, de a finisben azért valami mozgalmasabbat vártam. Mondjuk a nagy akció se vett le a lábamról, de legalább volt valami.
A karakterizálás továbbra is katasztrófa, Eragon minden idők legirritálóbb hülyegyereke főhőse a fantasy egyetemes történetében. Mindeközben mindenki úgy beszél róla, mintha a világ nyolcadik csodája lenne, mindenhez ért, mindent tud, és mindenki mindenben ad a szavára, noha másfél évvel ezelőtt még gyanútlanul túrta a földet a világ végén. Mondjuk Roran se jobb, elképesztő túlzásokba esik vele kapcsolatban az író. spoiler Most már Saphira is az agyamra megy, ami igazán szomorú egy sárkány esetében. Továbbra is úgy gondolom, hogy az egyetlen valamire való szereplő Murtagh. Bárcsak inkább ő lenne a főszereplő.
Még az a szerencse, hogy az Eragon-féle romantika nem lett sokat erőltetve, mert még mindig kínosan béna minden ilyen megmozdulás.
A jellegtelen stílust tovább súlyosbítja az indokolatlanul sok nézőpont. Tényleg semmi értelme, pedig most már a sárkányok is kaptak szót. De vagy Paolini nem tud sárkányul, vagy nekem vannak drasztikusan más elképzeléseim róluk, mindenesetre rémes volt.
Szóval sajnos nekem nagyon nem jött be a Brisingr, egyelőre minden rész egyre kevésbé tetszik. Már nincsenek nagy reményeim az utolsó kötettel kapcsolatban, de azért remélem, hogy talán visszatornázza magát 3 vagy 3,5 csillagra. Meg hogy netalántán végre valahára feltűnik Galbatorix is, ha már ő a főgonosz. Legalább az utolsó részben nem ártana végre tiszteletét tenni, mert így nem valami hiteles.

Fairy>!
Christopher Paolini: Brisingr

Imádtam az első betűtől az utolsóig!
Saphira felülmúlhatatlan.
Tetszett amikor kikezdett a Menoa fával (tündefa),mellesleg nagyon tetszik nekem ez a fa.
Mégis csak jól gondoltam,hogy ki valójában Eragon igazi apja,ennek nagyon örültem mert számomra így kerek a történet.
Eragonnak végre igazi saját sárkánylovas kardja lesz,köszönet érte a Menoa fának.
De cserébe a tündefa elvesz valamit Eragontól amire nem derűl fény,de van rá tippem és nagyon remélem,hogy ebben nem lesz igazam.
Fény derűl az Eldunari (Sárkányszív) titkára is.
Nagyon sajnáltam a végén Oromist és sárkányát Glaedr-t.

lnl8080>!
Christopher Paolini: Brisingr

Tavaly olvastam el az első két részét az Örökség sorozatnak, de ebbe a könyvbe is belekezdtem. Csak aztán jött a suli és abbamaradt az olvasása. Most a karantén alatt újra elkezdtem olvasni és ismét visszacsöppentem ebbe a világba. A spoiler ennek nagyon örültem, ideje volt már:) Murthag is szerepelt ebbe a részben, és nekem személy szerint ő a kedvenc szereplőm, úgyhogy bármit is csinált szerettem:)))
Leginkább a törpék királyválasztása játszott szerepet plusz ugye, hogy kiderült spoiler. Majd a kardját kovácsolta meg. A végén spoiler majdnem elsírtam magam:((((
De mindösszesen nagyon szerettem ezt a részt is:)))))

Coffee I>!
Christopher Paolini: Brisingr

Tudjátok, azért hihetetlen, hogy ez a Paolini tizenöt évesen írta meg az első részt, csakis azért, hogy valami olyasmit írjon, amit ő is szívesen olvasna. Tizenkilenc évesen már híres volt, és több országban kapkodták le a rajongói a könyvesboltban a polcokról a könyveit.

Tovább folytatja kalandját Eragon és Saphira, melynek mi is részesei lehetünk – szerencsére.
Az Eragon magával ragadott. Az Elsőszülöttől alig bírtam elszakadni. A Brisingr még ennél is többet nyújtott: elvarázsolt.

A harmadik kötet ismét adott valami újat nekem. Olyan érzés volt elkezdeni olvasni, mintha hazatértem volna. Bevackoltam magam a jó meleg ágyba, körülöttem tucatszámra könyvek, de mintha ott sem lettek volna. Vagyis inkább mintha ÉN nem lettem volna itt. Egy másik világba vándoroltam, sárkányok és tündék közé, vardenek és urgalok társaságába.
Csodálatos ez a világ, amit Paolini megteremtett. Az Örökség tetralógia méltó utódja A Gyűrűk Urának és a Narnia krónikáinak.

Mandula8>!
Christopher Paolini: Brisingr

Különös-furcsa volt ez a rész. Sokszor úgy tűnt, mintha nem történne benne semmi, közben pedig hatalmas dolgok zajlottak le. Fantasztikus leírásokkal találkoztam ebben a részben (egyik kedvencem Roran emberfeletti küzdelme, a másik pedig a fényacél megmunkálása). A vége pedig szívettépő…


Népszerű idézetek

somebody22 I>!

Abban ugye egyetértünk, hogy a könyveknek ott a helyük, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, és nem porosodnak olvasatlanul egy elfeledett polcon?

297. oldal

7 hozzászólás
mandarina>!

Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek. A félelem, kétség és gyűlölet több embert pusztít el, mint a fenevadak.

203. oldal

Sunshine>!

– Mondtam már neked, mennyire örülök, hogy nem vagyunk ellenségek? – kérdezte Eragon.
– Nem, de azért nagyon édes tőled.

Kapcsolódó szócikkek: Eragon · Saphira
Sephrenia>!

Abban ugye egyetértünk, hogy a könyveknek ott a helyük, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, és nem porosodhatnak olvasatlanul egy elfelejtett polcon?
– Egyetértünk.

297. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
Sunshine>!

Ahogy nem vagyok melletted, rögtön belemászol a bajba!
Eragon szélesebben mosolygott. És ha velem vagy?
Megeszem a bajt, mielőtt megenne téged.

Kapcsolódó szócikkek: Eragon · Saphira
Cs_Jucc>!

'Sose voltam gyámoltalan!', tiltakozott Eragon. 'Csak hatalmas ellenségeim vannak!'

548. oldal, - Brisingr (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Eragon
hencsibe P>!

Ha boldog akarsz lenni, ne gondolkozz azon, ami jönni fog, vagy ami fölött nincs hatalmad; a jelennel foglalkozz, és azokkal a dolgokkal, amelyeken változtathatsz.

TóthKatalin>!

Lángcsóva lövellt Saphira torkából. Eragon nehezen állhatta meg, hogy ugyanennek a szóbeli megfelelőjét zúdítsa Murtaghra.

Kapcsolódó szócikkek: Murtagh · Saphira
Sunshine>!

Tudom, hogy helyes, amit teszünk, de a helyes nem jelenti azt, hogy könnyű.


A sorozat következő kötete

Christopher Paolini: Örökség avagy a Lelkek Sírboltja

Az örökség sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond E. Feist: Ezüsttövis
Stephanie Garber: Legendary
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Patrick Rothfuss: A szél neve
Alwyn Hamilton: A homok leánya
J. R. R. Tolkien: A hobbit
J. R. R. Tolkien: A babó
Margaret Weis – Tracy Hickman: A tavaszi hajnal sárkányai
Anthony Ryan: Az ébredő tűz