A ​villa, a boszorkány és a sárkány (Történetek Alagaësiából 1.) 78% 98 csillagozás

Hét év telt el (hazánkban) mióta Paolini elindította Eragont a Keleti Végek felé, hogy megkeresse a megfelelő helyet a Sárkánylovasok új nemzedékének, és Alagaësia kapui bezárultak… aztán csend lett.
Egy ideig még érdeklődtem a szerző felől; mit csinál, vajon milyen új projekbe fog ezután a meglehetősen hosszú történet után, de annyira nem volt hír felőle, hogy az érdeklődésem lassan elapadt, így a készülő űroperájáról már nem értesültem (ami 2020 szeptemberében fog megjelenni, To Sleep in a Sea of Stars címmel). Jelen kötet szempontjából ez nem is érdekes, de legalább azt bizonyítja, hogy nem volt teljesen inaktív az elmúlt években. Illetve amiért mégis számít – s ezért is tartottam fontosnak megemlíteni –, mert elmondása szerint ezen űropera írása közbeni pihenésképpen vetette papírra A Kulkaras sárkánya című novellát, ami kisebb-nagyobb átdolgozások után, alapjául szolgált ennek a kötetnek…

Nos, ezután a kicsit hosszúra sikerült bevezető után, rá is térek a szóban forgó antológiára, amely – mint ahogy a címe is sugallja – három novellát tartalmaz, némi extrával.
Eragon, miután megtalálta a megfelelő helyet az új Sárkánylovas-nemzedéknek, éli mindennapjait, építgeti új erődjét, tele van munkával és gondokkal… Valójában ő szolgál a kötet exrtájaként, ugyanis mintegy közvetítőként van jelen, az ő története köti össze a három novellát.
Az első részben (A villa) Eragon, munkaközi szünet (pihenés) gyanánt elbattyog a Színek Csarnokának nevezett terembe, ahol az Eldunaríkat tárolják, s azok közös segítségével „ellátogat” Alagaësiába… Lényegében a novella egy fogadó-jelenet, beszélgetéssel, igazi, fantasyhez méltó „kocsmai” bunyóval, de egy kicsit 'se füle-se farka', érezhető, hogy valami nagyobb dolognak a része.
A második részben (A boszorkány) Angela, a füvesasszony látogat el a „sasfészekbe”, Elva, az elátkozott lány kíséretében, s a naplóját adja át Eragonnak, hogy olvassa el. A novella maga a napló, amiből kiderül, Angela és Elva hogyan „keveredett” egymás mellé.
Miután a boszorkányék távoznak, történik ez-az, s kedvenc Sárkánylovasunk elkeverdik a helyi urgal-táborba (merthogy ők is segédkeznek az építkezésben, törpékkel és tündékkel kooperálva). Ott a tábortűz mellett egyikük elmeséli a Kulkaras-hegy sárkányának és Ilgrának, az urgal lánynak a történetét (harmadik rész: A sárkány).
Levezetésként kapunk még egy kicsit Eragonból, aztán vége is a dalnak.

Őszintén szólva csalódott vagyok. Nem a novellák miatt, mert azok tetszettek, csak én ennél többet vártam. Az első két résszel nem volt bajom, viszont az urgalok engem annyira nem bolygatnak, ezért a harmadik rész (ami ráadásul a leghosszabb) nem igazán fogott meg. Nem beszélve arról, hogy az Urgralgra egy harcias nép. Talán a Trónok harca-beli dothrakikhoz lehet őket hasonlítani, csak kinézetre inkább két lábon járó kecskék, mint emberek, de ugyanolyan vadak. Ebben a novellában pedig úgy tűnt, túl sok emberi érzelemmel ruházta fel őket a szerző. Sokszor hajlamos is voltam megfeledkezni róla, hogy most nem emberekről olvasok. Minden esetre jó volt visszatérni ebbe a világba, de ez így, ebben a formában annyit ér, mint sivatagban szomjazónak néhány korty víz.
Paolini elmondása szerint, ez csupán ízelítő abból, ami még ezután jön. Úgy legyen!

A másik bánatom a kiadás. Ritkán szoktam erre kitérni, mert általában a történet(ek)et értékelem, de most nem tudok elmenni mellette szó nélkül. Egyáltalán nem értem, mi értelme volt plusz 40 oldalban beletenni a kötetbe egy Eragon beleolvasót. Egyedül a harmadik novella állja meg önállóan a helyét, viszont az antológia egészét nézve szükségeltetik hozzá az Örökség-ciklus ismerete! Ez nem egy kedvcsináló Alagaësiához, hanem kiegészítő kötet az ismert világhoz. Sőt, még nekem sem ártott volna előtte felfrissíteni az ismereteimet, mert igen-igen lapozgatnom kellett a hátul található függelékhez, hogy teljesen képben legyek egy-egy kifejezéssel kapcsolatban. Na és a durván 2,5cm-es (nem mértem) keretbe foglalt, bazi nagy betűméret! Ha ez is csak az oldalszám-növelést szolgálta, akkor nagyon sajnálom. Ha az volt a koncepció, hogy fiatalabb korosztály is kényelmesen olvashassa, abban az esetben megértem. Habár aki vérengzős, verekedős, csatázós könyveket olvas, az már a kisebb betűtípust is el tudja olvasni. Szóval az én véleményem szerint ki lehetett volna ezt adni fele ekkora terjedelemben, 1000–1500 Ft-tal olcsóbban.
Ebben a formában, valamint az eredeti ciklussal való összefüggés miatt, csak rajongóknak tudom ajánlani!

Számomra az Eragon mellé állítva eszméletlen nagy csalódás volt….
Volt egy olyan gondolatom, mintha a szerző mögött minimum egy karddal állnának, hogy írjon.
Néha ugyan nekilódult, de valahogy semmiből sem lett semmi….

Sokan lehúzzák ezt a könyvet de én nem fogom. Nekem tetszettek a történetek, jó volt betekinteni Eragon hétköznapjaiba. Az már csak hab volt a tortán hogy Murthag is szerepelt benne. A Kulkaras sárkánya is nagyon jó volt:)
Persze nem lehet összehasonlítani az Örökség-ciklussal, de meg voltam elégedve vele:)

Rövidebb történetek az Eragon írójától, az Örökség-ciklus világából. Érdekesek, hangulatuk van és amolyan szárnypróbálgatás jellegük. A történetek egyikét a szerző nővére írta.
A Villa az úton és A boszorkány című történetek tetszettek legjobban, a sárkányos történetben pedig az a rész, ahol Ilgra kitartóan készül küldetése teljesítésére.
Az utolsó részlet egy visszaugrással az Eragon c. regény elejéről való, ami azért fura, mert e könyv többi részében Eragon már képzett sárkánylovas és Saphira régen a társa.
(Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám, a könyvnek van egy kis „szedett-vedett jellege” – tegyünk bele innen is, onnan is egy kis kedvcsinálót, fő, hogy fizessenek érte!)

Három novella szerepel a könyvben, amelyeket az Eragon körüli események foglalnak keretbe. Eragonról annyit tudunk meg, hogy segítséggel megkezdte a leendő sárkányok és lovasaik új otthonának az építését, de még sok munka áll előttük.
Az első történet Murtaghról szól, ez lehetett volna hosszabb is.
A második kissé kurta-furcsa, de nem is csoda, hiszen Angela, a füvesasszony áll a középpontban.
A harmadik pedig egy urgalok által elmondott mese egy sárkányról.

A jelenlegi kb 4000 forintos eredeti ár egyáltalán nem érné meg (köszi Aldis akciók), viszont szerintem megéri elolvasni. Számomra az Örökség-ciklus egyike volt az első nagy fantasy kedvenceimnek, így nagyon jó érzés volt újra visszatérni. Mindig is érdekelt, hogy mi történik a vége után és hogyan, ez a könyv pedig tulajdonképpen ezekre ad rövid választ. Persze, nem tesz hozzá túl sokat, de szerintem kiegészítő kötetnek teljesen megfelel.
Azt persze én sem értem, hogy miért kellett hatalmas betűmérettel, sorközzel kiadni és beletenni 50(?) oldalt az Eragonból. Nem tudom ki kezdi az utolsó résszel, de szerintem ennek így nem sok értelme volt.

Tanácstalan vagyok a csillagozással kapcsolatban. A novellák tetszettek, különösen a villa, szívesen olvasnám a folytatást. A beltartalom a kötet méretéhez képest azonban nagyon kevés volt. Nagy betűméret, széles margók, a végén pedig legalább 40 oldal az Eragon beleolvasó, ami alapvetően felesleges, hiszen a legtöbben a tetralógia után olvassák ezeket a történeteket.

Ennyi?! Most komolyan…Mint a sorozat rajongoja is kevesellem.
Gondoltam itt az ideje nekiallni, es ismet visszakerulni a szeretett vilagba. Terv szerint ez lett volna a rahangolodas Murtagh konyvere.
Persze, jo volt ismet a mar korabban megismert szereplokrol olvasni, de nekem tulsagosan keves volt. Maguk a novellak azonban erdekesek voltak es tetszett hogy Eragon mindennapjai kotik ossze oket.

Régóta vágytam már erre a könyvre, mert az Eragon könyvsorozatot nagyon szeretem, bár az is igaz, hogy hosszú ideje nem olvastam már a történetét és újra kellene…. A könyvet ajándékba kaptam barátnőmtől <3 és pluszban még egy Zsákbamacska kihívás is kellett, hogy elolvassam A Villa, a boszorkány és a sárkányt.
Mikor elkezdtem olvasni akkor jöttem rá, hogy három novellát tartalmaz a könyvecske amivel alapvetően nem is lenne probléma, de nagyon éreztem, hogy a sorozatot rég olvastam, pedig ehhez kellett volna…
Egy pici csalódás is ért, sokszor tapasztaltam azt, hogy gyakorlatilag nem történik semmi Eragonnal pedig ő kötötte össze a három novellát, de mégsem hagyott bennem mély nyomot egyik történet sem… Többre számítottam vagy inkább másra….
Abban bízok, hogyha újra olvasom az Eragon sorozatot és utána ismét a kezembe veszem ezt a könyvet más érzéseket fog kiváltani….

Maguk a történetek nem rosszak, bár nem történik bennük sok fontos, de betekintést engednek Eragon életébe. Az, hogy nem történik semmi jelentős, még nem lenne baj.
Amit viszont gond:
– Miért kellett egy, az Örökség-ciklus után játszódó könyvbe berakni, az Eragon első pár fejezetét? Aki ezt olvassa, nagy eséllyel tud a létezéséről. Ez + 40 oldalt jelent.
– Ekkora margóval, sorközzel, betűmérettel, gyerekkönyveket szoktak kiadni. Ez nem az, nem olvasni éppen csak tudó gyerekek fogják forgatni. Legalább 10 oldalt meg lehetett volna spórolni itt is.
– Vagyis kifizettem minimum 50 oldalt feleslegesen. Nem szoktam megbánni könyvvásárlást, de ezt jobb lett volna könyvtárból olvasni. Ismétlem a 3 új történettel nincs bajom, de ez, így lehúzás volt.