A ​villa, a boszorkány és a sárkány (Történetek Alagaësiából 1.) 36 csillagozás

Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

A ​vándor és az elátkozott gyermek, ráolvasás és varázslat – és persze sárkányok

Isten hozta önöket Alagaësiában!
Eragon egy éve indult el, hogy megkeresse a megfelelő helyet a Sárkánylovasok új nemzedékének. Azóta fuldoklik a feladatok tengerében: fel kell építeniük egy hatalmas sárkányvárat, egyezkednie kell a szállítókkal, őrizni a sárkánytojásokat, gyógyítani a megőrült sárkányszíveket, összebékíteni a nagyképű tündéket a harcias urgalokkal… soha nem ér a végükre. Az aggódó Saphira, az Eldunarí segítségével úgy próbálja elvonni a figyelmét, hogy megmutatja neki, hol jár és mit csinál a testvére. Felbukkan Angela, a füvesasszony is, Elvával, az elátkozott gyermekkel, az urgalok énekmondója pedig elmesél egy régi, de tanulságos történetet a sárkányról, a bosszúról és a megbocsátásról. A füvesasszony visszaemlékezéseit ihletője, Angela Paolini írta.
Akinek hiányzott már Alagaësia, Eragon és sárkányok, az most visszatérhet Christopher Paolini ki nem apadó… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Európa, Budapest, 2019
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040964 · Fordította: Bihari György

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 98

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

fekiyeti79 P>!
Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

Hét év telt el (hazánkban) mióta Paolini elindította Eragont a Keleti Végek felé, hogy megkeresse a megfelelő helyet a Sárkánylovasok új nemzedékének, és Alagaësia kapui bezárultak… aztán csend lett.
Egy ideig még érdeklődtem a szerző felől; mit csinál, vajon milyen új projekbe fog ezután a meglehetősen hosszú történet után, de annyira nem volt hír felőle, hogy az érdeklődésem lassan elapadt, így a készülő űroperájáról már nem értesültem (ami 2020 szeptemberében fog megjelenni, To Sleep in a Sea of Stars címmel). Jelen kötet szempontjából ez nem is érdekes, de legalább azt bizonyítja, hogy nem volt teljesen inaktív az elmúlt években. Illetve amiért mégis számít – s ezért is tartottam fontosnak megemlíteni –, mert elmondása szerint ezen űropera írása közbeni pihenésképpen vetette papírra A Kulkaras sárkánya című novellát, ami kisebb-nagyobb átdolgozások után, alapjául szolgált ennek a kötetnek…

Nos, ezután a kicsit hosszúra sikerült bevezető után, rá is térek a szóban forgó antológiára, amely – mint ahogy a címe is sugallja – három novellát tartalmaz, némi extrával.
Eragon, miután megtalálta a megfelelő helyet az új Sárkánylovas-nemzedéknek, éli mindennapjait, építgeti új erődjét, tele van munkával és gondokkal… Valójában ő szolgál a kötet exrtájaként, ugyanis mintegy közvetítőként van jelen, az ő története köti össze a három novellát.
Az első részben (A villa) Eragon, munkaközi szünet (pihenés) gyanánt elbattyog a Színek Csarnokának nevezett terembe, ahol az Eldunaríkat tárolják, s azok közös segítségével „ellátogat” Alagaësiába… Lényegében a novella egy fogadó-jelenet, beszélgetéssel, igazi, fantasyhez méltó „kocsmai” bunyóval, de egy kicsit 'se füle-se farka', érezhető, hogy valami nagyobb dolognak a része.
A második részben (A boszorkány) Angela, a füvesasszony látogat el a „sasfészekbe”, Elva, az elátkozott lány kíséretében, s a naplóját adja át Eragonnak, hogy olvassa el. A novella maga a napló, amiből kiderül, Angela és Elva hogyan „keveredett” egymás mellé.
Miután a boszorkányék távoznak, történik ez-az, s kedvenc Sárkánylovasunk elkeverdik a helyi urgal-táborba (merthogy ők is segédkeznek az építkezésben, törpékkel és tündékkel kooperálva). Ott a tábortűz mellett egyikük elmeséli a Kulkaras-hegy sárkányának és Ilgrának, az urgal lánynak a történetét (harmadik rész: A sárkány).
Levezetésként kapunk még egy kicsit Eragonból, aztán vége is a dalnak.

Őszintén szólva csalódott vagyok. Nem a novellák miatt, mert azok tetszettek, csak én ennél többet vártam. Az első két résszel nem volt bajom, viszont az urgalok engem annyira nem bolygatnak, ezért a harmadik rész (ami ráadásul a leghosszabb) nem igazán fogott meg. Nem beszélve arról, hogy az Urgralgra egy harcias nép. Talán a Trónok harca-beli dothrakikhoz lehet őket hasonlítani, csak kinézetre inkább két lábon járó kecskék, mint emberek, de ugyanolyan vadak. Ebben a novellában pedig úgy tűnt, túl sok emberi érzelemmel ruházta fel őket a szerző. Sokszor hajlamos is voltam megfeledkezni róla, hogy most nem emberekről olvasok. Minden esetre jó volt visszatérni ebbe a világba, de ez így, ebben a formában annyit ér, mint sivatagban szomjazónak néhány korty víz.
Paolini elmondása szerint, ez csupán ízelítő abból, ami még ezután jön. Úgy legyen!

A másik bánatom a kiadás. Ritkán szoktam erre kitérni, mert általában a történet(ek)et értékelem, de most nem tudok elmenni mellette szó nélkül. Egyáltalán nem értem, mi értelme volt plusz 40 oldalban beletenni a kötetbe egy Eragon beleolvasót. Egyedül a harmadik novella állja meg önállóan a helyét, viszont az antológia egészét nézve szükségeltetik hozzá az Örökség-ciklus ismerete! Ez nem egy kedvcsináló Alagaësiához, hanem kiegészítő kötet az ismert világhoz. Sőt, még nekem sem ártott volna előtte felfrissíteni az ismereteimet, mert igen-igen lapozgatnom kellett a hátul található függelékhez, hogy teljesen képben legyek egy-egy kifejezéssel kapcsolatban. Na és a durván 2,5cm-es (nem mértem) keretbe foglalt, bazi nagy betűméret! Ha ez is csak az oldalszám-növelést szolgálta, akkor nagyon sajnálom. Ha az volt a koncepció, hogy fiatalabb korosztály is kényelmesen olvashassa, abban az esetben megértem. Habár aki vérengzős, verekedős, csatázós könyveket olvas, az már a kisebb betűtípust is el tudja olvasni. Szóval az én véleményem szerint ki lehetett volna ezt adni fele ekkora terjedelemben, 1000–1500 Ft-tal olcsóbban.
Ebben a formában, valamint az eredeti ciklussal való összefüggés miatt, csak rajongóknak tudom ajánlani!

7 hozzászólás
Zoe27>!
Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

Számomra az Eragon mellé állítva eszméletlen nagy csalódás volt….
Volt egy olyan gondolatom, mintha a szerző mögött minimum egy karddal állnának, hogy írjon.
Néha ugyan nekilódult, de valahogy semmiből sem lett semmi….

4 hozzászólás
Eragon>!
Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

Alapból nem volt rosz….,csak semmi fontos nemtörtént benne. Kicsit úgy éreztem, hogy eröltetett. már nem volt miről írni, mivel lezáródott a sztory, Eragonnak elég unalmas élete van tekintve hogy nem történik vele semmi fontos. Angela része olyan zavaros volt, hogy szinte nem értettem belőle semmit (valszeg direkt írta ílyenre :) ) Az urgal történet meg nem nagyon kötött le, főleg azért, mert gonosz benne a sárkány.

carol>!
Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

Idén a legnagyobb örömet okozó könyvem. Örültem, hogy kiadják. Örültem, mikor a boltban megtaláltam, örültem, míg olvastam, és most örülök, ha csak rágondolok.

laura011501 >!
Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

Az Eragon könyveket már olyan régen olvastam, hogy csak nagyvonalúan emlékszem a történetre, valamint a szereplőkre. Tudtam, hogy ez egyfajta kiegészítő kötet, úgyhogy reméltem, hogy nem kell teljesen képben lennem és szerencsére igazam is volt.
Jó volt beleolvasni abba, hogy mi történik Eragonnal és Saphirával, miután elhagyják Alagaesiát. Abban a tekintetben volt kicsit csalódás, hogy nem ők álltak a történetek középpontjában. Így végül is valamennyit megtudtunk arról, hogy mi történik Galbatorix halála után, de nem valami sokat. Aryáról is többet olvastam volna, de csak egyszer-kétszer jelent meg a neve.
Nyilván visszahozta a szokásos Eragon feelinget, ha másért nem is, akkor ezért érdemes elolvasni a fanoknak.

Nympha17 >!
Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

https://konyvvandor.blogspot.com/2020/05/christopher-pa…
"Amit biztosan el tudok mondani erről a könyvről, hogy határozottan nem ajánlom, hogy az eredeti sorozat előtt olvassa bárki is. Annyira az utolsó kötet befejezése után játszódik, hogy ha az ember nem ismeri az előzményeket, semmit sem fog érteni és élvezni belőle.
Emellett az egyik legnagyobb hibája a könyvnek szerintem, hogy túl soká érkezett. Bizony a főbb szereplőkön és eseményeken kívül nem sokra emlékeztem, úgy kellett utána néznem a szavak jelentésének és egyes személyeknek, hogy kik voltak ők és mit csináltak korábban, amiért Eragon most a jelenben így vagy úgy viszonyul hozzájuk. Ezzel pedig a saját olvasási élményemen rontottam. Az örökség ciklus teljes újraolvasására lett volna szükségem ahhoz, hogy élvezni tudjam ezt a folytatást.
Ami pedig a kiadást illeti… Nem kicsit hűltem el, hogy a 288 oldalas könyvből, mindössze 243 oldal az értékes tartalom, a többi szómagyarázat, Christopher és a nővére utószava, majd! az utolsó 20 oldal az Eragon kötet, vagyis legelső könyv első 20 oldala. Ha ennyire kevésnek tartották a tartalmat, hogy plusz 20 oldalt kellett hozzácsapni beleolvasónak, akkor érdemesebb lett volna e-könyvben gondolkodni és nem pénzt ölni a papírformátumú kiadásba, amit a tartalom-ár arányt figyelembe véve drágában találok.
Ennek ellenére, ha jön folytatás, már pedig a sorozat cím miatt bízom benne, hogy jön, akkor kíváncsian várom, hisz szívesen térek vissza Alagaësiába."

2 hozzászólás
Riika>!
Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

A történetek nem rosszak. Az első kifejezetten tetszett, főleg miután rájöttem, hogy kiről is szól valójában. :-)
A második kicsit se füle, se farka.
A harmadik a legkidolgozottabb, mde Christopher írja is az elő-vagy utószóban, hogy azt írta meg eredetileg, a többi csak azért került hozzá, mert önmagában kevés lett volna a kiadához. Sajnos nagyjából ez érződött az egész könyvön. Egy komplett novella és két jó kezdemény, amik hirtelenjében kellettek, mert jött a határidő. Aztán mivel még így is rövidnek tűnt a könyv, kicsit széthúzták a betűket, szélesítették a margót, majd hozzácsapták az Eragon első két fejezetét.
Csak akkor vedd meg, ha nagy Chris Paolini rajongó vagy és szeretnéd mindenképp a polcodon tudni. Egyébként kérd kölcsön, vagy vedd ki könyvtárból, egy olvasást megérdemel, több ezer Ft-ot viszont nem.

EszterCs>!
Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

Hatalmas rajongója voltam annak idején az Örökség regényciklusnak, és jól esett visszatérni abba a világba. Az első és a harmadik novella nagyon tetszett, a középső egy kicsit gyengébbre sikerült (az okot lásd lentebb).

A könyv kiadása ennek ellenére nem más, mint gátlástalan profithajhászat. A 314 oldalas kötetben az utolsó novella a 243. oldalon ér véget. Ezután a szokásos utószó jön, majd kiejtésmagyarázat, szótár, végül az Eragon első három fejezete!!! Mindezt úgy, hogy a betűméret, a sorköz és a margók is direkt nagyobbra vannak szedve, hogy többnek tűnjön a szöveg. Ja, és a középső novellát nem is Christopher írta, hanem a húga, Angela, akinek a neve nem került fel szerzőként a borítóra. Összességében tehát normál paraméterekkel számítva kb. 150 oldalnyi novelláért fizettem ki 4000 forintot. Nagyon kicsinyes és aljas húzás volt ez a szerző és a kiadó részéről is, óriásit csalódtam bennük.

BBetti86 >!
Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

Csalódott vagyok – nagyon nem ezt vártam a kötettől. Nincs egy nagy kaland, amire fel lennének fűzve a történetek. A legtöbbször arról olvastam, hogy Eragon szenved a sok papírmunkától. Ok, ez túlzás, de így éreztem. Több kaland, valami érdekesebb cselekmény kellett volna, mert ezt így kevesellettem. Eragon történetszála teljesen hidegen hagyott: építi az iskolát, tárgyal a törpékkel, beszélget a füvesasszonnyal. A legjobb az volt, amikor kicsit Murtagh életébe nézhettünk bele, de ez igen csak rövid rész volt a teljes történethez képest.
Végig volt egy olyan érzésem is, hogy ez nagyon amatőr írás. Mint egy középiskolai fogalmazás. Egyszer nem éreztem azt, hogy sodorna a cselekmény vagy tetszene a szöveg.
Az alapsorozat is nagyon kifulladt a végére, ez abszolút nem hoz új életet Eragon világába. Ha nem lett volna az a kevés Murtagh jelenet, lehet, hogy fél csillagot adtam volna csak. Unalmas, száraz, nincs rendes cselekménye sem.

péter86>!
Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

Igazi élmény volt ismét Alagaesia földjére lépni Paolini hőseivel.
Sokan vannak akik, az egész Eragon sorozatot lehúzzák mondván, hogy úgy ahogy van egy hatalmas férc mű, meg, hogy idegesítő az író stílusa meg miegyéb. No igen az igazi nevek misztikumát ellőtte Le Guin, a gonosz-gyilkos uralkodó, áruló, és a gyereke stb klisék ott vannak a Star Wars-ban, a sárkánylovasok a Dragonlance-ban, a hangulat olyan Gyűrűk urás, DE MI VAN AKKOR? Az összes fantasy táplálkoziik a korábban megírt klasszikusokból! Ennyi erővel le lehetne hurrogni a Harry Potter-t mert az meg szintén Le Guin munkájából merít, meg sokminden felől még….
Én személy szerint nagyonis szerettem olvasni Eragon és Saphira kalandjait, és kiváncsian várom a folytatást is. A mostani rövid novellás kötet is kimondottan szórakoztatott, annak ellenére is, hogy az első írás kissé rövid lett, a második kissé kusza, viszont a harmadik nekem nagyon betalált. Ami miatt egy picit csalódott vagyok az a terjedelem csekélysége, a szerkesztés és a felesleges beleovasás a könyv végén az Eregon első fejezetébe! Komolyan nem lehetett volna inkább még egy kis novella helyette?!


Népszerű idézetek

bobo1019>!

Törekedj a bölcsességre! Vagy legalább mérsékeld a hülyeséget.

93. oldal

fekiyeti79 P>!

(…) A gyilkos vén féreg megállapodott a völgy szájában. Ott leereszkedett a legmagasabb hegyre: az égig érő, hóval borított Kulkarasra. Rácsavarodott a fűrészes csúcsra, pofáját a szárnya alá dugta, egy végső, tüzes sóhajjal lehunyta a szemét, és alvás közben nem mozdult többé.

145. oldal (Harmadik rész: A sárkány)

1 hozzászólás
Zoe27>!

Úgy döntött, hogy a boldogság futó pillanat, kár üldözni. Viszont az elégedettség sokkal hasznosabb.

240. oldal

Zoe27>!

… kérlek, hagyj föl meddő igyekezeteddel. Semmi sem lesz belőle, csak bánat.

204. oldal

BBetti86 >!

Időnként meg kell állni, hogy harcolj. Néha nem lehet elfutni.

74. oldal

Nimue >!

Azért, mert valami nehéz vagy kínos, ez még nem jelenti azt, hogy nem érdemes megtenni.

119 -120. odal

Zoe27>!

Vannak dolgok, amelyeken nem változtathatunk. Nem dicsőség, ha azzal harcolunk, ami elkerülhetetlen.

204. oldal

Nimue >!

A szavak nélküli mágia vad, veszedelmes dolog, kevés varázsló olyan bátor vagy botor, hogy belekontárkodjon.

72. oldal

Endzs>!

– Csak igyekszem elkerülni azokat a hibákat, amelyeket korábban elkövettem.
– Vanna akik szerint ez a bölcsesség meghatározása.
A Lovas csendben mosolygott. – Vannak, de a hibák elkerülése még nem tesz senkit bölccsé. Egy teknős, amely magányosan él egy szikla tövében száz éven át, tényleg tanul valamit?

118. - 119. oldal

Zoe27>!

Csak mert valami így volt ez nem jelenti azt, hogy mindig így kell lennie.

210. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Margaret Weis – Tracy Hickman: A tavaszi hajnal sárkányai
Colleen Houck: A tigris utazása
Cinda Williams Chima: Lángvető
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs
Stephanie Garber: Legendary
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Leigh Bardugo: Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés