Vérszívó ​démonok (A Love Story 1.) 83% 361 csillagozás

Végy egy újonc vámpírnőt, aki szembesül a vérszívás vagy az éhhalál perspektívájával. Hozd össze egy csetlő-botló fiúval, akinek eddigi szexuális élete nagyjából kimerült pucér nők képeinek falra ragasztásával, s a másik nemről egyébként is csak annyit tud, hogy borzasztóan ármányos lények. Alakítsd mindezt háromszöggé egy magányos vén vámpírral. Keverj hozzá egy csapat kb. mindenre alkalmatlan árufeltöltőt. Dobj hozzá egy fakardos Császárt két kutyával. Fűszerezd két idióta nyomozóval. Esetleg díszítheted hülye főnökökkel, beteges kórboncnokokkal és más hétköznapi alakokkal, s máris kész a hamisítatlan Moore koktél. Ezzel ugyan nem vértezed fel magad mély filozófiai tartalmakkal, de harsány röhögéssel viszonyulsz a továbbiakban mindenféle képzeleted – avagy mások képzelete – szülte veszedelmekhez. Választások előtt kötelező olvasmánnyá tenném.

A moly jóslása általában be szokott jönni, hogy nekem mennyire fog tetszeni egy adott könyv. 65%-ot mondott, így azt hiszem, érthető, hogy ezer éve halogatom, pedig már nem egy kihívásra kiválasztották. Már ezzel próbáltam magam rávenni az elolvasására, hogy minden választós kihívásnál megadtam. Pedig amíg ezt az értéket meg nem láttam, kifejezetten kíváncsi voltam rá, viszont nem C.M.-ral eddig eléggé hadilábon állok, volt olyan könyve, ami kifejezetten nem tetszett, nem tudtam, mire számítsak.
Szerencsére annyira nem volt rossz, hogy 3 csillagot adjak, sőt! Jókat szórakoztam rajta! Egyik szereplő nagyobb idióta, mint a másik. :D
Két főszereplőnk van. Jody, aki egyszer csak vámpírként ébred, és azt sem tudja, hogy ez mit is jelent, mert persze használati útmutatót nem hagytak. A másik személy pedig Tommy, aki író szeretne lenni, így az apja kidobta otthonról és elküldte a nagyvárosba, mert az íróknak az a dolguk, hogy nagyvárosokban éhezzenek. :D Idióták! :DD
Elég gyorsan egymásra talál ez a két karakter, valamilyen módon kihasználva a másikat. spoiler
Azt még mindig tartom, hogy Christopher Moore egy beteg elme. Elképzelni sem tudom, hogy hogyan lehet ilyen agyament történeteket kitalálni, időnként nagyon jókat vigyorogtam az abszurd helyzeteken, amikbe a szereplőink kerültek.
Az abszolút legkirályabb karakter a Császár volt. Nem tudom eldönteni, hogy ő a diliházból szökött-e meg, vagy hogy ő a legértelmesebb szereplő az összes közül. A fene se gondolta, hogy ennyire vékony a vonal a kettő között. :)
A történet lényegében arról szól, hogy egy idősebb, nagyobb vámpír után kutatnak. spoiler Történnek érdekes halálesetek, még érdekesebb hétköznapi beszélgetéseket olvashatunk, mindenki szereplő totál kettyós. :D
4 csillagnál többet viszont valamiért nem tudok adni. Annyira azért nem sodort magával, pedig rosszat nem tudok rá mondani. Valamikor biztosan folytatni fogom, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mégis hogyan megy tovább az életük. :)

Igazi meglepetéskönyv, amit egy kihívásra vettem elő, nagyjából tíz éve porosodott a polcomon. Könnyesre röhögtem magamat rajta, de tényleg. Eszméletlenül beteg a humora ;) Kedvenc karakterem természetesen a Császár és a két aligátorteknős: Scott és Zelda. Naná, hogy folytatom.

Na ez Moore. Pörgös, vicces, szellemes párbeszédekkel.
És bár valószínű, hogy Elijah Ben Sapir nem nyomja le a sápkóros, decens-illatos patiszon-vámpírokat és a borotvált hónaljú, talajtornász testű chippendale-vámpírokat, azért jól megszopatná megszívatná őket, mert ő kérem egy igazi, régivágású szemét.
Lennék Jody rabszolgája pasija, elfogadnám az Állatokat kormánynak, a Császár meg egyenesen egy fényjézus.
A saját pályáján ez ötös.

Mooreban nem csalódtam :)
Hozta a formáját, milyen jó lenne valaki filmet vagy még jobb, ha sorozatot készítene a könyveiből!!!
Nem sok vámpíros könyvet olvastam eddig (talán egyet sem :$ ), de filmet annál többet láttam, biztos vagyok benne, hogy felvenné a versenyt a humorosabb kategóriában. A karakterei egyediek és nem tökéletesek, viccesek. A történetben mindig van valami fordulat, ami miatt izgalmas.
Ajánlom mindenkinek, ha kicsit fel szeretné dobni a napjait!
(Azért bizonyos kor felett, mert elég sok a felnőtt tartalom.)

Nagyon szeretem az írót! Mindig megnevettet, de sokszor el is gondolkodom a könyvein. Ez a könyve is ilyen. Nagyon szeretem a misztikus, vámpíros könyveket. Ez egy nagyon jó kis történet. Jody és Thomas fenomenális páros :) Na és Császár, hát ő is haláli :)Imádtam minden sorát :) Mindig van a könyvben valami izgalmas és hihetetlen :) Mindenkinek ajánlom, aki nemcsak nevetni szeret, hanem szereti az izgalmakat is.

Ez egy igazán „muris” könyv. :D
Vicces és egyben elgondolkoztató kis sztori. Moore karakterei, mint mindig, egyediek. Jody és Thomas két nagyon szerethető főszereplő.
A történet végére döbbentem rá, hogy nekem nincs is KFR-em. :O

Nagyon beteg, de elég vicces. Jól szórakoztam. Talán a vége felé már kicsit fárasztott, de akkor meg lett némi akció. Bírtam a főszereplőket, a Császárt, az Állatokat, még a zsarukat is. Talán még folytatom a sorozatot.

Jó volt végre valami lazább, humorosabb történetet olvasni, Moore ezen könyve pedig úgy érzem, közel azonos szinten említhető a számomra az írótól etalonnak számító Biff evangéliumával.

Már az elején megfogott, a poénokat, vicces szituációkat, beszólásokat (stb.) kisebb-nagyobb adagokban folyamatosan kapjuk, amik között akadnak fárasztó és morbid (érzékeny téma mint hasonlat) is, de sehol sem éreztem tolakodónak, vagy túl soknak.

A karakterek nagyon jók, főszereplőinket (Jody és Thomas) hamar megkedveltem, de a mellékszereplők (a Császár és „katonái” megunhatatlanok, főleg előbbi szövegei, de a nyomozók is remekelnek) is zseniálisak!

A cselekmény kellően elszállt, a végére egy apró csavart is sikerült tenni, a lezárás pedig egyértelműen folytatásért kiáltott, ami 12 évvel később meg is érkezett.
Szerencsére nekem nem kell ennyi ideig várnom, jöhet a második rész!

Tömény önfeledt, agykikapcsolós szórakozás, csak ajánlani tudom! :D

Évekkel ezelőtt olvastam az írótól a Biff evangéliumát, és akkor úgy döntöttem, nem nekem való a humora. Most valami vámpírosra és szórakoztatóra vágytam, aztán valahogy ez a könyv bukkant elém. Örülök neki! Egyszerre volt szórakoztató és komoly, a sötét humora nagyon betalált, a képtelen helyzetek és blőd hülyeségek nem zavartak úgy, mint a Biffnél, sőt.

Jody vámpírrá válása, ahogy próbálja új életét megismerni, felfedezni a képességeit és a határait, ahogy kifinomult érzékeivel látja és tapasztalja a világot… Mind-mind nagyon érdekes, és szórakoztató volta ellenére is hitelesnek éreztem. Tommy karaktere egyszerűen csak szimpatikus. Könyvmoly és önjelölt író, nagy rakás szerencsétlenség, aki nehezen igazodik el a mindennapokban, de próbálja megtalálni a helyét és a jövőjét. Bizonyos dolgokban nem nehéz azonosulni vele. A mellékszereplők is mind nagyon jól el lettek találva. Szóval engem meggyőzött. Jöhet a következő rész.