Prérifarkas ​blues 141 csillagozás

Christopher Moore: Prérifarkas blues

Samson Egyedül Vadászó éli az indián fiúk békés életét, mígnem tizenöt évesen kénytelen elszökni a varjú indiánok rezervátumából. Ma már sikeres biztosítási ügynök, van Mercedese, lakása és egy üres, kitalált élete. Nem sokkal a harmincötödik születésnapja után a végzet a szerelem veszélyes ajándékát kínálja fel neki egy Calliope nevű lány izgató alakjában… valamint egy átkot egy ősi indián isten, Prérifarkas kéretlen betoppanásával. Prérifarkas, a pajkos, csínytevő istenség azért jött, hogy a nyugalomból káoszt korbácsolva felébressze Samben a misztikus mesélőt, és közben csúnyán elcsessze az életét.

Eredeti mű: Christopher Moore: Coyote Blue

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049453 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Alphonse Rivera · Aaron Aaron · Samuel Hunter / Samson Egyedül Vadászó · Calliope Kincaid · Pokey

Helyszínek népszerűség szerint

Las Vegas (Nevada, USA)


Kedvencelte 5

Most olvassa 7

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 53


Kiemelt értékelések

>!
Arianrhod MP
Christopher Moore: Prérifarkas blues

Ismerkedésem Moore munkásságával a kedvenc indián világteremtő és csapodár Coyote istennel kezdődik. Igen, jelen idő, mert folytatódni is fog, bár eddig ebben nem nagyon voltam biztos. De elég volt ebben a könyvben az első 2 mondat, hogy megváltoztassa a hozzáállásomat. Már írtam máshol, hogy a humor számomra mit jelent, és bizonyos fajtái nem állnak hozzám közel, Moore-ét is ebbe a kategóriába soroltam, anélkül, hogy ismertem volna a szövegeit. Nevezzük ezt előítéletnek, de örülök, hogy felül tudtam emelkedni most ezen, mert megérte.

Nagyon élveztem a történetet magát is, és a stílusát is. Különösen a Coyote-történetek elég egyéni hangvételű elmesélését, melyeket itt-ott beleszőtt egyes fejezetek szövegei közé, mintegy mottóként. Némelyik történetet már olvastam eredeti meseként, és más szerzők újramesélt változataiban is, de minden verzió kedves számomra.

Nagyon tetszett – itt is, – az egyéb ókori népek hiedelemvilágával rokonítás is, a könnyem csorgott a vihogástól, amikor az egyiptomi Anubiszt és a varjú indián Coyote-ot testvérekként mutatta be. Még a magyarázatát is megadta, hogyan jutottak ilyen távol – térben és időben is – egymástól.

Sok indián hagyományt, az életmódot, a rezervátumok világát is bemutatja a történet során, mindig humoros, de egyben édesbús hangulatban.

Egyszóval, fergeteges volt.

>!
egy_ember
Christopher Moore: Prérifarkas blues

A prérifarkas orvosság jót tesz neked fehér ember, olvasd csak!

>!
Bur3sz
Christopher Moore: Prérifarkas blues

Nagyon tetszett. Egész más világ Moore stílusával. Jókat nevetgéltem olvasása közben.

6 hozzászólás
>!
RandomSky
Christopher Moore: Prérifarkas blues

Jó volt. Alapból bekajálok bármi indián maszlagot, a bajkeverő istenségekről is szívesen olvasok, és Moore humora eme korai munkájában is szépen csillog (vagy setétlik, kinek hogy). És van olyan regénye, amiben kevesebb a jó poén és a mondanivaló, mint ebben. Pár dolgot elnagyoltnak érzek, meg megőrjít azzal, hogy megint (vagy már akkor is) az utolsó 50 oldalra pörgeti fel az eseményeket, de úgy, hogy az ember nézegeti, hogy ha már csak ennyi van hátra, hogy a vérbe' fér majd bele minden, de aztán megoldja néhány huszáros vágással, és cső.
Különben meg ezekben az időkben különösképpen jó olvasmány. Nyilván nem önsegélyező könyv, de az ember alkalmasint elgondolkodik a hatására, hogy mégis mi a fontos az életben, és hogy mennyi sok irónia is van benne, és hogy eszerint érdemesebb hozzá közeledni. Lehet, hogy nem egy viccregénytől várja az ember a megoldást, de már ez is olyan Prérifarkasra jellemző poén, hogy oda rakja a jó gondolatokat, ahol nem várnád.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-12…

4 hozzászólás
>!
Supercalifragilisticexpialidocio…
Christopher Moore: Prérifarkas blues

Böjtöltem, látomásom volt: Christopher Moore lett a szellemvezetőm :)

>!
kvzs P
Christopher Moore: Prérifarkas blues

Moore egy trükkös görbe tükröt eszkábált nekünk egy magát és gyökereit megtagadó indiánból kinőtt biztosítási ügynök, egy unatkozó, felelőtlen ősi isten, egy alkoholista, félbolond orvosságos ember, egy multivallásos hippi anyuka, néhány sztereotipan sötét motoros, és kedvenc visszatérő Menta Frissünk (szerintem ő a joker Moore eszköztárában) felhasználásával. Az ember fogja a fejét ennyi ökörség fölött, jókat röhög és közben kicsit el is gondolkodik, ha kivillan a görbe tükör tükör volta.
Imádkozom Moore bármelyik istenéhez, hogy sose gyógyítsa őt ki ebből az agybajból.

16 hozzászólás
>!
Holdbéli_nyúl P
Christopher Moore: Prérifarkas blues

Christopher Moore minden könyve vicces, de ez határozottan toplistás, azt hiszem, a második kedvencem tőle a Mocskos meló után. Az indián tematika eleve olyan, ami az emberek többségét azonnal behúzza, ráadásul én mindenféle mitológiát nagyon szeretek, így a prérifarkasos történeteket is röhögésbe vegyülő csodálattal olvastam.

>!
Alumni
Christopher Moore: Prérifarkas blues

Okafogyottnak érzem folytatni Moore ezen regényét. Egyszerűen nem üti meg a szintet. Sajnos a legjobbjával, a Biff evangéliumával kezdtem ez életművét, és persze ahhoz egyik műve sem ér fel. Nagyon-nagyon jó (de nem zseniális) a Mocskos meló, A leghülyébb angyal és a vámpíros trilógia is, de a Prérifarkas blues – mint kiderült, ez volt időrendben a második könyve, tehát ráfoghatom a kiforratlanságra – egyszerűen nem elég vicces. Nagyjából a felénél csuktam be végleg. Semmiképp sem rossz könyv, szellemes, aranyos love story-nak megteszi, de Moore számomra a fenomenális poénáradat két lábon járó manifesztációja. És ahhoz mérten ez kevés.

2 hozzászólás
>!
Nicole_Kinney I
Christopher Moore: Prérifarkas blues

Jobb volt, mint a vámpírtrilógia, sok helyen megnevettetett, de a Mocskos meló és a Biff szintjét továbbra sem üti meg. Azonban rájöttem, hogy Christopher Moore minden bizonnyal maga a vén prérifarkas ;)

>!
pat P
Christopher Moore: Prérifarkas blues

A maga műfajában (mi lehet az vajon?) abszolút tökéletes. Szokásosan Moore-félén vicces és lebilincselően kalandos, szívmelengető és szórakoztató, meg minden ilyesmi. Pluszban vannak benne emlékezésért ácsingózó régi istenek (Mr. Moore, olvasta ön az Amerikai isteneket? naná! Ja, hogy EZT írták előbb?! :), igazi indiánok igazi rezervátumokban, alkoholistán és cukorbetegen (épp csak annyi, hogy ne szomorodjunk el nagyon komolyan), meg a fehér ember életvitelének „méltatása” (amit már nagyon ununk, de itt sem esik túlzásokba). Meg igazi ( :-) )indián mesék Prérifarkasról!!!! Szóval sok minden jóság, a hülye vámpíros trilógiáját például magasan felülmúlja.


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

– Tudod, régebben vártam a szexet, mert az alatt a tizenöt perc alatt nem kellett a halálra meg az adókra gondolnom.
– Pedig ha közben a halálra meg az adókra gondolsz, akár fél óráig is eltart.

32. oldal

2 hozzászólás
>!
Pancsurka

Mint a legtöbb agglegény, Sam is úgy fogta a kisbabát, mintha radioaktív lenne.

119. oldal

6 hozzászólás
>!
AniTiger MP

Sam gondolkozott, hogy húsz vagy kevesebb szóban foglalja össze Las Vegas lényegét. – Ide mész, ha el akarod cseszni az életedet, de nincs rá sok időd.

179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Las Vegas (Nevada, USA)
>!
csillagka P

Olyan ez, mint egy Gyalogkakukk-rajzfilm, amit Franz Kafka írt.

213. oldal

1 hozzászólás
>!
Quellcrist

Ezen a reggelen három órával lekéste a napkeltét. Úgy kezdte a napot, hogy lezuhanyzott, olyan samponnal mosott hajat, melyet garantáltan nem fecskendeztek nyuszik szemébe, és a minek bevételéből tíz százalék a bálnák megmentésére ment. Bepacsmagolta arcát klorofluorkarbontól mentes borotválkozókrémmel, így mentve meg az ózonréteget. Gazdag tojást reggelizett, amit szexuálisan kielégült tyúkok tojtak, akiknek volt elég terük járkálni, miközben Brahmsot hallgattak, mellé pedig gyomirtómentes búzából készült muffint evett, hogy meggondolatlan fogyasztásától ne gyengüljön egy sastojás sem. A tojást trópusi olajoktól mentes margarinban sütötte, megóvva ezzel az esőerdőket, majd tejet adott hozzá, amely újrahasznosítható dobozban jött egy kis családi farmról. Mire megitta a második csésze kávét, ami feltehetőleg segít egy Juan Valdez nevű szegény földműves gyerekei taníttatásában, Sam lényegében gratulálhatott magának, amiért egymaga megmentette a bolygót pusztán azzal, hogy felkelt reggel.

>!
amnaen

Tudja, azon gondolkodtam… itt egy indián, egy rendőr meg egy biztosítási ügynök. Már csak egy építőmunkás kell, és megvan a Village People.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Village People
>!
lilla_csanyi

Prérifarkas felpillantott a videojátékról. – A vörösök háromszor megöltek.
– Azok bíborosok. Kétszer kell őket eltalálni, hogy megöld. Várj csak, amíg a Vatikán szintre érsz. A pápának bűntudatsugaras látása van.

146. oldal

3 hozzászólás
>!
csillagka P

– Maga szerint a németek azért csinálnak olyan jó autókat, hogy vezekeljenek a holokausztért?

15. oldal

>!
Briszéisz

Szerelem: az irónia beteg viccei közül a legbetegebb. A hely, ahová a logika és a rend meghalni megy.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
csillagka P

A dühvel a szellemek azt üzenik, hogy életben vagy.

87. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kevin Hearne: Tricked – Átverve
Robert N. Charrette: Keresd a magad igazát
Frank Herbert: Lélekvadász
Lőrincz L. László: Manituk
William Eastlake: A művész arcképe Huszonhat Lóval
Julie Garwood: Az oroszlán asszonya
Karl May: A sivatag szelleme
Vavyan Fable: Fattyúdal
Thomas Berger: Kis Nagy Ember
James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv