Ördögöd ​van (Pine Cove 1.) 73% 209 csillagozás

Érződik, hogy Moore első könyve. Már megvannak a remek ötletszikrák (amik majd a Biff evangéliumában kiteljesednek), de még nem az igazi. Nagyon jók a karakterek. Viszont a lezárás nagyon elnagyolt és összecsapott (olyan érzésem volt a vége olvasása közben, hogy biztos csesztette már a kiadó, hogy mikor lesz kész és fél nap alatt összecsapta az utolsó 50 oldalt).
A végéért kár, mert ha azt is olyan alaposan kidolgozza, mint a könyv elejét, akkor ez egy erős 4-es értékelést is megérdemelt volna.
Személy szerint én továbbra is jobb írónak tartom, mint Neil Gaimant.

Végre sikerült hozzájutnom, nem mondom meg, hogyan, de annyit elárulok, hogy nem papírkötésben. Olyan jó lenne, ha kiadnák újra, nagyon szeretném a polcomon tudni.
Nem a legjobb értékelésű Moore, pedig szerintem minden benne van, ami a jó induláshoz kell, és már most látszanak a jellemző stílusjegyek: Kalifornia kisemberei, egy kis természetfeletti, egy kis tisztelgés a nagyok előtt, és persze iszonyú szórakoztató stílus. Most jó lenne gyorsan folytatni is a sorozatot, hogy ne essek ki teljesen Pine Cove légköréből.

Szerintem ez egy teljesen korrekt Moore, megvan benne minden, amiért az ember őt olvassa. És ne felejtsük, hogy ez volt az első könyve.

Ha jól tudom ez Christopher Moore első regénye. Kezdetnek nem volt ez olyan rossz. Benne van már minden a későbbi poénzsonglőr repertoárjából, csak éppen még nagyon karcosan. Néhol olyan érzésem támadt, mintha Moore viaskodott volna önmagával, hogy kereskedelmi célú hátborzongást kalapáljon ki, vagy teljesen engedje szabadjára csillogó elméje börtönéből a fantasy és horrorparódiákat. Ebben a könyvében néha még megpróbál komoly lenni, de ez egyáltalán nem áll jól neki. Ő akkor válik véresen komollyá, amikor felelőtlenül elkezdi a képtelenségeket halmozni. Mint egy ördögűző Gorcsev Iván.
Azt mondanám, hogy az Ördögöd van kissé döcögős, de már félreismerhetetlenül Moore.

Jó kis történet lett volna,de a vége nagyon összecsapott. Már biztos nem volt az írónak kedve befejezni. Személy szerint nem ilyen befejezést vártam.A sok szereplő elvonta a figyelmemet a könyv témájáról.Néhol elvesztettem a fonalat, hogy ez ki is, hova tartozik? Szipi, hiába az elején volt nagy jelenete, rögtön megmaradt az ember fejében, végig benne volt a történetben. A humoros rész sem igazán jött át.Ez a könyv nem az én stílusom.

Tipikus Christopher Moore regény. :D Tele jobbnál jobb beszólásokkal, fordulatokkal. Nagyon élveztem.

Az eddigi Christopher Moore-ok ismeretében gyenge hármas alá, de egye fene, ha objektíven nézem, legyen 3,5 csillag. Oké, viszonylag korai darab, de akkor sem az igazi. Nagy szerencsém, hogy nem ezzel a könyvével kezdtem! Valahogy mindent akar. Érzékenyíteni, sokkolni, nevettetni, figyelmet fenntartani… de nem jön össze. Túl sok a szereplő, a vicces részek inkább banálisak mint humorosak, és… valahogy az egész taszított. Ráadásul (ellentétben az eddig olvasottakkal) már most látszik, hogy ez egy erősen felejthető könyv lett, amiből semmi más nem fog megmaradni, minthogy volt benne pár undorító, öncélúan erőszakos rész, és hogy szenvedtem amíg arra vártam, hogy végre vége legyen.

Tavaly decemberben olvastam életem első Cristopher Moore könyvét, Aleghülyébb angyalt. Az nagyon tetszett, rengeteget nevettem rajta. Aztán az elolvasása után vettem észre, hogy egy trilógia harmadik része, azóta terveztem az Ördögöd van! elolvasását. A történet nagyon nehezen indult be, a feléig unatkoztam, egy valamirevaló poént sem találtam. Aztán nagy nehezen beindult, a végére pedig egész jó lett. Biztosan el fogom olvasni a második részt is, hátha az viccesebbre sikerült.

Imádom ezeket az agymenéseket! Egyszerre volt humoros fantasy és abszurd/szürrealista krimi. Nagyon sokat nevettem rajta és mindig jött egy újabb fordulat. A sok szereplő kicsit kaotikussá tette a sztorit, de ez teljesen beleillett a hangulatába. Kíváncsi vagyok, hogy mit hozhat a következő rész, hiszen ez elég jól le lett zárva.

Az év elején volt szerencsém először olvasni Christopher Moore-tól a Mocskos melót, ami nagyon tetszett. Valami ahhoz hasonló humoros regényt vártam volna itt is, viszont ezt csak részben kaptam meg. Nem mondom, szórakoztató volt, de közel sem annyira, mint vártam. Valahogy ez a történet nem került annyira közel hozzám, mint az előző regénye, amit bánok, mert lett volna benne potenciál. Valamiért azt éreztem, hogy olvasom, haladok vele, de mégsem ejt annyira rabul, mint más könyvek. Azért a rá „áldozott” időt nem sajnálom, de nem valószínű, hogy máskor is el fogom olvasni, pedig tényleg vártam, hogy elolvashassam. Na de majd a következő C. M. könyv :)