Noir 5 csillagozás

Christopher Moore: Noir

Jobb ​ma egy nő, mint holnap két egyforma

San Francisco, 1947 nyara. Nem mindennap esik meg, hogy egy olyan titokzatos, szőke hölgyemény, mint Stilton – igen, a sajtról kapta a nevét – besétál abba a lekoszlott kocsmába, ahol „Kétbütykös” Sammy Tiffin csapolja a piát. Szerelem ez első pohárra, de mielőtt Sammy rárepülhetne, megjelenik egy tábornok, akinek bizonyos lányok kellenek bizonytalan célokra.

Közben gyanús tárgyat észlelnek a Csendes-óceán partján, majd egy titokzatos valami lezuhan az Új-Mexikói sivatagban, egy Roswell nevű helyen. Csakhogy legalább ennyire bizarr dolgok történnek San Franciscóban is, és amikor Sammy egyik üzleti terve becsődöl, a kiszemelt barátnő pedig gyanús körülmények között eltűnik, a férfi elég sok furcsasággal kénytelen szembenézni, hogy megtalálja a nőt.

Christopher Moore új könyve a második világháború utáni San Franciscóban játszódik, kötekedő kocsmatöltelékek, ódivatú ópiumbarlangok és rasszista rendőrök… (tovább)

Eredeti mű: Christopher Moore: Noir (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9789634194477 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194460 · Fordította: Pék Zoltán

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 44


Kiemelt értékelések

>!
marcipáncica P
Christopher Moore: Noir

Na igen, Moore és a mi felemás kapcsolatunk, szinte sorszerű volt, hogy most megint oltári nagyot csalódjak egy könyvében, és sajnos a Noir, minden előzetes belé vetett bizalmam ellenére, nem sikerült, hogy pozitív meglepetésként érjen.
Az elején le kell szögeznem, hogy a Noirban minden megvan, ami Moore többi könyvére jellemző, egy furcsa katyvasz, ami egyszerre dolgozik ordas nagy klisékkel (hisz paródia, vagy mifene), mégis bizarrul kiszámíthatatlan, egyszerre furcsa, vicces, meglepő és izgalmas, valahogy mégis fárasztóan túlzsúfolt.
Sajnos a humor nálam nagyon nem működött, volt benne pár jól eltalált jelenet, helyenként pedig tényleg szórakoztatóan vicces volt, de a legtöbb poénnál úgy éreztem, mintha Moore ott ülne a hátam mögött, kacsintgat rám, és a fülembe duruzsolja, hogy „Ugye ez milyen vicces volt? Meg ez? Ez most paródia ám, vicces!” Ez nekem rohadt erőltetett volt, pedig volt már könyve, amit végig röhögtem.
A baj az, hogy szatírának vagy paródiának gyenge, komolyan meg nem lehet venni, mert nem is ez volt célja, viszont így a két szék között a földön keresi magát valahol a könyv, és igazán nem jut semmire. Talán a legtalálóbb jelző tényleg a Tapsi Hapsit megidéző kalandregény lenne, nem véletlen, hogy Moore is kiemelte ezt az utószóban.
A helyszínekkel és az atmoszférával nem volt gond, a bárok, klubok, büfék, lokálok, motelek és lepukkant bérlakások között futott végtelen körök mindig hoznak magukkal valamit a korszak hangulatából, a Kínai negyed jelenetei pedig kifejezetten zseniálisak voltak, ezeket élveztem a legjobban. Felnagyítja és kifigurázza a műfaj szokásos helyszíneit, és pont annyit csavar rajtuk, hogy ebbe a karikatúra világba tökéletesen illeszkedjenek. A szereplők felemásak, pont a két fő karakter, Sammy és Stilton az, akik meglehetősen gyenge elemei a könyvnek, bár Moore próbált mindkettejüknek valamilyen mélységet adni, egyiküket sem sikerült igazán megkedvelnem, és nem is igazán éreztem úgy, hogy igazi mozgatórugói lennének a történetnek. A mellékszereplők között viszont van pár nagyon egyedi és jópofa figura, az ő egysoros megszólalásaik sokszor megmentették a könyvet az unalomba fulladástól.
A történet, hát, a történetről nehéz mit mondani spoiler nélkül. Az első 150 oldal eltelik úgy, hogy valójában nem történik semmi, cold opennel nyitunk, és ide térünk vissza a könyv felénél, ahonnan Moore felveszi a fonalat, bekap pár bogyót, és egy teljesen eszemet randalírozásra viszi magával az olvasót. Bevallom a második fele a történetnek pont ezért, minden dilisségével, hajmeresztő fordulataival és teljesen elképzelhetetlen megoldásaival sokkal jobban tetszett. A nézőpontok és a szálak iszonyat sebességgel váltják egymást, egyszerre fél tucat irányból érik össze a finálé, és ez a kaotikus fejetlenség nagyon jól áll neki.
Összességében nem rossz könyv, aki a humorát megszereti, annak remek szórakozást lehet. Rosszindulatúnak tűnhet a 3 csillag, nálam azért ez a „jópofa, egynek elment” kategóriát jelenti jelen esetben.

3 hozzászólás
>!
Supercalifragilisticexpialidocio…
Christopher Moore: Noir

Nos, mint hatalmas Moore rajongó és nagyon elnéző személy, megadom a négy csillagot.
DE! Hova lett ebből a könyvből a spiritusz? A tűz? Én vérszegény karaktereket nem láttam még tőle..a poénok is kevesebbek voltak és lagymatagok, kivéve egy-kettőt, ami ütött ám, de hirtelen.
Picit csalódott vagyok.

>!
kovacs_krisztian_ectopolis
Christopher Moore: Noir

Ez most nagyon nem, pedig a fülszöveg megvett kilóra, a kezemben akartam tartani. Eleve nagy rajongója vagyok mindennek, ami noir, erre szembejön egy Moore-regény, ami egyenesen ezt a címet viseli, ráadásul belekeverve egy nagy adag roswelli tébolyt is, mi sülhet ki belőle, ha nem felhőtlen szórakozás?

Hát…pfff. Az első 150 oldal (!) és így ergo a könyv fele konkrétan egy kínszenvedés volt, mert a világon, ismétlem, a világon semmi, de tényleg semmi nem történik benne, a végzet asszonyának egyébként noir-hű megjelenésén kívül, no de a sztori fő elemei még szinte csak nyomokban bukkannak fel, ami 150 oldalon át nagyon kevés arra, hogy izgalomban tartson. Félbe is hagytam, hogy aztán kifújva magam pár nappal és egy rövid Tom Clancy-s kitérővel később újra felvegyem.

Persze, jól tettem, a második fele hozta a szokásos, őrült Moore-élményt, itt már volt történet, voltak jópofa jelenetek, ráadásul ráéreztem az egyébként tök jól megrajzolt mellékszereplők ízére is. (Eddie és Lone szenzációs arcok.) Karakterek tekintetében sajnos épp Sammy és Stilton fulladt unalomba nálam, Sammy borzalmasan sótlan figura, Stilton inkább idegesítő, tudom-tudom, ezek mind-mind az adott kor és a noir karikatúrái, de ez nekem még nem vigasz.

Ráadásul talán ennél a Moore-kötetnél nevettem fel jóízűen a legkevesebbszer, ami ebben a zsánerben elég erős fokmérő sajnos. Félreértés ne essék, nem rossz könyv, de tipikusan az a fajta, amit jövő hétre elfelejtek, néhány év múlva meg rácsodálkozom, mikor meglátom a polcon, hogy ez meg mi, de jó, tök érdekes címe van, nézzünk bele…aztán…ja, emlékszem, és ezzel a mozdulattal vissza is teszem oda, ahonnan elvettem.

Az Agavénak viszont nagy pacsi, hogy közel azonos időben hozta a világpremierrel!


Népszerű idézetek

>!
Supercalifragilisticexpialidocio… 

Az ember életében előfordul, hogy arccal lefelé lebeg a bajok tengerében, és ahogy a remény elbugyborékol belőle, azt kérdezi magától: hogy a redvába kerültem én ide?

>!
Supercalifragilisticexpialidocio… 

– Én szeretném látni meztelenül. Csak azért, hogy ellenőrizzem, elég jó-e neked.
– Nem saját célra?

>!
Dora_Elizabeth P

Sammy újratöltötte, és közben rájött, hogy kedveli ezt a bigét. Nagyon kedveli. Még nem szerelem, szóval még megmenekülhet, de nem emlékezett, hogy valaha bárkit is kedvelt volna ennyire. A felismeréstől úgy mosolygott, akár a kutya a vakoknak rendezett grillpartin.

60-61. oldal, 5. fejezet - A nők jönnek és mennek (Agave, 2018.)

>!
szangi 

Sal bárja az a fajta hely, ahol ha délután kinyitod az ajtót, mindenki úgy kapja fel a fejét, mint a haverja agyvelejét majszoló patkány, ha reflektorfény vetül rá. Senki nem örül, hogy délután négykor kocsmában érik.

43. oldal

>!
szangi 

A köd úgy hevert a városon, akár egy vízbe fúlt kurva – nyirkosan, hidegen, só- és dízelszagúan –, mint egy elázott utcai pillangó, aki az előbb kefélt meg egy vontatóhajót…

24. oldal

>!
Dora_Elizabeth P

Igen, vigyázok rá. Gőzöm se volt, hová vigyem. Nem volt senkim, igazi állásom se már, semmi, csak pár haver, akik kiállnak értem. Akik nem tökéletesek, de azért haverok.

189. oldal, 16. fejezet - Ez meg az, ekkor és akkor, itt és ott (Agave, 2018)

>!
Dora_Elizabeth P

A nő felé indultam a bárpult mögött, olyan sugárzó mosolyt villantottam rá, akár egy élveteg világítótorony, közben meg igyekeztem nem bicegni, hogy elejét vegyem a kíváncsiskodásnak.

13. oldal, 1. fejezet - Sammy és a sajt (Agave, 2018)

>!
Dora_Elizabeth P

– Akkor hogyan szólítsam, kisasszony? – kérdeztem a szőkét, bakakék szememmel becélozva az ő varjúbarnáját, de vigyáztam, hogy ne bámuljam meg az ikerkirakatot. A nők ezt nem szeretik, még ha nyilvánvaló is, hogy nem kevés időt és energiát töltöttek azzal, hogy a kirakatot előkészítsék a megbámulásra.

14. oldal, 1. fejezet - Sammy és a sajt (Agave, 2018)

>!
Dora_Elizabeth P

Bírom az olyan nőt, aki olvas Kiplinget vagy egyáltalán verset. Érzékeny és költői lélek vagyok. Drága anyám angoltanár volt, és alighogy elnyöszörögtem az első szót, megismertetett a metaforával, hasonlattal, szimbolizmussal, alkoholizmussal és a költői mesterség összes jambusával.

20. oldal, 1. fejezet - Sammy és a sajt (Agave, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Rice: A Kárhozottak Királynője
Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja
Brandon Alexander: A sötétség csókja
Anne L. Green: Törékeny vonzerő
Guillaume Musso: Ott leszel?
Anne L. Green: Eltitkolt múlt
Sandra Brown: Nász és gyönyör
Dean R. Koontz: Összetörve
Dean R. Koontz: A szeme sarkából
Kurt Vonnegut: Hókuszpókusz