Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.) 76 csillagozás

Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Ha ​a halál el nem választ…
…akkor majd valami más.

Nagyon különös dolog történik San Franciscóban: a holtak lelkei titokzatos módon eltűnnek. Valaki vagy valami ellopja őket, és senki nem tudja az okát. Csak annyi sejthető, hogy mindennek egy narancssárga hídhoz van köze.

Charlie Asher halálkereskedő ugyanolyan értetlenül áll a probléma előtt, mint mindenki más. Néha pedig értetlenül fekszik. Mert a probléma annyira fogós, hogy konkrétan kifekteti. Nem is szólva arról a társadalmi léptékben kisebb, ám számára legalább olyan súlyos problémáról, hogy éppen egy harminc centis mókusember testében várja, hogy buddhista szerzetes barátnője új és lehetőleg élhetőbb testet találjon neki.

Hogy a dolog – de remélhetőleg nem az élet – végére járjanak, szedett-vedett banda verődik össze. Itt van Menta Friss kétméteres halálkereskedő, Alphonse Rivera nyomozóból lett antikvárius, valamint San Francisco hajléktalan császára a két kutyájával.… (tovább)

Eredeti mű: Christopher Moore: Secondhand Souls

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192510 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
326 oldal · ISBN: 9789634192527 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Charlie Asher · Sophie Asher · Audrey


Kedvencelte 5

Most olvassa 7

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Gondolhatok én bármit, aztán fanyaloghatok, meg méltatlankodhatok is, de azt el kell ismernem, hogy Moore mester profi illuzionista. De a Lestrapált lelkek után számomra „csak” bűvész, és nem varázsló, és nem is mágus. Ugyanis ez a regény azt igazolta számomra, hogy egy szerintem zseniális átütő siker után nem minden szerzőnek fekszik a következő rókabőr. Pedig Moore most is hozta a kötelezőt. A regény szórakoztatott, olvastatta magát, de valahogy mindvégig úgy éreztem, hogy kissé a szerző erőlködésének kipárolgásától szaglik, és nem a szárnyaló képzelet kreativitásától sugárzik.
Arról nem is beszélve, hogy vajh’ miért válik egy potenciális remekmű enyhén lapos, farokfixált spoiler, és ezáltal szerintem szexuálisan indokolatlanul túlfűtött történetté. Talán azért, mert a szerző nem kíván (azt még véletlenül sem gondolnám, hogy nem tud) bajlódni a tényleges sztorival. Hiszen a rajongóknak (akár még nekem is) ennyi éppen elég.

Kapunk egy ötletesen új helyszínt, a Golden Gate híd, mint az eltávozni készülő lelkek kézenfekvő tranzitállomásának képében, és egy új kulcsfigurát, aki nem más, mint Menta Friss távoli kuzinja spoiler. De ez a két apró újdonság nem nyújt igazán „friss” (bocs…) élményt, ettől még úgy érzem, hogy a Mocskos meló kissé megkésett második kötetét tartom a kezemben, ami valahogy beszorult a nyomdagépbe, és nem került ki időben a boltokba.
A történet továbbra is a kézműves, „bardo-kutató” szexi buddhista szerzetesnő és az ő mókusemberei, valamint az egyre tökéletlenebbnek tűnő, és a sztoriba egyre inkább beleszürkülő Charlie Asher körül bonyolódik. A cselekmény nem hoz semmi újszerűt, a szerző nem rak bele túl sok energiát. Az egész regényt kizárólag a mellékszereplők szituációs játéka tartja egyben. Az események így sorjáznak egymás után, amúgy „Moore-osan” gördülékenyen, mégis olyan céltalanul.

Mindettől függetlenül (nem értem miért!) egészen jól szórakoztam, egy percig sem irritált a sablonos Moore-i eszköztár. Tulajdonképpen élveztem az olvasást, csak a két kutyuli – Alvin és Mohamed – hiányzott hosszú-hosszú időn át.
Úgy, mint medve! (sic)
Azért csak olvassátok, mert… Moore.

>!
pat P
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

És ezennel hivatalos: Christopher Moore a világ legviccesebb, legbölcsebb, legbuddhistább Bolondja, a szó legnemesebb és legmélyebb hagyományokat idéző értelmében.
Néha csak azért nem bőgtem olvasás közben, mert még éppen röhögtem, és azt úgy nehéz.

Hogy akkor miért csak négy csillag? Kicsit nyögvenyelős, erőltetett és (Moore könyvre ugyan szentségtörés ilyet mondani, de) izzadságszagú volt a történet, olyan még-egy-bőrt-lehúzós, tudjátok. Szerintem nem kellett volna ilyen direkt folytatás a Mocskos melóhoz, az úgy volt komplett és kerek és szép, ahogy volt.
De igen, igazatok van, tényleg minden Moore könyv úgy jó, ahogy van, és mindet imádjuk. És legyen belőlük minél több, mondjuk évente kettő új, hallod, Chistopher?
És képzeld, sajnos nem kaptam meg a házassági ajánlatodat, szerintem a posta elkeverte. De ne búsulj, nincs veszve semmi, indulok máris.

>!
Lisie87 P
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Nagyon tartottam a könyvtől, mert a legtöbb figyeltem rossz véleménnyel volt róla, de el kellett olvasnom kihíváshoz! :)
És hát mennyire kellemesen csalódtam, ahhoz képest, hogy mire számítottam. :D Régen olvastam az első részt, így csak halvány foszlányok maradtak belőle, szóval nem volt friss összehasonlítási alapom.
Úgy ahogy volt, összességében nagyon tetszett. Olvastatta magát, jókat mulattam, és nekem hozta Moore színvonalát. vagy csak jókor kapott el a könyv

4 hozzászólás
>!
Gyula_Böszörményi IP
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Az előző rész zseniális – ez nem. Néhol zavarosnak, folyton az előző kötet eseményeit idézgetőnek tűnt, és bár megvolt benne a könnyed, zaftos humor, valahogy unalmasnak tetszett. Sajnálom, mert CM az egyik kedvenc kortárs íróm.

>!
ViraMors P
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Én vagyok az abszurditás reklámarca.

Hát jó, lássuk be. A Lestrapált lelkek helyenként tényleg elég abszurd, a gondom csak az, hogy újrahasznosítottan abszurd, mert a recept ugyanaz, mint a Mocskos melóban volt, csak most hiányzik a frissesség ereje, és annyira nagyon igyekszik lendületesen vicces és bizarr lenni, hogy attól válik erőltetetté.
A könyv kb 60%-ban egyébként remekül szórakoztam, mert azért sikerült neki szórakoztatónak lenni, és a történet érdekes volt, még annak ellenére is, hogy néha elég kuszára sikerült, pl a vallások alkalmazását erősen BMV* jelleg lengte körül. De a banshee-t és a nyomozót határozottan kedveltem, és a hídon lebzselő szellemnépség is jó volt.
További 20%-ban a fejemet fogtam, mert lehet, hogy kissé homályosak voltak az emlékeim a több, mint 10 éve olvasott előzményekről, de annyira nem, hogy vicsorgás nélkül tűrjem, hogy a az se lett volna baj, ha nem olvasom az első részt, mert úgyis elmesélik. Egyes eseményeket többször is.
Az utolsó 20% meg csak szimpla erőlködés a könyv részéről, fárasztó hasonlítok és fölösleges alpári megszólalások, esetenként fárasztó és fölöslegesen alpári hasonlatok képében.
Nem mondanám rossznak, de hogy őszinte legyek, kifejezetten jónak sem.

*Bele Minden Vackot

>!
Bajnoczianna
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Hogy lehet ilyen könyvet írni. Szarkazmusban bővelkedő történet, de az ember nem bírja ki nevetés nélkül. Már az első oldalon meghökkentő történetek sokasága veszi kezdetét. Ez egy igazán fordulatos regény amelyben benne van egy olyan humor is amitől az ember azonnal elneveti magát. Komikus jelenetek sokasága övezi ezt a regényt.
Nem lehet megunni, van benne valami érdekes szál. Mégis az elejétől kezdve az ember bele csöppen izgalmas krimi történetbe. Mégis ahogy egyik gondolat követi a másikat az nagyon vicces tud lenni.
http://ujkv.blogspot.com/2018/08/christopher-moore-lest…

>!
Supercalifragilisticexpialidocio…
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Megint csinálta! :)
Annyira vártam már a kötet, hogy elmondani nem tudom. Hatalmas kedvencem a Mocskos meló és mától (szigorúan véve tegnap estétől) hatalmas kedvencem a Lestrapált lelkek is.
Szövevényes volt, mint mindig, humoros volt, mint mindig, megható volt, mint legtöbbször (voltak pillanatok, amikor megkönnyeztem, több is).
Külön örömet okozott, hogy Mentáról többet megtudhattam.

>!
Riszperidon P
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Hát, ez most valahogy nem. Önmagában nem lett volna olyan rossz, de ez ugye folytatás spoiler, és így viszonyítottam.
Nem ugrotta meg a lécet, sajnos nagyon nem. Itt is voltak vicces mozzanatok, amiken nevettem, de nem annyira, és nem annyit. Itt is el volt rejtve jó pár dolog a bolondság mögé, ami elgondolkoztat, de valahogy az sem annyira.
Sok helyen nekem összeszedetlen és erőltetett volt, néha unalmas, azonban továbbra is vallom, hogy Moore egy ritka bolond bölcs állat a kifejezés legpozitívabb értelmében, így a többi művére a továbbiakban is kíváncsi vagyok.

4 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Ahhoz képest, hogy egy teljesen felesleges folytatás, egészen jól sikerült. Őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs, hogy mi a kénköves pokolnak kellett második részt írni a Mocskos melóhoz, ami úgy jó, ahogy van, de gondolom volt az a pénz, amiért Christopher Moore begyújtotta a rakétákat abban a zseniálisan morbid agyában és összehozta a második felvonást. Az író tehetségére jellemző, hogy az olvasó még úgy is istenien szórakozik a könyvön, hogy az elsőhöz képest igencsak gyengusra sikeredett. Értem én, hogy a nagy sikerű első részről pénzügyi okokból megérte lehúzni még egy bőrt, és Christopher Moore-ból sohasem elég, az ő különleges humorát nem lehet megunni, de azért ez egy picit izzadtságszagúra sikeredett az újrafelemegített pokoli történet. Egyszeri szórakozásnak így is tökéletes, de az első rész zsenialitása sajnos hiányzik belőle. Az író magához képest nem kicsit alibizett, de olyan viccesen hasznosította újra saját magát, hogy én nem tudok haragudni rá. Még így is jókat lehet nevetni a kalandokon, bár kicsit idegesítően túl lettek tolva az altesti poénok, még mindig egy szórakoztató agymenést kaptunk Christopher Moore-tól, amely azonban lenyomat nélkül áramlik át a lelkünkön, szöges ellentétben az első felvonással, amely heveny nevetőgörcsöt okozott, úgy, hogy nem hiányzott belőle a drámai mélység sem, amolyan Monty Phyton-i módon közelítette meg az elmúlást. Nos, ezúttal ez elmaradt, határozottan halványabban pislákolt a fekete humor luciferi fénye, azonban a saját műfajában még így is egy jó darab lett belőle. Lestrapált időkben tökéletes kikapcsolódást nyújtó olvasmány, de az első rész után marad hiányérzet az olvasóban.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/08/28/konyvkritika_c…

4 hozzászólás
>!
NewL P
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Agyament humor, egész jó folytatás, ettől függetlenül nekem ez nem tetszett annyira. Lehet, hogy azért mert az első kötetét régebben olvastam.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
[névtelen]

Sophie szeretett hercegnőnek öltözni, műanyag pónikkal játszani, Ropogós Sajtospufit enni és grandiózus kijelentéseket tenni az Alvilág feletti hatalmáról meg a Halál feletti uralmáról.

26. oldal, 3. fejezet - Valami Sophie-ról (Agave, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Sophie Asher
>!
Supercalifragilisticexpialidocio…

Sose mulassz el alkalmat, amikor kedves lehetsz. Sose felejts el köszönetet mondani. Sose csináld, hogy nem mondasz ki valami kedvességet, amikor eszedbe jut.

>!
[névtelen]

– Szóval senki nem védelmezi Sophie-t?
– Azért nem senki. Cassie és én védelmezzük. Én elég kemény tudok lenni, Cassie meg ismeri a retardáltak karatéját.
– Tai chinak hívják – méltatlankodott Cassie.

28. oldal, 3. fejezet - Valami Sophie-ról (Agave, 2017)

>!
Riszperidon P

Audrey érezte, hogy megint elpirul, és hirtelen, minden érthető ok nélkül eszébe jutott szegény Lizzie a Büszkeség és balítéletből, aztán eszébe jutott, hogy úgy érzi, Lizzie-nek, sőt az összes Bennett nőnek, sőt a BB összes szereplőjének jót tett volna egy körkörös fejberúgás, és ha továbbra is elpirul, meg kell kérnie ezt a pasast, hogy tegye meg neki ezt a szívességet.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Audrey · Elizabeth Bennet
32 hozzászólás
>!
szangi

Nekem nem tetszik, hogy oda az univerzum, hisz ott tartom az összes cuccom.

40. oldal

>!
gesztenye63 P

– Eszedbe jutott már, hogy ez a halálkereskedés szar meló?
– Mocskos meló – helyesbített Charlie. – A Nagy könyv szerint mocskos meló. De amúgy igen, eszembe jutott. Régebben azt hittem, mi vagyunk a Halál középkáderei, de nem, csak a gyalogjai vagyunk.

Kapcsolódó szócikkek: Charlie Asher
>!
gesztenye63 P

Szolgálunk és ebédelünk, ez a San Francisco-i rendőrség mottója. – A nagydarab zsaru vigyorgott. – De talán nem lenne rossz ötlet megkötözni. A kocsiban van ragszalag a bokájára. Hívd a burgerest.

>!
Batus

– Azt hiszem, Buddha mondta, hogy nem szabad bántani egy másik embert, vagy engedni, hogy másik emberben kár essen. Ha tudjuk, hogy ugrani fog, és nem akadályozzuk meg, akkor semmibe vesszük azt a szútrát, amelyikben ez áll.
– Először is az nem szútra, hanem Asimov robotikájának első törvénye (…)

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buddha · Isaac Asimov
>!
szangi

Ha jól tudom, az internet egy új módszer arra, hogy az emberek kellemetlenkedni tudjanak egymásnak, nem?

62. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: A villámtolvaj
Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Kerstin Gier: Rubinvörös
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Terry Pratchett: Sofőrök