Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.) 48 csillagozás

Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Ha ​a halál el nem választ…
…akkor majd valami más.

Nagyon különös dolog történik San Franciscóban: a holtak lelkei titokzatos módon eltűnnek. Valaki vagy valami ellopja őket, és senki nem tudja az okát. Csak annyi sejthető, hogy mindennek egy narancssárga hídhoz van köze.

Charlie Asher halálkereskedő ugyanolyan értetlenül áll a probléma előtt, mint mindenki más. Néha pedig értetlenül fekszik. Mert a probléma annyira fogós, hogy konkrétan kifekteti. Nem is szólva arról a társadalmi léptékben kisebb, ám számára legalább olyan súlyos problémáról, hogy éppen egy harminc centis mókusember testében várja, hogy buddhista szerzetes barátnője új és lehetőleg élhetőbb testet találjon neki.

Hogy a dolog – de remélhetőleg nem az élet – végére járjanak, szedett-vedett banda verődik össze. Itt van Menta Friss kétméteres halálkereskedő, Alphonse Rivera nyomozóból lett antikvárius, valamint San Francisco hajléktalan császára a két kutyájával.… (tovább)

Eredeti mű: Christopher Moore: Secondhand Souls

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
326 oldal · ISBN: 9789634192527 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192510 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Sophie Asher · Audrey


Kedvencelte 4

Most olvassa 8

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
malnakivi
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Egy sorozat második harmadik, negyedik… részénél mindig aggódom, hogy vajon sikerül-e az írónak tartani a színvonalat – esetleg jobbat alkotni –, így nagy várakozással kezdtem olvasni a Lestrapált lelkeket is.

Szerencsére nem csalódtam, ugyanolyan humoros és élvezetes, mint a Mocskos meló: izgalmas történet érdekes karakterekkel, sok poénnal, szórakoztató helyzetekkel és megható pillanatokkal.
Moore persze nem csak hülyéskedik, hanem fontos témákat is érint a tőle már megszokott módon, mestere a fekete humornak és a komikus-ironikus ábrázolásnak.
A könyv egyetlen hibája, hogy túl rövid (legalábbis annak tűnt), szívesen olvastam volna még tovább.

Egyértelműen öt csillag és már repül is a kedvencek közé!

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192510 · Fordította: Pék Zoltán
>!
pat P
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

És ezennel hivatalos: Christopher Moore a világ legviccesebb, legbölcsebb, legbuddhistább Bolondja, a szó legnemesebb és legmélyebb hagyományokat idéző értelmében.
Néha csak azért nem bőgtem olvasás közben, mert még éppen röhögtem, és azt úgy nehéz.

Hogy akkor miért csak négy csillag? Kicsit nyögvenyelős, erőltetett és (Moore könyvre ugyan szentségtörés ilyet mondani, de) izzadságszagú volt a történet, olyan még-egy-bőrt-lehúzós, tudjátok. Szerintem nem kellett volna ilyen direkt folytatás a Mocskos melóhoz, az úgy volt komplett és kerek és szép, ahogy volt.
De igen, igazatok van, tényleg minden Moore könyv úgy jó, ahogy van, és mindet imádjuk. És legyen belőlük minél több, mondjuk évente kettő új, hallod, Chistopher?
És képzeld, sajnos nem kaptam meg a házassági ajánlatodat, szerintem a posta elkeverte. De ne búsulj, nincs veszve semmi, indulok máris.

>!
Gyula_Böszörményi IP
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Az előző rész zseniális – ez nem. Néhol zavarosnak, folyton az előző kötet eseményeit idézgetőnek tűnt, és bár megvolt benne a könnyed, zaftos humor, valahogy unalmasnak tetszett. Sajnálom, mert CM az egyik kedvenc kortárs íróm.

>!
Supercalifragilisticexpialidocio…
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Megint csinálta! :)
Annyira vártam már a kötet, hogy elmondani nem tudom. Hatalmas kedvencem a Mocskos meló és mától (szigorúan véve tegnap estétől) hatalmas kedvencem a Lestrapált lelkek is.
Szövevényes volt, mint mindig, humoros volt, mint mindig, megható volt, mint legtöbbször (voltak pillanatok, amikor megkönnyeztem, több is).
Külön örömet okozott, hogy Mentáról többet megtudhattam.

>!
Riszperidon P
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Hát, ez most valahogy nem. Önmagában nem lett volna olyan rossz, de ez ugye folytatás spoiler, és így viszonyítottam.
Nem ugrotta meg a lécet, sajnos nagyon nem. Itt is voltak vicces mozzanatok, amiken nevettem, de nem annyira, és nem annyit. Itt is el volt rejtve jó pár dolog a bolondság mögé, ami elgondolkoztat, de valahogy az sem annyira.
Sok helyen nekem összeszedetlen és erőltetett volt, néha unalmas, azonban továbbra is vallom, hogy Moore egy ritka bolond bölcs állat a kifejezés legpozitívabb értelmében, így a többi művére a továbbiakban is kíváncsi vagyok.

4 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna MP
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Ahhoz képest, hogy egy teljesen felesleges folytatás, egészen jól sikerült. Őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs, hogy mi a kénköves pokolnak kellett második részt írni a Mocskos melóhoz, ami úgy jó, ahogy van, de gondolom volt az a pénz, amiért Christopher Moore begyújtotta a rakétákat abban a zseniálisan morbid agyában és összehozta a második felvonást. Az író tehetségére jellemző, hogy az olvasó még úgy is istenien szórakozik a könyvön, hogy az elsőhöz képest igencsak gyengusra sikeredett. Értem én, hogy a nagy sikerű első részről pénzügyi okokból megérte lehúzni még egy bőrt, és Christopher Moore-ból sohasem elég, az ő különleges humorát nem lehet megunni, de azért ez egy picit izzadtságszagúra sikeredett az újrafelemegített pokoli történet. Egyszeri szórakozásnak így is tökéletes, de az első rész zsenialitása sajnos hiányzik belőle. Az író magához képest nem kicsit alibizett, de olyan viccesen hasznosította újra saját magát, hogy én nem tudok haragudni rá. Még így is jókat lehet nevetni a kalandokon, bár kicsit idegesítően túl lettek tolva az altesti poénok, még mindig egy szórakoztató agymenést kaptunk Christopher Moore-tól, amely azonban lenyomat nélkül áramlik át a lelkünkön, szöges ellentétben az első felvonással, amely heveny nevetőgörcsöt okozott, úgy, hogy nem hiányzott belőle a drámai mélység sem, amolyan Monty Phyton-i módon közelítette meg az elmúlást. Nos, ezúttal ez elmaradt, határozottan halványabban pislákolt a fekete humor luciferi fénye, azonban a saját műfajában még így is egy jó darab lett belőle. Lestrapált időkben tökéletes kikapcsolódást nyújtó olvasmány, de az első rész után marad hiányérzet az olvasóban.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/08/28/konyvkritika_c…

4 hozzászólás
>!
B_Petra
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Nem az én szájízemnek megfelelő, nem rossz, de azért nem is kiemelkedő. Valószínűleg eleve hátránnyal indult mivel az első részt nem olvastam és a rengeteg visszautalás képbe hozott ugyan, de már idegesített is, nem szeretem a folytatásos regényekben az állandó magyarázkodást.
Ami megmaradt az a fekete humor, a furcsa morbid-komikus szituációk, a halál ilyen groteszk és vicces ábrázolása, és a beékelt történetek, amik talán a legjobbak. Laza olvasmány, gyorsan haladtam vele mire ráhangolódtam.

>!
kvzs P
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Jó volt újra találkozni a Császárral és az ő hadseregével, Sophei-val és a kutyulikkal, Charlie-val, Rivera-val és természetesen Menta Frissel. Jó volt, mert Moore még mindig a világ egyik legszerethetőbb hülyéje, aki úgy tud bölcs és mély gondolatokat belevinni az egyértelműen szórakoztató könyveibe, hogy az ember szíve röhögés közben azért kicsit összefacsarodik, az agya pedig folyamatosan kattog az élet nagy kérdésein.
Ennek ellenére érződött a könyvön, hogy csak folytatás, nem volt benne elég eredeti ötlet, vagy újdonság ahhoz, hogy igazán lehengerlő legyen. De persze Moore-t még így is megéri olvasni :)

>!
Batus
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

A Mocskos melót nagyon szerettem, úgyhogy egy kicsit féltem, hogy erőltetett lesz a folytatás. De nem! A második rész örömére újraolvastam az első részt is és így egymás után olyan volt, mintha egy könyvet olvastam volna: totál azonos színvonal, változatlanul jó (és sokszor okos!) humor, gördülékeny cselekmény. Sőt, talán egy árnyalatnyival nálam felül is múlta az előző kötetet, mintha ez kevésbé lett volna idióta. Vagy csak sikerült megszoknom a mókusembereket.

K*rvajó, na.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
malnakivi

Sophie szeretett hercegnőnek öltözni, műanyag pónikkal játszani, Ropogós Sajtospufit enni és grandiózus kijelentéseket tenni az Alvilág feletti hatalmáról meg a Halál feletti uralmáról.

26. oldal, 3. fejezet - Valami Sophie-ról (Agave, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Sophie Asher
>!
Supercalifragilisticexpialidocio…

Sose mulassz el alkalmat, amikor kedves lehetsz. Sose felejts el köszönetet mondani. Sose csináld, hogy nem mondasz ki valami kedvességet, amikor eszedbe jut.

>!
malnakivi

– Szóval senki nem védelmezi Sophie-t?
– Azért nem senki. Cassie és én védelmezzük. Én elég kemény tudok lenni, Cassie meg ismeri a retardáltak karatéját.
– Tai chinak hívják – méltatlankodott Cassie.

28. oldal, 3. fejezet - Valami Sophie-ról (Agave, 2017)

>!
Riszperidon P

Audrey érezte, hogy megint elpirul, és hirtelen, minden érthető ok nélkül eszébe jutott szegény Lizzie a Büszkeség és balítéletből, aztán eszébe jutott, hogy úgy érzi, Lizzie-nek, sőt az összes Bennett nőnek, sőt a BB összes szereplőjének jót tett volna egy körkörös fejberúgás, és ha továbbra is elpirul, meg kell kérnie ezt a pasast, hogy tegye meg neki ezt a szívességet.

129. oldal

32 hozzászólás
>!
szangi

Nekem nem tetszik, hogy oda az univerzum, hisz ott tartom az összes cuccom.

40. oldal

>!
Batus

– Azt hiszem, Buddha mondta, hogy nem szabad bántani egy másik embert, vagy engedni, hogy másik emberben kár essen. Ha tudjuk, hogy ugrani fog, és nem akadályozzuk meg, akkor semmibe vesszük azt a szútrát, amelyikben ez áll.
– Először is az nem szútra, hanem Asimov robotikájának első törvénye (…)

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buddha · Isaac Asimov
>!
szangi

Ha jól tudom, az internet egy új módszer arra, hogy az emberek kellemetlenkedni tudjanak egymásnak, nem?

62. oldal

>!
Supercalifragilisticexpialidocio…

El tudsz képzelni két lényt, embert, akik egymásnak lettek teremtve? A szerelem felemelő erejét, amikor annyira tudatában vagy a másikhoz fűződő kapcsolatodnak, mintha a része lennél, ő meg a tiéd, elválaszthatatlanul?


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: A villámtolvaj
Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Kerstin Gier: Rubinvörös
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Terry Pratchett: Sofőrök
Sherrilyn Kenyon: Pokoli tűz