Csak ​egy harapás (A Love Story 3.) 82% 138 csillagozás

Ez megint egy nagyon vicces könyvre sikerült :)
Egyre brutálisabb a szövegezése Abby kommentárjaival, viszont így is szerethető és magával sodró.
A kór terjed, támadnak a vámpírmacskák Chet vezetésével :)
A sok felnőtt és enyhén beteg tartalom mellett ajánlom mindenkinek, aki jól akar szórakozni és már nem kiskorú!

Ez volt a legjobb része!
Több szereplő és több vicces helyzet.
Imádtam :)

Komolyan, már most hiányzik ez a történet, pedig még csak ebben a pillanatban fejeztem be. Annyira, de annyira megszerettem Tommyt, Jodyt – igen, őt is –, Abbyt, az Állatokat, a Császárt a kutyóival és a két rendőrt, Riverát és Cavutot. Nagyon jó sztori, vicces, izgalmas, mosolygós, vámpíros és most … most hiányoznak.
A poénok néhol számomra kicsit erőltetettek voltak, de – ahogy @RosszQtya erre rávilágított – ez azért lehetett, mert végül is Moore Apukám korosztálya és neki is vannak ilyen poénjai … amiket szintén nem mindig találok viccesnek. :D
spoiler :)

Bővebben itt írok róla: http://watchaholics.hu/2018/02/12/christopher-moore-a-l…

Ahhoz képest, milyen finnyáskodva vettem a kezembe az első részt – tekintve, hogy egyszer már olvastam, és nem igazán tetszett –, most rendesen berántott az egész trilógia. Amint bekerült a nagyonnemnormális Abby a képbe, végigkuncogtam az egészet. :D Szürreális, túlzó, kissé bizarr történet ez, ám mindez olyan köntösben tálalva, hogy még az idiótaságok közepette is képes volt izgulásra késztetni az itt-ott agyatlanabb karakterekért is… ;)

Egy szupergyors cselekményszállal megáldott vámpíros agymenés majdnem tökéletes befejezése.
Ami tetszett:
– A vámpírcicák, mert már maga a szó is cuki.
– Tommy karakterfejlődése,
– és Foo az őrült tudós,
– illetve Abby a bukott nosferatu, csüggedt nappalélő, az Öböl és környéke sötétjének lefokozott vésztartalék úrnője
Ami nem tetszett:
– Jody, bár igazából sohasem kedveltem igazán.
– Az Állatok keveset szerepeltek, ezt nagyon nehezményeztem…
– Illetve a történet lezárását nagyon összecsapottnak éreztem…
Igazából egyetlen kérdés maradt bennem megválaszolatlanul, ami pedig az, hogy Christoper Moore mégis mit szívott, miközben ezt a trilógiát megírta?

Ay mán, he, ilyen hülye hogy lehet valaki, mint Christopher Moore?! Hétfő reggelre kérek abból, amit ő szed!
Hát, ezen megint nagyon sokat nevettem. Jó gubancos, de ütős befejezés, és remélem meg biztos vagyok benne, hogy néhányakat viszontlátunk még. Abby-tól kifeküdtem, és a Császár for president.
Böllérre eresztve: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2010-12-09/…

Hát, nem estem tőle hanyatt, és már a második résszel is voltak gondjaim. Pár óra alatt kiolvasható, de mély nyomot nem hagy, max annyit, hogy van benne egy irritáló elmeroggyant bige. A paródia paródiájának a paródiája, és mint ilyen, már nem is annyira vicces, hanem átesett ló túloldala. Jah, patkányfarkú vámpír, ahan. A Macskafogó feketehajú patkánycsaja jutott róla eszembe, ilyen lenne, ha vámpír lenne, de neki legalább volna stílusa. Mindegy. Az általam olvasott Moore-ok közül a legrosszabb.

Talán még betegebb, mint az előző. Ám én hős voltam, és kiolvastam. :D Csak egy felejtős, nyári limonádé.

Ez a rész már egy kicsit túllőtt az én humorfaktoromon. Nem gondoltam volna, hogy valaha ez megtörténik velem. Összességében imádtam a történetet, a maga elborult humorával. Megkedveltem a karaktereket is, aggódtam a sorsukért. Moore örök kedvenc maradt.

Túl sok Abby-ből, túl kevés akcióból. Poént talán elvétve találni benne, de attól sem csordult ki a könnyem. Elsőre ezek a szavak ugrottak be, amikor egy percel ezelőtt letettem a könyvet. Nagyon nehezen boldogultam vele. Nem volt izgalmas, nem volt újító és főleg nem volt vicces. A szereplők 80%-a idegesítő. Az elvileg jó pár száz éves vámpírokkal olyan könnyen bántak el, mint óvoddás a fagyivel egy meleg nyári napon. Kezdek elgondolkodni rajta, hogy az író általam elsőnek olvasott könyvével vagy nagyon sikerült betalálnom, vagy egyszerűen csak nagyon gyerek voltam és azért tetszett annyira. Mindegy. Ez hamarosan kiderül, ugyanis újra fogom olvasni azt a művet. Most már biztos.