Csak ​egy harapás (A Love Story 3.) 82% 160 csillagozás

Kétségkívül írt már jobbat is Moore.
De legalább nem akar véresen komoly lenni. Sőt! Egyáltalán nem akar komoly lenni!
S hála a magasságos földhözragadtnak, továbbra is elmebeteg! S továbbra is úgy szórja a poénokat, mint hanyag leprás a végtagjait.
Csoda, hogy így is szeretem?

Az első rész nagyon tetszett, a második már nem annyira, és a harmadik, vagyis ez a könyv pedig már egyáltalán nem tetszett. Ezért nem szeretem annyira a sorozatokat, mert a harmadiknál már nagyon próbálkozik az író, hogy na még ez az egy, aztán vége!! Itt már csak húzta-vonta a történetet, Abby a már a második részben sem volt szimpi, itt meg már nagyon nem az, annyira erőszakos, mocskos-szájú és idióta, hogy az már borzasztó. Ez a rész már csupa zagyvaság, néhol teljesen kiakadtam és lapoztam néhol tovább, mert annyira nem bírtam a sok hülye szöveget.

Ez megint egy nagyon vicces könyvre sikerült :)
Egyre brutálisabb a szövegezése Abby kommentárjaival, viszont így is szerethető és magával sodró.
A kór terjed, támadnak a vámpírmacskák Chet vezetésével :)
A sok felnőtt és enyhén beteg tartalom mellett ajánlom mindenkinek, aki jól akar szórakozni és már nem kiskorú!

Vagy én jövök ki a formámból, vagy Moore, de valahogy régebben sokkal jobban élveztem a könyveit. Bár ez a könyv a felétől már egyre jobban tetszett. Abby kamasz, menőcsaj, ribi stílusa azonban a könyv elején kifejezetten idegesített, aztán a végére már megszoktam.
Cselekményekben, akciókban és poénokban olyan szinten bővelkedik a kötet, hogy olvasás közben már-már nehéz lépést tartani a szereplőinkkel.
A Love Story sorozat befejező részeként, szépen elvarr Moore minden szálat, minden gonosz megkapja méltó büntetését, a jók pedig boldogan élnek, míg… (újra vámpírrá nem válnak?)

Ez volt a legjobb része!
Több szereplő és több vicces helyzet.
Imádtam :)

Komolyan, már most hiányzik ez a történet, pedig még csak ebben a pillanatban fejeztem be. Annyira, de annyira megszerettem Tommyt, Jodyt – igen, őt is –, Abbyt, az Állatokat, a Császárt a kutyóival és a két rendőrt, Riverát és Cavutot. Nagyon jó sztori, vicces, izgalmas, mosolygós, vámpíros és most … most hiányoznak.
A poénok néhol számomra kicsit erőltetettek voltak, de – ahogy @RosszQtya erre rávilágított – ez azért lehetett, mert végül is Moore Apukám korosztálya és neki is vannak ilyen poénjai … amiket szintén nem mindig találok viccesnek. :D
spoiler :)

Bővebben itt írok róla: http://watchaholics.hu/2018/02/12/christopher-moore-a-l…

Ahhoz képest, milyen finnyáskodva vettem a kezembe az első részt – tekintve, hogy egyszer már olvastam, és nem igazán tetszett –, most rendesen berántott az egész trilógia. Amint bekerült a nagyonnemnormális Abby a képbe, végigkuncogtam az egészet. :D Szürreális, túlzó, kissé bizarr történet ez, ám mindez olyan köntösben tálalva, hogy még az idiótaságok közepette is képes volt izgulásra késztetni az itt-ott agyatlanabb karakterekért is… ;)

Ay mán, he, ilyen hülye hogy lehet valaki, mint Christopher Moore?! Hétfő reggelre kérek abból, amit ő szed!
Hát, ezen megint nagyon sokat nevettem. Jó gubancos, de ütős befejezés, és remélem meg biztos vagyok benne, hogy néhányakat viszontlátunk még. Abby-tól kifeküdtem, és a Császár for president.
Böllérre eresztve: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2010-12-09/…

Nos, a harmadik rész rendesen lefárasztott! Már nem csupán vámpír emberek és patkányok, de macskák is, méghozzá nagy számban! Jodyéknak, Abbynak és társainak, no meg a jó öreg vámpírvadásznak is van dolguk elég…! Abby szövegét korábban nagyon bírtam, nos, jelentem, most már időnként besokalltam tőle… A zsaruk is próbáltak megtenni minden tőlük telhetőt, Marvin, a kekszmániás eb segítségével.,.. Jared felejtős volt, bár Abby csizmájában tipródott és sikoltozott néha, őt simán kihagytam volna a regényből, Okatát viszont kedveltem. S hogy minden még kuszább legyen, egy hajó is beúszott a harmadik részbe, melynek neve Holló…
Összességében komoly teljesítmény volt a trilógia megalkotása Christopher Moore-tól. A magam részéről örülök, hogy megtette, még ha kissé bele is fáradtam a végére.

Egy szupergyors cselekményszállal megáldott vámpíros agymenés majdnem tökéletes befejezése.
Ami tetszett:
– A vámpírcicák, mert már maga a szó is cuki.
– Tommy karakterfejlődése,
– és Foo az őrült tudós,
– illetve Abby a bukott nosferatu, csüggedt nappalélő, az Öböl és környéke sötétjének lefokozott vésztartalék úrnője
Ami nem tetszett:
– Jody, bár igazából sohasem kedveltem igazán.
– Az Állatok keveset szerepeltek, ezt nagyon nehezményeztem…
– Illetve a történet lezárását nagyon összecsapottnak éreztem…
Igazából egyetlen kérdés maradt bennem megválaszolatlanul, ami pedig az, hogy Christoper Moore mégis mit szívott, miközben ezt a trilógiát megírta?