Véleményem szerint az író megint egy kényes, csiki-csuki témához nyúlt. Innen, vagy onnan nézve, mégis lenyűgöző. Könyvének, amely egyben szórakoztató és elgondolkodtató is, hogy mi lehetett a célja. Egyre kevesebben olvasunk. A könyvpiac telített, de az érdeklődőkör fogytán van, s -e kapcsán briliáns élesztő hatással állt elő az író. Hogy, ha nem is olvas a mai kor embere, azért még lehet intelligensen könyvekkel szórakozni. Merjünk nevetni, és művelődni.
Kényes kicsit absztrakt szemszögből megközelített vallásos téma, mely sok embert érint, az a keresztény vallás, hogy mennyi kis mozaikból épül fel. Ezt szarkasztikusan fogta keretbe, szórakoztatva az olvasót. Voltaképpen nagy kérdés, egyáltalán ki is volt Jézus, akiről csak jó pár száz év múlva maradt fenn írás kissé meseszerű formában. Jó pár vallást felsorakoztat „direktbe” az író, elgondolkodtatva, hogy mindenki akar valamiben hinni. Marha jópofa Raziel, aki Jézus haverját hivatott feltámasztani, aki mellé küldték jó pár ezer év kieséssel, aki egész nap szappanoperákat néz. Bár a szerző indító gondolataival is rávilágít művének céljára, nemcsak nevettetni, hanem a történelem lapjait megkérdőjelezni, illetve feleleveníteni, az emberek tudását kicsit bővíteni akarhatta.
„Nevetni szeretnél e lapokon
fogjon el kacagás. Ha megsértődni jöttél,
liluljon el a fejed, és forrjon véred.
Ha kalandot keresnél,
sodorjon el e történet gyönyörteljes menekülésbe.
Ha hited igazolnád vagy tennéd próbára,
neked tetsző eredményre juss.
Minden könyv feltárja a tökéletességet,
azzal, amit elmond, vagy azzal, amit nem.
találd meg, amit keresel,
e lapokon vagy kívülük. Találd meg a tökélyt,
és nevezd nevén! „
Nem kicsit azért a mosoly mellett el is gondolkodtatott ez az egész emberi eredet történet, a hitünk kútja. De azt mondom, hogy így ekkora időtávlatból inkább jobb ez az áldásos félhomály, hiszen muszáj valamiben hinnünk, embereknek, mely kapaszkodót ad, még ha az csak egy fűszál is. Hogy van értelme küzdeni, harcolni, felkelni, és tenni, tervezni, akarni, akkor is, ha csak mi vagyunk, és netalántán csak a fantázia szüleménye Isten.
„Mert mi a kíváncsiság, ha nem intellektuális csábítás? És van-e fejlődés kíváncsiság nélkül?”