Biff ​evangéliuma 915 csillagozás

Aki Jézus gyerekkori haverja volt
Christopher Moore: Biff evangéliuma Christopher Moore: Biff evangéliuma

Jézus ​születésének történetét jól ismerjük. Csakúgy, mint bölcs tanításait, dicső cselekedeteit és isteni önfeláldozását a harmincadik születésnapját követően. De Isten Fiának gyermekkoráról és felnőtté válásának történetéről senki nem tud semmit – Biffet, a Messiás legjobb haverját kivéve, akit most az Úr parancsára feltámaszt egy Raziel nevű botcsinálta angyal, hogy írja meg a saját evangéliumát. Úgyhogy Biff egy szállodai szobába zárva nekiáll elmesélni az elveszettnek hitt évek történetét. Senkit és semmit nem kímélve végre kipakol a maga sajátos stílusában (persze, hogy nem véletlenül törölték ki őt az evangéliumokból), és megosztja velünk, hogy hogyan is történt minden valójában, a betlehemi jászoltól egészen a Golgotáig.

Biff evangéliuma tele van izgalmas kalandokkal, szerelemmel, varázslattal, gyógyítással, kung-fúval, halottkeltéssel, démonokkal és dögös csajokkal. De bármi is történjen velük, egy biztos: Biffet nem olyan fából faragták, hogy csak úgy szó nélkül… (tovább)

Eredeti mű: Christopher Moore: Lamb

Eredeti megjelenés éve: 2002

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
416 oldal · ISBN: 9789634191193 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191186 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049644 · Fordította: Pék Zoltán

2 további kiadás


Enciklopédia 34

Szereplők népszerűség szerint

Darth Vader · Biff · Raziel (angyal) · Gáspár · Józsua · Keresztelő Szent János


Kedvencelte 272

Most olvassa 71

Várólistára tette 412

Kívánságlistára tette 229

Kölcsönkérné 15


Kiemelt értékelések

>!
a_maya
Christopher Moore: Biff evangéliuma

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Ez a könyv mosoly az irodalom arcán. Ez az a könyv, amit a barátod kezébe kell nyomnod, mikor már nem tudod semmivel sem vígasztalni. Ezt a könyvet kell olvasnod, ha nem tudsz együttélni a világgal vagy magaddal. Ezt a könyvet kell ajándékoznod, mert szeretet van benne, jókedv, derűs bölcsesség és tengernyi érzelem. Néha majd' beleszakad az ember lelke, máskor fetreng a röhögéstől. De annyira kell, annyira!

9 hozzászólás
>!
malnakivi P
Christopher Moore: Biff evangéliuma

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Ezt is sokkal hamarabb kiolvastam, mint ahogy terveztem, de hát annyira jó volt, szinte alig tudtam letenni. 2017 kedvenc írója nálam eddig egyértelműen Christopher Moore, az év kérdése pedig, hogy vajon mit szív kár, hogy csak most találam rá, igyekszem behozni a lemaradást és minél hamarabb elolvasni a többi művét is.

Biff evangéliuma az első oldaltól az utolsóig hibátlan, a karakterek zseniálisak, a történet szintúgy – remekül és nagyon okosan szórakoztat. Szokatlan szemszögből közelíti meg a témát, mégsem tűnik tiszteletlennek, annak ellenére sem, hogy a dogmákat, illetve a vallásokhoz gyakran kapcsolódó bigottságot és képmutatást kifogásolja, kritizálja.
Semelyik irányba nem próbál téríteni, amiért külön piros pont jár.

Nevettet, elgondolkodtat, meghat, nem tudok nem öt csillagot adni.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191186 · Fordította: Pék Zoltán
3 hozzászólás
>!
kharoon
Christopher Moore: Biff evangéliuma

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Miért van az, hogy egy pusztán szórakoztató szándékkal megírt ártalmatlan történet képes sokkal jobban, és sokkal többet visszaadni a vallások szentségéből, mint az önmaga identitásának felépítésébe belerokkanó egyház? Miért van az, hogy a fergeteges poéndömping végére ravaszul odabujtatott mondanivaló-morzsák sokkal mélyebben érintenek meg, mint az unalomig ismételgetett dogma-tanulságok valamely már messziről érezhetően vallási töltetű szövegben? Miért érzem elmondhatatlanul őszintébbnek ezt az önmagán gúnyolódó, viccesen naív csapongást akármillen ájtatosságnál?
Minden tiszteletem az íróé, és nemcsak a stílus és a tálalás miatt, hanem az alapos és nagy mennyiségű háttéranyagért, és ami nekem különösen becses, hogy ugyanezzel a mentalitással ráncba szedte a keleti vallásokat is.
Ami engem illet, már rég szórakoztam illen jól, és nem mellesleg felülbíráltam a kereszténységről alkotott véleményem.

8 hozzászólás
>!
Aigi P
Christopher Moore: Biff evangéliuma

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Meglepő fordulat, pont úgy választok könyvet, mint bárki más. Hangulatom szerint. Pár napja komoly trauma ért. Nem szeretnék senkit untatni a magánéletem eseményeivel, de annyit elmesélnék, hogy véget ért egy rövid kapcsolatom. Külsőre meleg barna volt és olyan gyengéden tudott megérinteni, ahogy előtte egyik társa sem. Szóval elvesztettem a törölközőmet, amit pár hete vásároltam.
Tucatnyi krimin edződött logikámmal, mely éles mint annak a bizonyos kimmériainak a kardja, két opciót agyaltam ki, vagy az edzőterem öltözőjében hagytam el, vagy máshol. Ezek után mit tehet az ember? A veszteség, az veszteség. Kicsi vagy nagy, szomorúság marad utána. Elindultam hát örömforrást keresni és az ilyen utak gyakran érnek véget a könyvesboltok pénztárainál. Ebben az esetben is így történt és az én Biff barátommal hagytam el a kereskedelmi egységet. Leültem az első padra. Táskámat magam mellé dobtam és olvasni kezdtem. Az első 20 oldalig csak mosolyogtam, mint nyúl aki végtelen répamezőről álmodik. A 21. oldalon aztán elérkezett a alábbi mondat:
„El ne higgyétek, hogy a Béke Hercege soha senkit nem ütött meg”, aki olvasta tudja mi vezetett idáig, aki nem, annak nem spoilerezném el. Felnevettem. Nem. Felröhögtem, rendesen teli szájjal, gurgulázva, ahogy illik. Azaz hogy nem illik, mert többen is végigmértek a „ki ez a hülye” egyezményes tekintetével. De akkor és ott, ez nem számított. Utoljára talán Rejtőnél vagy Émile Ajarnál történt hasonló eset. Tehát nem gyakori és ennyi elég is volt, hogy belopja magát a szívembe.
Alapvetően nyitott vagyok a világ dolgaira és csak két dolgot tudnék említeni aminek ellenkezőjéről szinte lehetetlen lenne meggyőzni. Az egyik, hogy jármű hangokat utánozni vicces. Nem, nem az! A másik, hogy az az ember, aki Isten vagy Jézus nevében kikér, fenyeget, harcol, elátkoz az bármit is felfogott a Jézusi tanításból. Ezért is nagyon jó indításnak találtam a könyv első oldalán elhelyezett szerzői áldást.

"Ha nevetni szeretnél e lapokon,
fogjon el kacagás.
Ha megsértődni jöttél,
liluljon el az fejed, és forrjon véred.
Ha kalandot keresnél,
sodorjon el e történet gyönyörteljes menekülésbe.
Ha hited igazolnád vagy tennéd próbára,
neked tetsző eredményre juss.
Minden könyv feltárja a tökéletességet,
azzal, amit elmond, vagy azzal, amit nem.
Találd meg, amit keresel,
e lapokon vagy kívülük.
Találd meg a tökélyt,
és nevezd nevén!"

A történet alatt sokkal többet is kapunk a nevetésénél, mert Biff, ez az égetnivaló csupa szív barát vagy még inkább „őrangyal” (azért az idézőjel, mert tudjuk, hogy egy angyal szívesebben lenne pókember. Mondjuk, azt én is kipróbálnám. Lehet angyal vagyok) és Jézus nem csak térben utazik hanem vallásokon, filozófiákon át is. Ki ki a maga szintjén és vágyai szerint tanulva.
A könyv humora sosem lesz közönséges és a drámai részek is jól működnek. Sőt, és itt következzék egy kis idézet:
"- Olyan nehéz elengedned, ami soha nem is volt a tiéd?
– Reményem azért volt, Jozsó."

Ha ezt a párbeszédet valamelyik felkapott ezoterikus, „mélyen” spirituális (mert ugye ma Magyarországon nem lehet úgy eldobni egy követ hogy az ne egy megvilágosodottat találjon kupán) erősen felhúznám a szemöldököm, de ebben a környezetben, ezeknél a karaktereknél valamiért ez is működik.
Olyan könyv ez, amit az ember jó szívvel ajánl bárkinek. És én is folytatom az ismerkedést Christopher Moore műveivel. (Majd jól megnézem a Molyos toplistáját a következő kiválasztásához)

A végére egy Voltaire idézet a könyvből.
„Isten egy komédiás, aki olyan közönségnek játszik, amelyik fél nevetni.”
Nos, ideje nem félni. Mert ahogy Popper Péter is mondta, ha Isten tökéletes akkor humorérzéke is van. Nekem fogalmam sincs létezik-e vagy sem. De ha mégis akkor biztosan érti és szereti a humort.

ui:
Csak azért nem kedvenc mert a Pasquale Festa Campanile Lator című műve jobb :)

1 hozzászólás
>!
tgorsy
Christopher Moore: Biff evangéliuma

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Miközben látszólag szemtelen, pimasz, hétköznapi, vicces, parázna, stb, stb. valójában igazi.
A legtöbb Jézusról szóló könyvvel az a bajom, h. vagy „ szentséges”, ezáltal elidegenít, vagy le akarja alacsonyítani Jézust a mi szintünkre. Ennek a könyvnek sikerül elkerülnie mindkettőt.
A lényeget ez az idézet fejezi ki :
"Csak mert én gyenge vagyok, attól ő még nem Krisztus.
Pontosan attól Krisztus."

4 hozzászólás
>!
eme P
Christopher Moore: Biff evangéliuma

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Szalonna
avagy szarkazmus a javából – Biff mágiájának legnagyobb titka.

Picit kihívó, pimasz, néhol trágár, máshol már-már erőltetett poénkodással lendíti tovább a meseszövést, de érdekes szemszögből világítja meg Jozsó történetét, úgy, hogy emberi közelségben tartja, közben mégis megőrzi tisztaságát. Lévi, akit Biffnek hívnak Sancho Panzaként vagy Balgaként vigyázza ennek minden léptét, talpraesettségével, gyakorlatiságával fogja kézen a küldetése beteljesítésének útját-módját kereső Don Quijote-Csongor-Jézust. Biff az, aki nevét a kupán csapásról kapta – és a maga komikus-seggfej módján newtoni racionalizmussal néz a kerek, ragadós, csakis fejlődés és cselekvés által előremozdított/előremozdítható világra, és persze leghűségesebb haverja annak, akinek messiási sors adatott. És ez nem vicc…
Viszont a regény szóviccek és komikus jelenetek, képtelenségek és agymenések között, mögött, által boncolgatja a hit és szabadság kevésbé nevetséges kérdéseit, felmutatja a vallások közti hidakat, de persze a nagy falakat is. Szórakoztatóan, lazán beszél arról, amiről általában csak áhítatosan és ájtatosan szokás, ami a néhai lángoló forradalmiságból a konzervatizmus mocsarába süppedve füstölög. Nem próbálja mosni az urna külsejét, mert minek, ha az belül koszos. Inkább felmutatja a fordított képet, azt, hogy a kívül „koszos” belül ragyoghat, és hogy azért ez mégis jobb.
Mert az, amit ebben a regényben a látszat ellenére látsz és tapasztalsz, az a feltétlen szeretet, amit nem lehet megtanulni, ami állapot, amiben létezel. És a bölcsesség, mely mindkét oldalról, a ráció és a hit oldaláról is kimondatja, ha szükséges: bocs, tévedtem. Mindezt a csendes csodák magával értetődő természetességével.

>!
Dominik_Blasir 
Christopher Moore: Biff evangéliuma

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Én nagyon szoktam szeretni a profanizáló dolgokat, úgyhogy bíztam benne, hogy ez is működni fog – csalódnom sem kellett, elvégre szerintem Moore igen szórakoztató módon műveli a stílus humoros oldalát.
Nagyon jól elnevetgéltem az első úgy kétszáz oldalon, közben meg élveztem, hogy Jézus gondolatait milyen szépen értelmezi Moore. Aztán viszont vagy én kezdtem fáradni, vagy csak előjött a „túlnyújtott vicc” effektus, mindenesetre egyre kevesebbszer kacagtam, és jobban előkerültek a gondjaim. (Mondjuk a megközelítést illetően nem tudtam, hogy mire is számítsak, de ennyire fantasy-szerű környezetet nem vártam, és nekem kissé ki is lógott, főleg, hogy a regény kétharmada körül a cselekmény terén is mintha kifogyott volna Moore ötletládája.)
Amúgy attól egy ponton nagyon féltem, hogy a regény befejezhetetlenségi dilemmáját pont a legidegesítőbb módon oldja meg, de szerencsére nem így történt.
Szóval jópofa, tényleg, abszolút kellemes szórakozás, gyakran kifejezetten meglepő és okos.

>!
Tilla
Christopher Moore: Biff evangéliuma

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Úgy az ötvenedik oldalig jókat derültem a könyv humorán, aztán a századig oldalig már csak ilyen néma „ehhe” volt a reakcióm, utána viszont következett a nagy semmi, megspékelve néhány felszisszenéssel a különösen rosszul sikerült poénoknál. Magyarán olyan volt, mint egy sokadrangú vígjáték. Ez a fajta humor engem egyáltalán nem szórakoztat, ezért ezzel a könyvvel be is fejeztem az ismerkedést Christopher Moore-ral.
Hatalmas csalódás volt, én ezt aztán nem ajánlom senkinek elolvasásra.

31 hozzászólás
>!
tataijucc P
Christopher Moore: Biff evangéliuma

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Szerintem Biff a tökéletes görbetükör. Mármint valahol minden követőnek ilyennek kellene lennie. Na jó, inkább hasonlónak. : ) Meg ha Jézus szeretett egy olyan megáltalkodott anyaszomorító pernahajdert, mint ő, akkor nem kétséges számomra, hogy engem is megtűr abban a birka-karámban.
Meg a lényeg úgyis az, hogy légy hű mindhalálig.
Másként: http://karcoltlapok.blogspot.com/2010/08/christopher-mo…

29 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

A gyerekek azért látják a varázslatot, mert keresik.

18. oldal

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: gyerek · varázslat
20 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

Baromi irritáló, amikor az ember kitalál egy olyan forradalmi dolgot, mint a szarkazmus, aztán amatőrök meggyalázzák.

170. oldal

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: szarkazmus
>!
Melchiadesian

– Tudod, mi a különbség az imádkozás és a meditáció között, Biff?
Megráztam a fejem.
– Ha imádkozol, beszélsz Istenhez. Ha meditálsz, hallgatod.

254-255. oldal, 19. fejezet

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

>!
Papusz SP

– Amúgy Szenteltessék Meg.
– Micsoda?
– A név, amire kíváncsi voltál. Józsua apjának neve. Tudod: „miatyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék Meg a te neved.”
– Micsoda hülye név! Még szerencse, hogy Józsua nem örökölte. Totál tönkrevágta volna a gyerekkorát.

Epilógus

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

6 hozzászólás
>!
Veron P

Senki sem tökéletes… na jó, volt egy tag, de őt megöltük.

ANONIM

403. oldal - Hatodik rész mottója

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

>!
Marsie

A múltat nem változtathatod meg, úgyhogy csak elpazarolod a jelent a bűntudatra.

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: Biff · Józsua
>!
mandarina

A teve harap. A teve minden ok nélkül leköp, rád tapos, beléd rúg, bőg, böfög és fingik. Legjobb esetben is makacs állat, a legrosszabban pedig totál kezelhetetlen. Ha provokálod, megharap. Márpedig ha egy dehidratált kétéltűt helyezel úgy könyöknyi mélységben a teve seggébe, úgy érzi, provokálod, és ha mindezt akkor teszed, amikor alszik, duplán provokálva érzi magát. A teve annyira bölcs, hogy az már sunyi. Ja, és azt említettem már, hogy harap?

142. oldal, 11. fejezet

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

5 hozzászólás
>!
mandarina

– Szóval mit láttál a sivatagban?
– Az Ördögöt.
– Az Ördögöt?
– Ja. Megkísértett. Hatalommal, vagyonnal, szexszel, meg minden. Visszautasítottam.
– Hogy nézett ki?
– Magas volt.
– Magas? A sötétség hercege, a kísértés kígyója, minden gonosz forrása, és csak annyit tudsz róla mondani, hogy magas?
– Elég magas.
– Remek, akkor már megismerem.

24. fejezet

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

>!
katthy

Persze, hogy igazam van, Isten fia vagyok, te hülye.

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

>!
dödölle

A szeretetet nem tanulja az ember, a szeretet állapot, amiben létezel.

258. oldal

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: szeretet

Hasonló könyvek címkék alapján

Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Kurt Vonnegut: Macskabölcső
Mark Twain: A lóvátett város
Mark Twain: Puddingfejű Wilson
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában
Joseph Heller: Záróra
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz
Andy Weir: A marsi
Nick Bruel: Rossz Cica fürdik