A ​velencei sárkány (Tarsoly 2.) 77 csillagozás

Christopher Moore: A velencei sárkány

Egy ​zsidó, egy néger meg egy angol ül a gondolában…

A tizenharmadik század végén járunk, és Velence pont olyan, mint ma: olasz és vizes. Cordelia ide küldte Tarsolyt, hogy a nevében is ellenezze a készülő keresztes hadjáratot. Csakhogy bizonyos kalmárok és katonák érdeke nagyon is a háború felé húz, és jaj annak, aki az útjukban áll.

Tarsoly ezúttal idegen földön idegen szokások között próbálja megállni a helyét, s miután ádázul életére törnek, bosszút forral, felhasználva mindent, ami keze ügyébe kerül: pénzt, fekáliát és még egy titokzatos vízi lényt is, melynek kéj- és étvágya kielégíthetetlen. Szerencsére akadnak segítői is a szép Jessica, az uzsorás Shylock lánya, és Othello, a vitéz mór személyében, így miközben folyik a vér, azért szerencsére jócskán folyik a bor is, és a testrészek mellett a poénok is folyamatosan repkednek.

Christopher Moore a Bolond után folytatja a Shakespeare-kánon felforgatását. Fenekestül. A velencei… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191094 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
320 oldal · ISBN: 9789634191100 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Tarsoly

Helyszínek népszerűség szerint

Velence


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Christopher Moore: A velencei sárkány

A Bolond folytatása, noha Moore esetén ennek túl sok jelentősége nincs. Egy kissé tartottam is tőle, mert az eddigi Moore agymenésekből a Bolond tetszett a legkevésbé. Így utólag a magam nevében ezt a részt jobbnak értékelem, mint a sorozat nyitódarabját. De a vulgáris hangnem ezúttal is gyakran teljesen öncélú. Isten (Ez nem lesz jó, mert személyes hivatkozás), azaz ti molyok tudjátok jól, hogy sosincs kifogásom a tömény szex és a vulgáris hangnem ellen, ha annak valódi funkciója van az adott műben. Szó se róla, ez Christopher Moore esetén meglehetősen gyakori. De csak a Tarsoly sorozat darabjaiban érzem ezt túlzásnak, minden más művében tökéletesen illőnek találom az adott szituációhoz. Bár Tarsoly egy meglehetősen bicskanyitogatóan arrogáns alak, de a Shakespeare drámákból kölcsönzött keretekben ezúttal igazi Moore figuraként sziporkázik. Remek alapanyagok a felismerhetetlenségig megdarálva és összekeverve. Aztán Moore séf újfent megkutyulta, s aki nem ismeri őt, az csodálkozik, hogy az általa sütött fasírt nemcsak egyedi, de ízletes is.

pat P>!
Christopher Moore: A velencei sárkány

Bizonyára léteznek olyan párhuzamos univerzumok, amelyekben Christopher Moore nem ír könyveket. Én nem szeretnék egy olyan univerzumban élni.
Mert ennyi idiotizmus valószínűleg elengedhetetlenül szükséges az életben maradáshoz, a megfelelő agyműködéshez, és az elfogadható életminőség fenntartásához.

Ja, és hogy a könyvről is: sokkal összeszedettebb, követhetőbb, izgalmasabb, viccesebb, mint az első rész. És nincs is benne olyan durván sok altesti poén – mondjuk ez kicsit baj, mert csak alig-alig bővült tovább a szókincsem. És mókás, ahogy a két totál eltérő drámát összefésüli, még úgy is, hogy A velencei kalmár történetéről lényegében semmi fogalmam nem volt olvasás előtt.

2 hozzászólás
robinson P>!
Christopher Moore: A velencei sárkány

Aki olvasott már a szerzőtől, az pontosan tudja mit fog kapni. Aki nem, bátran, de óvatosan ismerkedjen. Engem egyre jobban beszippant Moore sajátos világa, eredeti stílusa.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/08/a-velencei-sarkany.html

1 hozzászólás
KingucK P>!
Christopher Moore: A velencei sárkány

A történet több Shakespeare mű ötvözete.
Ez érződik a cselekményén és a karaktereken is, az ötvözet jól sikerült, főleg annak okozhat kikapcsolódást, aki nem ismeri az eredetieket. Engem így zavart kicsit, hogy folyamatosan arra koncentráltam, hogy emlékeim szerint mi történt az eredetikben. Bár tudtam, hogy nem szabad erre koncentrálnom, mert nem ez a lényege.
A moore-i humor jelen volt, visszafogottabban, mint a Bolondban.
Nem nyerte el annyira a tetszésemet, mint az előző, talán nem kellett volna egymás után olvasnom őket. De kikapcsolódásnak tökéletes.

Dworkyll I>!
Christopher Moore: A velencei sárkány

Az angol anyanyelvű ismerőseim sose értették, mit zabálok Shakespeare-en. Persze nekik ötszáz éves a szöveg, nekem meg max százöven a fordítás, vagy kevesebb.

De amit Moore (és Pék Zoli) művel az félelmetes. Rámutatnak arra, mennyi örökérvényű téma volt már akkor is bemutatható, mert simán és zseniálisan tudják azt tálalni a mai olvasónak. A szöveg elképesztően frivol, ugyanakkor szellemes (Mindig van egy rohadt szellem ;-), mégis van mélysége, főleg amikor Moore nagyobb darabokat emel be az eredeti Shakespeare-i textusokból.

Shakespeare-nek alapvetően a vígjátékait szeretem, a tragédia nem az én világom, mégis, Moore-t olvasva kedvem volt utána nézni a Lear királynak, és most a Velencei kalmárnak és az Othellónak.

Nyárra, gondűzőnek tökéletes olvasmány, a mai agyon PC szabályozott világban ennyi polgárpukkasztást olvasni már-már lázadás :) Viszont tényleg felszabadító.

3 hozzászólás
Habók P>!
Christopher Moore: A velencei sárkány

A velencei kalmárnak kétszer futottam neki, egyszer sem boldogultam vele. Jó, gondoltam, most lássuk, Moore mit tudott belőle csinálni. Nos, a Shakespeare drámához továbbra sincs kedvem, de már minek is. A történetet ismerem, a lényeges részeket meg most megkaptam, igaz nem egészen úgy. Kicsit trágárabbul, kicsit szellemesebben. spoiler

kvzs P>!
Christopher Moore: A velencei sárkány

Most, hogy befejeztem Christopher Moore magyarul megjelent életművét, kezdhetem újra elolvasni a könyveit. Mert ilyen, és ennyi humor nélkül lehet élni, csak nem érdemes.
Mindig elcsodálkozom, hogy lehet ilyen intelligensen ennyire alpárinak lenni, magasról tojni az illendőségre, altesi poénokkal bővíteni az olvasók szókincsét, és közben lazán összedolgozni néhány Shakespeare drámát (azért senki ne ez alapján próbáljon felelni a feldolgozott darabokból). Éljen sokáig Christopher Moore!

4 hozzászólás
Bur3sz>!
Christopher Moore: A velencei sárkány

Ezzel a könyvével most nem igazán voltam megelégedve. Maga a történet nagyon jó, csak a Moore-i humor kicsit hiányzott belőle. Lényegesen kevesebb benne, mint az eddig olvasott regényeiben. Mindezek ellenére nagyon jó cselekményszövés.

rex501>!
Christopher Moore: A velencei sárkány

Egy kicsit csalódtam most ezzel a kötettel. Maga a történet és a szereplők tetszettek, szerettem őket, a cselekménye is érthető volt, habár egy picit nehezen lehetett követni a szöveg nyelvezete miatt. Utoljára szakközépben olvastam Shakespeare-t. :)
Az előző kötet történéseinek ismerete nélkül is elvezhető ez a történet. (Sajnos még nem volt szerencsém elolvasni az első részt, de ezt igyekszem minél előbb pótolni.) Ami nagyon bosszantott, vagy inkább untatott az Jago monológjai voltak. Azok az agyon cifrázott, kacifántos, behízelgő szövegei nekem már túl sok volt, egyszerűen utáltam őt. Mégsem miatta nem adok öt csillagot, hanem mert Moore sajátos, egyedi humorából ebben a kötetben jóval kevesebbet kaptunk, mint általában, és ez nekem nagyon hiányzott.


Népszerű idézetek

RandomSky>!

Furcsamód, noha a legtöbb szereplő velencei honpolgár, mindenki jól beszél angolul.

Kapcsolódó szócikkek: Velence
robinson P>!

– Jó reggelt, szerelmem – mondta Cordelia.
A fényes fekete-arany mellvértjét viselte csipkés bugyival, ez keltette fel a gyanúmat, hogy nincs minden rendben.

141. oldal

robinson P>!

– A bolond szavaiban van igazság – mondta a dózse Brabantiónak.

165. oldal

Supercalifragilisticexpialidocio…>!

– Azért, mert szar alak vagy, igaz?
– Nem, én….a gonosz emberek… – Le van tojva. -Igen, mert szar alak vagyok.
– Semmi baj, Tarsoly.
– De a korona nevében vagyok szar alak!

robinson P>!

A három velencei a dokknál várta a bolond érkezését.

13. oldal

Supercalifragilisticexpialidocio…>!

Ha azt hiszitek, hogy egyszer csak elfogy az emberből a félelem, akkor nagy meglepetés vár rátok. Mert nem fogy el.

robinson P>!

– A dózse kedvence vagyok. Bálványoz engem.
– Éppen ez a baj.

21. oldal

SteelCurtain>!

Felém támolygott, hosszú botja zsinórról lógott a csuklóján, két kezét úgy mozgatta a levegőben maga előtt, akár a rák az ollóit. Félreléptem előle, méghozzá elég ügyesen.
– Ha hozzám érsz, addig nyomlak víz alá, amíg el nem bomlasz. – Sokkal jobban voltam, elég erősnek éreztem magam, hogy tényleg vízbe is fojtsam a ványadt vakegeret.
Eltántorgott mellettem, bal keze megtalálta Jessica egyik mellét, a jobbja meg Shylock arcát.
– Hát, fiam, az anyám dudáit örökölted, de az Úr imád viccelni, és mellé az én arcomat kaptad.


A sorozat következő kötete

Tarsoly sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Barbara Erskine: Az Alvókastély
Jean M. Auel: Sziklamenedék
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 1.
Izolde Johannsen: Róma
Marcellus Mihály: Az idő tava
Dan Simmons: Terror
Helene Wecker: A gólem és a dzsinn
Joan D. Vinge: 47 ronin