A ​velencei sárkány (Tarsoly 2.) 49 csillagozás

Christopher Moore: A velencei sárkány

Egy ​zsidó, egy néger meg egy angol ül a gondolában…

A tizenharmadik század végén járunk, és Velence pont olyan, mint ma: olasz és vizes. Cordelia ide küldte Tarsolyt, hogy a nevében is ellenezze a készülő keresztes hadjáratot. Csakhogy bizonyos kalmárok és katonák érdeke nagyon is a háború felé húz, és jaj annak, aki az útjukban áll.

Tarsoly ezúttal idegen földön idegen szokások között próbálja megállni a helyét, s miután ádázul életére törnek, bosszút forral, felhasználva mindent, ami keze ügyébe kerül: pénzt, fekáliát és még egy titokzatos vízi lényt is, melynek kéj- és étvágya kielégíthetetlen. Szerencsére akadnak segítői is a szép Jessica, az uzsorás Shylock lánya, és Othello, a vitéz mór személyében, így miközben folyik a vér, azért szerencsére jócskán folyik a bor is, és a testrészek mellett a poénok is folyamatosan repkednek.

Christopher Moore a Bolond után folytatja a Shakespeare-kánon felforgatását. Fenekestül. A velencei… (tovább)

Eredeti mű: Christopher Moore: The Serpent of Venice

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191094 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
320 oldal · ISBN: 9789634191100 · Fordította: Pék Zoltán

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Christopher Moore: A velencei sárkány

Bizonyára léteznek olyan párhuzamos univerzumok, amelyekben Christopher Moore nem ír könyveket. Én nem szeretnék egy olyan univerzumban élni.
Mert ennyi idiotizmus valószínűleg elengedhetetlenül szükséges az életben maradáshoz, a megfelelő agyműködéshez, és az elfogadható életminőség fenntartásához.

Ja, és hogy a könyvről is: sokkal összeszedettebb, követhetőbb, izgalmasabb, viccesebb, mint az első rész. És nincs is benne olyan durván sok altesti poén – mondjuk ez kicsit baj, mert csak alig-alig bővült tovább a szókincsem. És mókás, ahogy a két totál eltérő drámát összefésüli, még úgy is, hogy A velencei kalmár történetéről lényegében semmi fogalmam nem volt olvasás előtt.

2 hozzászólás
>!
robinson P
Christopher Moore: A velencei sárkány

Aki olvasott már a szerzőtől, az pontosan tudja mit fog kapni. Aki nem, bátran, de óvatosan ismerkedjen. Engem egyre jobban beszippant Moore sajátos világa, eredeti stílusa.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/08/a-velencei-sarkany.html

1 hozzászólás
>!
KingucK P
Christopher Moore: A velencei sárkány

A történet több Shakespeare mű ötvözete.
Ez érződik a cselekményén és a karaktereken is, az ötvözet jól sikerült, főleg annak okozhat kikapcsolódást, aki nem ismeri az eredetieket. Engem így zavart kicsit, hogy folyamatosan arra koncentráltam, hogy emlékeim szerint mi történt az eredetikben. Bár tudtam, hogy nem szabad erre koncentrálnom, mert nem ez a lényege.
A moore-i humor jelen volt, visszafogottabban, mint a Bolondban.
Nem nyerte el annyira a tetszésemet, mint az előző, talán nem kellett volna egymás után olvasnom őket. De kikapcsolódásnak tökéletes.

>!
Dworkyll I
Christopher Moore: A velencei sárkány

Az angol anyanyelvű ismerőseim sose értették, mit zabálok Shakespeare-en. Persze nekik ötszáz éves a szöveg, nekem meg max százöven a fordítás, vagy kevesebb.

De amit Moore (és Pék Zoli) művel az félelmetes. Rámutatnak arra, mennyi örökérvényű téma volt már akkor is bemutatható, mert simán és zseniálisan tudják azt tálalni a mai olvasónak. A szöveg elképesztően frivol, ugyanakkor szellemes (Mindig van egy rohadt szellem ;-), mégis van mélysége, főleg amikor Moore nagyobb darabokat emel be az eredeti Shakespeare-i textusokból.

Shakespeare-nek alapvetően a vígjátékait szeretem, a tragédia nem az én világom, mégis, Moore-t olvasva kedvem volt utána nézni a Lear királynak, és most a Velencei kalmárnak és az Othellónak.

Nyárra, gondűzőnek tökéletes olvasmány, a mai agyon PC szabályozott világban ennyi polgárpukkasztást olvasni már-már lázadás :) Viszont tényleg felszabadító.

3 hozzászólás
>!
Habók P
Christopher Moore: A velencei sárkány

A velencei kalmárnak kétszer futottam neki, egyszer sem boldogultam vele. Jó, gondoltam, most lássuk, Moore mit tudott belőle csinálni. Nos, a Shakespeare drámához továbbra sincs kedvem, de már minek is. A történetet ismerem, a lényeges részeket meg most megkaptam, igaz nem egészen úgy. Kicsit trágárabbul, kicsit szellemesebben. spoiler

>!
Bur3sz
Christopher Moore: A velencei sárkány

Ezzel a könyvével most nem igazán voltam megelégedve. Maga a történet nagyon jó, csak a Moore-i humor kicsit hiányzott belőle. Lényegesen kevesebb benne, mint az eddig olvasott regényeiben. Mindezek ellenére nagyon jó cselekményszövés.

>!
Dora_Elizabeth P
Christopher Moore: A velencei sárkány

Ez sokkal jobb volt, mint az első rész, de szerintem csak azért érzem így, mert ismertem az eredeti történet egy részét (kivételesen).
Cselekményesebb és vérengzősebb volt. Beteg ez az ember, aki írta. Viszont megint csak megnevettetett a történet (a kórus mindent vitt). Nagyon sajnálom, hogy Tarsoly története mindössze két részből áll. Olvasnék még szívesen átiratokat Moore-tól, zseniális ebben is.

>!
Black_Venus
Christopher Moore: A velencei sárkány

Tarsony for dózse!

Szerintem ez is jó volt, meg az első rész is. Shakespeare-t ilyen szellemesen író még nem gyalázta meg. Bár talán Nyáladzó kevesebb pajzán kalandban, mondhatni kufircban, részesült, mint amennyit megérdemelt volna, illetve Tarsony is kissé komorabb volt a gyász okán, amely csak a bosszúval múlik, de a szokásos módon perverz, önimádó és ha belendül, nagyon vicces.

>!
Allanon
Christopher Moore: A velencei sárkány

Azt hiszem, Moore könyvei közül eddig ez tetszett a legjobban. Már nem annyira nyers mint az első részbe, és annyi vulgaritás sincs benne. A humor kicsit finomult, de szerintem ez jót tett a történetnek. Viszont ebben a regényben kimaradt a számomra Moore-os hullám, ami annyit tesz: erős kezdés, pörgős poénhalmaz, aztán a közepe ellaposodik, majd a vége megint felélénkül. Ami nem azt jelenti, hogy ne lennének jók, csak a közepén egy kicsit unatkozni szoktam. Ez a könyv viszont végig fenntartotta az érdeklődésemet és a figyelmemet. Egyenletesen adagolta a poénokat és a történéseket. Remélem lesz folytatása… :)


Népszerű idézetek

>!
zsof

– Reménytelen ribanc vagy, Nerissa.
– Kikérem magamnak: igenis tele vagyok reménnyel.

159. oldal

>!
robinson P

– Jó reggelt, szerelmem – mondta Cordelia.
A fényes fekete-arany mellvértjét viselte csipkés bugyival, ez keltette fel a gyanúmat, hogy nincs minden rendben.

141. oldal

>!
robinson P

– A bolond szavaiban van igazság – mondta a dózse Brabantiónak.

165. oldal

>!
robinson P

A három velencei a dokknál várta a bolond érkezését.

13. oldal

>!
robinson P

– A dózse kedvence vagyok. Bálványoz engem.
– Éppen ez a baj.

21. oldal

>!
RandomSky

Furcsamód, noha a legtöbb szereplő velencei honpolgár, mindenki jól beszél angolul.

>!
Supercalifragilisticexpialidocio…

Ha azt hiszitek, hogy egyszer csak elfogy az emberből a félelem, akkor nagy meglepetés vár rátok. Mert nem fogy el.

>!
Supercalifragilisticexpialidocio…

– Azért, mert szar alak vagy, igaz?
– Nem, én….a gonosz emberek… – Le van tojva. -Igen, mert szar alak vagyok.
– Semmi baj, Tarsoly.
– De a korona nevében vagyok szar alak!


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók
J. L. Armentrout: Origin
John Grogan: Marley & Mi
Andy Weir: A marsi
Jeaniene Frost: Karó és sírhant
Susan Elizabeth Phillips: Zsák a foltját
Susan Elizabeth Phillips: Törékeny szív
Nick Bruel: Rossz Cica fürdik
Jean Webster: Nyakigláb Apó