A ​neccharisnyás papnő pajzán szigete 155 csillagozás

Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete

Christopher Moore, a Biff evangéliuma szerzője most újabb őrült kirándulásra invitál mindenkit. Ezúttal egy trópusi paradicsom kellős közepébe: a fura kultuszok, a kedélyes kannibálok, az őrült tudósok, az eltökélt nindzsák és a beszélő denevérek világába. Kétbalkezes hősünk, Tucker Case, egy macsó férfi testében csapdába esett reménytelen kockafej, aki egy kozmetikai társaság pilótájaként éli az életét. Ám amikor alkoholos és szexuális befolyásoltság hatása alatt tönkreteszi főnöke repülőgépét, menekülnie kell. Egyetlen lehetősége, hogy elfogadja egy gyanús trópusi misszió ajánlatát Mikronézia egy eldugott zugában, csakhogy a csendes koktélozás és nyugalmas repülés helyett hamarosan egy gátlástalan orvos és egy szexi szőke főpapnő markában találja magát.

Újabb pimasz, ötletes, tabudöntögető, ínycsiklandóan gonosz és gyilkosan nevettető regény a humor világhírű nagymesterétől.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
330 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155272028 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Tucker Case

Helyszínek népszerűség szerint

Alualu · Truk · Yap


Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete

Miközben tipikus Moore agymenés, mégis némileg kilóg a sorból ez az írás. Van benne valódi tragédia és jellemfejlődés is, két olyan dolog, melyeket eddig kizártnak tartottam a szerzővel kapcsolatba hozni. Humora mellett is igen fegyelmezett írás egy horrorisztikus témáról. Találó helyszín, remekül felépített szereplők. Vagyis éppolyan buggyantak, mint minden Moore regényben. Tökéletes a vallási körítés is. Kicsit idegennek is éreztem ezt a milliőt. Ennek ellenére nem hinném, hogy ez rosszabb mint azok, amelyek Moore rajongójává avattak. Ez máshogyan jó. A befejezés szokásos elmaszatolása ellenére is maximumot adok rá, mert ezúttal az elmebeteg löketeknél valami visszafogottságot is éreztem, ami szintén nem volt eddig jellemző a szerzőre.

2 hozzászólás
Bur3sz>!
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete

A szokásos Moore stílus. Sőt! Ez talán még jobb is. Ebbe még egy botcsinálta lúzer pilóta nyomozása is bele vegyül a sok eszementségbe.

pat P>!
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete

Hát mit mondjak. Én is szívesen gyűjtenék tapasztalatokat egy regény megírásához Mog Mog szigetén.
Minden, amit tudni akartál páratartalomról, cápákról, kóbor kutyákról, kakasokról, bennszülött nők bájairól, pálmaborról, és a repülőgépen szexelés mellékhatásairól. (Röhögtetek már annyira mozgólépcsőn, hogy alig tudtatok leszállni róla?)
A sok baromságon és az egész izgalmas történeten kívül, sok meglepően komoly tartalom fért még a könyvbe. Bioetika (amivel engem bármikor le lehet venni a lábamról). Valláslélektani fejtegetések. Második világháborús történelemlecke. Antropológia (kis csúsztatásokkal, lásd az utószót). És valami, amit akár mágikus realizmusnak is nevezhetnénk.
No, és ki találja meg benne a Shakespeare-t? :))

11 hozzászólás
AeS P>!
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete

„Nyamm.”
Ez eszembe jut, és máris bután heherészek, pedig amúgy szerintem már volt jobb Moore a kezemben abból a kevésből, amit eddig olvastam, ebben a szokásosnál is több volt a meztelen nő meg a lúzerség. De sebaj, vannak ilyen szerelmek, akiktől még az is tetszik, ami egyébként nem olyan jól sikerült, nálam ez az ELTE meg Christopher Moore egyelőre.
spoiler

Anita1113>!
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete

Christopher Moore megint szupert alkotott, imádni való könyv volt. Az tény, hogy nem sok ész háborgatja, off, de ezt már anno, amikor olvastam a Mokos melót, már akkor is megállapítottam. Néha elgondolkoztam még az elején, hogy ebből mit is akar kihozni, hogy lesz ebből sztori? Viszont ahogy egyre jobban folytam bele a történetbe, egyre inkább azt vettem észre, hogy nekem ez nagyon bejön. A bennszülöttek mind egy szálig a szívemhez nőttek, igen, még Sarapul is, a letűnt korokból megmaradt egyedüli kannibál, a vége pedig, ahogy ő feltűnt a színen, hát az abszolút Nr. 1! Azt kell mondanom, hogy megérdemelték :D

Inkább az akció része off volt a fontosabb, mint a krimi, viszont tökéletesen kiegészítették egymást. Teljesen beleéreztem magam abba a tengerparti, külön kis szigeten lezajló sztoriba, ahol teljesen el vagy vágva a világtól, na de a spoiler az mindent vitt. Számos alkalommal, amikor olvastam, szerintem abszolút hülyének nézett a párom, amikor indokolatlanul, legalábbis szerinte indokolatlanul egyszer csak hangos nevetésben törtem ki, ezzel kibillentve őt az önfeledt PS-ezés mámorából, de hát ez már csak ilyen. Christopher Moore-t nem igazán lehet fapofával, hangtalanul olvasni, legalábbis nekem nem megy :)

A_S1M0N P>!
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete

Ismételten többre számítottam, de úgy látszik, Biff magasra tette a lécet… :D
A feléig untam, aztán lassan beindulnak az események, a befejezés tetszett.
A leghülyébb angyalban is felbukkanó Tucker itt sokáig nem volt szimpatikus, de a végére azért megkedveltem, de voltak még érdekes szereplők, akiket lehetett kedvelni.

Szerintem nekem a Biff evangéliuma lesz az etalon Moore-tól, de van még mit olvasni tőle, hátha lesz, ami meg tudja közelíteni.

Arett001>!
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete

Egy kicsit sok(k) volt ez a történet. Szórakoztató volt, de valahogy mégsem tudott igazán beszippantani. Az eddigi Moore könyvek jobban tetszettek.
Érdekelt, hogy hova fog kilyukadni a sztori, hogy mit titkol a doki és felesége. Ahogy ezek kiderülnek viszont inkább kívántam, hogy bárcsak másról szólna ez a történet, mert kicsit kiborítottak az ezzel kapcsolatos részletek. Nekem ez már morbid volt, hogy egy humoros könyvet egy ilyen borzalommal hoznak össze.
Tucker egyébként jópofa karakter volt, Sarapul is vicces volt és az nagyon tetszett, hogy végül talált valami fogára valót.
Egynek nem volt rossz, de valahogy nem tudtam igazán jókat nevetni a történeten.

Bársonyka>!
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete

Jókat röhögtem, de az abszolút kedvenceimet az írótól meg sem közelíti. Természetesen csodálatosan abszurd, sőt, néha már már túlságosan az, és Roberto-t totálisan imádom, de hosszas vacilálás után sem tudtam ennél több pontot adni. A Biff, a Prérifarkas blues, Raziel után, nekem ez most csak ennyi. Szerethető könyv, és jó élmény volt, de igen magara tette a lécet nálam Christopher Moore, és ez most kicsit alatta volt.

Allanon>!
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete

Nem volt rossz, bár lehetett volna több poén is benne. Moore hozza a szokásos formát. Elmeroggyant karakterek és elnagyolt, már-már hihetetlen történések. Persze azért volt benne jó pár olyan poén is amin sírva röhögtem. Meg azért az se semmi, hogy egy ilyen hagymázas sztorit kitalált. Kedvelem Moore regényeit. :)


Népszerű idézetek

amnaen>!

Semmi nem vág annyira taccsra egy jó kis vallást, mint egy igazi isten beavatkozása.

131. oldal

Batus>!

– Hú, örülök, hogy vége a természetfeletti résznek – mondta a denevér.

326. oldal (utolsó mondat)

1 hozzászólás
Idiocry>!

Még egy szellemileg visszamaradott cápa is észreveszi, hogy egy tengeri teknős nem visel repülő disznókkal díszített bokszer alsót és nem kiabál csúnya szavakat láncdohányos lihegés közepette. Ennek ellenére pár ártalmatlan fehér uszonyú zátonyi cápa megérezte a vért a vízben és elmentek lecsekkolni, mi az, de aztán visszavonultak és csak azt sajnálták, hogy a százhúszmillió éves evolúció során nem jutottak el a nevetés képességéig.

154. oldal, 34. fejezet

1 hozzászólás
theodora P>!

Iszapi makrélacsukák – szemük a fejük tetején, mint a békáé – sétáltak a melluszonyukon egy kis iszapos részen… Hatvanmillió éve csámborognak az iszapos részen, néznek egymásra periszkópszemükkel és fura békás vigyorukkal:
– Na, mi legyen?
– Nemtom. Szerinted mi legyen?
– Nemtom. Kimenjünk a szárazra, vagy maradjunk a vízben?
– Nemtom. Csapassuk még egy kicsit itt az iszapon.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: iszapi makrélacsuka
amnaen>!

– Szóval telt az este, a kölök elmesélte, hogy a szigetet egy bige csinálta, aki Yapról jött teknősháton egy kosár földdel, amit az óceánba öntött, így lett a sziget, jókora kosár lehetett, és azt mondta az összes gyerekének, akit a szigeten szült (pedig férfiról nem is esett szó), hogy nem ad nekik jó zátonyt, amin halászhatnak, ezért cápákat fognak enni. Az összes szigeten félnek a cápáktól, itt a cápák félnek az emberektől. „Ők lesznek a cápák népe”, ezt mondta a kosaras bige.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: a cápák népe · Yap
Mallarme>!

Tisztelték az isteneket, akármelyik isten volt is divatos az adott héten.

112. oldal

Mallarme>!

A Varázsló nézte az izom finom vonalát a nő combjának hátulján, és elgondolkodott, milyen gének őrizhetnek meg egy testet ilyennek csak burgonyaszirmon és vodkán.

114. oldal

Carolina>!

A helyi koprából készült barna miniszappan annyira habzott, mint a beton, és a szaga alapján hibiszkuszból és szenvedő kutyából készült.

60. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Laurell K. Hamilton: Gyilkos tánc
Darynda Jones: Második sírhant
Karen Chance: Árnyak vonzásában
Vavyan Fable: Sárkánykönny
Juhani Karila: Csuka-átok
Karen Marie Moning: Iced – Megnyílik az ég
Nalini Singh: Angyalháború
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Charlaine Harris: Vérszag
Amanda Stevens: Örök kísértés