A ​Melankólia-öböl buja bestiája (Pine Cove 2.) 119 csillagozás

Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

A NÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG

A kaliforniai Pine Cove kisvárosának pszichiátere egy haláleset miatt úgy dönt, pácienseinek antidepresszáns helyett placebót ad, így aztán természetesen – vagy inkább mesterségesen – a helyi kocsma látogatottsága jelentős növekedésnek indul. A baj csak az, hogy a forgalom fellendítése érdekében meghívott blueszenész szomorú akkordjai egy kolosszális, Steve névre hallgató tengeri szörny figyelmét is felkeltik, amely monstrum, nos, odavan a tartálykocsikért.
A morózus Pine Cove hirtelen felpezsdül, különösnél különösebb események követik egymást, és a helyi rendőr, aki fű alatt még füvezik is, kénytelen összeszedni magát, hogy kiderítse, mi történik.

A Christopher Moore-ra jellemző, sajátos humorú és fordulatos történetben furcsa szereplők életébe nyerhetünk bepillantást, akik élete kizökkent a normális kerékvágásból… egyenesen rá a sínekre.

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468407 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
256 oldal · ISBN: 9786155468414 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Howard Phillips Lovecraft · Molly Michon · Robert Johnson · Theophilus Crowe · Estelle Boyet · Harcsa Jefferson · Howard Phillips · Jennifer Masterson · Mavis Sand · Robert Masterson · Valerie Riordan

Helyszínek népszerűség szerint

Pine Cove · Bőgő Csiga · Brine Csali · H. P. kávézó


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 43


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

Meggyőződésem, hogy ha Tarantino nem film-, hanem grafomán lenne, akkor az ő fejéből is hasonlóan veszett – jó, talán kicsit véresebb, és sokkal több káromkodással megfűszerezett – sztorik pattannának elő, mint Moore-éból.

Ebben a könyvében a kettőjük egy húron való pendülését külön ki is hangsúlyozza az a tény, hogy itt aztán szinte végig tobzódhatunk a rengeteg B-kategóriás horror, fantasy és poszt-apokaliptikus filmes utalásban.
Kezdjük azzal, hogy maga a szörny egyrészt a méltán minden idők legmenőbb gumimaszkjáról* elhíresült Creature of the Black Lagoon címszereplőjének, Godzillának és egy kicsit – számomra legalábbis – a Sárkányszív Dracojának, keveréke**. Szóval igazi szeretetre méltó figura.
Ő csap le Moore második kedvenc helyszínére, a tengerparti Pine Cove városkájára, ahol a hangulat egyébként is a tetőfokára hágott. spoiler. S mivel valóban buja egy bestia, a belépője igen tüzesre, mondhatni kirobbanóra sikeredik. Aki ennek a bizonyos jelenetnek az olvasása közben nem kezd el röhögni, de nagyon, annak rohadtul nincs érzéke az abszurd humorhoz. Esetleg abszolút nem vizuális a fantáziája. :P

Ahogy aztán halad a történet Moore egyre vadabb dolgokat dob be, és szó szerint kinyír néhány olyan klisét, amihez a hollywoodi filmekben a végsőkig ragaszkodni szoktak. spoiler A filmes utalások a Kendra, a Puszták Kardforgató Démonnőjének feltűnésével a videó korszakra koncentrálnak, azokra a méltán legendássá vált ZS kategóriás olasz barbár/poszt-ap/zombi klónokra, amelyek a Borzadály Filmklubok örök ranglistásai.

Mivel a csaj egyébként teljesen kattant, nem is meglepő módon ő az egyetlen, akinek esélye van megzabolázni a bestiát, akinek áldásos jelenléte miatt a városka lakói erősen felajzott állapotba kerülnek, és, hogy is mondjam, könnyedén meglátják egymásban a szépséget. spoiler

Aztán előkerül még egy szomorúságot hajszoló vénséges fekete blues zenész, néhány álszent középkorú keresztény nőegyleti tag, egy delfinekre gerjedő patikus***, egy patkányok szokatlan viselkedésére felfigyelő biológus, meg persze egy rakás korrupt zsaru. Hogy Lovecraft késői reinkarnációjáról ne is beszéljek. :P
Szóval igen illusztris a társaság, az események is pörögnek, ám mégsem csak felhőtlen röhögésről szól a sztori. Akad ugyanis néhány olyan momentum, amellyel a könyv pozitív szereplőit – bármennyire is elütnek a szokásos hősöktől – számtalan defektjük ellenére is érthetővé, sőt szimpatikussá teszi az író, és a könyv végére mindenki révbe is jut – ki ki érdemei és vágyai szerint.

* Lásd: https://themotionpictures.files.wordpress.com/2012/10/c…
** A könyv eredetileg 1999-ben jelent meg, uh. Moore láthatta a filmet.
*** A patikusok furák. Ezt a könyvet is egy patikustól kaptam ajándékba. :P

10 hozzászólás
pat P>!
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

Christopher Moore egy isten. Az Intelligencia, a Humor és a Szabados Száj istene.
És alapos. És precíz. És utánanéz. És koncepciója van. És minden egyes hülye poénjából sugárzik az a nanopenge nagyságrendű elmeél. És igazából olyan mély érzékenységgel és olyan finom kézzel rajzolja meg minden figuráját, hogy én így most hirtelen nőül is megyek hozzá.
Abszolút kedvencem Marcang, őt szorosan követi Kendra, a Puszták Kardforgató Démonnője, meg a Narrátora. De persze dr. Val is abszolút telitalálat. Meg Theo. És Mavis, a kiborg. Ó, és hát persze a biológus. :))

Azt hiszem, az én agyam a világon Moore humorával a legkompatibilisebb. Megyek is, kérek rá valami gyógyszert dr. Valtól.

4 hozzászólás
meseanyu P>!
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

Azt hittem, hogy ez a Neccharisnyás papnő folytatása a cím és a címlapkép hasonlósága miatt, és mivel az annyira nem nyűgözött le, ezt is halogattam. De aztán hamar kiderült, hogy tévedek, mert Pine Cove zseniális kisvárosában játszódik a történet, és szerencsére az első szótól az utolsóig roppant szórakoztató volt.

Timcsibaba77>!
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

Hamisítatlan igazán őrült, szórakoztató Christopher Moore iromány volt ez is. Mindig mosolyt csal az ember arcára ez a pasi, igazán tehetséges, merészen belevág az emberi társadalom fantázia világába átültetett szatírájába.
Provokatív, szürkeállományt munkára bíró elgondolkodtató könyve volt nekem. Minden egyes poénjában egyfajta szürreális képet, torz tükröt állít olvasója elé az író, melyben bárki ráismerhet emberi hülyeségeire.
Imádtam az elejétől a végéig. Bár kissé távol áll tőlem a sárkányok birodalma, meg a horror, ennyire meseszerűen megírva, mégis ahogy a könyv végére értem, úgy érzem, nem lehet leállni ennek az „őrültnek” az írásaival, kíváncsi vagyok még több bolondos művére is. Néha kell egy kis kitérő a könyvek világában.

amnaen>!
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

pár napon múlt, hogy a teljes – magyarul kiadott – életművet egy éven belül olvassam (újra).

*sóhaj*

mikor már kezdtem azt hinni, hogy ebben a könyvben nem lesz legalább egy iciripiciri vallásos szál, hálistennek lett. és nyilván az átmászkálás más könyvekből és a kikacsintgatás mindenféle okosságok felé is megvan.

imádom ezt a fickót, mese nincs. ezennel ringbe szállok a Mrs. Moore cím elnyeréséért. akaromszeretemenyimé.

Kkatja P>!
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

Valami könnyed olvasmányra vágytam, és ezt most Moore-tól meg is kaptam. :) Nem olvastam még tőle, csak a folyamatos hype-ot hallom, gondoltam lecsekkolom, van-e néki alapja. Jelentem, nem csalódtam – mert nem voltak különleges elvárásaim –, ezt csak olvasni és élvezni kell, ahogy a maga buggyant módján elmesél egy történetet, ami az elején olykor King egyes könyveire emlékeztetett, majd helyenként átcsúszott egy kis X-aktákba, Lovecraftba, agymenősbe, de azért élvezhető maradt… mert néhol picit rezgett a léc, hogy túlnyomja magát és elsüllyed saját mámorában, de szerencsére megmaradt az élvezhetőség határain belül.:))

Ezen eszelős mese jelenetei:
végy egy tengerparti kisvárost – mondjuk szeptemberben, tégy bele egypár lökött helyi erőt:
1db fellógatott, takarításmániás asszonyt,
egy ragacsos lila bimbóktól kissé betépett közrendőrt,
egy egoista, de segíteni vágyó pszichiáternőt,
egy bionikus testrészekkel bíró morcos korcsmárosnőt,
fűszerezd a helyi zakkant nővel, aki Kendra – a Puszták Kardforgató Démonnője, immár 20 éve,
és hints rá egy kis Howard Phillipset (ez tetszett :) http://moly.hu/idezetek/408838,
majd turmixold össze az egészet egy szerelmi vágyat felkorbácsoló tengeri szörnnyel és egyéb Marcangolós, dilinyós, kelekótya és hangyás szereplővel, akiket a Bőgő Csiga Bárból tudsz beszerezni a legkönnyebben, majd hagyd hogy az egész kavalkád szépen kiforrja magát és menj el a bluesos francba… :))

4 hozzászólás
marcipáncica P>!
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

Ez a könyv pont olyan, mint első ránézésre tűnik: könnyed, szórakoztató, olvasmányos, teljesen komolytalan, néhol hangosan röhögős, kicsit (nagyon) morbid, és szerencsére nem túl hosszú, így nem fogy ki annyira a szufla a végére sem.
Moore-ral eddig felemás kapcsolatunk volt, egy nagyon jól sikerült, és egy elég csalódást keltő könyvén voltam túl, úgyhogy fenntartásokkal vágtam bele ebbe a regényébe, amiről amúgy csak a befejezése után derült ki számomra, hogy elvileg egy második rész.
A szereplők jópofák, egész megkedveltem őket olvasás közben, persze nagy mélységek vagy egyedi karakterek nincsenek, de ebbe az agyament szürreális, kifigurázó, szatirikus környezetbe tökéletesen illettek.
Logikátlan a történet, persze, hogy az, pont ettől volt annyira szórakoztató, hogy hiába próbáltam meg kitalálni milyen baromságot fog Moore beleszőni következő lépésként a cselekménybe, nem sikerült. Persze kliséket használ, illetve fordít ki, de így is sikerült hellyel-közzel végig izgalmasan vinnie a szálakat. Féltem a lezárástól, hogy összetákolt, túlnyújtott blődség lesz, de szerencsére kellemesen csalódtam, még ide is jutott az jóféle őrültségből elég.
Moore egyszerre zseniálisan őrült és mérhetetlenül fárasztó számomra, ebben a könyvben szerencsére az első variáció került előtérbe, úgyhogy baromira élveztem elejétől a végéig ezt a könyvet, és lehet adok még további lehetőséget a barátságunknak (ami nyilván egyoldalú részemről, de azért ki kell érdemelni).

2 hozzászólás
cicus61 P>!
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

Ez a könyv sem a kedvencem. Érdekes, pedig a 3.rész nagy kedvencem lett, azt már előbb olvastam. Egy nagy bugyutaság az egész. Az a baj, hogy nincs se füle se farka a történetnek. Szerencsére azért a humora megint levett a lábamról, ez mentette meg a történetet. Imádom ezt a pasit, néha szívesen meghívnám magamhoz egy jó kis hülyülésre és beszélgetésre :)

kvzs P>!
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

És igen! És Moore megint megcsinálta!
Nem tudom mi van ennek a fickónak a fejében (pszichiátert ne engedjetek a közelébe :P) vagy mit szed (kipróbálnám), de annyi okos ökörséget tud összehordani minden könyvében, mint a legfárasztóbb barátaim egy hét sörözés alatt sem.
Az összes szereplője olyan sztereotipikus, hogy az már karikatúrának is sok lenne, a történetei blőd marhaságok, és mégis működik, és nem sok, és az ember még el is hiszi, ha Moore írja.
Ez az ember a legzseniálisabb hülye, akihez valaha volt szerencsém :)

6 hozzászólás
RandomSky>!
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

Relatíve korai munkája ez Moore-nak (reggel 6 körül írta, gondolom), és nagyon szórakoztató, és közben nagyon okos is. Minden egyes újabb könyvével (legyen bár amúgy régebbi) erősödik bennem az érzés, hogy ez a manus nagyon tud írni, nagyon tudja, mit ír, és amennyire vicces, annyira komoly is. Na jó, annyira azért nem. Beteg és elvetemült humor egy beteg és elvetemült világban, ó.
Bővebben meg: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-10-10+…


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

Bizony, az élet fürge macska, rövid póráz, bolha egy olyan helyen, amit nem tudsz megvakarni.

40. oldal

Kkatja P>!

    Mavis a fejét ingatta, és egyik műszempillája felcsapott, akár egy egérfogó.
– Maguk hárman összesen vagy harminc évet jártak főiskolára, és nem tudnak tárcsázni?
     – Jogos észrevétel – ismerte el Howard.
     – Én nem jártam főiskolára – mentegetőzött Harcsa.
     – Akkor te született hülye vagy. Hurrá! – vette fel a telefont Mavis.
     A nappalos törzsvendégek a bár végén feleszméltek a nyomorukból, hogy kiröhögjék Harcsát. A kétségbeesetteknek az a legkielégítőbb, ha lenézhetnek valakit.

210. oldal

Fairymysz>!

– Jöjjön. – Leander félreállt, Theo belépett. – Most főztem kávét, kér?
– Nem, kösz. Szolgálatban vagyok. – Theo úgy vélte, a zsaruk ezt mondják.
– Ez csak kávé.
– Ja, tényleg. Akkor tejjel és cukorral kérném.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Theophilus Crowe
Kkatja P>!

Pine Cove-ban a szeptember olyan, mint a megkönnyebbült sóhaj, a lefekvés előtti ital, a megérdemelt szunyóka. A fákon puha őszi fény szűrődik át, a turisták visszakotródnak Los Angelesbe meg San Franciscóba, és Pine Cove ötezer lakosa arra a boldogító felfedezésre ébred, hogy ismét talál parkolóhelyet, kap asztalt az étteremben, és anélkül sétálhat a tengerparton, hogy hókon csapná egy eltévedt frizbi.

7. oldal Prológus

Kkatja P>!

    A part közelében hideg a tél. (…) A nyugdíjasok pulóvert húznak az ölebükre, és esténként flexipórázon vonszolják őket, akár egy kutyamegalázási felvonuláson. A szörfösök felhúzzák a szörfruhát a viharos hullámok hidege ellen, és a fehér cápák étrendjébe bekerül az üvegszálas pirítóson lovagló vákuumcsomagolású emberrágcsa. Ám a ropogós és könyörtelen hideg fokozatosan áll be, a város kollektív emésztése sokk nélkül lassulhat le téliálom-szerű állapotba.

252. oldal

Lobo P>!

Theót az az átok sújtotta, hogy művészlélekkel született, sajnos azonban művészi tehetség nélkül. Megvolt benne a nyughatatlanság és az ihlet, csak éppen kifejezni nem tudta.

30. oldal

Lobo P>!

Sok tudóshoz hasonlóan Gabe agyáig sem ért el az a sajnálatos tény, hogy mindenki leszarja a kutatást, hacsak nem lehet dollárösszegben kifejezni.

109. oldal

Batus>!

– Agglegény vagy, Gabe, tizennyolc óránként pizzára van szükséged, különben nem szuperálsz rendesen.

75. oldal

Bertwad>!

– Beviszel?
– Bevigyelek?
– Hetvenkét órán belül úgyis kiengednek. Csak megromlik a tej a hűtőmben.
– Akkor inkább hazaviszlek.


A sorozat következő kötete

Pine Cove sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kevin Hearne: Hammered – Elkalapálva
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Rick Riordan: Neptunus fia
Gail Carriger: Changeless – Változatlan
Kresley Cole: Vámpírszerető
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő
Christina Dodd: A sötétség lángjai
Darynda Jones: Első sírhant