A ​Ragadozó (The Predator 1.) 75% 16 csillagozás

Nos… Nem voltak túl nagy elvárásaim a történettel kapcsolatban, így mondhatom azt, hogy nem okozott csalódást. Ezzel együtt azt is bevallom, hogy szerintem nem volt ez annyira rossz, mint vártam. Igazán nagy, a franchise-nak ellentmondó baromságokkal nem találkoztam olvasás közben.

A legnagyobb problémája ennek a történetnek, véleményem szerint, a köré épített hype; gondolok itt arra, hogy majd Shane Black megváltja a világot, felülír mindent, ami a Ragadozó 2 óta napvilágot látott, és jól megmutatja, hogyan is kell kinéznie egy folytatásnak… Ez nem igazán jött össze neki.
Feldobott néhány érdekesnek tűnő ötletet, amik egy kis vérfrissítést hozhattak volna ebbe a világba, viszont annyira kidolgozatlanul, megfejtetlenül maradtak, hogy inkább csak értetlenséget, és kérdéseket váltottak ki belőlem; pl. a trófeagyűjtés miértjének új megvilágításba helyezése, vagy a „Felsőbbrendű” Ragadozó „kiléte” (egyáltalán a léte), ezek csak úgy lógnak a levegőben.
A „klasszikus” Ragadozó Földre érkezésének célja is kérdéses; mert nem vadászni jött, ez már az első oldalakból leszűrhető…
A Ragadozó „kutyák”-ra nem térnék ki külön, ezek nem újkeletűek, viszont azonnal felülírják Black szándékát, hogy semmisnek tekintse a Predators c. filmet, hisz' ott már találkozhattunk velük, vagy legalábbis hasonló jószágokkal. Ráadásul az egyikük szerepeltetése már-már a röhejes kategóriát súrolja. Kár érte.

Ami még szúrta a szemem, az egyrészt Rory autizmusa. Igazából egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy autista, szóval nem is értem, miért kellett ezt a betegséget belekeverni a sztoriba. Sokkal hitelesebb lett volna, ha a gyerek egy szimplán magába forduló, zsenicsemete, hihetetlenül magas intelligenciával.
Másrészt a Ragadozók aránylag kevés szereplése, amit „ellensúlyoz”, hogy cserébe olyan mellékszereplők élettörténetét ismerhetjük meg, akik néhány oldal erejéig teszik tiszteletüket (a legtöbbjük gyorsan el is halálozik a részletes bemutatásuk után).
Harmadrészt az egész történetet áthatja ez az új hollywoodi „őrület”, hogy mindent is humorral kell eladni. Szó se róla, van ahol ez működik, de egy akció-horror-sci-fi esetében nem feltétlenül igényli a közönség, vagy az olvasó. És a The Predator pont ilyen: egy akció-horror, némi sci-fi beütéssel. Annak viszont, önmagában nézve nem rossz, de nem váltja meg a világot.

Akkor miért lett 4*? Ezért:
https://moly.hu/karcok/1371184

A regény két szék között találhatta magát: a filmhez hűnek lenni (mégiscsak film alapján készült regény) és mégsem (hiszen bukott a film, ugyanaz könyvben sem lesz kiugró), hogyan lehetne? Nem is próbálkoztak ezzel az írók, hanem a film alapján írták meg a regényt. Nincs plusz jelenet, plusz értelmezés, még a szereplőkről se tudunk meg többet, mint a filmből.

Ez a történet így az adrenalin kedvelőknek kedvez. Alapvetően keveredik benne akció, sci-fi és horror. A magam részéről leginkább az akció része kötött le, és így jó szórakozásnak találtam. Egy részébe sem gondoltam bele jobban, csak haladtam az eseményekkel. Egy nagy hajsza az egész regény, amelyben menekülnek és vadásznak, közben mókás beszólásokkal enyhítik a feszültséget.

A sci-fi rész is könnyen felfogható, és nem a tudományos, a szórakoztató vonalon mozog. A Ragadozó mitológiáján nem változtattak, ugyanúgy egy űrlény/vadász. Az új elem, hogy gyűjti a DNS-t a nagy ellenfelekből és azokkal fejleszti magát. Tudományos alap nulla, de egy ilyen történetben nem is vártam. Többre értékeltem a ragadozó kutyáját, aki egy súlyos sérülést követően az emberekhez kezd hűséges lenni, mintha nem is szörny kutya lenne. Ok, nekem egy jó fej kutyával, még ha űrlény is, sok mindent el lehet adni…

A horrort pedig az adja, hogy a Predator nagyon brutálisan szétkapja az embereket. Van itt lefejezés, derékban kettévágás és kilógó belek, meg hasonlók. A magam részéről a pszichés ijesztés jobban hat rám, így ez a hentelés nem emelte meg a vérnyomáson, de a kötetbe ez illett. Példázza, mennyire esélytelen egy ember egy Ragadozóval szemben.

A karakterek sablonosak és egyszerűek. Nem is nagyon hihetőek, de ismétlem magam: nem is várta ezt senkit. Akciós szórakoztatás, könnyen elítélhető vagy megszerethető szereplőkkel. A Diliseket, a két McKennát bírtam is, míg azt az irritáló ügynököt jobban tudtam utálni, mint a Predatort.

Tanulságot nem kell keresni benne. Predator jön, gyilkos, az emberek meg próbálnak túlélni. Azt lehetne fejtegetni Rory kapcsán, hogy ki a jövő embere: az okos vagy a harcos, de minek?

Nem tartozom a Predator kemény maghoz, nekem megvolt ezzel a történettel a szórakozásom.