A ​bódult nemzet 11 csillagozás

A Mussolini-imádat anatómiája
Christopher Duggan: A bódult nemzet

„A nép olyan, mint egy nagy gyerek: irányításra, segítségre, és ha kell, büntetésre van szüksége” – világosította fel Mussolini a Daily Express olvasóit 1925-ben. Christopher Duggan brit történész A bódult nemzet című könyve felkavaró látleletet ad a karizmatikus vezérétől elbűvölt Olaszországról. A szerző születésétől kezdve követi nyomon a fasizmust, s közben rávilágít, miért állt az olaszok többsége olyan eltökélten a mozgalom mögé. Megpróbál magyarázatot találni arra, mi lehetett Mussolini elképesztő befolyásának a titka. Korabeli levelekből, naplókból, újságcikkekből, titkosrendőrségi aktákból, utcadalokból és rádióműsorokból rajzolódik ki, miképpen élte meg az átlagember napi szinten a fasizmust, hogyan hatotta át ez az ideológia a politikát, a vallást és a mindennapi életet oly mértékben, hogy Mussolini öröksége még ma is jelen van Olaszországban.

>!
Park, Budapest, 2017
564 oldal · ISBN: 9789633553404 · Fordította: Tábori Zoltán
>!
Park, Budapest, 2016
564 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633551806 · Fordította: Tábori Zoltán

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Silvio Berlusconi


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Christopher Duggan: A bódult nemzet

Christopher Duggan: A bódult nemzet A Mussolini-imádat anatómiája

Duggan alulról indulva építi fel a Mussolini-rezsim élettörténetét – nem a döntéshozók érdeklik, hanem levelekre, visszaemlékezésekre és önéletrajzokra támaszkodva azt vizsgálja, az állampolgárok miként látták a fasizmus kirügyezését, virágba borulását, és azt, amikor a végén jöttek az elefántok, és a földbe taposták az egészet. Jogos megközelítés, hisz egy diktátor önmagában csak pszichológiai szempontból érdekes – történelmi tényezővé csak azok által válik, akik hisznek benne. Mindebből egy nagyon komplett, nagyon erőteljes elbeszélés jön létre, ami számtalan ma is aktuális kérdésre* ad nagyon is megfontolandó választ: vallás és rezsim kapcsolatáról, a globalizmusellenes populizmusról és sikerének okairól, liberalizmus és bolsevizmus összemosásáról és persze elsősorban magáról a diktátorról, mint jelenségről.

Az „erős kezű vezér” iránti igény persze nem új jelenség, talán egyidős az emberiséggel. Ám a fasiszta Olaszország példája jól szemlélteti azokat az elemeket, amik a mai napig népszerűvé teszik, és amelyeket nem árt észrevenni, ha nem akarunk megint ötven-hatvan évet visszacsusszanni az időben. És hát (mint egy régebbi értékelésemben már utaltam rá) ezeket a kérdéseket tisztábban lehet vizsgálni Mussolini, mint Hitler vagy Sztálin példáján keresztül, mert a felfoghatatlan méretű tömeggyilkosságok nem vonják el a figyelmünket.
1.) A vezérelv kiemeli a diktátort, és a közösség fölé helyezi. Ennek következménye, hogy a diktátor nemcsak a néptől különül el, hanem a saját beosztottjaitól is – a kritika tehát nem ér fel hozzá. Nyugodtan lehet gyűlölni az alsóbb vezetőket, letolvajozni, lehülyézni őket – és ugyanakkor hinni, hogy ha a Nagy Vezér tudna arról, miben mesterkednek, megbüntetné őket. Mert a Nagy Vezér semmiért sem hibás. A diktatúrák alapvető paradoxonja ez: a vezér mindent tud, mindenre képes, de semmiért sem felelős.
2.) A vezérelv akkor is nagyon jól jön, amikor a rendszernek valójában nincsen világosan megfogalmazható ideológiája – csak retorikája. A vezér nem fejezi ki magát tisztán, gyakran ellentmond magának, ám ez előnyévé válik – így ugyanis mindenki vélheti azt, hogy épp az ő gondolatát és vágyait fejezi ki. Kereskedelmi kifejezéssel: kimaxolja a vásárlói célcsoportját azzal, hogy a lehető legtöbb embernek engedi, hogy higgyen benne.

És mindezeken felül: a vezér, mint egy gyűjtőlencse, fókuszálja magában mindazt, amit magunkba és a nemzetbe látni akarunk. A vezér egy óriás, ereje gigászi, szava zengő bariton, és ha csak őt nézzük, azt hisszük, mi is óriások vagyunk. (Még a hibái is a mi hibáink.) A vezér segít létrehozni egy illúziót, amiben a külső tényeknek nincs helye, a szavak (az üres klisék) teremtenek új valóságot. Csak hát az a helyzet, hogy a külső valóság akkor is létezik, ha mi sikeresen elfeledtük – úgyhogy ha a fejünk a falnak koccan, akkor bamm, a fal lesz az erősebb.

Nem értem, miért kell újra és újra megtapasztalnunk ezt a falat, csak hogy elhiggyük: ott van.

* Ezek a kérdések pedig ma még aktuálisabbak, mint tegnap. És nagyon sajnálom, hogy ennek a könyvnek az ad plusz aktualitást, ami. És hát mindez igazolja Duggan végkövetkeztetését: az a nép, aki nem ismeri a történelmet és nem hajlandó beszélni róla, azokat fogja megválasztani vezetőnek, akik épp olyan egyszerűen (és hibásan) gondolkodnak a történelem, a nemzet és haza kérdésében, mint ők. Csak azt magyarázza meg nekem valaki, mi a ráció abban, hogy ha valakinek tele van a töke a demokráciával (mert hazug és hataloméhes politikusokat ért alatta), akkor arra adja le a szavazatát, aki az összes politikus közül a leginkább éhezi a hatalmat. Hol logikus ez?

14 hozzászólás
Ikarosz>!
Christopher Duggan: A bódult nemzet

Christopher Duggan: A bódult nemzet A Mussolini-imádat anatómiája

Először arra gondoltam, hogy majd írok erről a könyvről sok szépet és jót, de aztán rájöttem, hogy nem kell. Nem kell, mert ez a könyv önmagáért beszél.

Ha valaki tudni és érteni akarja, hogy mi a fasizmus, és legfőképpen mit jelent a fasizmus a hétköznapi életben, hogy mit tesz a benne élőkkel, az olvassa el ezt a könyvet.

spoiler

1 hozzászólás
bfg3 P>!
Christopher Duggan: A bódult nemzet

Christopher Duggan: A bódult nemzet A Mussolini-imádat anatómiája

Úgy vagyok ezzel is, mint a hitleres könyvvel: @Kuszma már minden fontosat elmondott róla.
Rám a legerősebb benyomást egy gyerek naplója tette. Főttek milliói hitték el a legátlátszóbb, legbugyutább propagandát, mégis, egy hatéves parasztgyerek esze elég volt, hogy átlásson rajta: spoiler
Meglepő? Fenéket. spoiler

Giulia>!
Christopher Duggan: A bódult nemzet

Christopher Duggan: A bódult nemzet A Mussolini-imádat anatómiája

Korrekt, alapos, nagyon tanulságos, és ahhoz képest, hogy komoly történelmi munka, még olvasmányos is.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Az ONB legfőbb feladata az volt, hogy felkészítse a fiatalokat jövőbeli társadalmi szerepeikre: a fiúkra katonáskodás várt, a lányokra pedig az, hogy anyaként katonákat adjanak a nemzetnek. Végtére is, mint 1934-ben jellegzetes aforisztikus tömörséggel Mussolini kijelentette: „A háború az a férfiaknak, ami az anyaság a nőnek.”

233. oldal, A hit terjesztése

Christopher Duggan: A bódult nemzet A Mussolini-imádat anatómiája

Kapcsolódó szócikkek: anyaság
43 hozzászólás
Kuszma>!

„Diktatúrában az ember hozzászokik a gondolathoz, hogy bármit és bármennyiszer mondanak is, mindennek a Vezér akarata szerint kell megtörténnie vagy meg nem történnie. Következésképp elvész a szavak jelentése.”

389. oldal, Háború

Christopher Duggan: A bódult nemzet A Mussolini-imádat anatómiája

6 hozzászólás
Kuszma>!

2011 decemberében egy sajtókonferencián, egy hónappal azt követően, hogy tíz év gyenge növekedése és túlzott eladósodása után – az országot a költségvetési összeomlástól megmentendő – lemondásra kényszerült, Berlusconi kijelentette, hogy épp Mussolini Clarettának írt utolsó leveleit olvasgatja:

„Azt kell mondanom, magam is átérzem e levelek számos aspektusát. […] [Mussolininak] igaza volt, amikor azt mondta, hogy Olaszországot kormányozni reménytelen és szinte lehetetlen. […] Aki Olaszországot vezeti, annak nincs igazi hatalma. Legföljebb szívességeket kérhet, de nem parancsolhat. A Duce azon tépelődött: »Miféle demokrácia ez?«”

Amikor felhívták a figyelmét arra, hogy a fasizmus nem volt kimondottan demokrácia, Berlusconi félvállról válaszolt: „Ó, hát demokrácia volt, csak picit visszafogottabb.” Mussolinitől sem állt távol a valóság kontúrjainak elmosása nyelvi hányavetiséggel és emócióval.

488. oldal, Epilógus

Christopher Duggan: A bódult nemzet A Mussolini-imádat anatómiája

Kapcsolódó szócikkek: Silvio Berlusconi
6 hozzászólás
Kuszma>!

Mori a népszavazást jellegzetes katonai szóhasználattal „nyilvános csapatszemlének” nevezte: „Vagy ezen az oldalon velünk, vagy azon ott, ellenünk.” A népszavazás előtti napon a helyi sajtó utasításba kapta, hogy kivételesen nagy betűkkel hozza le a hathatós figyelmeztetést: „IGEN-nel szavazni szent kötelesség. Tartózkodni gyávaság és árulás. NEM-mel szavazni dezertálás. MORI”. […] Charlotte Gower amerikai szociológus Milocca városkában követte figyelemmel a népszavazást, és látta, ahogy a helybeliek csoportokba gyűlnek, és zenekari kísérettel vonulnak a szavazókörökbe. Hallotta, ahogy egyikük így szól: „Úgy szavazunk, ahogy meghagyják nekünk, de csak Isten tudja, mi lakozik a szívünkben.” Gower nem tudott rájönni, pontosan mit is értett ezen.

177. oldal, A nemzet lelkének megtisztítása

Christopher Duggan: A bódult nemzet A Mussolini-imádat anatómiája

7 hozzászólás
Kuszma>!

„Nem szabad elfelejteni, hogy a fasizmus mindenekfelett gyűjtőmedence volt, amelybe […] mindenki azt tett bele, amit a reményeiből, személyes világlátásából és magánfilozófiájából, bármilyen kezdetleges volt is az, akart. Az eretnekség távlatai és határai igazán tágasak voltak, pontosan azért, mert a fasizmus ideológiai téren igen keveset tudott kínálni. Úgyhogy mindent bele lehetett zsúfolni ebbe az automatikus – mondhatni, természetes, sőt szinte élettani – kötődésbe: vallási hitet (lásd a széles körű klerikális támogatottságot), vágyat a rendre, törvénytiszteletet, a gazdasági fejlődés lehetőségét.”

244. oldal, A hit terjesztése

Christopher Duggan: A bódult nemzet A Mussolini-imádat anatómiája

1 hozzászólás
Kuszma>!

Az, hogy a [fasiszta] rendszer a bizalomnak, az engedelmességnek és a lelkesedésnek olyan mérhetetlen fontosságot tulajdonított, és olyannyira folyamatosan hangoztatta, hogy a fasizmus lelki értékei magasabb rendűek a liberális társadalmak önérdekű individualitásánál, mintegy erős szérumként hatott az eretnek nézetek mélyebb befogadása ellen, nem beszélve az azok szerinti cselekvésről. Ami azt illeti, a hit – egyik megfogalmazása szerint – nem más, mint túlélési képesség a racionális kételyek kihívásával szemben.

14. oldal, Előszó

Christopher Duggan: A bódult nemzet A Mussolini-imádat anatómiája

2 hozzászólás
Kuszma>!

A katolikus és a fasiszta erkölcsiség összeforrását jól érzékeltette a hathatós támogatás, amelyet Mori nyújtott a Nemzeti Blaszfémiaellenes Ligának. A káromkodás olyan, mint a szemérmetlen női öltözék (amelynek Mori szigorú ostorozója volt), rongálja a „vallási és családi érzületet”, szögezte le 1928 októberében a Liga palermói tagozata előtt mondott hosszú beszédében, amelynek nagy részét annak szentelte, hogy a születési ráta növelése mennyire fontos a nemzet erkölcsének javításában. Az ocsmány beszéd elfojtása pedig „a vallásos érzés erősödéséhez és a vallásos öntudat kialakulásához vezet”. Ennek jótékony következményei lesznek a népesedésre nézve is, mert – idézett egy fiatal német demográfust, Richard Korherrt (a náci SS statisztikai hivatalának leendő vezetőjét), akinek művét nem sokkal korábban fordították le olaszra, és látták el „Benito Mussolini csodálatos előszavával” – „a születések visszaesését az igazi vallásos érzület kihunyása okozza, ez az a féreg, amely fokozatosan megöli a kultúránkat”. A káromkodás visszaszorítása érdekében Mori városszerte figyelmeztető plakátokat helyezett el, és „erkölcsőröket” nevezett ki, akiknek hivatalos igazolvánnyal a birtokukban jogukban állt járőrözni az utcákon és a nyilvános helyeken.

176. oldal, A nemzet lelkének megtisztítása

Christopher Duggan: A bódult nemzet A Mussolini-imádat anatómiája

4 hozzászólás
bfg3 P>!

„A tanító azt mondja, a Duce talpalatnyi helyet akar az olaszoknak. Én úgy látom, mifelénk bőven van talpalatnyi hely fölösben.”

297. oldal 9. - Helyet a nap alatt! (Park, 2012)

Christopher Duggan: A bódult nemzet A Mussolini-imádat anatómiája


Hasonló könyvek címkék alapján

Ormos Mária: Nácizmus – fasizmus
Frank Robin – Lars Ritter – Havassy Gergely: Politikai filozófiák zsebkönyve
Henry Kissinger: Diplomácia
Medgyesi Konstantin: Apagyilkosság
Ignacio Iturralde Blanco: Machiavelli
Catherine Belton: Putyin emberei
Barta Róbert (szerk.) – Takács Bálint (szerk.): Földváry László első világháborús hadinaplója
Nicholas Halasz: Dreyfus kapitány
Timothy Snyder: A zsarnokságról
Erich Fromm: A rombolás anatómiája