Alvajárók 15 csillagozás

Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé
Christopher Clark: Alvajárók

A neves cambridgei történészprofesszor új szemszögből vizsgálja a 20. század első nagy világégését: háborús konfliktusok és részletes eseménytörténet helyett azokra a bonyolult történésekre és viszonyokra összpontosít, amelyek a háborút legkevésbé sem áhító, döntéshelyzetben lévő politikusokat a brutális összecsapáshoz vezették.
Az eseményeket lépésről lépésre izgalmas fordulatokban elénk táró elbeszélésből, amelynek helyszínei többek közt Bécs, Berlin, Szentpétervár, London és Belgrád már már filmszerűen váltakoznak, megtudhatjuk, milyen kölcsönös félreértések, akaratlan jelzések és félelemmé erősödő gyanakvások vezettek ahhoz, hogy a meglévő feszültségekből világháború robbant ki.
Az Alvajárókat a The New York Times Book Review 2013ban az év legjobb 10 könyve közé választotta.

Eredeti mű: Christopher Clark: The Sleepwalkers

>!
Park, Budapest, 2015
712 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633550755 · Fordította: Makovecz Benjamin

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Montenegró


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Christopher Clark: Alvajárók

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

Ha az egypólusú világrend (képzelt vagy valós) válsága a hidegháborúra vezethető vissza, a hidegháború a második világháborúra, az pedig az elsőre, akkor az első világháború a XX. század őskatasztrófája, és a könyv, ami ennek kialakulásával foglalkozik, kikerülhetetlen a század megértéséhez*. Clark tehát kulcsidőszakot vesz górcső alá, és ha ez nem lenne elég, jobbára tökéletesen teszi. Hibátlanul és tárgyilagosan rendezi úgy egy nagyjából öt évtizedet felölelő korszak eseményeit, hogy azok világosan kirajzolják a tragédiához vezető ösvényt: a zavaros külpolitikai keringőt képes úgy ábrázolni, hogy az emberi döntések egymásba kapcsolódó láncolataként rajzolódjon ki előttünk. Zseniális a koncepció és lenyűgöző a megvalósítás. Alapmű, és mindamellett izgalmas olvasmány – szinte mindent elmond a háborúról úgy, hogy harctéri eseményekről egy mukkot sem beszél, egy várost sem bombáznak porig benne, nincsenek látványos csatajelenetek, csupán a legfontosabb: az a pszichózis, ami lehetővé teszi, hogy milliók, akár a lemmingek, önpusztító módon csörtessenek a szakadék felé.

Ha ezt a könyvet úgy olvasnánk, hogy különálló nemzeti szálakra bontjuk őket, sajátos tapasztalatokra jutnánk. Amíg a német fejezeteket tanulmányoznánk, a németeket tartanánk hibásnak – idióta császárjukkal meg a gyarmatbirodalmi vágyálmaikkal együtt. A francia események vizsgálata viszont a gall felelősséget emelné ki: a revans vágyát és az abszurditásba hajló félelmet a németektől. Az angol szál pedig a britek hibáira tereli a figyelmünket, arra a naiv kiplingi elgondolásra, hogy az egész világnak addig jó, amíg ők uralják az óceánokat, és ha ezt veszélyezteti valaki, joggal lobbantják lángra miatta a világot. És így tovább**. Összeolvasva mindezt persze kiviláglik, hogy mindannyian bűnösök – de többről van itt szó, mint pusztán az államok kollektív felelősségéről. Az Alvajárók központi momentuma a héják és galambok birkózása, vagyis a háborúpártiaké, és azoké, akik a békét akarták – ám ez nem nemzetek közötti, hanem nemzeten belüli konfliktus. És ez az elem teszi e könyvet annyira aktuálissá és inspiratívvá. E szembenállás ugyanis alighanem minden kort meghatároz – fellelhető Tertullianus és Markion vitájában éppúgy, mint Huntington és Fukuyama diskurzusában. Vannak ugye azok, akik a világot egy veszedelmes helynek látják, potenciális tűzfészeknek, ahol minden eszköz megengedhető, ami megvédelmezi a fennálló status quo-t. Aztán vannak azok, akik a nyitott értékekben hisznek, és hogy ezeket az értékeket nem szabad elzárni mások elől – számukra az erőszak elkerülése a prioritás. Vannak korszakok, amikor a héják kerekednek felül, és olyan paranoid világot alakítanak ki, ahol a legagresszívabb lépésünket is legitimizálja, hogy önvédelemnek állítjuk be***. Más korszakokban viszont (gyakran éppen rettentő világégések után) a galambok nyernek teret, és az instabilitást is megkockáztatva kinyitják a kapukat. Nyilván nem tisztem eldönteni, hogy a két nézet közül melyiknek van igazsága – gyaníthatóan önjogán egyiknek sem, a körülmények döntenek jogosságuk felől –, de aligha cáfolható, hogy az első világháború rámutat a héják politikájának iszonyatos veszélyeire. Az olyan katasztrófákban, amik egy végletekig vitt paranoid légkörben alakulnak ki, nincsenek győztesek – ez közhely. De olyan közhely, amit nem árt néha unásig ismételni.

* Persze a sor folytatható vissza az időben egészen a jégkorszakig, sőt: a Nagy Bummig, de ettől most tekintsünk el, légyszi.
** Azért érdemes megjegyezni, hogy olvasatomban Clark a szerbekre szemernyivel nagyobb felelősséget hárít, mint a többiekre. Ami annyiból védhető, hogy a fiatal szerb nemzetállam viselkedésében a sovén attitűdök valóban sokkal markánsabban jelentek meg, mint a konfliktusokat némiképp letompító diplomáciai hagyományok, amik az európai birodalmak kapcsolatait azért sokáig meghatározták.
*** Clark kétséget kizáróan mutatja be, mennyire szilárdan hitt valamennyi világbirodalom abban, hogy amikor a háborút készíti elő, ellenállhatatlan kényszer hatására cselekszik – csak védekezik, amikor támadni készül.

15 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Christopher Clark: Alvajárók

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

„A háború kitörése nem valamiféle Agatha Christie-dráma, amelynek végén ott áll a tettes az üvegházban, kezében füstölgő forgópisztollyal a holttest fölött. Ebben a történetben nincs forgópisztoly – vagy inkább minden fontosabb szereplő kezében van egy. Ilyen megvilágításban szemlélve a háború kitörése nem krimi, hanem tragédia.”

Az az igazság nem akartam olvasni ezt a könyvet, de megvettem a páromnak és mivel beleolvastam, végül az egész kötetet „befaltam” úgy ahogy volt.

Rendkívül megrázó mikor ebben a témában olvasok.
És bár nagyon szeretem a történelmet, ami a háborúkat illeti, inkább kerülöm, mert egy merő „mocsok” és fájdalom az egész számomra.

Mégis ahogy haladtam a könyvel megtalált egy érzés, mindig mindennek eljön az életemben a miértje és az oka.
Most azt élem meg, hogy mi miből adódik akár az életemben, akár az emberiség múltjában.

A kötet rendkívül olvasmányos, a részletekig menően felidézte a tanultakat, vagy kiegészítette, sőt elérte, hogy utána olvassak, ez pedig az esetemben felér egy csodával e témát tekintve.

Nem fogom újra olvasni, majd megteszi helyettem a párom.
De egy olvasásnak tökéletes volt.

És még nekem is el kell ismernem, hogy amit a szerző letett az asztalra rendkívül érdekes, pontos és érthető.

Kellemesen csalódtam.

>!
mate55 
Christopher Clark: Alvajárók

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

„Mi volt az oka az első világháborúnak?” A legtöbb ilyen típusú kérdéshez hasonlóan nincs egyszerű válasz. Vannak azonban témák és tények, és ebben a könyvben a megkülönböztetett történész, Christopher Clark kitörli, majd érthetővé teszi az összetett, gyakran homályos és ellentmondásos eseményeket, amelyek 1914 augusztusáig vezetnek. Tekintettel arra, amit most „tudok”, Clark története olyan, mint egy horrorfilm. A meggyőzőbb és rémisztőbb valóság, ahogy briliáns módon ezt a logikátlan konfliktust kontextusba helyezi, bemutatván, hogy az 1914-es évek Európája természeténél fogva instabil, melyet etnikai és nacionalista frakciók húztak meg. Számomra ez a könyv legfélelmetesebb aspektusa a szándékok és következmények közötti szakadék bemutatása, az ésszerű várakozások és ésszerűtlen valóságok között. Úgy is mondhatnám: a diplomáciai zsonglőrködés szigorú vizsgálata. A mű iskolapéldája az új történetírás által elutasított eseménytörténet új célokkal fellépő újjászületésének, amely nem csak magát a történelmi tényt akarja minél pontosabban, részletesebben bemutatni, hanem azt is vallja, hogy az esemény nem más, mint saját utóélete. Clark egyértelművé teszi, hogy a kötelezettségvállalások nem az európai rendszer hosszú távú jellemzői, hanem számos rövid távú kiigazítás hiányosságai. Az emberi cselekvés világa, különösen a nemzeti és nemzetközi politika sokkal több, mint a leginkább népszerű regény vagy tragikus játék, egy nagyon érthető kép a kontinens polarizációjáról. Tökéletes rekonstrukciója a történteknek lehetetlen – hiszen maguk a résztvevők sem látták pontosan, a maga teljességében a körülöttük zajló csatát – hasznosabbnak látszott az antropológusi megközelítés és tanulmányozni továbbélését a későbbi korok emlékezetében. Olyan szétforgácsolt környezetet mutat be, amelyben minden elszigetelt emberi cselekedetnek kiszámíthatatlan útra kell jutnia az eredmények eléréséhez: a társadalmi osztályok átrendeződése és egymáshoz való viszonya; a sajtó és a közvélemény hatalmának viszonylagos növekedése; az eltérő katonai költségvetések; bármely ország politikai és katonai fegyverei közötti kölcsönhatás; a kormányok viszonylagos agilitása politikai struktúráikra stb. Clark meggyőződése, hogy téves, ha egyetlen eseményre, egyénre vagy országra hárítjuk a háború kirobbanását. Inkább azt állítja, hogy az összes nagy európai hatalom egyformán hozzájárult a háború elősegítéséhez. Tagadhatatlan, hogy Clark munkája emlékezetes élményt jelent, alaposan kutatott, a modern idők egyik legimpozánsabb drámájának mesterséges jelentése, a korszakkal ismerkedő olvasónak. Akik hasonló történelmi élményre vágynak, ajánlom, (számomra oly kedves) Barbara W. Tuchman: Távoli tükör című könyvét.

>!
kfg
Christopher Clark: Alvajárók

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

én ennek a könyvnek az eredeti kiadását olvastam nagy élvezettel. akkor valamiért nem írtam róla értékelést, most, hogy látom a magyar kiadás megjelenését, már adtam születésnapi ajándékként szerettemnek (ráutaló magatartással is jelzem, hogy melegen ajánlom elolvasásra), meg pótolom is az értékelést. annál is inkább meg merem ezt itt tenni, mert belelapozva / beleolvasva a magyar kiadásba nem vettem észre, hogy olyan nagy különbség lenne az általam olvasott angol és a magyar kiadás között. természetesen a fordításért ilyen módon nem tudok jót állni, de rosszat sem tudok róla állítani: abban az egy-két tucat oldalban, amit átfutottam benne tegnap, nem találtam kivetnivalót.

annál is inkább ajánlom ezt a könyvet, mert abban a nagy 2014-es centenáriumi 1. világháborús dömpingben kevés ennél jobb dolgot találtam (voltaképpen egyetlen kivételt: az einstürzende neubauten lament című konceptalbumát, ami szerintem egyszerűen zseniális, azt is melegen ajánlom mindenkinek).

a könyv nem az első világháborúról szól, hanem az azt megelőző nagyjából fél évszázadról, egészen a háború kitöréséig. a bevezető ígérete szerint – amit többnyire be is tart – elsősorban nem a „miért tört ki?” kérdésre fókuszál, nem is a „kinek a felelőssége, hogy kitört?” kérdésre, hanem a „hogyan történhetett meg?” kérdésre.

a bevezető utáni első rész persze jó hosszan foglalkozik a balkánnak a török birodalom lassú implózióját követő történetével a xix. század második felétől kezdődően, részletesen bemutatva szerbia középhatalmi ambícióit, oly ismerős kétfedelű diplomáciáját, titkosszolgálati tevékenységét a térségben, akár montenegro, akár bulgária, akár pedig a közismertebb irány, az osztrák-magyr monarchia felé, egészen a szarajevoi merényletig. az ember nem is igen érti ezt az első fejezetet, olyan gyönyörűen tűnik az előszó szellemének tökéletesen ellentmondva a szerbek nyakába varrni az egészet.

és persze itt jön a könyv érdekes része, ami azt mutatja be, hogy az a jórészt dinasztikus, kétoldalú szerződésekre alapozott rendszer, ami a kölcsönös érdekek figyelembevételével kötötte össze a korabeli európai nagyhatalmakat, miként alakult át fokozatosan két külön szövetségi rendszer szembenállásává és miként omlott össze egy pillanat alatt.

kapunk természetesen áttekintést a fontosabb nagyhatalmi szereplőkről – oroszországról, franciaországról, németországról, angliáról, három körben is: a xix. század második felét, a xx. század első másfél évtizedét és a közvetlenül a háborút megelőző válság időszakát taglaló körökben. ezekben az áttekintésekben szó van a lényeges dolgokról: politikai helyzetről, gazdasági helyzetről, a kultúra és a közmentalitás lényegi aspektusairól. megítélésem szerint elég tárgyilagosan, elég komolyan vehetően és még ráadásul a lehetőségekhez képest meglehetősen olvasmányosan, de mindenképpen jó stílusban.

már önmagában ez is igen informatív lenne, de nem ez a könyv igazi erőssége. hanem a fontos események egyébként általában fontos vagy kevésbé fontos, de az adott eseményben meghatározó szereplőiről készült rövid jellemrajzok.

így alakul ki egy egészen szövevényes kép arról, hogy hogyan lavírozza bele magát egy kontinens adott szituációkban személyes elfogultságok, adott helyzetben határozottan fogalmazni nem merő félénkségek, alulinformáltság, blöffként értékelt nem-blöffök és nem-blöffként értékelt blöffök sorozatán át egyre tarthatatlanabb szituációkba.

az előző szakaszt korántsem kell túlértékelni – szó sincs arról, hogy a könyv ennyire redukálná a világháború kitörésének okait. annyit akartam volna vele mondani, hogy a gazdasági és politkai érdekeken, kulturális különbségeken, miegymáson túl meglehetősen komoly szerepet játszanak a könyvben maguk a szereplők. és egészen torokszorító olvasni, ahogy a könyv előrehaladtával gyakorlatilag minden szereplőnek, akik a vizsgált korszak elején még több, egymástól radikálisan különböző stratégia és opció állt rendelkezésére, részben a saját korábbi döntéseikből fakadó meghatározottságok miatt miként szűkülnek le a választási lehetőségei. hogy miként alakult ki az a helyzet, amiben – mivel a háború kitörése előtti utolsó lépések valóban szinte automatikusan követték egymást – az a benyomás rögzült, hogy a háború kitörése ott és akkor elkerülhetetlen volt. ebből a visszafejtésből persze leginkább az derül ki, hogy azok a szituációk, amelyekben már csak rossz lehetőségek vannak, önmagukban nem lettek volna elkerülhetetlenek, ha akkor a szereplők fölismerték volna a lépéseik eredőjének a következményét és ennek alapján az akkor még rendelkezésre álló opcióik közül másikat választottak volna.

és így visszafelé. (amiről persze az embernek eszébe jut caspar noé irreversible című igen brutális filmje, amit viszont csak erős idegzetűeknek ajánlanék.)

ezt a könyvet viszont bátran ajánlom a korszak iránt érdeklődőknek. kifejezetten nagyon élveztem.

>!
kaporszakall P
Christopher Clark: Alvajárók

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

Nagyon tetszett a könyv, ebben az évben a legjobb történelmi tárgyú munka, amit olvastam. Mivel gyakorlatilag ma is azoknak az időknek a következményeit nyögjük, amit bemutat, jóformán mindenkinek ajánlható.

Az előttem szólók (@kfg és @Kuszma) szinte minden fontos aspektust érintettek, így – nem akarván megismételni a már elhangzottakat – csupán néhány megjegyzést tennék:

1. Szembetűnő, hogy milyen sokat változtak a háború kirobbantásának felelősségével kapcsolatos nézetek. A harminc évvel ezelőtti sematikus marxista/konzervatív sablon (Ausztria a népek börtöne; Németország a mohó agresszor /a második világháborús szereppel is súlyosbítva…/; a – persze agresszíven, de jogosan – irredenta Szerbia, mely végül létrehozta a Titó-féle Jugoszláviát; a dominóelven bedőlő Antant…) jelentősen árnyaltabb lett. Maga a szerző is kitér rá, hogy a kilencvenes évek balkáni háborúi, a szerbek boszniai és koszovói vérengzései óta egész másként ítéli meg a világ, s vele együtt a történészi közvélemény is a szarajevói merényletet. Ebben a kötetben az Osztrák-Magyar Monarchia sem az életképtelen, rozoga államszörny szerepében jelenik meg, hanem egy demokratizálódó, fejlődőképes politikai közösség formájában (főleg Ferenc Ferdinánd föderalizációs terveinek tükrében).

2. A jó történetírás úgy ábrázolja a megtörtént eseményeket, hogy minden lépés után láthassuk, és számbavehessük a nyitott lehetőségeket. Azért izgalmas, mert minden fejezetben felvetődik a ’mi lett volna, ha…’ kérdése. A történész elmondja, hogy mi történt és miért, de nem állítja, hogy ez elkerülhetetlen, pláne törvényszerű volt. Ez a könyv ebben az értelemben is jó.

3. Végül számomra – az eddig olvasott első világháborút tárgyaló művekhez képest – nagyon érdekes volt az a tény, mennyire szétfolyó, ellentmondásos, pillanatszerű volt szinte minden érintett állam külpolitikája és diplomáciai lépései. Első munkahelyemen mondogatták a nyolcvanas években a fejetlenségre: nem tudja a jobb kéz, mit csinál a balfasz. Nos, a tiszteletreméltó európai nagyhatalmak külpolitikai apparátusára, az uralkodó-miniszterelnök-külügyminiszter-nagykövetek mechanizmus működésére ez a mondás tökéletesen ráillik. Jóformán egy olajozottan, egybehangoltan működő diplomáciai gépezet sem volt.

Úgy gondolom, hogy ezzel a kötettel sikerült megingatni egy csomó megkövesedett dogmát. Remélem, sok történelemtanár is elolvassa, hogy aztán diákjai fejébe is átültessen belőle néhány gondolatot…

5 hozzászólás
>!
Cipőfűző P
Christopher Clark: Alvajárók

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

Christopher Clark nagyszerűen gördíti maga előtt az eseményeket, izgalmas olvasni, pedig hát az ember tudja, hogy mi lesz a vége.
A szerző objektív nézőpontból mutatja be az első világháború kitöréséhez vezető, útvesztőkkel teli utat. Mindezt nagyon furfangosan teszi, rávilágít minden egyes – a diplomáciai keringőben – résztvevő állam hibás, vagy hibásnak vélt tettére. Így amikor Szerbiáról olvasunk, hirtelen felindulásból úgy érezhetjük, hogy csakis ők a hibásak, és így tovább, a többi nemzet esetében is. Aztán a könyv végére szépen lenyugtatja a kedélyeket. És akkor itt jön a képbe az az aspektusa a könyvnek, ami véleményem szerint az egyik legfontosabb. Sokan az egyes országokat, államokat, nemzeteket képesek egyetlen élő testként kezelni, amely tökéletes egységet alkot. (Abszurd ennek tükrében, hogy a sztyeppei orosz parasztok azt se tudták, kik ellen vonulnak háborúba, ami abszolút hihető) Ez persze megkönnyíti azt a történeti olvasatot, miszerint egy háború kitöréséhez feltétlen bűnbakot kell állítani.Clark rávilágít arra, hogy nem lehet a feleket fekete-fehérként, jó-rosszként kezelni, hiszen mindegyikük belerakta a magáét a kialakult helyzetbe. Akár egy agresszív lépéssel, akár egy mulasztással. Döbbenet, hogy a döntéshozók egy része szinte úgy tekintett a háborúra, mint egy sakkjátszma következő lehetséges lépésére. Mindenki nézte az érdekeit, és cselekedett. Clark remek riportokat ad az eseményeket alakító politikusokról. Merthogy emberi döntések vezettek a hadüzenetekig. Nagyon kevés ember döntött nagyon sok ember, országok sorsáról (persze ez mindig is így volt). Ezeket a politikusokat is
befolyásolta rengeteg minden, bizonyos dolgok ösztönözték őket, vagy éppen megkötötte kezüket, vagy egyszerűen elháríthatták a felelősséget a választott döntésükről.

Mindenesetre azt a leegyszerűsített értelmezést, hogy a szarajevói gyilkosság szimpla ürügy egy támadó háború megkezdéséhez, szerintem elvethetjük. Láthatjuk, mennyire kusza volt a diplomáciai, külpolitikai hálózat, sokszor nevetségesnek ható geopolitikai érdekütköztetések akadályozták a konfliktus békés kezelését. Megbizonyosodhatunk, hogy a politika nem megértő és nem empatikus. Ahogy az az általános nézet is kialakult, hogy egyszer csak létrejött két eltérő érdekekkel rendelkező szövetség, és hipp-hopp elkezdődött egy háború. Clark szerint ez az eset nem ennyire egyszerű.

>!
Che
Christopher Clark: Alvajárók

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

Lebilincselően érdekes olvasmány volt! Nagyon örülök, hogy megvettem, élményszámba ment. Egyetlen kifogás: őrületes mennyiségű tévesztés van az első kiadásban, méltatlan a könyv színvonalához! Egy szereplő egyszer gróf, pár oldallal később herceg, rendszeresen (és a Wikipedia szerint ténylegesen) külügyminiszterként bukkan föl valaki, de néha hadügyminiszterként sajnos, Korea kapcsán közel-keleti kérdést említ távol-keleti helyett, bizonyos eseményeket hol 1913-ra tesznek, pár oldallal később 1912-re, már 24-én föladnak egy táviratot a 25-i és 29-i kormányülés eredményeivel, stb… Nagyon zavaró volt, végül 25 elemű hibalistát állítottam össze (egyszerű laikusként!), el fogom küldeni a kiadónak. Ha lesz második, javított magyar kiadás, mindenképp azt ajánlom olvasásra.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A háború kitörése nem valamiféle Agatha Christie-dráma, amelynek végén ott áll a tettes az üvegházban, kezében füstölgő forgópisztollyal a holttest fölött. Ebben a történetben nincs forgópisztoly – vagy inkább minden fontosabb szereplő kezében van egy. Ilyen megvilágításban szemlélve a háború kitörése nem krimi, hanem tragédia.

568. oldal

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

Kapcsolódó szócikkek: háború
1 hozzászólás
>!
Kuszma P

[Paul Cambon] Nagyfokú önbecsülését – ami jellemző volt sok más nagykövetre is – alátámasztotta az a meggyőződése, hogy az ember nem pusztán képviseli, de meg is személyesíti Franciaországot. Noha 1898-tól huszonkét éven át volt hazája londoni nagykövete, egyetlen szót sem tanult meg angolul. A franciául nem tudó Edward Greyjel [angol külügyminiszter] való találkozásai során ragaszkodott ahhoz, hogy a tolmácsok minden elhangzott szót franciára fordítsanak, még az oly könnyen érthetőeket is, mint a yes. A francia elit számos tagjával együtt szilárdan hitte, hogy egyedül a francia nyelv alkalmas értelmes gondolatok kifejezésére, és ellenezte francia iskolák létesítését Nagy-Britanniában, mert úgy vélte, hogy az ott nevelkedő franciák szellemileg visszamaradottak lesznek.

205-206. oldal

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

14 hozzászólás
>!
Kuszma P

Vuk Karadzic, a modern szerbhorvát irodalmi nyelv megteremtője és a híres nacionalista röpirat, az 1836-ban kiadott Srbi svi i svuda (Szerbek mind és mindenhol) szerzője ötmillió szerbről beszél, akik „szerb nyelven szólanak”, és szétszórtan élnek Boszniában, Hercegovinában, a Bánátban (Temesvár környékén), Bácskában, Horvátországban, Dalmáciában és az adriai partvidéken Trieszttől egészen Észak-Albániáig. Mindezen vidékeken természetesen akadnak olyanok – írja elsősorban a horvátokra utalva Karadzic –, „akik most még nem szívesen neveznék magukat szerbnek, de valószínűnek tűnik, hogy fokozatosan hozzászoknának”.

39. oldal (Utak Szarajevó felé)

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

>!
mate55 

A sajtó fölülről jövő befolyásolása az országhatárokat sem tisztelte.

239. oldal

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

1 hozzászólás
>!
mate55 

Vajon azok az emberek, akiknek döntései háborúba sodorták Európát, miért látták és értelmezték úgy a dolgokat, ahogyan tették? Hogyan párosulhatott a sok forrásban jól érzékelhető félelem és gyötrő előérzet dölyffel és vakmerő pökhendiséggel – gyakran ugyanazokban az emberekben?

14. oldal

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

>!
mate55 

Az orosz diplomácia – mint jól tudjuk – egyetlen hosszú és sokrétegű hazugság.

147. oldal

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

Kapcsolódó szócikkek: diplomácia
2 hozzászólás
>!
Kuszma P

A német vezérkar harciassága mögött egyfajta fatalizmus lapult. Amikor a katonai vezetők háborúról beszéltek, többnyire nem a győzelmet, hanem „a vereség és a megsemmisülés kettős fenyegetését” emlegették. Elég egyértelmű, hogy miért veszélyes ez a gondolkodás; arra indította őket, hogy a legagresszívabb kezdeményezést is lényegileg védekezésként szentesítsék.

344. oldal

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

3 hozzászólás
>!
mate55 

Az európai kontinens békés vasárnap reggelre ébredt 1914. június 28-án, amikor Ferenc Ferdinánd főherceg és felesége, Chotek Zsófia a szarajevói vasútállomásra érkezett.

(első mondat)

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

>!
Cipőfűző P

(…) Az antantállamférfiak beszédeiben gyakran találkozunk az Ausztria elkerülhetetlen hanyatlásáról szóló legendákkal, és érdemes észrevennünk, mennyire hasznosnak is bizonyultak. Igazolták a szerbek fegyveres harcát, s úgy tüntették fel őket, mint egy eleve elrendelt új korszak hírnökeit, akiknek sorsuk, hogy lerombolják a roskadozó kettős monarchiát – ugyanakkor elkendőzték a napnál is világosabb valóságot, hogy míg Ausztria-Magyarország a modern Európa egyik kulturális és ipari központja, a balkáni államok, s különösen Szerbia továbbra is a gazdasági elmaradottság és az egyre csökkenő termelékenység spiráljában vergődik. Az efféle rutinmesék legfontosabb hozadéka azonban kétségkívül az, hogy általuk a döntéshozók még saját maguk elől is eltitkolhatják a tetteik kimeneteléért viselt felelősségüket. Ha a jövő már eleve megíratott, akkor a politika művelése már nem azt jelenti, hogy az ember felelősséggel választ különböző lehetőségek közül, amelyek mindegyike más és más jövendőbe fut; sokkal inkább azt, hogy a történelem személytelen és megváltoztathatatlan sodrásához igazodik.

361. oldal, Az utolsó esélyek: enyhülés és veszedelem, 1912-1914

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé

>!
mate55 

A fegyveres összecsapás megszállott keresése mögött egyfajta szociáldarwinista világszemlélet bújt meg, amely szerint a felsőbbségért folytatott versengés és küzdelem az államok politikai életének elkerülhetetlen jelensége.

115. oldal

Christopher Clark: Alvajárók Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé


Hasonló könyvek címkék alapján

Balogh-Ebner Márton – György Sándor – Hajnáczky Tamás (szerk.): Nem mindennapi történelem
Stephan Burgdorff – Klaus Wiegrefe (szerk.): Az első világháború – a 20. század őskatasztrófája
Bihari Péter: 1914 – A nagy háború száz éve
Oliver Stone – Peter Kuznick: Amerika elhallgatott történelme
Nagy Mézes Rita (szerk.): Az első és a második világháború
Hantos István – Bíró Gábor: Történelem IV. – Korunk története
A XX. század krónikája
Niall Ferguson: A világ háborúja
Paul Johnson: A modern kor
Ábel András: Los Alamostól Nagaszakiig