A ​láthatatlan gorilla 27 csillagozás

Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink
Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla

Hogyan ​futhatott el egy rendőr egy brutális támadás mellett úgy, hogy észre sem vette? Mi a közös a bűnözőkben és a sakkmesterekben? Miért hemzsegnek díjakat besöprő filmekben is a vágási hibák? Miért költ el egy cég milliárdokat egy terméke bevezetésére, amikor pedig saját elemzői is tudják, hogy nem fognak sikerrel járni?
Christopher Chabris és Daniel Simons figyelemre méltó történetekkel és az intuícióval ellentétes tudományos eredményekkel demonstrálnak egy fontos igazságot: agyunk nem úgy működik, ahogy mi azt gondoljuk. Azt hisszük, úgy éljük és értjük meg a világot, ahogy az a valóságban van, de gondolatainkat a mindennapi illúziók ostromolják. Közlekedési szabályokat állapítunk meg, és bűnügyi pereket építünk arra a feltételezésre, hogy az emberek észreveszik, ha valami pont az orruk előtt történik.
A láthatatlan gorilla számos példán mutatja meg, hogy az illúziók miként tévesztenek meg minket. Chabris és Simons elmagyarázza, miért esünk áldozatául ezeknek a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Magnólia, Budapest, 2011
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049439 · Fordította: Hodász Eszter

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Coralie>!
Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Ha a könyv egészét egy mondattal kellene összefoglalnom, az valahogy így hangzana: SOKKAL kevesebbet tudnunk, mint hisszük. Ez a legfőbb illúzió, ami áthatja az egész életünket, és a kutatások szerint emberek igen nagy része abszolút nincs tisztában vele. Vannak aprócska tévedések és vannak olyanok is, amelyek sorsokat tehetnek tönkre, ha nem vigyázunk eléggé (pl. telefonálás autóvezetés közben, téves tanúvallomás). Az ember figyelme szelektív, ezt azért tapasztaljuk, de a mértéke megdöbbentő tud lenni. Biztos mindenkivel előfordult már, hogy úgy keresett valamit, hogy a szeme előtt hevert, míg valaki más egyből kiszúrta. Azt gondoljuk, hogy emlékeink is megbízhatóak, hiszen egész életünk, személyiségünk ezekből épül fel, emlékeink határozzák meg a múltunkat, de még a jövőnket is. Ezek után megdöbbentő arról olvasni, hogy a legtöbb emlékünk egy torz és folyton változó mese, amit szinte lehetetlen pontosan felidézni, sőt, minél inkább próbáljuk, annál inkább módosulhat. Azt gondolhatnánk, hogy ismerjük a világot, és valóban, egy őserdőben élő bennszülötthöz képest tucatnyi eszközt, fejlesztést, ismeretanyagot használunk. De tudjuk is, hogy hogyan működnek? Ha egy 5 éves „de-miért” faggatni kezdene bennünket, akkor tényleg el tudnánk mesélni részletekbe menően, hogyan is működik a mobiltelefon, a hűtőszekrény, a repülőgép? Nos, legyünk őszinték, nagyon nem. (Kivéve persze, ha pont ilyen területen tanultunk, dolgoztunk.) Persze most néhányan biztosak benne, hogy de igen… de nem. :) A könyv tudományos kísérletekkel bizonyította, hogy a nagy átlag túlértékeli a tudását. Minél inkább nem ért valamihez, annál inkább feltételezi magáról, hogy neki tutira menne, ha másnak nem is. Paradox módon minél inkább szakember valaki, annál inkább tudja, hogy mit nem tud, és nem szégyell utána nézni hiányosságainak. Kivéve persze, ha az önbizalma elnyomja az egészséges kritikát. Ez pedig már az a téma, ami miatt a könyvet rohadtul belenyomnám az összes HR-es „szakember” kezébe! Csodálatosan kifejti ugyanis (szintén kísérletekre alapozva), hogy mennyire túlértékeljük a magabiztos fellépést munkahelyen, életben egyaránt. Mennyire hibás döntés (az esetek többségében), ha a nagydumás, mindenből kivágom magam mosolykirály(nő)t veszik fel a munkakörre, az introvertált, nehezen megszólaló, de kiváló elmével és tapasztalattal rendelkező szakember helyett. A magabiztosság fontos, de valóban érdemes rátenni a cég tőkéjét és jövőjét valakire, csak mert azt állítja, hogy ő majd megoldja? Erre is láthatunk a könyvben példát, hány millió dollár úszott el ilyen túlzott bizalom miatt. Az emberek amúgy is hajlamosak alábecsülni a kockázatot, a költségeket, és túlbecsülni a megérzéseiket, döntéseik pontosságát. Nagyon tetszett, ahogy a könyv levezette, hogy lényegében a tőzsde egy olyan játék a nagyoknak, amit a legtöbben totál nem is értenek, csak mennek a fejük és a szerencséjük után, amíg be nem üt a főnyeremény vagy el nem úszik a pénzük. (Aki látta már A nagy dobás / The Big Short című, igaz történet alapján készült filmet, a Christian Bale által zseniálisan alakított Michael Burry esetéről és a legutóbbi gazdasági világválság okairól, annak van némi sejtése, hogy működnek a dolgok. Ha még nem, akkor kötelezően ajánlott, mindenkinek!) Továbbá vannak még itt olyan nyalánkságok is, mint a rosszul levont következtetésekre, nem létező összefüggésekre épülő (összeesküvés)elméletek, amitől hemzseg az internet. Persze az írók nem zárják ki a lehetőséget: attól, hogy paranoiás vagy, még valóban üldözhetnek, de tény, hogy nagyon sok ostobaság is kering a valós hírek között, amire rengetegen kattintanak naponta. Hosszú távon pedig egy-egy ilyen eszement téves elméletnek (lásd laposföld, klímaváltozás-tagadók és társai) beláthatatlan következményei lehetnek az emberiség fejlődésére vagy biztonságára nézve. Végezetül pedig megtudhatjuk, hogy senki sem lesz zseni attól, hogy a vizsgatételeket álmában hallgatva próbálja megtanulni vagy Mozart zenéinek hallgatása közben. Viszont ha rászánja az időt a valódi tanulásra, akkor bárkiből lehet szakember bármilyen területen.
A könyv hasznos, a könyv jó, ajánlom olvasásra. Miért nem adok akkor max csillagot? Az egyetlen nagy hibája, hogy mindezt a sok témakört 264 oldalba próbálja belesűríteni, és ettől annyira töménnyé válik, hogy nehéz folyamatosan olvasni (nekem nem ment). Itt-ott elég kategorikusnak is éreztem az érvelést, mintha mindenáron a fejembe akarnák verni. Az oltásellenesek kritikája például elég hangsúlyos rész volt. Viszont pár évvel ezelőtt láttunk már példát arra, amikor teljes volt a káosz és a szakma is megosztottan állt a probléma előtt (H1N1).
Szóval a kritikus gondolkodás nem baj, az viszi előre a világot, a józan paraszti ész sem árt a hétköznapok során, de közben fogadjuk el azt is, hogy nem tudunk mindent jobban, mint a szakemberek.

Dávidmoly>!
Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

A matematika bebizonyította, hogy nem tudhatunk mindent (Gödel), a fizika pedig kételyeket ébresztett az objektív valóság létezésével kapcsolatban (Heisenberg, Schrödinger stb.) – és ne feledjük, hogy elméletileg akár egy lepke álma is lehetünk (Csuang-ce). És akkor jön a kísérleti pszichológia és kognitív tudomány, hogy megörvendeztessen azzal, hogy
1. nem látjuk, amit nézünk;
2. nem pontosan emlékszünk arra, amit láttunk;
3. nem a hozzáértőkben bízunk meg;
4. nem tudjuk, hogy mit tudunk;
5. téves összefüggéseket találunk (nem meg-, hanem ki-) és
6. hiszünk a könnyű sikerben, az erőfeszítések nélkül elérhető eredményekben.
És hogy még kényelmetlenebbül érezhessük magunkat: (általában) tesszük mindezeket minden ellenkező bizonyíték dacára. Köszönjük, Tudomány, ezeket a nagyszerű és megnyugtató híreket!*
Maga a könyv nagyon érdekes és fontos kérdésekkel foglalkozik, bár helyenként kissé terjengő és nehezebben követhető, de laikusoknak is érthető. Érdemes a hat tudati illúzióval megismerkedni, hogy megpróbálhassuk kiszűrni őket és elkerülni vagy legalább csökkenteni hatásukat. Viszont a magyar kiadás kissé pongyola munka, mind a szöveggondozás, mind a műszaki kivitelezés tartogat pár fájdalmas pillanatot (némelyik mondaton egyszerűen látszik, hogy két vagy több darabból összefércelt frankensteini szörnyeteg). Összességében négy láthatatlan gorilla az ötből.

*: nem mintha a tudománynak feladata lenne a megnyugtató hírekkel szolgálás…

Shanara>!
Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

"Ez az a típusú könyv, amelyet nem lehet egy huzamban olvasni, mert információk szempontjából kifejezetten tömény és emészteni kell az olvasottakat. Ahogy a kötet alcíme is nyilvánvalóvá teszi, a könyv azt taglalja, hogy miként is csapnak be bennünket az érzékeink. Vagy éppen mi magunkat azzal, hogy feltétel nélkül hiszünk az érzékeinknek. Kifejezetten érdekes utazásban volt részem. (…)
Az igencsak szemléletes esetet bemutató bevezetést követően hat fejezeten keresztül győzködik a szerzők az olvasót, hogy az ember és az emberi agy nem egészen úgy működik, ahogy azt gondoljuk. Az emberi agy fantasztikus és rendkívüli dolgokra képes szerv, de sajnos a képességei nem határtalanok. Éppen ezért lényeges, hogy tisztában legyünk vele, a mindennapi illúziók léteznek és azok bizony sorsdöntő hatással lehetnek az életünkre. Ha tisztában vagyunk ezekkel az illúziókkal, akkor elkerülhetjük azokat, illetve a hatásaikat? A könyv elolvasása után azt mondom, hogy némelyiket igen, némelyiket pedig nem. Ugyanakkor nem baj, ha megismerjük őket, mert ha elkerülni nem is mindig lehet a hatásukat, legalább a következményeket máshogyan dolgozzuk fel. A szöveg számos hivatkozást tartalmaz, amelyekkel kapcsolatban az irodalomjegyzékben olvashat az érdeklődő még érdekes kiegészítéseket."
Bővebben: https://shanarablog.blogspot.hu/2017/10/christopher-cha…

nyolcadikutas>!
Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Ez a könyv tökéletes arra, hogy rájöjjünk, mennyire tökéletlenek vagyunk.
Ha azt mondjuk valamire, „emberi”, akkor ebben a szóban benne van a tévedés szükségszerűsége. Ahogy a szólás is tartja, tévedni emberi dolog. Mert a tökéletesség Isteni.
A könyv olvasmányos, bár néhol unalomba fullad, mert ismétli önmagát.
Egyszer olvastam valahol, be lehet bizonyítani mindent és mindennek az ellenkezőjét is, mert minden csak kérdés és nézőpont kérdése. Olyan ez valahol, mint a statisztika. Minden tény alátámasztására felállítható egy valós számadatsor, ha megfelelő szűrőket használunk.
Az emberi agy csodálatos és nagyon keveset tudunk róla.
Egy szakállas székely vicc kívánkozik ide.

Unoka kérdezi az öreg székelyt:
– Papa! Láttál már antennát?
Az öreg bólint.
– Láttam is, ettem is.
– De papa! Az antennát nem lehet megenni! Az fémből van.
Az öreg rábólint.
– Akkor csak láttam.

Valahogy így kell lennünk az illúzióinkkal.
Nem kell mindent tudnunk.
Mert akkor elvész az élet misztériuma.

bodr>!
Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Bosszantó, hogy efféle ismeretek oktatása helyett mindenekelőtt kultúrát tanítunk. Sokkal toleránsabbá tenné az embereket egymással szemben, valamint sokkal kevésbé szemellenzősen magabiztossá tenné őket a saját véleményük igazával szemben, szóval sokkal értelmesebb és szerethetőbb emberekkel telne meg az ország, ha ez tankönyv lenne valami önismereti óra keretében.

Nekem tartalmilag sok újat nem mondott, mert szinte az összes kísérletet és magyarázatát ismertem, de az egyes fejezetek nagyon jól meg vannak írva. A szemléletes, átélhető és emlékezetes példák életközelivé teszik az elméletet. Az olyan aktuális közéleti példákat, mint 911, Obama vs. Hillary Clinton pedig különösen kedveltem.

Egyedül amiatt tudok egy kicsit ejnye-bejnyézni, hogy a szerzők a hat tematikus fejezet témáját úgy állítják be, mintha ezek valami fix és megingathatatlan illúzió-csomag darabjai lennének, holott mindössze arról van szó, hogy ők teljesen hasra ütési alapon erről a hatról írtak egy-egy szösszenetet. Ez a hat egyébként a figyelem, az emlékezet, a magabiztosság, a tudás, a következtetés és a tanulási képesség.

Ja, és a könyv két ízben is masszívan betámadta Malcolm Gladwellt, aki nekem kifejezetten a szívem csücske. Ettől első reakcióként kapásból támadóállásba váltottam, ám a végén mégis a gorillás arcoknak kellett igazat adnom mindkét alkalommal, szipp.

Trillian>!
Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Szerintem nagyon jó könyv volt. Röviden úgy tudnám összefoglalni a tartalmát, hogy nem vagy olyan jó, mint hiszed. Ez fejezetekre lebontva annyit takar, hogy
– nem, nem veszel észre mindent, sőt azt se feltétlen ami szembetűnő lenne
– nem, a memóriád is elég csapnivaló még ha teljesen biztos is vagy benne, hogy jól emlékezel (mondjuk ez engem nagyon nem ért meglepetésként, az enyém amúgy se túl jó)
– a magabiztosságot többre becsülik, mint kéne
– nem, közel se tudod azt a sok mindent, amiről azt gondolod, hogy tudod
– nem következtetünk olyan jól, mint gondoljuk, és oylan helyeken is összefüggéseket láthatunk, ahol nincs
– és nem, nem leszel okosabb Mozart hallgatástól, de legalább ha valamiben elmélyedsz abból tényleg jó lehetsz.

Nem mondanám, hogy minden újdonságként ért, nem egy dologról már tanultam is -bár e könyvhöz hasonló szabvál lehetne az egyetemen – de nagyon jó volt, hogy mindenre több példát hoztak a szerzők és tengernyi hivatkozást. A kedvencem pedig Hofstadter törvénye volt, miszerint: „Mindig tovább tart, mint amennyinek gondolod, még akkor is, ha Hofstadter törvényét is figyelembe veszed.” Ez mostantól az ürügyem, indokom, kifogásom, ha kések spoiler.

Ikarosz>!
Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Nagyon érdekes, és meglepően tanulságos könyv arról, hogyan próbáljuk kezelni több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel a minket körülvevő világot. Tetszett, hogy sok olyan dologra már egy kicsit magamtól is rájöttem, amikről a könyv ír, jó volt így kereken összeszedve és leírva látni. Emellett kifejezetten jó hangulatú a könyv, szerintem érdemes elolvasni. Külön kedvencem az a rész, ahol a tudás és a magabiztosság kapcsolatát vizsgálják, az kötelező olvasmány.

2 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!
Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Érdekes könyv volt, sok új dolgot tanultam belőle. A videót is megnéztem, de túl későn, így nem volt meglepetés :-( :-) Sajnos az amerikai szerzőkre jellemzően sokszor túlírt volt, főleg a vége volt elég elnyújtott. Ezért az 1 csillag levonás (na meg a néha igencsak fura fordítás miatt link link link ).

Zzss>!
Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Hát az biztos, hogy ezek után más szemmel nézek magamra is és embertársaimra is. Nagyon-nagyon örülök, hogy vannak emberek, akik ezekkel a témákkal foglalkoztak, könyvet írtak belőle, én meg elolvashattam. Rém érdekes volt, nagyon meglepő is (főleg, hogy a hamis emlékek illúzióját én magam is bebuktam, vigyorogtam is magamban egy oldallal később, de ezek után hogyan higgyek el bármit is amire „emlékszem”?), a fél csillag levonás csak annak szól, hogy néha kicsit hosszabban ragozott dolgokat a kelleténél. De ez nem lehet akadály, el kell olvasni. Meghökkentő és sorsfordító élmény.

Morn>!
Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Próbáltam magamban nem túl szigorú lenni a könyvhöz, mert elég egyértelmű, hogy elsősorban laikusoknak íródott. Sok volt az esetleírás, ami tarkította a kötetet, érthetőbbé téve, jobban megvilágítva egy-egy illúziót. Néhol azonban már így is túl soknak éreztem. Főleg, hogy csak néhány tévedést mutatnak be az olvasóknak.
A könyv szerkesztése zavart, számomra nagyon tömör és egybefolyó volt, pár oldal után tudott úgy igazán ráállni a szemem a lapokra úgy, hogy ne érezzem teljesen elveszettnek magam. Lehetett volna néhány illusztráció is, a legérdekesebb témákat tekintve, mint a címadó gorilla is. Maga a gorilla is volt az oka, hogy felfigyeltem a kötetre a könyvhéten egy 500 forintos standnál, aztán az írókat meglátva biztos voltam benne, hogy ennyiért kell nekem ez a kötet (mert még a tananyagnak ez a része bejött). A gorilla szerintem elég látható egy valami/valaki, bár lehet azért is mondom ezt, mert mikor nekünk mutatták, akkor Neisser verziójával kezdtünk, így már tudtuk, hogy mire számítsunk. (Neisser esernyős lányát azonban nem láttam. Hm.) Mindenesetre érdekes dolgok ezek és érdemes is vele foglalkozni (nem véletlenül kedvelt kutatási téma a figyelmetlenségi vakság a kognitív műhelymunkáknál).
Azt azonban hozzátenném, hogy rettenetesen zavart a tudat alatti kifejezés. Sulykolják az emberbe, hogy jó lenne, ha a köztudatban a tudattalan kifejezés végre kiszorítaná ezt a tudat alattit, erre pszichológusok könyvében ezzel találkozik az ember – nem is egyszer! Szórakoztató irodalomnál csak megvonom a vállam, nem lepődöm meg, de itt… Ejj. Engem úgy látszik, túlságosan beoltottak az egyetemen, hogy ennyire szúrta a szemem.

>!
Magnólia, Budapest, 2011
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049439 · Fordította: Hodász Eszter

Népszerű idézetek

Coralie>!

Csakugyan, a depresszióban szenvedő emberek hajlamosak magukat negatívabban és kevésbé optimistán értékelni; valószínűleg azért, mert a köztük és a világ között fennálló kapcsolatot sokkal pontosabban látják.

113. oldal

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

AnyAnonymous P>!

Ahogy Robert M. Pirsig írja A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete című könyvében: „A tudományos módszerek igazi célja, hogy biztos legyél abban, az anyatermészet nem vezetett félre, hogy azt higgyed, tudsz valamit, miközben erről szó sincs.”

20. oldal

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Kapcsolódó szócikkek: tudomány
eeszter>!

Hofstadter törvénye ezt mondja: „Mindig tovább tart, mint amennyinek gondolod, még akkor is, ha Hofstadter törvényét is figyelembe veszed.”

112. oldal

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Rocketdog>!

Az emberek nevetséges kis ugrásokkal, megtorpanásokkal rohannak tova, kezükben kávéscsészével, fülükön mobiltelefonnal, hasukat nyakukban lógó igazolványuk verdesi; a közömbösség, renyheség és a modernség piszkosszürkén komor haláltánca.

34. oldal

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Zzss>!

A baj az, hogy nincs pozitív bizonyítékunk a figyelmünk hanyatlására. Ez a figyelem illúziójának alapja. Csak azokról a váratlan eseményekről tudunk, amelyeket észrevettünk, azokról nem, amelyeket nem észleltünk. Következésképpen minden rendelkezésünkre álló bizonyíték a körülöttünk lévő világ helyes észleléséről szól. Egy olyan élmény kell, mint például hogy ne vegyük észre a mellét verő gorillát – amit nehéz kimagyarázni (és amit nem is akarnánk igazán kimagyarázni) –, hogy ráébredjünk, mily sok mindent nem veszünk észre a körülöttünk lévő világból.

41. oldal

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Coralie>!

Lehet, hogy fontos dolgok vannak pont az orra előtt, de a figyelem illúziója miatt nem veszi észre. Most, hogy már tud erről az illúzióról, nem fogja egyből feltételezni, hogy mindent lát, amit észre lehetne venni. Lehet, hogy úgy hiszi, néhány dologra sokkal jobban emlékszik, mint a valóságban – a memória illúziójának eredményeként. Most, hogy megértette ezt az illúziót, kevésbé fog bízni saját és mások memóriájában, és fontos helyzetekben az emlékeit valamivel alá is fogja támasztani. Felismeri, hogy a magabiztos emberek gyakran inkább természetüket juttatják kifejezésre, nem pedig a tudásukat, memóriájukat vagy képességeiket. Óvatos lesz, és nem fogja azt hinni, többet tud valamilyen témáról, mint valójában, és mielőtt valaminek az ismerős mivoltát összekeverné a tudással, meg fog bizonyosodni arról, mit tud. Nem fogja hinni, hogy ismeri valaminek az okát, miközben csak azzal van tisztában, előtte mi történt, vagy mi a jellegzetes kísérőjelensége. Szkeptikusan fogja fogadni azon állításokat, hogy egyszerű trükkökkel az elméje kihasználatlan lehetőségeit fel tudja szabadítani, de azzal tisztában lesz: fantasztikus szintű szakértelmet tud elsajátítani, ha a megfelelő módon tanul és gyakorol.

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Zzss>!

Az emberek olyan törvényszerűségeket vesznek észre, amelyek a hitükkel, várakozásaikkal egybevágnak, és események egymásutániságában okozati viszonyt fedeznek fel.

154. oldal

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Zzss>!

Az emberek 72%-a egyetértett azzal: „a legtöbb ember agyának csak 10%-nyi kapacitását használja ki”. Ez a különös meggyőződés – amely nyersanyaga számos reklámnak, önismereti könyveknek és vígjátéki helyzeteknek – már olyan régóta létezik, hogy eredetének kiderítésére néhány pszichológus történelmi kutatásba fogott. Valamiképp ezt felfoghatjuk a lehetőség illúziója legtisztább formájának: ha agyunk kapacitásának csak 10%-át használjuk, ott kell lennie még 90%-nak, ami csak arra vár, hogy kihasználják – csak ki kell deríteni, miként lehetséges. Ezzel a hiedelemmel annyi probléma van, hogy nehezen lehet eldönteni, tulajdonképpen hol is kezdjünk hozzá. Ahogy vannak olyan törvények, amelyeket nem lehet betartani, mert annyira pontatlanul fogalmazták meg őket, ezt az állítást „homályosság miatt értelmetlen”-nek kell nyilvánítani. Először is nem ismerünk olyan eljárást, amellyel egy személy „agykapacitását” meg lehetne mérni – vagy hogy annak a teljesítménynek hány százalékát használja ki. Másodszor, ha az agyszövetek huzamosabb ideig semmiféle aktivitást nem mutatnak, azt jelenti, hogy az az agy halott. Szóval, ha agyunknak csak 10%-át használjuk, nem létezne lehetőség arra, hogy ezt a százalékos arányt megnöveljük, kivéve a feltámadás csodáját vagy az agyátültetést. Végül, nincs okunk arra gyanakodni, hogy az evolúció – vagy akár egy intelligens tervező – egy olyan szervet adna nekünk, amely 90%-ban használhatatlan.

173. oldal

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

Zzss>!

Sajnos, ha egy ember külsejét szavakba próbálják önteni, valójában hátrányosan befolyásolja azt a képességet, hogy később felismerjék. Bár erről az eshetőségről már az 1950-es években tudtak, az érdeklődés az 1990-es években éledt újjá iránta egy sor kísérlet nyomán, amikor egy új nevet adtak a jelenségnek: „verbális elnyomás”. Az egyik kísérletben az alanyok egy harminc másodperces videót néztek meg egy bankrablásról, amelyben a rabló arcát is láthatták. Ezután az alanyok egy csoportja 5 percet azzal töltött, hogy leírták az illető arcát „olyan alaposan, ahogy csak tudták”. Egy kontrollcsoport pedig 5 percet töltött egy ezzel össze nem függő tevékenységgel. Ezután a kísérleti alanyok megpróbálták a rablót kiválasztani egy sor fénykép közül, amelyen 8 egymáshoz hasonló egyént láthattak, majd jelezték, mennyire biztosak a választásukban.
Az ebben a kísérleti eljárásban használt protokoll bűnügyeket (mint Thompsoné) imitált. […] A kísérletben azok az alanyok, akik egy, az esettel össze nem függő feladatot végeztek, az esetek 64%-ában azonosították a rablót. De mi történt azokkal, akik részletes jegyzeteket készítettek a gyanúsítottról? Ők csak 38%-nyi pontossággal mutattak rá a bankrablóra!

206. oldal

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink

eeszter>!

Tudjuk, létezik válasz, érezzük, hogy tudjuk, de amíg meg nem kérnek rá bennünket, hogy mondjuk is el, addig a tudásunk hiányosságait illetően jótékony tudatlanságban élünk.

109. oldal

Christopher Chabris – Daniel Simons: A láthatatlan gorilla Avagy hogyan csapnak be minket az érzékeink


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Edward T. Hall: Rejtett dimenziók
Oliver Sacks: Zenebolondok
Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét
Oliver Sacks: Antropológus a Marson
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Jared Diamond: A világ tegnapig
Kengyel Miklós: Perkultúra – Bíróságok, bírák, ügyfelek a nyolcvanas évek végén
Hargittai Magdolna: Nők a tudományban
Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába
Barbara Pease – Allan Pease: A testbeszéd enciklopédiája