Mindnyájan ismerjük azt a helyzetet, amikor inunkba száll a bátorságunk, mikor ki kellene menni szavalni az osztály elé, szívességet kellene kérnünk a barátunktól és így tovább. Ez a probléma a személyiséglélektan és a szociálpszichológia kutatásainak keretein belül helyezkedik el. A könyv megmutatja, mikor hasznos a félénkség, s rávezet arra is, hogyan lehet leküzdeni, ha súlyos esetben már bántó akadályt jelent. Ajánljuk ezt a könyvet pedagógusoknak, pszichológusoknak, orvosoknak és a művelt nagyközönségnek.
A félénkség 4 csillagozás

Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 5
Népszerű idézetek




Tarthatjuk-e szabad választás eredményének azt a keserű és magányos világot, mely az elkerülő személyiségeknek jut osztályrészéül? Akarhatunk-e lemondani valamiről, amit valójában képtelenek vagyunk elérni? Ismerhetjük-e a kiegyensúlyozottságot és az életörömöt, ha anélkül, hogy bevallanánk, elmenekülünk az elől, hogy embertársainkkal valódi kapcsolatot létesítsünk, miközben mélységesen negatív és kiábrándult képünk van az emberi természetről?




Amikor egy közéleti és sokat szereplő személyiség, vagy egyszerűen egy olyan személy, aki láthatóan jól érzi magát a bőrében kijelenti, ő félénk, lehet, hogy a hallgatóság hitetlenkedni fog: „Hogy ön félénk? Hiszen egyáltalán nem néz ki annak…” Ez azért lehetséges, mert általában amikor valaki a saját félénkségéről beszél, akkor a „belső félénkség” megnyilvánulásaira utal, míg amikor mi magunk beszélünk mások félénkségéről, akkor csak a „külső félénkség” jeleit vesszük figyelembe.
12. oldal




– A generalizáció, ami túlzásba vitt módon globalizálja egy adott helyzet lehetséges következményeit: „Teljesen nevetségesnek és érdektelennek fog találni engem."
– A katasztrófa-forgatókönyv, ami a lehető legborzasztóbb forgatókönyv elképzeléséből áll: „Soha többé nem akar majd látni, ki fog gúnyolni, és mindenkinek el fogja mesélni a történetet, mindenki rajtam fog nevetni." Számos kísérleti vizsgálat megerősítette, hogy a diszfunkciós mentális folyamatok ilyen intenzitással hatnak: a félénk ember gyakran annyira a saját kételyeire összpontosít, saját érzelmi gondolatai és reakciói oly mértékig megszállják őt, hogy elhanyagolja az éppen folyamatban lévő interakciót. Ebből következik, hogy egy beszélgetés után azok, akik társas szorongással küszködnek, sokkal kevesebb részletre emlékeznek, mint azok, akiknek nincs ilyen gondjuk.




6. táblázat. Részlet a Liebovitz-féle társas szorongási skálából
Az átélt szorongás
0 = nincs
1 = enyhe
2= közepes
3 = súlyos
Elkerülési tendenciák
0 = soha
1 = esetleges (0-tól 33%-ig)
2 = gyakori (33-tól 66 %-ig)
3 esetleges (66-tól 100%-ig)
Helyzet
Egy kis társaság körében szerepelni
Hatalommal rendelkező emberekkel beszélni
Úgy dolgozni, hogy közben figyelnek
Megpróbálni „fölcsípni" valakit
Ellenállni egy erősködő eladó által gyakorolt nyomásnak
Ismeretlenekkel találkozni
Belépni egy olyan terembe, ahol már mindenki ül
Fölszólalni egy értekezleten
Olyan embereknek fejteni ki egyet nem értésünket vagy kifogásunkat, akiket nem ismerünk jól
(A kliensnek minden helyzethez egy szorongási és egy elkerü- lési értéket kell rendelnie.)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Michel Foucault: A modernség politikai-filozófiai dilemmái, a felvilágosodáson innen és túl ·
Összehasonlítás - Maurice Halbwachs: Az emlékezet társadalmi keretei ·
Összehasonlítás - Isabelle Duvernois: Testbeszéd ·
Összehasonlítás - Michel Foucault: Elmebetegség és pszichológia / A klinikai orvoslás születése ·
Összehasonlítás - Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról 94% ·
Összehasonlítás - Máté Gábor: A sóvárgás démona 92% ·
Összehasonlítás - Malcolm Gladwell: Kivételesek 93% ·
Összehasonlítás - Elliot Aronson: A társas lény 93% ·
Összehasonlítás - Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors 91% ·
Összehasonlítás - Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás 93% ·
Összehasonlítás