Paula ​Trousseau 6 csillagozás

Christoph Hein: Paula Trousseau

Paula Trousseau története egy festőművész tragikus életútja, nagyrészt a hősnő szemszögéből elbeszélve. Szépsége, tehetsége kiemelik rettenetes családjából, lehangoló környezetéből, de a siker és a lelki béke sohasem adatik meg neki. Életének értelme a művészete, kész drágán fizetni érte. Megszállott ember, hajlíthatatlan, de nem gáncstalan. Személyiségének és környezetének könyörtelenül pontos rajzával Christoph Hein beavatja az olvasót az NDK hétköznapjainak kevéssé ismert részleteibe és egy művész, nő és anya, dilemmáiba, aki Németország újraegyesítésekor jár negyvenes évei elején. Mit észlel ebből a fordulatból az, aki tudni sem akar a külvilágról? Mit szűr le belőle? Megtartó erő-e a művészet, vagy drog, az élet pótléka?

>!
Európa, Budapest, 2010
612 oldal · ISBN: 9789630789257 · Fordította: Makai Tóth Mária

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

bestelelke>!
Christoph Hein: Paula Trousseau

Nem tudtam, hogy hazudik-e ez a könyv, hogy Hein hol van, honnan ír. Csalódott férfiasságából, az eldobott macsóból, aki minden fakanáltól távolodó nőt hideg karrierista dögnek láttat; vagy egy elhagyott kisfiú beszél, aki életpótléka volt anyjának, de csak második a listán; vagy csak valami vértelen pasas, akinek cigarettája hajnalig parázslik a formálódó világosságban, s a fény közeledtével elhamvad maga is, és a takarítónő tünteti a boncterem csillogó, csempézett padlójáról. Szóval nem hittem Hein-nek, végig egy férfi kutató szemét láttam, ahogy birtokba veszi ezt az életet, amihez közelebb nem juthatott soha, minthogy elbeszélte.
De szerencsére akadt egy kulcs ennél a Kékszakállnál, és nem kellett nagy bátorság, hogy a titkos szobába lépjek, mert szinte magától nyílt az ajtó: arra a jelenetre gondolok a parkban, ahol a kislány a festővel találkozik. Rögtön tudni, hogy ez a Fehér kép témája, azé a festményé, ami Paula valódi útját mutatta, és amihez -legalább mint útjelző táblához- visszakanyarodott később, bár továbblépni nem mert. Azazhogy mégis: mert bár a sikeres főiskolai kezdet után azzal vádolják, hogy az életet művészettel próbálja helyettesíteni, pont a fordítottja történik. Mást sem csinál, minthogy az életét annak komor alapszínei, tehetségtől csillogó élfényei, szerelemtől szikrázó kontúrjai ellenére fehér tájképpé változtatja, ahonnan a padon ülő kislány figuráját (aki ő maga) lassan derítve mossa a halál fehérségébe.
A könyv lassúsága, az elbeszélés feszítettsége az önfelszámolás ritmusát követi- nagyon jól.


Népszerű idézetek

egy_ember >!

De azért némely dolgot az ember akkor se tud elviselni, ha kibírja.

194. oldal

egy_ember >!

Én meg azt hiszem, hogy minden normális nő, aki a férfiakat szereti, és csak a férfiakat szereti, erotikusan vonzódhat egy másik asszonyhoz. Ettől még nem lesz leszbikus, egyáltalán nem, csak épp ez is hozzátartozik az élethez. Minden nő életéhez, Paula.

44. oldal

4 hozzászólás
egy_ember >!

Az emberi kapcsolatok félreértésből erednek. A testem nyilvánvalóan hamis jeleket ad. Más vagyok, mint amiknek látszom, s a legszívesebben minden pulóveremre, pólómra ás blúzomra ráírnám elől-hátul: tévedtek!

367. oldal

6 hozzászólás
egy_ember >!

Összevásároltam öt doboz altatót, aztán késő esténként egyszer-egyszer eljátszadoztam velük, kivettem a leveleket a dobozukból sorba raktam őket az asztalon, és percekig bámultam. Ez a lehetőség mindig nyitva áll, mondtam magamban, ezt a kiutat bármikor választhatom, aztán fogtam a tablettákat, és visszatettem őket a dobozaikba. Megkönnyebbültem. Ha a tablettákat nézegettem, engedett a nyomás, egészen felvidultam. Kiskaput jelentettek, nem többet, csak biztosítékot, hogy mindent kibírjak, elviseljek. Talán azt jelentették ezek a tabletták, amit hívő embernek az isten, akinél olykor vigaszt találnak, akihez menekülhetnek, mert oltalmat kínálhat, de legalábbis meg vannak győződve a jóakaratáról.

216-17. oldal

egy_ember >!

Egészen jó dolog a kegyetlenség, ha magunkra találunk tőle. A kíméletlen egoisták mindig őszinték, nem színlelnek, tisztességesek és egyenesek. Nincs olyan kívánságuk, amit ki ne mondanának, ettől olyan egyszerű velük. Nem éppen könnyű, de egyszerű.

119. oldal

egy_ember >!

Mindenki magát szereti elsősorban – mondtam –, vagy magát gyűlöli, ami nagyjából ugyanaz.

343. oldal

egy_ember >!

Mint férfi egyszerűen agresszivitást váltott ki belőlem. Éreztem föltolulni magamban a vágyat, hogy megsebezzem. Neki tudtam volna menni, csak hogy fölrázzam, de aztán megértettem, nem változtathatom meg. Kedves fiú volt, megbízható, türelmes, figyelmes, segítőkész, de nem férfi, megbízható élettárs, de nem hím. Színtelen, szagtalan. Nem volt igazán szerencsém a férfiakkal az életben, boldogtalanságba kergettek, sőt még rosszabba, de lehet, hogy ilyenek a férfiak. Persze az is lehet, hogy én voltam az oka, hogy csak azok tehettek volna boldoggá, akik a végén iszonyú boldogtalanságba taszítottak.

562

2 hozzászólás
egy_ember >!

Ne várja a művészettől, hogy elér vele valami másképpen elérhetetlent. […] A művészetnek semmi köze a révülethez, a meg nem értettséghez, ezt csak a kispolgárok meg a szentfazekak gondolják. A művészet erő. Felőlem akár erőszak is. de egészen biztosan nem rajongás.

153. oldal

egy_ember >!

Még kérdi, hogy örülök-e. Képes azt hinni, hogy boldog vagyok. A nő mint anyaállat arra való, hogy meghágják, teherbe ejtsék, s attól boldog. Ha aztán a gyerek világra jön, már úgyis csak egy féleszű kotlós, aki a csibéit lesi, akit már semmi más nem érdekel, csak a magatehetetlen utódok sorsa. Hogy örülök-e? Nem, kedves uram, egyáltalán nem örülök.

82. oldal

19 hozzászólás
egy_ember >!

A poligámia ugyan nem tudott felülkerekedni, de ez nem jelenti azt, hogy az egynejűséggel a történelmileg legesszerűbb forma győzött.

463.


Hasonló könyvek címkék alapján

Irving Stone: Michelangelo
Tapodi Brigitta: A hajtű
Walter Isaacson: Leonardo da Vinci
Chris Carter: Vadász
Bakó Zsuzsanna: Munkácsy Mihály
Pierre La Mure: Moulin Rouge
Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach
Ludányi Bettina: Festménybe zárt lelkek
Ingo F. Walther (szerk.): Művészet a 20. században
Irving Stone: Van Gogh élete