Bár jelenleg 3 csillagot adtam, őrlődöm a 2,5 és a 3 között. Csupa negatív véleményt olvastam róla, így emiatt és mert említették, hogy belekeveredik némi spoiler is, nem voltam biztos abban, hogy el fogom olvasni, pedig mikor anno felületesen átfutottam a fülszöveget, még érdekelt.
Nem mondhatni, hogy sok mindent tudok Christine-ről, és nagyon sok helyen pont azt kifogásolták, hogy lényegében Shane Primaveri = Christine Riccio. Mindenesetre ő jól összeszedte a hasonlóságokat: https://www.goodreads.com/review/show/2691715363…
Nekem a netes név és a személyiség volt az, ami feltűnt egyébként, de lényegében ezt mindenki maga dönti el, zavarja-e, ha egy szerző szereplője ennyire hasonlít rá.
Shane a kötet elején 20 éves, aztán a második felében spoiler. 20 éves Shane-ről nem igazán lehet elmondani, hogy addig színes életet élt, tehát még elmenne, hogy kicsit gyerekesen viselkedik, na de amikor a finishez közeledve spoiler ő maga vágja a saját fejéhez, hogy „I’ve been acting like a distracted teenager at a summer job!”, az már elárul valamit, nem?
Shane végig gyerekes, szerintem kb. 14-(max)16-nak lehetne eladni, és ez végig jellemző.
A kötet egyébként elég hullámzó volt számomra, néha unalmas, néha érdekesebb; az első 30% pl. annyira nem érdekelt, hogy azon is elgondolkodtam, hagyom az egészet, és DNF. (Ritkán csinálok ilyet, szóval drasztikus lépés lett volna.) Aztán spoiler, én meg nagyon rendes módon akkor kezdtem el érdeklődni. A félidőnél lévő csavarra pedig egyáltalán nem számítottam; nem hittem volna, hogy ilyen vonása is lesz a történetnek – mármint a cím alapján lehet logikus, de én azt hittem, spoiler.
A szereplők sem voltak túl jól kezelve helyenként. Pilot, Sahra és Atticus pl. bizonyos szakaszokon említve sincs, de annyira, hogy olyan, mintha nem is léteznének.
Ha hasonlítanom kellene valamihez, azt mondanám, a regény által nyújtott élményt bárki tapasztalta, aki olvasta már az Anna és a francia csókot; külföldön tanulás, új baráti társaság, blog, (mindkét kötetre spoiler:) spoiler…
Általában nem szeretem, mikor a szereplők nagyon erőltetik a kedvelt könyveikre való utalgatást; néha itt is zavart, de sokszor meg nem, pedig tényleg nem szoktam rajongani az ilyesmiért.
Összességében nem szeretném nagyon lehúzni, mert amúgy nem volt borzalmasan rossz. Leginkább azoknak való, akik szeretik Christine stílusát, ugyanis jelentős mértékben jelen van, illetve az sem hátrány, ha kedvelik az ilyen típusú történeteket. Nekem kicsit – mint említettem – hullámvölgy volt.