A ​cseregyerek 76 csillagozás

Christine Nöstlinger: A cseregyerek

Csak éjszaka táplálkozik, a nappalokat bezárkózva tölti a szobájában, a fürdőszobát nem látogatja. Jasper cseregyerek: Londonból érkezett Bécsbe. De miért viselkedik ilyen lehetetlenül? Miért nem áll szóba a család tagjaival, amikor az lenne a feladata, hogy javítson a kiskamasz Ewald csapnivaló angol kiejtésén? És mivel sikerül végül is szóra bírni őt, miután már-már az őrületbe kergeti vendéglátóit? Az a pár nyári hét örökre emlékezetes marad Jasper és a Mittermeire család számára. A nagysikerű könyv osztrák szerzője a gyerekkönyv írók Nobel-díjaként számon tartott Andersen-díj egyik kitüntetettje.
Az Andersen-díjat 1956 óta, kétévente adományozza az IBBY, a gyermek- és ifjúsági irodalom világszervezete.

Eredeti megjelenés éve: 1982

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Andersen-díjas írók Animus

>!
Animus, Budapest, 2012
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633240595 · Fordította: Nemeskürty Harriet · Illusztrálta: Christine Nöstlinger
>!
Animus, Budapest, 2011
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633240243 · Fordította: Nemeskürty Harriet · Illusztrálta: Christine Nöstlinger
>!
Animus, Budapest, 2005
144 oldal · ISBN: 9639563528 · Fordította: Nemeskürty Harriet · Illusztrálta: Christine Nöstlinger

1 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 8

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Christine Nöstlinger: A cseregyerek

Hat hét története egy kisfiú naplójából. Ewald családja, a fiú angol kiejtésének javítására egy cseregyereket fogad hat hétre a nyári szünetben. Tom az angol cseregyerek az indulás előtti napon eltöri a kezét, így helyette féltestvérét Jaspert küldik, akiről kiderül, hogy csöppet sem átlagos kamasz. Mielőtt a család teljesen kikészülne, Ewald megtudja Jasper cselekedeteinek és viselkedésének mozgatórugóját. Elmeséli a családjának is, akikben hirtelen sajnálat és bűntudat támad, majd mindenféle kalandok után a könyv végére szeretetben válnak el.
Vicces könyv volt, egy másfél órás kikapcsolódás. Egyetlen kifogásom a végével volt, Jasper hazautazásával azonnal vége lett a történetnek, pedig jó lett volna, ha egy utolsó fejezetet szán ennek az író.
Http://konyvutca.blogspot.nl/2016/01/harom-ifjusagi-reg…

gybarbii>!
Christine Nöstlinger: A cseregyerek

Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb könyve, alsós általános iskolásként találtam rá anno a suli könyvtárában, és attól kezdve minden évben kivettem többször is.
Egy nagyon szerethető történet egy fiatal, 13 éves kissrác szájából barátságról, kamaszproblémákról, szülőkről, elfogadásról és megértésről… Jó volt újra elővenni a könyvet, sokat nevettem egyes részeken, de Jasper története most is nagyon elszomorított.

nana1>!
Christine Nöstlinger: A cseregyerek

Egy gyerekeknek szóló könyv, amelyik nem gügyög, nem negédeskedik, hanem leírja egyszerűen a szeretet, elfogadás, család, kívülállóság, nemszeretés érzéseit. Tetszett a szülők átalakulása, mert hajlandók és képesek voltak a változásra, akárcsak a gyerekeik. Jasper pedig az örök példázata azon szülőknek, akik a válás során a szeretet jegyében teszik tönkre a gyerekeket. És nagyon cukik az illusztrációk!

2 hozzászólás
klaratakacs P>!
Christine Nöstlinger: A cseregyerek

Régebbi könyv, mégis teljesen friss, mind a történet, mind a nyelvezet, megfogalmazás. Nyugodtan kezébe lehet(ne) adni bármely mai gyereknek. Kevés könyv tud ilyet.
A történet már elve humoros, az elcserélt cseregyerekkel, akinél különcebbet berakni egy nagyon normális családba nem is lehetne. A regényen végighaladva meglátjuk az okokat is és azt, hogy mindenki képes megváltozni, előnyére és nem biztos, hogy a normális irány a mindenek felett jó.
Sok nevetés, kis szomorúség és egy olyan könyv, ami 42 éves korom ellenére most került be a kedvencek közé

WolfEinstein>!
Christine Nöstlinger: A cseregyerek

Kellemes ifjúsági regény, kifejezetten szórakoztató. Illetve annál egy kicsit több. Jasper kezdetben egy kibírhatatlan különc, aztán szép lassan kiderül, hogy miért ilyen, és akkor nagyon meg kell sajnálni. Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb stiklijei, amiről más nem tudhatja, mi a jelentősége, de gondolkodás nélkül elítélünk miatta másokat. Ez a könyv mindenféle didaktikusságtól mentesen ír a toleranciáról. És még vihogni is lehet rajta.

XX73>!
Christine Nöstlinger: A cseregyerek

Én (eddig) valahogy lemaradtam erről a könyvről, de valahol mélyen munkált bennem a gondolat, hogy el kellene olvasnom. Nem is tudom, miért. Ki ajánlotta, mikor és miért… jól tette, de csak nagyon későn vettem kezembe ezt a könyvet.

Ha úgy vesszük, kortalan. Ha nagyon kukacoskodunk: hamar kiderül, hogy a könyv családi viszonyait kezelő eszközrendszere, nevelési elvei a jelenleginél kicsivel korábbi korra datálhatók – számomra otthonosak voltak a keretek, de vegyük azt is figyelembe, hogy hozzánk mindig később gyűrűztek be a dolgok nyugatról.

Szóval, akár élhettem volna hasonló keretek közt. Talán éltem is, de nem pont így.

A magam korosztályából fölidéztem T.A. osztálytársnőm vergődését, lehettünk vagy tizenhárom évesek, spoiler Budapest, nyolcvanas évek első fele, rögvalóság.

No de ne menjünk messzire, fiam úgy három évtizeddel később egyházi (kis)gimnáziumba járt, az iskolai eskütétel egy templomban zajlott, egy nagy pocakos anyukatárs sűrűn törölgette könnyeit, megmutatta fiát, kicsivel az enyém mellett állt, későbbi pályafutása során is, míg ki nem rúgatta magát, kiderült: pontosan olyan problémákkal küzdött, mint Jasper. Próbáltuk benne a lelket tartani, de valahol menet közben eltűnt a szemünk elől.

Megrázó ez a könyv, nagyon mélyen megérintett – főleg úgy, hogy a sokszor olvasott címen és fülszövegen kívül semmi előzetes elképzelésem nem volt a történetről. A könyv feléig nem is hittem, lesz-e ebből egyáltalán valami?! aztán egyszerre csak beindult a gépezet.

Legyünk teljesen őszinték: a végkifejlet azért kissé zavarba ejtő, és egy 1936-os születésű szerző elképzeléseit tükrözi. De ezt leszámítva nagyon jó könyv.

About_a_girl>!
Christine Nöstlinger: A cseregyerek

Kb. 10 évesen olvastam, akkor tetszett, de már csak nagy vonalakban emlékszem a történetre.

KeineZeit>!
Christine Nöstlinger: A cseregyerek

A könyv eleje nagyon olvastatta magát, tele volt fordulatokkal. Sokat nevettem (és meg is botránkoztam egy-két részen) rajta.
Viszont az utolsó negyede egyáltalán nem tetszett. Teljesen másra számítottam! Szerintem elrontott az egész történetet…

kzs>!
Christine Nöstlinger: A cseregyerek

Régen olvastam már, de arra emlékszem, mennyire meglepett, hogy ezek a gyerekek így ellentmondanak a szüleiknek. A cseregyerek maga pedig egy igen fura figura volt, de megismerve a történetét, ezen nem is lehet csodálkozni. Az eljegyzés rész nekem már túlzás volt, de na, túl tudtam rajta lendülni.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

De aki bukásra áll, annak, fájdalom, nem lehet segíteni. Még akkor sem, ha az illető ezt nem akarja elhinni. Egyszer például a Pivonkának akartam súgni földrajzból, mert nem tudta, hogy Dél-Afrika híres a grafitbányászatáról. Gondoltam, azt, hogy grafit, el tudom neki mutogatni. Fölemeltem a ceruzámat, és rámutattam a belsejére, mire a Pivonka rám nézett, lelkesen bólogatott, majd így felelt:
– Dél-Afrika a színesceruza-gyártásáról híres!
Az osztály dőlt a röhögéstől, a Pivonkát pedig meghúzták.

gybarbii>!

Nagyon komoly arccal írtam le ezt az oltári nagy marhaságot, szó szerint úgy, ahogy apa diktálta. Gondoltam magamban: ha a jó édes apám azt hiszi magáról, hogy menő angolból, akkor legyen meg neki az öröme!

32. oldal

gybarbii>!

Jaspernek valóban kifacsarodott ízlése volt. Például a savanyúcukorkát először vízbe mártotta, aztán kitette a forró ablakpárkányra, és addig hagyta a napon, amíg ragacsos massza nem lett belőle. Aztán betette a hűtőbe, lefagyasztotta, és csak ezután kezdte lelkesen szopogatni. A reggeli tejébe belekevert hat kanál baracklekvárt, az ujjnyi sört pedig, amit apu ebéd után engedélyezett a számára, megcukrozta.

105-106. oldal

gybarbii>!

Erről a napról igyekszek (vagy igyekszem?) nagyon röviden írni, mert ez volt életem legrohadtabb napja, és nem szívesen emlékszek rá vissza.

120. oldal

gybarbii>!

Engem Ewald Mittermeiernek hívnak, és amikor ez a történet elkezdődik, tizenhárom éves és egyhetes vagyok.

(első mondat)

gybarbii>!

– Stones? [Kövek?] – kérdezte.
Jasper nem válaszolt.
– In Austria we have many stones – folytatta Apa bátran és a szokásos szarvashibákkal. – If you are interested in stones, you will make eyes by us! [Ausztriában van sok kövünk. Ha érdekelnek a kövek, gyűjthetsz nálunk pár szemmel.]
Jasper most sem válaszolt. […] Azon gondolkodtam, mit szólhat egy született angol, ha azt hallja, hogy „You will make eyes by us!”

49-50. oldal

gybarbii>!

Jaspert a szállodában mindenki „Ketchupnek” hívta, mert ebédre mindig csak tripla adag sült krumplit rendelt megy egy üveg ketchupöt. Még halat sem kért, pedig nagyon finom volt. Anya szerint valami defekt lehet Jasper ízlelő bimbóival.
– Az a hal ízlett neki a legjobban – mondta –, amit szénné égettem!

105. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Erich Kästner: A két Lotti
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Kehida!
Janikovszky Éva: Égigérő fű
Arthur Ransome: Fecske-völgy
Janikovszky Éva: Málnaszörp és szalmaszál
Fehér Klára: Négyen meg a Béka
Guus Kuijer: Derült égből boldogság
Brandon Mull: Az Esthajnalcsillag felkel
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Igaz Dóra: Nyár, nagyi, net