A ​cseregyerek 75% 71 csillagozás

Hat hét története egy kisfiú naplójából. Ewald családja, a fiú angol kiejtésének javítására egy cseregyereket fogad hat hétre a nyári szünetben. Tom az angol cseregyerek az indulás előtti napon eltöri a kezét, így helyette féltestvérét Jaspert küldik, akiről kiderül, hogy csöppet sem átlagos kamasz. Mielőtt a család teljesen kikészülne, Ewald megtudja Jasper cselekedeteinek és viselkedésének mozgatórugóját. Elmeséli a családjának is, akikben hirtelen sajnálat és bűntudat támad, majd mindenféle kalandok után a könyv végére szeretetben válnak el.
Vicces könyv volt, egy másfél órás kikapcsolódás. Egyetlen kifogásom a végével volt, Jasper hazautazásával azonnal vége lett a történetnek, pedig jó lett volna, ha egy utolsó fejezetet szán ennek az író.
Http://konyvutca.blogspot.nl/2016/01/harom-ifjusagi-reg…

Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb könyve, alsós általános iskolásként találtam rá anno a suli könyvtárában, és attól kezdve minden évben kivettem többször is.
Egy nagyon szerethető történet egy fiatal, 13 éves kissrác szájából barátságról, kamaszproblémákról, szülőkről, elfogadásról és megértésről… Jó volt újra elővenni a könyvet, sokat nevettem egyes részeken, de Jasper története most is nagyon elszomorított.

Egy gyerekeknek szóló könyv, amelyik nem gügyög, nem negédeskedik, hanem leírja egyszerűen a szeretet, elfogadás, család, kívülállóság, nemszeretés érzéseit. Tetszett a szülők átalakulása, mert hajlandók és képesek voltak a változásra, akárcsak a gyerekeik. Jasper pedig az örök példázata azon szülőknek, akik a válás során a szeretet jegyében teszik tönkre a gyerekeket. És nagyon cukik az illusztrációk!

Régebbi könyv, mégis teljesen friss, mind a történet, mind a nyelvezet, megfogalmazás. Nyugodtan kezébe lehet(ne) adni bármely mai gyereknek. Kevés könyv tud ilyet.
A történet már elve humoros, az elcserélt cseregyerekkel, akinél különcebbet berakni egy nagyon normális családba nem is lehetne. A regényen végighaladva meglátjuk az okokat is és azt, hogy mindenki képes megváltozni, előnyére és nem biztos, hogy a normális irány a mindenek felett jó.
Sok nevetés, kis szomorúség és egy olyan könyv, ami 42 éves korom ellenére most került be a kedvencek közé

Kellemes ifjúsági regény, kifejezetten szórakoztató. Illetve annál egy kicsit több. Jasper kezdetben egy kibírhatatlan különc, aztán szép lassan kiderül, hogy miért ilyen, és akkor nagyon meg kell sajnálni. Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb stiklijei, amiről más nem tudhatja, mi a jelentősége, de gondolkodás nélkül elítélünk miatta másokat. Ez a könyv mindenféle didaktikusságtól mentesen ír a toleranciáról. És még vihogni is lehet rajta.

Én (eddig) valahogy lemaradtam erről a könyvről, de valahol mélyen munkált bennem a gondolat, hogy el kellene olvasnom. Nem is tudom, miért. Ki ajánlotta, mikor és miért… jól tette, de csak nagyon későn vettem kezembe ezt a könyvet.

Ha úgy vesszük, kortalan. Ha nagyon kukacoskodunk: hamar kiderül, hogy a könyv családi viszonyait kezelő eszközrendszere, nevelési elvei a jelenleginél kicsivel korábbi korra datálhatók – számomra otthonosak voltak a keretek, de vegyük azt is figyelembe, hogy hozzánk mindig később gyűrűztek be a dolgok nyugatról.

Szóval, akár élhettem volna hasonló keretek közt. Talán éltem is, de nem pont így.

A magam korosztályából fölidéztem T.A. osztálytársnőm vergődését, lehettünk vagy tizenhárom évesek, spoiler Budapest, nyolcvanas évek első fele, rögvalóság.

No de ne menjünk messzire, fiam úgy három évtizeddel később egyházi (kis)gimnáziumba járt, az iskolai eskütétel egy templomban zajlott, egy nagy pocakos anyukatárs sűrűn törölgette könnyeit, megmutatta fiát, kicsivel az enyém mellett állt, későbbi pályafutása során is, míg ki nem rúgatta magát, kiderült: pontosan olyan problémákkal küzdött, mint Jasper. Próbáltuk benne a lelket tartani, de valahol menet közben eltűnt a szemünk elől.

Megrázó ez a könyv, nagyon mélyen megérintett – főleg úgy, hogy a sokszor olvasott címen és fülszövegen kívül semmi előzetes elképzelésem nem volt a történetről. A könyv feléig nem is hittem, lesz-e ebből egyáltalán valami?! aztán egyszerre csak beindult a gépezet.

Legyünk teljesen őszinték: a végkifejlet azért kissé zavarba ejtő, és egy 1936-os születésű szerző elképzeléseit tükrözi. De ezt leszámítva nagyon jó könyv.

olvastam, de már nem nagyon emlékszek rá..

Kb. 10 évesen olvastam, akkor tetszett, de már csak nagy vonalakban emlékszem a történetre.

Szerethető.

A könyv eleje nagyon olvastatta magát, tele volt fordulatokkal. Sokat nevettem (és meg is botránkoztam egy-két részen) rajta.
Viszont az utolsó negyede egyáltalán nem tetszett. Teljesen másra számítottam! Szerintem elrontott az egész történetet…