Az ​elemésztő homály (Az elemésztő homály 1.) 81% 37 csillagozás

Nálam az év könyve! :)
Christine Lynn Herman első könyvéről beszélünk, ami még külföldön is újdonságnak számít és aminek a második kötetét 2020 áprilisára ígérik.
Az elemésztő homály egy igazán sokrétű sztori, átmenet a fantasy és az urban fantasy között, egyszerre horror, krimi, de fontos szerepet jut benne a családnak, a barátoknak, az édes románcnak, a zenének és még oly sok minden másnak.
Egy teljesen új és egyedi mitológia alapjait fekteti le, mégis vannak benne olyan dolgok, amik imádott kedvenceimhez hasonlítanak.
Osztom azok véleményét, akik a Stranger Things sorozat, valamint a Hollófiúk könyvek rajongóinak ajánlják, de például a négy mágikus képességekkel bíró alapító család eredete engem a Harry Potter féle Griffendél, Mardekár, Hugrabug és Hollóhát gyökereire emlékeztetett.
A szereplők érdekesek és a lehető leginkább különböznek egymástól.
Violet az új lány, akinek eleinte fogalma sincs semmiről, aztán persze ott van Justin a suli és a város üdvöskéje, Isaac, akit erőszakossága és sötét múltja kísért, valamint Harper, a magányos, megkeseredett lány, akit az egész lakosság és a családja is lebecsül.
Ők négyen a fő-fő karakterek, de rajtuk kívül még megannyi izgalmas szereplő feltűnik a színen egy-egy fontosabb mellékszerepben.
A múltnak és a szülők, valamint egyéb rokonoknak is legalább olyan jelentős szerep jut, mint ennek a négy tinédzsernek.
Leginkább Harpert és Isaacet szerettem meg, ellenben Violet és Justin példás karakterfejlődésen estek át, ami azért szintén fontos.
A légkör, a helyszín egy álmos kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit és ahol sosem lehet tudni, hogy milyen borzalom leselkedik ránk és mikor bukkan fel egy újabb holttest…
Őszintén remélem, hogy magyarul is fognak majd érkezni a további kötetek, mert én új kedvencet avattam és biztos, hogy mindenkinek fogom ajánlani ezt a regényt.

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2019/11/konyvkritik…

Bár nem vagyok kifejezetten horror rajongó, viszont a különleges, zord helyszínekért odavagyok, és Négy Ösvény, ahol a regény játszódik, pontosan ilyen hely. Képzeljetek el egy sűrű erdőkkel körülvett kis települést, ahol csak egyetlen valamirevaló főutca van és pár leágazás, szóval nem valami nagy számú a lakosság. Az erdő és benne a Homály leírása valami fantasztikus atmoszférát teremt, a szerző szerintem nagyon jó eszközöket használ, mert éreztem a nyirkosságot a levegőben, láttam magam előtt az áthatolhatatlan ködöt, teljesen átjött a lapokról az a parás érzés, amit egy ilyen helyen élőben éreznék. Violeték háza is nagyon hideglelősre sikerült, imádtam.
A történet napjainkban játszódik, spoiler Mostanában azonban több haláleset is történik, így a kisváros lakossága jogosan nyugtalankodik, és az alapítók leszármazottaitól várják a megoldást, mivel nekik vannak örökletesen különböző képességeik.
Csak egy rövid felsorolás az öt főszereplőről:spoiler Ők öten kénytelenek minél előbb megismerni egymást, mert szövetséget kell kötniük a problémák megoldásához, de a bizalom gyanakvásokon és hazugságokon nem alapulhat.
Meg voltam elégedve a fő karakterekkel, el lehetett különíteni a hangjukat, mindenki gondolataiba beleláthatunk. A szerző a képességeiket is nagy fantáziával alkotta meg, némelyik igazán hátborzongatóra sikerült. Egyébként a képességek spoiler
Egy ifjúsági regénynél mindig kényes téma a szerelmi szál, főleg egy fantasynál, ahol nem feltétlenül szeretik az olvasók, ha a szerző erőltet dolgokat. Ez minden szempontból egy újító regény, ugyanis nem olvastam még ennél szerteágazóbb és bonyolultabb szexuális beállítottságú karakterekről. Nehéz meghúzni a határt, hogy mi a hihető ebből, mindenesetre az az oldala nagyszerű a dolognak, hogy a szerző szeretett volna mindent, de mindent felvonultatni. Szóval ebből a szempontból is résen kell lennie az olvasónak, mit is hámoz ki a karakterek érzelmi/szerelmi életéből. Nem hiányzott a korlátozott képességű szereplő sem, a fél karú Harper volt az egyik legharcosabb közülük, egyben nekem emberileg a legszimpatikusabb is.
Minden főszereplőhöz tartozik valamilyen tragikus esemény, a múltból, jelenből, és nagyon érdekes volt, ahogy ezt feldolgozzák, és ahogy egybefonódnak ezek az események, összeállnak a kirakós darabjai. Egyre nő a feszültség, titkok derülnek ki és részben válaszokat kapunk a kérdésekre, de még mindig ott az igazi gubanc, vajon bízhatnak egymásban a szövetségesek, vagy a hatalom iránti vágy mindenkit bekebelez, mint a Homály a betévedő embereket.
Összességében olyan az egész, mintha a mostanában menő tini sorozatok mixelése lenne, abszolút el tudom képzelni egy tévésorozat alapjának.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a hátborzongató, paranormális történeteket, jelen esetben fiatal felnőtt korosztályú, szerethető karakterekkel, élvezni fogjátok.

Bár akadnak benne klisés dolgok, mégis azt kell, hogy mondjam, nagyon is élveztem ezt a történetet. Borzongató, misztikus, tele van megfejtésre váró talánnyal, és épp annyira horrorisztikus, amennyire egy YA-regény az lehet.
Szívesen nézném akár tévésorozatba is, remélem, hogy felkarolja valamelyik jó kis YA tévésorozatokat gyártó cég.

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/11/az-elemes…

Jaj de nagyon vártam ezt a könyvet!
A kötetet leginkább úgy tudnám leírni, hogy a Riverdale és a Stranger things keveréke. Szeretem az urban fantasyt, és a két sorozatot is, így nem meglepő, hogy ez a kötet is tetszett. Nekem való, rejtélyes, misztikus könyv volt ez, sokszínű szereplőkkel és érdekes háttér történettel. Várom a második részt, remélem abban még többet tudunk meg a városról és a karakterekről is.

Szerintem abszolút 5 csillagot érdemel ez a könyv. Szerettem a világot amibe ez a könyv elvezetett. Isaac pedig egy új kedvenc karakter lesz azt hiszem és nagyon remélem, hogy a folytatás meg fog jelenni majd magyarul. Egyszerűen tényleg nagyon szerettem ezt a könyvet. Már a felénél tudtam, hogy nagyon jó értékelést adok majd neki, de aztán az utolsó 20 – 30 oldal még az eddigin is felülkerekedett.

Esküszöm a könyv nagy részében nem tudtam eldönteni, hogy ez most nagyon gagyi, vagy egész jó!! Tényleg bajban voltam, mert az alapsztori szuper, de a kivitelezés már kevésbé. A szereplők totálisan nem jöttek át nekem, senkit sem szerettem vagy épp utáltam, mert nem sok érzelmet váltottak ki belőlem. Ráadásul beletett az írónő egy olyan dolgot, ami eléggé irritált: annak ellenére, hogy semmilyen szerelmi szál különösebben nem volt erősebben kidolgozva a könyvben, már az első száz oldalon 5 szereplőről kiderül, említés szintjén hogy biszexuális. Oké. :D Ez nagyon erőltetett volt benne, főleg a végén, amikor az utolsó néhány oldalon akart mindenkit mindenáron valakivel összepárosítani, és sikerült is neki kavarni mindenféle szálat a háromszögtől a plátói szerelmig, sokmindennek a lehetősége meg lett szellőztetve, hogy felkeltse az érdeklődést a következő részhez.
Amiért viszont négy csillagot adtam végül, az az, hogy a végefelé azért egyre jobban átjött a történet, lett egy kis lelkük a szereplőknek, talán most jött volna bele igazán az írónő, csak ugye vége lett. A hangulata is klassz volt, és sehol sem volt unalmas rész. Akit végül sikerült megkedvelnem, az Isaac, Harper és Violet lett… ebben a sorrendben
Arra jutottam, hogy nem volt ez annyira rossz, egyszer olvasósnak pedig bőven szuper. Picit arra emlékeztet, ahogy régen a Beautiful Creatures-sel kapcsolatban éreztem: először nagyon szerettem, aztán a részek előrehaladtával egyre rosszabb lett, és az utolsót már el se olvastam. Valamiért olyan sejtésem van, hogy ez is hasonló lesz… de ne legyen igazam
Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást.

Minden kisebb-nagyobb hibája ellenére jó volt olvasni a könyvet, a karakterek drámái mindenért kárpótoltak, és már most drukkolok, hogy tv-sorozat is készüljön belőle, a The CW-n vagy a Netflixen tökéletes helye lenne.

Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2019/11/konyvkritika-christine-l…

A sztori egy rejtélyes kisvárosban játszódik, amelyet négy család alapított, akik azóta is oltalmazzák a lakókat. A főszereplők végzős kamaszok, ahogy a young adult történetekben általában lenni szokott, ám a misztikum és egy sötét, baljós hangulat végigkísér minket a történet során. Mindegyik családból egy-egy fiatalt ismerhetünk meg közelebbről. Mind a négy család egyedi képességekkel és próbatétellel bír, amely felvértezi őket olyan erővel, amellyel továbbra is bezárva tarthatják a rettegett szörnyeteget, és meggátolják, hogy újabb és újabb ártatlan áldozatot ragadjon magával.

Főszereplőink Justin, a tipikus népszerű, sportoló srác; Violet, az új lány, aki szeretett nővérét gyászolja, és mit sem tud a családja titkáról, valamint Harper, aki miután elvesztette a kezét, és elbukta a próbáját, az iskola és a családja fekete bárányává vált. Utóbbi leányzó, valamint a félelmetes hatalommal bíró Isaac, Justin legjobb barátja, lehetett volna olyan szereplő, akiket kedvelni szoktam a rengeteg traumájukkal és fájdalmukkal együtt, ám úgy éreztem, hogy ebben a 384 oldalban még nem sikerült őket kellően megismernem és megszeretnem, hogy ez megtörténhessen. Több kitárulkozás és vallomás tárul elénk, ám volt egy olyan érzésem, hogy ez a kötet még csak a felszínt kapargatja. Egy biztos, mind a négy karakterre nagy terhet ró, hogy a város és a családjuk is rengeteget követel tőlük.
Az első oldalakon úgy éreztem, hogy csupán amerikai klisék halmozása zajlik: titokzatos kisváros, új lány az iskolában, különös halálesetek az erdőben, és sorolhatnám még. Valahol a történet közepén érkeztem meg, ekkor kezdődött körvonalazódni mind a szereplők jelleme, mind az egymáshoz fűződő viszonyuk, valamint ekkor kezdett el kibontakozni a konfliktus. Onnantól viszont gyorsan haladós és izgalmas volt a történet, és több szereplő is látványos jellemfejlődésen esett át, amely az előnyükre vált.
Az LMBTQ vonal is képviseltette magát a történetben, öt karakterről is kiderül, hogy biszexuális, amely magas számnak tűnik egy átlagos kisvároshoz képest. Olyan értelemben pozitív ennek az üzenete, hogy azt erősíti az olvasóban, hogy nem csupán férfiak és nők vagyunk, hanem emberi lények, akiket nem köt a nemük. A személy a fontos. Ám olykor úgy éreztem, hogy a szereplők nemi irányultságát mintha csak azért találta volna ki a szerző, hogy minél kuszábbra és átláthatatlanabbá tegye a barátok közötti viszonyokat és az olvasó se tudja sokáig, ki kibe szerelmes, vagy kihez vonzódik igazán. Ennek ellenére a végére kiforrja magát a dolog és több minden értemet nyer, továbbá több nyitott szálat is ott hagy nekünk az írónő, amiért muszáj a folytatásért ácsingóznunk.

Teljes cikk: https://lenduletmagazin.hu/negy-osveny-negy-csalad-es-a…

Igazából csak azt tudtam értékelni a könyvben, hogy elég nyilvánvaló Stranger Things koppintás a világ alapja, és ennek megfelelően hozza azt a kellemesen borzongató atmoszférát. Viszont az egész történetvezetés, a karakterek személyisége, minden olyan steril volt. Emiatt nevetségesnek hatottak a szerelmi szálak, főleg, hogy ebben a könyvben négy biszexuális karakter van, szóval maradjunk annyiban, hogy kissé hiteltelennek éreztem a dolgot. Talán Isaac az egyedüli, aki kapott némi egyediséget, ami kedvelhetővé tette, de a többiek csak papírmasé figurák.
Ami a cselekményt illeti, a felvezetés után ennél többre számítottam, úgyhogy nem fogom folytatni ezt a sorozatot.

Érdekes történet, bár elég lassan indul el a cselekmény érdemi része. A fiatalok közül egyik sem lett igazán szimpatikus vagy kedvelhető számomra, de remélhetőleg a második résztől már árnyalódik a karakterük és az is, hogy mihez is fognak kezdeni a Fenevaddal.