Az ​elemésztő homály (Az elemésztő homály 1.) 80% 106 csillagozás

Szégyen, vagy sem én azért rendesen féltem olvasás közben.
Maga a történet nem véres és drasztikus, de a környezet, a helyszín légköre, a szereplők és mellékszereplők egyénisége, múltja mind borongós, sötét árnyalatot kap. Folyamatos, de lassan adagolt feszültséget tart fenn az író, sosem tudtam előre mikor dől ki egy csontváz a szekrényből..vagy valami más.
Nagyon érdekes, összetett a történet, egy alaposan átgondolt háttérrel, sokszorosan árnyalt kapcsolatrendszerrel, szuper, kidolgoztott karakterekkel. Nekem mindenki szimpatikus volt a hibáival együtt, kivéve talán Augusztát, bár a végére még ő is. Nagyon jó, hogy a szereplők jelleme nem fekete-fehér. Jó, hogy a barátság, árulás, bosszú, szeretet és még rengeteg más érzelem is megfér egymás mellett.
Lassú folyású regény, nem is olvasható rettenetes gyorsan, mert bár a nyelvezete viszonylag egyszerű, nagyon sok összefüggést rejt. Időt kell szánni a történetre.
Egyszerre fantasy és horror, és mégsem az valahogy, borzongató, sejtelmes, természet feletti, de nincs messze a valóságtól. Szuper jó volt, és rettenetesen várom a folytatást, de azt hiszem ma éjjel, sötétben biztosan nem megyek ki a mosdóba :)

Nálam az év könyve! :)
Christine Lynn Herman első könyvéről beszélünk, ami még külföldön is újdonságnak számít és aminek a második kötetét 2020 áprilisára ígérik.
Az elemésztő homály egy igazán sokrétű sztori, átmenet a fantasy és az urban fantasy között, egyszerre horror, krimi, de fontos szerepet jut benne a családnak, a barátoknak, az édes románcnak, a zenének és még oly sok minden másnak.
Egy teljesen új és egyedi mitológia alapjait fekteti le, mégis vannak benne olyan dolgok, amik imádott kedvenceimhez hasonlítanak.
Osztom azok véleményét, akik a Stranger Things sorozat, valamint a Hollófiúk könyvek rajongóinak ajánlják, de például a négy mágikus képességekkel bíró alapító család eredete engem a Harry Potter féle Griffendél, Mardekár, Hugrabug és Hollóhát gyökereire emlékeztetett.
A szereplők érdekesek és a lehető leginkább különböznek egymástól.
Violet az új lány, akinek eleinte fogalma sincs semmiről, aztán persze ott van Justin a suli és a város üdvöskéje, Isaac, akit erőszakossága és sötét múltja kísért, valamint Harper, a magányos, megkeseredett lány, akit az egész lakosság és a családja is lebecsül.
Ők négyen a fő-fő karakterek, de rajtuk kívül még megannyi izgalmas szereplő feltűnik a színen egy-egy fontosabb mellékszerepben.
A múltnak és a szülők, valamint egyéb rokonoknak is legalább olyan jelentős szerep jut, mint ennek a négy tinédzsernek.
Leginkább Harpert és Isaacet szerettem meg, ellenben Violet és Justin példás karakterfejlődésen estek át, ami azért szintén fontos.
A légkör, a helyszín egy álmos kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit és ahol sosem lehet tudni, hogy milyen borzalom leselkedik ránk és mikor bukkan fel egy újabb holttest…
Őszintén remélem, hogy magyarul is fognak majd érkezni a további kötetek, mert én új kedvencet avattam és biztos, hogy mindenkinek fogom ajánlani ezt a regényt.

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2019/11/konyvkritik…

Az elemésztő homály egy igazán érdekes és sokszínű könyvre sikerült. Misztikus volt, de egyben horrorisztikus is, miközben a 4 főhősünk próbál rájönni Négy Ösvény sötét titkaira.
A szereplők nem igazán kerültek közel hozzam, de maga a történet megfogott, tetszett.
A vége nagyon izgalmasra is sikeredett, és bár nagyjából a szállak el lettek varrva, azért maradtak nyitott kiskapuk.
Összességében jó kis könyv volt ez, és ha megjelenik a folytatás szerintem el is fogom olvasni.

Kellemes meglepetés volt ez a könyv. Nagyon tetszett Négy Ösvény, az alapítók szerepe és képességeik. Az öt főszereplő külön-külön is megállja a helyét, mindegyikük rejtélyes, mindegyikük elhallgat dolgokat és nagyon nincs meg köztük az összhang. Violet érkezése felkavarja az állóvizet és reményt kelt, hogy talán megállíthatják a növekvő erejű gonoszt. Violet azonban természetéből és veszteségeiből adódóan nehezen bízik meg bármelyikükben is. A cselekmény nagyon jó felépítésű, borzongató és végig fenntartja az érdeklődést. Nagyon kíváncsi voltam a családok beavatási szertartásaira, no meg az igazságra. Örültem, hogy az írónő nem erőltette a szerelmi szálat, csak belengette és igencsak ötletesen kavarta meg a szereplők viszonyait vele. Bár a történet részben kapott lezárást, azért én nagyon kíváncsi lennék hogyan tovább, hiszen nagyon sok minden maradt függőben. Remélem egyszer megjelenik a folytatás magyarul.

Az alaptörténet tetszett, az öt tini karaktere is rendben volt. Szerethetőek, színes egyéniséggé lettek alakítva. A képességeik viszont nekem kidolgozatlannak tűntek, és a cselekményszövés is lehetett volna lendületesebb. Misztikum, titkok, sejtelmes légkör , szövetségek létrejötte, szerelem és árulás jellemzi ezt az ifjúsági regényt. A szereplők szexuális beállítottsága , hovatartozása az én ízlésemnek kicsit túl lett tupírozva.

Kellemesen csalódtam a könyvben és izgatottan várom, mikor vehetem kézbe a folytatást.
A történet legnagyobb erőssége szerintem a szereplők jellemében keresendő. Ugyanis mindenki egy külön személyiség, érthető mozgatórugókkal, jó és rossz döntésekkel, amiknek hajlandóak viselni a következményeit.
Némelyikükért a szívem szakadt meg, Isaac és Harper például, de le a kalappal előttük. A Hawthorne-testvérek is megvívták a maguk csatáját, s szerencsére győztesen kerültek ki belőle, bár egy ilyen anyával, úristen. Lehet, hogy én inkább a nyúlcipőt választottam volna.

Bár nem vagyok kifejezetten horror rajongó, viszont a különleges, zord helyszínekért odavagyok, és Négy Ösvény, ahol a regény játszódik, pontosan ilyen hely. Képzeljetek el egy sűrű erdőkkel körülvett kis települést, ahol csak egyetlen valamirevaló főutca van és pár leágazás, szóval nem valami nagy számú a lakosság. Az erdő és benne a Homály leírása valami fantasztikus atmoszférát teremt, a szerző szerintem nagyon jó eszközöket használ, mert éreztem a nyirkosságot a levegőben, láttam magam előtt az áthatolhatatlan ködöt, teljesen átjött a lapokról az a parás érzés, amit egy ilyen helyen élőben éreznék. Violeték háza is nagyon hideglelősre sikerült, imádtam.
A történet napjainkban játszódik, spoiler Mostanában azonban több haláleset is történik, így a kisváros lakossága jogosan nyugtalankodik, és az alapítók leszármazottaitól várják a megoldást, mivel nekik vannak örökletesen különböző képességeik.
Csak egy rövid felsorolás az öt főszereplőről:spoiler Ők öten kénytelenek minél előbb megismerni egymást, mert szövetséget kell kötniük a problémák megoldásához, de a bizalom gyanakvásokon és hazugságokon nem alapulhat.
Meg voltam elégedve a fő karakterekkel, el lehetett különíteni a hangjukat, mindenki gondolataiba beleláthatunk. A szerző a képességeiket is nagy fantáziával alkotta meg, némelyik igazán hátborzongatóra sikerült. Egyébként a képességek spoiler
Egy ifjúsági regénynél mindig kényes téma a szerelmi szál, főleg egy fantasynál, ahol nem feltétlenül szeretik az olvasók, ha a szerző erőltet dolgokat. Ez minden szempontból egy újító regény, ugyanis nem olvastam még ennél szerteágazóbb és bonyolultabb szexuális beállítottságú karakterekről. Nehéz meghúzni a határt, hogy mi a hihető ebből, mindenesetre az az oldala nagyszerű a dolognak, hogy a szerző szeretett volna mindent, de mindent felvonultatni. Szóval ebből a szempontból is résen kell lennie az olvasónak, mit is hámoz ki a karakterek érzelmi/szerelmi életéből. Nem hiányzott a korlátozott képességű szereplő sem, a fél karú Harper volt az egyik legharcosabb közülük, egyben nekem emberileg a legszimpatikusabb is.
Minden főszereplőhöz tartozik valamilyen tragikus esemény, a múltból, jelenből, és nagyon érdekes volt, ahogy ezt feldolgozzák, és ahogy egybefonódnak ezek az események, összeállnak a kirakós darabjai. Egyre nő a feszültség, titkok derülnek ki és részben válaszokat kapunk a kérdésekre, de még mindig ott az igazi gubanc, vajon bízhatnak egymásban a szövetségesek, vagy a hatalom iránti vágy mindenkit bekebelez, mint a Homály a betévedő embereket.
Összességében olyan az egész, mintha a mostanában menő tini sorozatok mixelése lenne, abszolút el tudom képzelni egy tévésorozat alapjának.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a hátborzongató, paranormális történeteket, jelen esetben fiatal felnőtt korosztályú, szerethető karakterekkel, élvezni fogjátok.

Bár akadnak benne klisés dolgok, mégis azt kell, hogy mondjam, nagyon is élveztem ezt a történetet. Borzongató, misztikus, tele van megfejtésre váró talánnyal, és épp annyira horrorisztikus, amennyire egy YA-regény az lehet.
Szívesen nézném akár tévésorozatba is, remélem, hogy felkarolja valamelyik jó kis YA tévésorozatokat gyártó cég.

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/11/az-elemes…

Jaj de nagyon vártam ezt a könyvet!
A kötetet leginkább úgy tudnám leírni, hogy a Riverdale és a Stranger things keveréke. Szeretem az urban fantasyt, és a két sorozatot is, így nem meglepő, hogy ez a kötet is tetszett. Nekem való, rejtélyes, misztikus könyv volt ez, sokszínű szereplőkkel és érdekes háttér történettel. Várom a második részt, remélem abban még többet tudunk meg a városról és a karakterekről is.

Néha megesik velem, hogy elsőre nem csúszik egy könyv, hiába próbálkozom. Az elemésztő homállyal is ez történt. Először az első fejezet után otthagytam, mert nem vonzott be, nem keltette fel a figyelmemet, pedig a fülszöveg után erre számítottam. De az is lehet, hogy csak rossz időpontban kezdtem neki, mert második nekifutásra már sokkal jobban csúszott, és noha továbbra is vannak hibái, de a végére mégis szórakoztatóvá vált.

A teljes kritika a linken olvasható: link