Az ​elemésztő homály (Az elemésztő homály 1.) 7 csillagozás

Nálam az év könyve! :)
Christine Lynn Herman első könyvéről beszélünk, ami még külföldön is újdonságnak számít és aminek a második kötetét 2020 áprilisára ígérik.
Az elemésztő homály egy igazán sokrétű sztori, átmenet a fantasy és az urban fantasy között, egyszerre horror, krimi, de fontos szerepet jut benne a családnak, a barátoknak, az édes románcnak, a zenének és még oly sok minden másnak.
Egy teljesen új és egyedi mitológia alapjait fekteti le, mégis vannak benne olyan dolgok, amik imádott kedvenceimhez hasonlítanak.
Osztom azok véleményét, akik a Stranger Things sorozat, valamint a Hollófiúk könyvek rajongóinak ajánlják, de például a négy mágikus képességekkel bíró alapító család eredete engem a Harry Potter féle Griffendél, Mardekár, Hugrabug és Hollóhát gyökereire emlékeztetett.
A szereplők érdekesek és a lehető leginkább különböznek egymástól.
Violet az új lány, akinek eleinte fogalma sincs semmiről, aztán persze ott van Justin a suli és a város üdvöskéje, Isaac, akit erőszakossága és sötét múltja kísért, valamint Harper, a magányos, megkeseredett lány, akit az egész lakosság és a családja is lebecsül.
Ők négyen a fő-fő karakterek, de rajtuk kívül még megannyi izgalmas szereplő feltűnik a színen egy-egy fontosabb mellékszerepben.
A múltnak és a szülők, valamint egyéb rokonoknak is legalább olyan jelentős szerep jut, mint ennek a négy tinédzsernek.
Leginkább Harpert és Isaacet szerettem meg, ellenben Violet és Justin példás karakterfejlődésen estek át, ami azért szintén fontos.
A légkör, a helyszín egy álmos kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit és ahol sosem lehet tudni, hogy milyen borzalom leselkedik ránk és mikor bukkan fel egy újabb holttest…
Őszintén remélem, hogy magyarul is fognak majd érkezni a további kötetek, mert én új kedvencet avattam és biztos, hogy mindenkinek fogom ajánlani ezt a regényt.

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2019/11/konyvkritik…

Bár nem vagyok kifejezetten horror rajongó, viszont a különleges, zord helyszínekért odavagyok, és Négy Ösvény, ahol a regény játszódik, pontosan ilyen hely. Képzeljetek el egy sűrű erdőkkel körülvett kis települést, ahol csak egyetlen valamirevaló főutca van és pár leágazás, szóval nem valami nagy számú a lakosság. Az erdő és benne a Homály leírása valami fantasztikus atmoszférát teremt, a szerző szerintem nagyon jó eszközöket használ, mert éreztem a nyirkosságot a levegőben, láttam magam előtt az áthatolhatatlan ködöt, teljesen átjött a lapokról az a parás érzés, amit egy ilyen helyen élőben éreznék. Violeték háza is nagyon hideglelősre sikerült, imádtam.
A történet napjainkban játszódik, spoiler Mostanában azonban több haláleset is történik, így a kisváros lakossága jogosan nyugtalankodik, és az alapítók leszármazottaitól várják a megoldást, mivel nekik vannak örökletesen különböző képességeik.
Csak egy rövid felsorolás az öt főszereplőről:spoiler Ők öten kénytelenek minél előbb megismerni egymást, mert szövetséget kell kötniük a problémák megoldásához, de a bizalom gyanakvásokon és hazugságokon nem alapulhat.
Meg voltam elégedve a fő karakterekkel, el lehetett különíteni a hangjukat, mindenki gondolataiba beleláthatunk. A szerző a képességeiket is nagy fantáziával alkotta meg, némelyik igazán hátborzongatóra sikerült. Egyébként a képességek spoiler
Egy ifjúsági regénynél mindig kényes téma a szerelmi szál, főleg egy fantasynál, ahol nem feltétlenül szeretik az olvasók, ha a szerző erőltet dolgokat. Ez minden szempontból egy újító regény, ugyanis nem olvastam még ennél szerteágazóbb és bonyolultabb szexuális beállítottságú karakterekről. Nehéz meghúzni a határt, hogy mi a hihető ebből, mindenesetre az az oldala nagyszerű a dolognak, hogy a szerző szeretett volna mindent, de mindent felvonultatni. Szóval ebből a szempontból is résen kell lennie az olvasónak, mit is hámoz ki a karakterek érzelmi/szerelmi életéből. Nem hiányzott a korlátozott képességű szereplő sem, a fél karú Harper volt az egyik legharcosabb közülük, egyben nekem emberileg a legszimpatikusabb is.
Minden főszereplőhöz tartozik valamilyen tragikus esemény, a múltból, jelenből, és nagyon érdekes volt, ahogy ezt feldolgozzák, és ahogy egybefonódnak ezek az események, összeállnak a kirakós darabjai. Egyre nő a feszültség, titkok derülnek ki és részben válaszokat kapunk a kérdésekre, de még mindig ott az igazi gubanc, vajon bízhatnak egymásban a szövetségesek, vagy a hatalom iránti vágy mindenkit bekebelez, mint a Homály a betévedő embereket.
Összességében olyan az egész, mintha a mostanában menő tini sorozatok mixelése lenne, abszolút el tudom képzelni egy tévésorozat alapjának.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a hátborzongató, paranormális történeteket, jelen esetben fiatal felnőtt korosztályú, szerethető karakterekkel, élvezni fogjátok.

Bár akadnak benne klisés dolgok, mégis azt kell, hogy mondjam, nagyon is élveztem ezt a történetet. Borzongató, misztikus, tele van megfejtésre váró talánnyal, és épp annyira horrorisztikus, amennyire egy YA-regény az lehet.
Szívesen nézném akár tévésorozatba is, remélem, hogy felkarolja valamelyik jó kis YA tévésorozatokat gyártó cég.

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/11/az-elemes…

Esküszöm a könyv nagy részében nem tudtam eldönteni, hogy ez most nagyon gagyi, vagy egész jó!! Tényleg bajban voltam, mert az alapsztori szuper, de a kivitelezés már kevésbé. A szereplők totálisan nem jöttek át nekem, senkit sem szerettem vagy épp utáltam, mert nem sok érzelmet váltottak ki belőlem. Ráadásul beletett az írónő egy olyan dolgot, ami eléggé irritált: annak ellenére, hogy semmilyen szerelmi szál különösebben nem volt erősebben kidolgozva a könyvben, már az első száz oldalon 5 szereplőről kiderül, említés szintjén hogy biszexuális. Oké. :D Ez nagyon erőltetett volt benne, főleg a végén, amikor az utolsó néhány oldalon akart mindenkit mindenáron valakivel összepárosítani, és sikerült is neki kavarni mindenféle szálat a háromszögtől a plátói szerelmig, sokmindennek a lehetősége meg lett szellőztetve, hogy felkeltse az érdeklődést a következő részhez.
Amiért viszont négy csillagot adtam végül, az az, hogy a végefelé azért egyre jobban átjött a történet, lett egy kis lelkük a szereplőknek, talán most jött volna bele igazán az írónő, csak ugye vége lett. A hangulata is klassz volt, és sehol sem volt unalmas rész. Akit végül sikerült megkedvelnem, az Isaac, Harper és Violet lett… ebben a sorrendben
Arra jutottam, hogy nem volt ez annyira rossz, egyszer olvasósnak pedig bőven szuper. Picit arra emlékeztet, ahogy régen a Beautiful Creatures-sel kapcsolatban éreztem: először nagyon szerettem, aztán a részek előrehaladtával egyre rosszabb lett, és az utolsót már el se olvastam. Valamiért olyan sejtésem van, hogy ez is hasonló lesz… de ne legyen igazam
Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást.

Minden kisebb-nagyobb hibája ellenére jó volt olvasni a könyvet, a karakterek drámái mindenért kárpótoltak, és már most drukkolok, hogy tv-sorozat is készüljön belőle, a The CW-n vagy a Netflixen tökéletes helye lenne.

Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2019/11/konyvkritika-christine-l…