Cellába ​zárva 40 csillagozás

Az eltitkolt béke rabja
Christine Leunens: Cellába zárva

Abban ​a pillanatban elfogott az az érzés, hogy mindent el fogunk veszíteni. Igazából elég volt csak látni körülöttem a pusztítást, hogy tudjam. Most először tudatosult bennem, hogy el fogjuk veszíteni a háborút, és vele mindazt az etikát, az emberi tökéletesség fegyelmét, szépségét és érzését, amiért harcoltunk. Éreztem, hogy világ megváltozott, és nem jó irányba. Még én is. Ez volt a legnagyobb csalódás az egészben.
Cserben hagytam Adolf Hitlert, akit tiszteltem.
Nem mentem haza aznap este, egyszerűen nem bírtam rávenni magamat. Csak kóboroltam céltalanul a városban, a szórványos bombázás úgy hangzott, mintha távoli tűzijáték volna, és nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem.

Johannes vakbuzgó fiatal náci, a Hitlerjugend ifjú tagja. A háborúban súlyosan megsebesül és elveszíti a fél karját, de számára még ennél is elrettentőbb történik: kiderül, a házuk padlásán a szülei egy zsidó lányt bújtatnak. Azt pedig egyenesen tragédiának éli meg, hogy képtelen ártani… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
328 oldal · ISBN: 9789632938332 · Fordította: Tábori Zoltán
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
328 oldal · ISBN: 9789632939148 · Fordította: Tábori Zoltán

Enciklopédia 1


Most olvassa 3

Várólistára tette 105

Kívánságlistára tette 95

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Christine Leunens: Cellába zárva

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

A történet erős képekkel ábrázolja a történelem borzalmait. Az elvakult eszmekövetés, annak hatásai a fiatalokra különösen lélekölő hatással van. A regény feltárja Johannes cselekedeteinek motivációit és következményeit, valamint az Elsa között kialakuló kapcsolatot. Ez eléggé ugye, egyoldalú.. Tovább bonyolítja a kialakult helyzetet, egy napon a béke elérkezik. Na, innen lesz abszurd a történet, ami elég vegyes érzéseket hagyott.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/06/cellaba-zarva.html

>!
Bibi_️3
Christine Leunens: Cellába zárva

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

„A visszaszámlálás elkezdődött. Ha megállíthattam volna az időt, megállítottam volna, de az idő a legnagyobb tolvaj az összes közül: végül mindent eloroz, igazságot és hazugságot.”

Egy nácizmussal kapcsolatos könyvről írni mindig nagyon nehéz. Mert megterhelő, mert igazságtalan, mert nem érted. Én legalábbis nem értem.

Értékelésem a könyvhöz……

https://bibibuchlove.blogspot.com/2019/07/konyvajanlo-c…

4 hozzászólás
>!
Kitabu_hu P
Christine Leunens: Cellába zárva

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

Ezzel a könyvvel kapcsolatban valahogy nem tudom jó szájízzel leírni azt, hogy tetszett, pedig így van. Többszörösen nehéz téma, sőt, témák ötvözete, amit szerintem a kezdeti lassúság miatt valószínűleg sokan letesznek és nem olvasnak el.
Én személy szerint nagyon szeretem a “merész” könyveket, amik mernek olyan kérdéseket, dolgokat feszegetni, amik nem annyira megszokottak.
Leunens nem vacakolt, a nácizmust ötvözte össze a Stockholm-szindrómával, ami lássuk be, így első blikkre elég durvának hangzik, a történet megismerésével pedig csak még inkább eldurvul.
Johannes egy figyelemre vágyó osztrák fiú, akit teljesen elvakítanak Hitler eszméi, gondolatban még a szüleit is feladná, akik teljesen más elveket vallanak. Egy baleset során súlyosan megsérül, ami tovább torzítja a gondolkodását, ellenben elmélyíti kapcsolatát imádott nagymamájával. Sokként éri amikor kiderül, hogy szülei évek óta bújtatják halott nővére zsidó barátnőjét egy fal mögötti kis lyukban. A kezdeti gyűlölet szerelembe csap át, ami nem talál viszonzásra, a lány más után vágyakozik. Apja eltűnése és anyja halála után neki kell tovább gondoskodnia a lányról, amit meg is tesz, ám cserébe teljesen lerombolja annak maradék önbecsülését és szabadságvágyát. A háború végét eltitkolja előle, így tartva meg magának “kalitkában”, szépen lassan a rabjává téve.
Beteges kapcsolatuk hosszú hosszú éveken át tart, miközben a kezdetben gyönyörű lányból egy testi-lelki roncs lesz, s már az is kérdéses ki kinek a rabja…
Az a legszomorúbb, hogy kimondatlanul végig tisztában van mindennel, mégis annyira függőjévé válik a helyzetének, hogy nem tesz semmit, csak megalázkodik és tűr.
Sokszor dühített, elképesztett, hihetetlenül tudtam utálni a főszereplőket és a tetteiket.
Nagyon különös olvasmány volt, mégis azt kell mondjam, maga a folyamat nagyon szépen van megírva, tetszett!

>!
Mariann_Czenema P
Christine Leunens: Cellába zárva

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

Azoknak ajánlom szívesen ezt a regényt, akik szívesen olvasnak a Stockholm-szindrómáról és persze azoknak is, akik szerették Merlétől a Mesterségem a halált.
Valószínűleg ők jobban meg fogják érteni Johannes világát, amely tőlem az összes önzésével, mániájával roppant távolt állt.
(bővebben itt:
https://czenema.blogspot.com/2019/07/christine-leunens-… )

>!
Kabódi_Ella P
Christine Leunens: Cellába zárva

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

„A nagy veszély nem abban áll, hogy a hazugságok nem igazak, vagyis valótlanságok, hanem abban, hogy valósággá válnak mások tudatában.”

Sokat gondolkoztam rajta, mit is írjak Christine Leunens: Cellába zárva c. regényéről, mely az Athenaeum Kiadónak köszönhetően landolt a polcomon. Azt kell mondanom, ennek a könyvnek a műfaja tökéletesen meghatározhatatlan. Legalábbis számomra mindenképpen az. Megdöbbentően pontos korrajzzal indít: egy nemzetiszocialista országban felnövő gyermek szemével láthatjuk azt, ahogyan a rémálom kezdődött. A tökéletes agymosás, a kíméletlen katonai drill, és a gyalázatos körülmények megteszik a maguk hatását. A gyermek elméje, értékrendje, érzelmi világa – ahogyan fiatal, törékeny teste is – eltorzul.

Eddig a pontig a történet maradéktalanul korhű, ennélfogva megrendítő, és helyenként bizony dühítő is. Hiszen a gyermekek bántalmazása, gátlástalan módon való kizsákmányolása, testi-lelki megnyomorítása az a téma, ami a legtöbbünkre úgy hat, mint bikára a vörös posztó. Ehhez még adjunk hozzá intoleráns, kirekesztő, fajgyűlölő eszmékkel átitatott mondatokat, és az olvasó garantáltan nyeli a keserű nyálát. Én bizonyosan így éltem ezt meg, hiába nincsen gyermekem. Szóval Leunens okos: óvatosan adagol, és precízen nyomkodja a „gombjainkat”, tehát érzelmi reakciókat vált ki, méghozzá nagyon hatásosan. Ezután történik valami, és főhősünk, a tizenéves Johannes rátalál Elsára, a zsidó lányra. Szándékosan nem használom azt a szót, hogy találkoznak, mert korántsem ez történik. Szóval, Johannes rátalál Elsára, és ettől fogva az egész elbeszélés valamiféle bizarr történelmi pszichothrillerbe megy át. Maga a baljós, kissé groteszk hangulat is inkább a fent említett műfajt idézi, nem pedig a történelmi drámák veretes, kőkemény, de szívszaggató világát.

Ennek ellenére, vagy talán pont emiatt, eléggé nehéz olvasmány. Főleg azt tekintetbe véve, hogy mennyire lassú folyású, terjengős és részletes. A főhősök nyilvánvaló mentális zavaraival kezdve, a háborús évek poshadt, szűkös évein át, a bizonytalan békeidők háborgó hullámaival bezárólag, ez a könyv egy hullámvasút. Nem csap át viharos szélsőségekbe, de olyan széles skálán mozog minden tekintetben, hogy néha nem tudjuk, valójában mit is olvasunk most. Hiteles történelmi korábrázolást, vagy egy ma divatos, abszurd, mélyre vájó pszichothrillert? Azt hiszem Leunens kiváló érzékkel vegyíti ezt a két egymásnak tökéletesen ellentmondó stílust, és valami olyat teremt, amit lehet szeretni, lehet nem szeretni, de nem felfigyelni rá nem lehet. A maga nemében ez egy egészen egyedülálló alkotás. Sodra van, mélysége van, hatása van. Nem múlik el nyomtalanul. Kicsit kiforgat önmagadból, kicsit elgondolkodtat. Átformál talán. Furcsa számomra is, hogy ezt mondom róla, de azt hiszem, megtanít rá, hogy hálás legyél azért, amid van. A szereplők ugyanis borzalmasan, kimondhatatlanul nyomorult körülmények között tengődnek, nem csak anyagi vonatkozásban, hanem lelki értelemben is. Ez bizony a totális létminimum, minden szinten.

Johannes kifacsart érzelmi logikája feltétlenül Calibant (John Fowles: Lepkegyűjtő) juttatja eszünkbe, míg Elsa mániás depressziója megkeseríti a kedvünket, mert annyira átérezzük minden egyes rezdülését, minden egyes mondatát, tettét, gondolatát. „…amikor nézem az eget ebből az ablakból, valaki más is nézi mellettem a szomszédban, mégis mindegyik látvány egyedi a maga keretében. Ez az égdarab az én életem, én kis részem a mennyből, az, ami nekem adatott meg. Olyan, mintha Isten személyesen nekem festette volna.” Elsa így látja az eget, mert ennyit lát belőle: egy ablakeretnyit csupán. Nem csak a boldog élethez, de magához a szimpla életben maradáshoz is reménytelenül kevés ez. Hogy valójában melyikük van inkább börtönben, elég érdekes filozófiai kérdés, de valójában a válasz kristályosan tiszta. Egyikük sem szabad ember. Ez a két sorsában megrontott, elvadult, kiszolgáltatott lélek egymás tükörképe; ők egymás rabjai, és ugyanakkor egymás strázsái egy személyben. Az ilyen függőségi viszonyból nem könnyű a kiút, még normális körülmények között sem. Ám a második világháborút követő években a körülmények Bécsben messze voltak a normálistól. A megszállás, az éhezés, a mélyszegénység mindenre rányomta a bélyegét. Főhőseinkre is. Ez a regény a kiszolgáltatottság, a félelem és a magány regénye. Egy könyv, amely ékesen beszél arról, milyen egyedül is van valójában az ember, és hogy voltaképpen mennyire fél egyedül lenni. Felkavaró. Nyomasztó. Levegőtlen. És lényegében igazán félelmetes.

Az eredeti értékelés a blogomban olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/06/chri…

>!
Mariann_ P
Christine Leunens: Cellába zárva

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

Ez tipikusan az a könyv, amit tíz emberből öt letesz hogy nem olvassa tovább, aki folytatja, annak meg nem sok jó véleménye van róla.
Persze, ez egy olyan világ volt, amikor egy tizenéves fiút belerángattak egy ilyen a birodalomért mindent csoportosulásba, aztán még a saját szülei sem bíztak meg benne, ezért rejtegették előle is a lányt.
Beteg világban beteg gondolatok és tettek.
Nincsen tanulsága, csak egy látlelet arról, hogy mit élt át ez a két szerencsétlen fiatal.

>!
Nono_ P
Christine Leunens: Cellába zárva

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

A szeretet nem birtoklás, nem arról szól, hogy ketrecbe zárunk valakit a magunk kedvéért.

Az eleje számomra unalmasan indult. Johannes gyermekkora nem igazán kötött le, aztán amikor fiatal korában Németország megszállta Ausztriát, akkor érdekes volt olvasni hogyan szivárogtak be a náci eszmék és ideologiák az iskolába, majd alakították át a fiatalok, köztük főhősünk gondolkodásmódját.
Aztán megint belesüppedtünk a világháború borzalmaiba és monotonitásába. Sebesülése és Elsa felfedezése után bíztam benne, hogy valami fordulat és izgalom áll be a történetben, de nem. Nem csak, hogy végig untam szinte az egész könyvet, még ráadásul fel is bosszantott Johannes viselkedése. Isten őrizzen minden nőt az ilyen férfitől!!!! Mert hiába bizonygatta, hogy ő mindent a szerelem nevében tesz. Ez csupán színtiszta önzés volt. A szeretetről való felfogása pedig gyerekes, illetve leginkább beteges volt.
A végén még egy nagyon kicsi remény élt bennem, hogy egy kis katarzis, vagy valami meghökkentő lesz, de ugyanolyan lassan folydogáló lett a vége, ahogyan kezdődött.
Őszintén minél előbb igyekszem elfeljteni ezt a történetet. Mert ugyan egy – két érdekességet olvashattam a háború utáni életről Ausztriában, de semmi szórakozást vagy kikapcsolódást nem adott ez a könyv, inkább csak végig bosszankodtam.

>!
BBetti86 
Christine Leunens: Cellába zárva

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

Beteg egy könyv. Már eleve az megviselt, hogy egy megszállott náci kamasz, akinek a helyzetébe bele kellene élnem magam. Nem a neveltetése teszi azzá, a saját döntése és hite. A szülei művelt, középrétegbeli emberek, akiktől pozitív értékeket örökölt. Elég megnézni, milyen könyveket olvastak, és hogyan rejtették el a padlásra azokat a köteteket, amelyeket a fiuk és a hozzá hasonlók nagy élvezettel égettek el. Johannes azonban nagyon könnyeden belesimul a náci ideológiába, semmit nem kérdőjelez meg, csak nagyon hisz benne. Nem tudtam ezzel mit kezdeni.
Ahogy azzal sem, hogy viszonyuljak hozzá? Nem tudtam drukkolni neki, még igazán kedvelni se kedveltem. De mégsem antihős. Gonosznak sem mondanám. Így maradok a betegnél.
Ami igaz Elsa és Johannes kapcsolatára is. Az nem szerelem, egyik oldalról sem, amit ők ketten egymással műveltek. Kifejezetten nehezen olvastam azokat a részeket, amikor már csak ketten maradtak és szó szerint marták egymást, míg együtt is voltak. Héjanász, csak nem az avaron, hanem egy bécsi lakásba zártan.
Az elején még díjaztam benne, ahogy a történelemről képet ad, ahogy megfesti a korhangulatot. De a regény hamar egy beteg kapcsolat történetévé válik, a történelem nagyon háttérbe szorult, és a szereplők kapcsolata meg taszított.
Ez a jelző marad, amivel azonosítom a könyvet: beteg.

>!
Csokiskeksz
Christine Leunens: Cellába zárva

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

Jó volt a megérzésem, azt kaptam a könyvtől amit vártam. Igaz örömködésre semmi ok, de elgondolkodtató történet arról, hogy mennyire megborulhat egy élet. Vagyis kettő.


Népszerű idézetek

>!
JustABookishSoul P

A nagy veszély nem abban áll, hogy a hazugságok nem igazak, vagyis valótlanságok, hanem abban, hogy valósággá válnak mások tudatában.

(első mondat)

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

>!
JustABookishSoul P

A mai napig Németország viseli a háborúért a bűntudatot; de az az igazság, hogy mi voltunk a fenevad hátsó lába, nem pedig a fehér nyúl a szájában. Egy másik népszerű vicc így szólt: Miért olyan erős Ausztria? Mert elhiteti a világgal, hogy Beethoven osztrák volt, Hitler pedig német.

164. oldal

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

Kapcsolódó szócikkek: Ausztria
>!
robinson P

A fajt, amitől a legtöbb félnivalónk volt, zsidónak hívták.

26. oldal

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

>!
pjutko

Én a tetteiből ítélek meg valakit, nem a szavaiból.

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

>!
Dyta_Kostova IMP

Miért olyan erős Ausztria? Mert elhiteti a világgal, hogy Beethoven osztrák volt, Hitler pedig német.

164. oldal

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

>!
pjutko

Ez a legjobb gyógymód a fájdalomra: keress egy másik fájást valahol máshol.

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

>!
pjutko

Jókora harc a föld alól is előteremteni minden csepp boldogságot ebben az életben, nem igaz?

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

>!
robinson P

Új, rémisztő dolgokat tudtunk meg. Az élet örökös küzdelem, minden faj harcol a többivel a területért, élelemért és hatalomért.

24. oldal

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

>!
pjutko

Ez a szeretet pontos meghatározása: teret és szabadságot adni egymásnak. A szeretet nem birtoklás, nem arról szól, hogy ketrecbe zárunk valakit a magunk kedvéért. A szeretet nem kötöz senkit a másikhoz. A szeretet olyan kötetlen és felszabadító, mint a levegő, a szél… igen, mint az isteni fény.

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja

>!
pjutko

Mindenkit letaglóz az első szerelem, de mindenki kigyógyul belőle, hidd el nekem. Az élet megy tovább. Mindannyian megesküdnénk, hogy nem éljük túl.

Christine Leunens: Cellába zárva Az eltitkolt béke rabja


Hasonló könyvek címkék alapján

Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Jim Shepard: Áron könyve
Diane Ackerman: Menedék
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Frans G. Bengtsson: Rőde Orm
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam
Jonathan Littell: Jóakaratúak
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Anna Funder: Amivé lettünk