„A világnak olyan nagy szüksége van a békére!”
Fantasztikus könyv volt egy zseniális emberről.
Gustave Eiffel nevéhez az Eiffel-tornyot, a New York-i Szabadság-szobrot és a Budapesti Nyugati pályaudvart tudtam kötni, amelyeket mindig csodáltam. Ezek közül csak a Nyugati Pályaudvart láttam, pedig nagy álmom volt megnézni az Eiffel tornyot és a Szabadság szobrot. Az előkészületek már folyamatban voltak az utazáshoz, de a sors mindkétszer közbeszólt. Valamiért nem kellett nekem odautazni. Ezért úgy döntöttem hogy lemondok az álmaimról.
A könyvből megtudtam, hogy világszerte sok ismert építmény és sok találmány köthető a nevéhez. A kor technológiájába sok újítást vitt.
Magáról az emberről nem tudtam semmit. Egyszerű sorsból a tudásával küzdötte fel magát a híres Eiffellé. Remek férj, nagyszerű, becsületes, családszerető ember volt.
A könyv nagyon tetszett, igaz sok helyen inkább tényközlő, de nem tudtam letenni, két nap alatt el is olvastam, hisz nagyon sok információt kaptam a kedvenc építményekről. Természetesen legtöbb oldalszámot kapott az Eiffel torony, amelynek az építését lépésről lépésre leírja. A megérdemelt dicsőség Eiffelé volt, de valójában a munkások voltak az igazi hősök ennél az építkezésnél.
Ilyen ember mint Gustav Eiffel csak egy születhet. Nevét örökre beírta a történelembe.
Nagy kedvencem lett a könyv.
– - – - – - – - – - – -
újraolvasás után:
Legmerészebb álmomban sem gondoltam volna arra, hogy bő tíz hónap után újra elolvasom ezt a könyvet.
Mit késztetett erre?
A kezembe akadt az Eiffel című filmből készült könyv. Nem volt kérdés hogy elolvassam. Már olvasás közben világos volt, hogy ez lesz a következő olvasmányom, hogy választ kapjak a kérdéseimre.
A két könyv másképp írja le Eiffel történetét Adriennel. Az film alapján íródott könyvben Adrienn egyedüli gyerek. Ez nem igaz, voltak testvérei. A sors iróniája, hogy Eiffel fia Adrienn unokahúgát vette feleségül.
Számomra ez a könyv hitelesebb mint az Nicolas d'Estienne d'Orves: Eiffel című könyve. Hogy miért? Gustav Eiffel négy részes kötetben írta le saját életrajzát, melyből minden gyermekének adott egy példányt. Eiffel szépunokájától ebből kapott egyet az írónő, és az alapján írta meg az építész életrajzát, aminek most is minden szavát imádtam.
Szeretném pótolni ami az előző értékelésből kimaradt, és amit fontosnak tartom. Ez pedig nem más mint apa – lánya kapcsolat. Olvasásaim során még csak hasonló kapcsolattal sem találkoztam. Ez pedig számomra azért különleges, mert ez egy igaz történet. Clara, Eiffel legidősebb gyermeke volt, aki nemcsak hogy felnézett apjára, de egyszerűen imádta és csodálta őt. Egymás iránti szeretetük és tiszteletük példaértékű. Szinte már rajonganak egymásért. Eiffel, felesége halála után, a lányában talál lelki társra. Bármerre utazik, bármilyen rendezvényre hivatalos, a lányát mindig megkéri, hogy kísérje el. Clara természetesen büszkén vállalja ezt a szerepet.
És ha már ennyi időt szántam Eiffelre, egy év alatt három könyv, kihívás, film, akkor még szeretném megírni, hogy egy talpig becsületes embert ismertem meg benne. Lelkiismerete, tisztelete és szolidaritása a munkásaival szemben példaértékű. Napjainkban óriási szükségünk volna nagyon sok Eiffelre.