Gabrielle Sanders – Aleksei
Trixie Joanes – Fane
Pocsék a borító. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem Garry-t, pláne Daratrazanoff vérrel az ereiben. Egy tejfeles szájú, tejbetök, semmi megragadó nincs benne, hacsak nem az angyalkás hullámok (naná, hogy rövid) a fején.
Aztán kiderült, hogy nem is Garry, hanem Aleksei. A hosszú fekete-ezüst hajával? És hol a a tizen kocka? Na de ez csak a külső.
A belső. Mondhatni BELSŐ.
Még szerencse, hogy nem csak Gabrielle varnyogásával telt, mert istibizi nem olvastam volna ki, pedig ilyet nem szoktam csinálni. Mindenképp el akartam jutni Trixi nagyiig.
Érdemes volt végigszenvedni.
Jucko84 értékelésén hülyére röhögtem magam. Ami szomorú, mert teljes mértékben egyetértek szerencsétlen Gabrielle jellemzésével.
Hogy a fenébe van, hogy néha az alkotók a főhőst teljes mértékben elviselhetetlennek alkotják meg?! És még az eddig szeretett résztvevőkre is ráhúzza a vizes-lepedőt ?
Hiszterika, rinyálós, mindentől elzárkózik ami Kárpáti, csak a fehér léckerítéses házikó, és Garry lebeg a szeme előtt. Na meg a kutatásai.
Azért itt jegyezném meg, a kollektíva felelőtlenségét a rokonoktól kezdve a hercegig befejezőleg.
Na, de most nagyvonalúan túllépek Gabrielle alakításán, és nagyrészt megbocsátok neki, mert a végére összekanalazza magát, Trixi nagyi iránymutatásával.
Ééés, két szerelmi szál is van, merthogy Trixi nagyika is életpár. Pont olyan, mint Teagan, csak kevésbé zizi a locsofecsi mellébeszéléseikor, nyilvánvalóan köszönhető ez az öt lány felneveléseikor szerzett tapasztalatainak.
Ellenben kétszer is sikerült a karózási manőver, amitől a szeme sem rebbent az áldozatának, nem hogy elpusztult volna. Jó, a szentelt vízről nem vette le a kupakot, na de akkor is! Ráadásul, még mosolygott is, asszonyomnak szólította, mindezt meztelenül.
A tengeri boszorkány pedig nem hajlandó a férfira nézelődni a szemén keresztül. Pedig attól mindenki megrémült eddig. Hát hova csöppent az unokája, és ő is?
„Sivamet te adsz értelmet az aranyos szónak.” Mindössze ez Fane mosolygós reakciója Trixi nagyi kuszának, mi több értelmetlennek tűnő mondataira, tetteire.
Igazából szívem szerint beírnám az összes beszélgetésüket szinte, annyira cuki és vicces volt. De már így is megint sokat írtam.
Egyszerűen imádtam Trixi nagyikát, és Fane-t.
Gabriellet az öntudatra ébredése Trixi hatására, úgy megbátorítja, és minden mindegy alapon végre egy igazán jót beszól Alexeinek, és talán ettől a ponttól fordul át a kapcsolatuk élvezhetőbbé. Azt ajánlja, keressen egy tizenhatodik század kori temetőt, és ásson ki magának az elképzeléseinek megfelelő életpárt. Leheljen bele életet, de ha nem, az még jobb. Akkor legalább nem beszél vissza.
Aztán megérkezik Andre is Teagannal, és indul az életpár kereső buli. A három grácia behatárolja a helyet, hol kell keresni őket, zseni Josephünk pedig rákeres a már birtokukban levő nyilvántartásban a lehetséges nevekre.
Így aztán:
Dragomir
Sandu
Petru
Benedek
Andor
és Ferro ősiek szerencsére párkereső útra röppenhetnek, és remélhetőleg az ő történeteiket is olvashatom.
De a boldog befejezés előtt még a kolostorba belopódzik egy vámpír, hogy a három egyedül maradt nőből falatozzon. A hímek meg vérszerző körútra mentek asszonykáik jóllakatása miatt. Isteni szerencse, hogy Garry pont őt üldözte, és mindenkit megment.
Jutalma, hogy neki is megtalálják a helyet, hogy hol keresgéljen, el tud köszönni Gabrielle-től (aki nem utolsó sorban rádöbben, hogy valóban nem szerelem volt az övék), és békejobbot nyújtanak egymásnak Alekseivel.
Minden jó, ha jó a vége.
Annak ellenére, mennyire utáltam szerencsétlen Gabrielle-t Trixi nagyinak, és a fergeteges párbeszédeiknek köszönhetően nagyon tetszett ez a rész is.
