Dark ​Gold (Dark Saga 3.) 26 csillagozás

Christine Feehan: Dark Gold

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Was he a man…Or a miracle? Alexandria Houton would sacrifice anything-even her life-to protect her orphaned little brother. But when both encountered unspeakable evil in the swirling San Francisco mists, Alex could only cry to heaven for their deliverance…

And out of the darkness swooped Aidan Savage, a golden being more powerful, more mysterious, than any other creature of the night. The ageless Carpathian male snatched them from a hideous fate. But was Aidan a miracle…or a monster? Alex's salvation…or her sin? If she surrendered to Aidan's savage, unearthly seduction-gave him the color, the light, the family he craved-would Alex truly save her brother? Or sacrifice more than her life?

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Avon, New York, 2010
334 oldal · ISBN: 9780062019486

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
vIVIv
Christine Feehan: Dark Gold

Végre kaptam egy ütős kezdést, de a folytatás megint csalódást okozott. :(
Úgy érztem az írónő nem tud mit kezdeni a két főszereplővel és az egész helyzettel, úgyhogy újra és újra lefutottuk ugyanazokat a köröket lapról lapra. Érthető volt Alex reakciója, mert nyilván sokkot kapott, hogy teljesen megváltozott az élete, nem mehet napfényre, vért kell innia, viszont amikor már azt hittem végre elfogadja megint totál beparázik, el akar menni, be akarja bizonyítania, hogy Aidennek nincs igaza….Fuuuh ez már túl sok volt, közben nem történt semmi. Csak a végén. Tehát ha ezt tudtam volna, csak az elejét olvasom el, meg a végét a többit úgysem lett volna nehéz kitalálni.
Joshua karaktere volt a legjobb. :) Kicsi, de okos srác és meg lehet zabálni :)

>!
Odilia P
Christine Feehan: Dark Gold

Sokan azt írják, Alex hisztizik. Hát én teljesen egyetértettem Alexxel. Én is ki voltam akadva Aidenre. A fél csillag levonás azért, mert Aident nagyon nagyon utáltam, s én tovább „hsztiztem” volna.

5 hozzászólás
>!
Fairymysz
Christine Feehan: Dark Gold

Kissé nyögvenyelősen ment a könyv olvasása. Valamiért nem kötött le annyira, mint az első két kötet és sokszor inkább mással foglalkoztam olvasás helyett. Aidan és Alex kapcsolata valahogy nem volt számomra az igazi. Alex a sok nyervogásával és ellenállásával nem lett valami szimpatikus számomra, Aidannek pedig elég sok időbe telt megtanulnia, hogy ne akarjon már mindent irányítani.
Viszont nagyon bírtam, amikor a férfi felengedett és megcsillantotta a humorát és kisfiús énjét. (Amikor megtréfálja a két bandát a parkban, azon jókat kuncogtam. :D)
Nagyon várom már Gregori történetét.

>!
DeathQueen
Christine Feehan: Dark Gold

Alex nem kicsit, hanem nagyon ki volt akadva a történet során. Mondhatni ütős volt a kezdet. Tetszett az, hogy akkor találta meg Aiden Alexandrát, amikor a legkevésbé számított rá. Konkrétan véletlenül változtatta őt át. Értem én, hogy Aiden meg akarja védeni Alexet, de azért ezt a védelmet egy kicsit túlzásnak éreztem. Nem engedte, hogy azt csinálja, amit akar. Én addig hisztiztem volna, amíg meg nem engedik azt nekem, hogy azt csináljam, amit akarok :D

>!
Dora_Sullivan
Christine Feehan: Dark Gold

Hm…

Egyedül, csak is Aiden miatt adtam, meg a maximális öt csillagot ennek a könyvnek… S ahogyan közben rájöttem, az első és a második könyvnek is, csak a férfi főkarakterek miatt adtam meg az öt csillagot… (Ami így nézve, sajnálatos egy kicsit.. :/ )

Persze, továbbra is maga a történet körív, ami körülveszi az megfogott… Tetszik az, ahogyan a Kárpáti harcos férfiak pont akkor találják meg az életpárjukat, amikor már erősen, s sötéten érzik magukban azt, hogy hamarosan itt a vég, itt a halál… Mert akár azt az utat választják, amelyet néhány társaik, hogy vámpírrá változnak előbb, utóbb – tudják –, úgy is meghalnának, a fenn maradott vadászok egyikétől. Avagy, inkább arra kérik valamelyiküket, hogy ha eljön az az idő, az a pillanat, akkor öljék meg őt, mielőtt gyilkos szörnnyé, vámpírrá változnának.
Tetszik maga az, hogy amikor meglelik az életpárjukat, hogy újra éreznek, s lássák a színeket, és hogy milyen erővel, milyen érzelemmel védelmezik a párjukat, és hogy mennyire hajlamosak arra, hogy az ő boldogságukat, létezésüket, létesítik előrébb, a sajátjuknál.

Viszont, a női karakterekkel nem igazán tudtam megtalálni a hangot… azt az érzetet, amelyre azt tudnám mondani, hogy: Igen. Hasonlóan a férfi karakterrel megszerettem.

Raven-t, meg Shea-t még csak-csak megkedveltem, s bírtam is őket olykor… – igaz voltak olyan pillanataik, amikor a szemeimet forgattam, s a falat tudtam volna kaparni -… De, az az igazság, hogy nekik sikerült elérni azt, hogy mind ez mellett a 'kis' negatív érzettel szemben, megkedveljem őket annyira, hogy elnézzem nekik, az idegesítő pillanataikat…

Viszont…

Viszont velük ellentétben, Alexandria-t kb úgy 200-ik oldal körül, nem bírtam el viselni…
Pedig amikor elkezdtem ezt a könyvet, még meg is jegyeztem a barátnőmnek, hogy eddig, tök szimpi nekem a csaj. Erősebbnek is véltem őt, meg egy olyan csajnak, akit méltónak is véltem gondolni Aiden-hez… De aztán…. amikor egy lett a Kárpátok fajának… és ő ezt nem tudta elfogadni… (jó, oké, hogy én se tudtam volna elfogadni elsőnek, tán még másodjára se azt, ami történik ilyenkor, de amit ez a nő leművelt, az sok volt már nekem) :/

Rengeteg alkalommal amikor végére értem egy-egy fejezetnek, írtam a barátnőmnek, hogy mennyire kikészít engem ez a nő… Volt, hogy azt írtam neki, hogy valaki hozza elém ide ezt a csajt, hadd rázzam meg jó rendesen, s hadd képeljem fel, mert már nem bírtam tovább, amit művelt, s ahogy reagált… Ezért, tegnap úgy a 13. fejinél járva, miképp egy kis szünetet tartottam, azt mondtam magamnak, hogy akkor arra a napra nekem bőven elég volt belőle, nem olvasom tovább, majd a mai nap befejezem, még ha közben – miképp a végéhez közeledek is –, legszívesebben lenyúznám a bőrt a képemről… Aminek a gondolata, tényleg nem is egyszer fordult meg a fejemben, amíg a végére nem értem…

Rendben azt aláírom, hogy mily sok érhette a csajt az elején, az nem éppen egy leányálom, s annak történetében, mennyire nehéz lehetett elfogadni azt, hogy ő mivé vált… De, könyörgöm… azért én azt már túlságosan is soknak találtam, amit művelt, s ahogy… s ahogyan reagált arra, amit Aiden mondott.
Már sajnáltam, s a szívem szakadt meg Aiden miatt, hogy mit kellett el szenvednie ez miatt a bolond spiné miatt. Őszintén, utáltam, s haragudtam Alexandria-ra, amiért ennyit kínozta… amire tulajdonképpen rájött maga is, hogy tudta is, a kezdetektől fogva, hogy felesleges volt…
Totál kiakadtam rajta, amikor Sir Galahad -ot (ahogy Aiden nevezte el Ivan Thomas-t) , használta fel arra, hogy elhitesse önön magával – s ez jól érződött! –, mint sem Aiden-nel, hogy ő igen is tud emberként viselkedni. Mármint azon belül, hogy boldog lehet más férfi oldalán is, szerelemmel s mi egyébbel, nem csak egyedül, s kizárólag Aiden-nel, aki az életpárja volt…
Áhhh… nem is folytatom tovább erről a nőről való véleményemet, mert még mindig kivagyok tőle, s miatta akadva, s tuti, hogy ezáltal csak még inkább felbosszantanám magam miatta…

Helyette inkább, arról a személyről ejtenék még pár szót, aki miatt öt csillagot adtam ennek a könyvnek. S az pedig mint már tudni lehet, hogy az Aiden.
Lenyűgözött eleve maga a férfi, teljes lényében (de, ez abszolút várható, s tudható volt, hiszen Kárpáti harcos 'vadászról' van szó!). Lenyűgözött az a mély hatalom, és türelem, s ön megtartoztatás, amit végig hozott a könyvben, de legfőképpen, ahogy a benne lévő 'démoni' – 'állati' – vágyaknak, amely minden alkalommal azt követelte tőle, hogy tegye a magáévá az asszonyát…
Mikhail, s Jacques nem voltak ennyire erősek, ennyire önfegyelemmel, mint amilyen Aiden volt… igaz, nekik nem volt ennyire idegfeszítő, s ölő életpárjuk, mint szegénykémnek.
Őszintén szólva, én azt mondtam magamnak, hogy Alex nem érdemelte meg Aiden… Bárki – bármit mond, vagy állít. Vagy mondjon, vagy állítson, nekem akkor is ez a véleményem.
Totál csalódtam a csajban, pedig az elején még igazán kedveltem, s együtt is éreztem is vele, meg még sajnáltam is őszintén, de amit Aiden-nel tett, azt nem tudtam megbocsájtani neki… Még így a végére se a könyvnek, ahol váratlanul egy új Alex-t kaptam, aki úgy kezdett el viselkedni, mint ahogyan azt korábban vártam, s szerettem volna… :$ Nekem akkorára mér mind1 volt… annyira kikészített a viselkedésével, hogy nem tudtam azt gondolni, hogy: Rendben, az elején kaptam egy tökre szimpi csajt, akit aztán elveszítettem, s kaptam helyette, egy ostoba tyúkot (már bocsánat, ha valakit ezzel megbántok! :$), s utána a végére egyrészt vissza kaptam azt a csajt, akit az elején megkedveltem, s vele együtt, az az érzésem, hogy megtudom neki bocsátani amit eddig leművelt, és stb…stb…stb…
Deeee… az az igazság, hogy NEM! Nem tudom ezt őszintén, mondani… mert ez nem volna igazság! S nem is az… :/ Őszintén sajnálom azt, hogy az írónő ily módon, s így alakította ki az ő karakterét… :$ :(

Lehet, hogy ezzel csak egyedül vagyok így… és tényleg bocs, ha valakit megsértettem ezzel, de nekem ez a véleményem róla!…

Végezetül pedig… pozitív hatásként ért, Alexandria öccse, Joshua – akit nem tudtam nem imádni -… S ugyanígy voltam, Aiden 'házvezetőnőjével és annak urával' is, Marie-vel és Stefan-nal. Mindkettőjüket megkedveltem, s meg is szerettem…
És… gyógyír volt a szívemnek az, hogy ebben a kötetben is felbukkant, Gregori, a 'sötét', ahogy suttogják a Kárpáti harcosok, s vámpírok…
Igaz, az mellett, hogy örültem neki, hogy felbukkant, s volt egy kis jelenléte a könyvben, mégis a szívem szakadt meg érte… s meg is könnyeztetett… S most így, tartok is egy kicsit a saját történetétől, hogy vajon meddig fogom bírni… de másrészről, meg izgatott is vagyok miatta. Mert őt tartják a legsötétebb, s legfélelmetesebb Kárpátinak… és mert van benne valami, ami során, még az én szemeimet, s szívemet is vonzza… S kíváncsi vagyok arra, hogy ő miképp is éli meg, s éli át, az életpárjával való, összekötődést, és a többi… ;) Remélem, s bízom benne, hogy az ő életpárja kedvesebb lesz a szívemnek, mert ha nem?! Akkor sikítok egy nagyot… :P :$

>!
kiruu P
Christine Feehan: Dark Gold

Bevallom nem olvastam az első két részét a sorozatnak, de nem is nagyon hiányzott. Egy-két név említése számomra semmit nem jelentett, de gondolom, az előző részekre utalnak.
Alexandria egyik felét imádtam. Az őszinte, makacs és határozott énjét. A másikat nem. Annyit hisztizett és próbált ellenállni mindennek, hogy borzalmas. Idegesítő volt.
Aidan. Ha nekem valaki így parancsolgatott volna… Anyukám azt mondta nekem, hogy a férjem vagy olyan lesz, mint én és folyton veszekedni fogunk, vagy pedig egy nyuszi lesz, aki azt csinálja amit mondok. :D köszi anyu Na hát anyu mondta elmondta, amit gondolok. ;)
Izgalmas volt, tele harccal, ami nagyon tetszett. A könyvnek az ilyen részei nagyon lekötöttek.
Egyszer megérte elolvasni, a többi részhez nem tudok viszonyítani, de azt tudom, hogy az első részt félbehagytam..

>!
Csippi
Christine Feehan: Dark Gold

Alexandria és Aidan története volt az eddigi legjobb….talán az új környezet miatt.
Ismét Gregori történetére számítottam és amikor láttam, hogy még mindig nem ő a főszereplő picit alá is ásta a lelkesedésemet…DE…hamar rá kellet jönnöm, hogy Aidan története jóval több, mint amire számítottam. Bár, mint ahogy azt a női főszereplőktől megszokhattuk, Alex is „küzdött” a függetlenségéért ami gyakran átcsapott hisztibe….no de összességében jó kis történet ez.

>!
Magika82
Christine Feehan: Dark Gold

Nem is tudom.
Csak most jutott eszembe, hogy ezt a részt kihagytam a sorozatból és igazából nem érzem, hogy nagyon hiányzott volna a sorozat többi részéhez.
Kedvelem Alexandriat, csak egy kicsit ki van akadva szegény a helyzeten, amibe belekerült. Ő viselkedett egyedül úgy a sorozatban, mint aki hisztérika, pedig nem olyannak indult a karaktere.
Csak azért nem sajnálom, hogy elolvastam, mert Aidan-t sokszor említik a sorzat többi részében.

>!
Veress_Éva
Christine Feehan: Dark Gold

Kezd javulni a sorozat, de nem ez lesz a kedvenc részem.


A sorozat következő kötete

Dark Saga sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sherrilyn Kenyon: Devil May Cry
Ilona Andrews: Magic Rises
Lynsay Sands – Jeaniene Frost: The Bite Before Christmas
Cassandra Clare: City of Glass
Richelle Mead: Bloodlines
Gena Showalter: Into the Dark
Patricia Briggs: Night Broken
Laurell K. Hamilton: Affliction
C. C. Hunter: Awake at Dawn