Dark ​Demon (Dark Saga 13.) 90% 21 csillagozás

Igaz, hogy egy kicsit sokáig tartott, de végül sikerült befejeznem ezt a könyvet. Még mindig lenyűgöz a kárpátiak világa. Vikirnoff – ot néha meg tudtam volna fojtani, de többségében nagyon szerethető volt a karaktere. Natalya – val kapcsolatban is hasonlóan éreztem végig.

Igazi gyógybalzsam volt ez a kötet, Rafaelék könyve után.
Vikirnoff szöges ellentéte volt Rafaelnek és ezt már az első oldalaktól örömmel vettem. Azt kell mondanom, hogy a fickó lett eddig a legkedvesebb kárpátim. Natalya pedig annyira hozzáillő, vagány csaj. Imádtam a humorát, a hozzáállását a dolgokhoz, a vagányságát.
A könyv pörgős volt, tele harcokkal és sok-sok humorral. A rejtély megoldásában is hatalmasat léptünk előre és újabb Dragonseeker került elő.
Itt akartam egy nagyobb szünetet tartani, de azt hiszem képtelen leszek rá. :D

Sok mindent lehet mondani erre a könyvre de azt nem, hogy unalmas lett volna. Pörögtek az események, és nagyon sok apró morzsára is akadhatunk. Kezd kibontakozóban lenni egy mélyebb összeesküvés a háttérben a Kárpátiai nép ellen. Kicsit későn ugyan de megvan végre az a szál amire az elejétől fogva vártam. Több szereplővel is összefuthatunk a sorokat olvasva igaz egyikükkel sem hosszú időre. A Drangonseeker vérvonal fog még magában meglepetéseket hordozni. Van egy olyan sejtésem, hogy hamarosan találkozhatunk a sárkányokkal és a kislánnyal.

Tetszik a Dragon vonal, bar jo lenne, ha vegre a varazslok is komolyabban felbukkannanak. Orommel olvastam a korabbi szereplokrol is, ezert bele is kezdek a kovetkezo reszbe, az egy nagy osszejovetel ha jol ertem…

Vikirnoff Von Shrieder – Natalya
Na, igen! Kezd összejönni az össznépi csapatjáték. És én ennek roppant módon örültem.
A legtöbb humor, elmés riposzt, nagyképűség(volt is mire), és legtöbb szívemnek már kedves szereplő.
Bár azt kell mondjam, hogy Natalya kifejezetten nem csapatjátékban nyomja. Ennek ellenére, még az arroganciáját, hogy ő aztán micsoda Xéna is megbocsátom neki, mert imádom a stílusát. Bár azért néha gondolkodhatna picinykét, mielőtt nagy dérrel-dúrral nekiront valakinek. De hogy a fenébe élt néhány száz évet, ha még azt sem tudja, hogy a szívüket és testüket is el kell égetni a vámpíroknak?
Vikirnoff már az első találkozásra is szimpi volt, most ő is megszerezte a legmagasabb dobogón a helyét. Még úgy is, hogy a káosz szakadt az elméjére, abban a pillanatban, hogy színesben látott. Igaz, hogy nem erről álmodozott, sőt, az érzelmek negatív hada lepte el. A tornádó semmi az életpárjához képest. Esze ágában sincs engedelmeskedni, tisztelni, és még vissza is beszél, arról nem is beszélve, hogy a béke szele rettegve menekül előle. Véletlenül sem nevezhető megnyugtatónak, nem csügg minden szaván, és marhára nem akar a kedvében járni. Az utasítások betartásával némi problémája van.
Az agya viszont úgy működik mint a legerősebb számítógép, milliónyi adatot raktároz el, és dolgoz fel pillanatok alatt, amire a közös pályafutásuk alatt kellőképp nagy szükség is van.
Vikirnoff pedig nem érti a tréfát, a szarkazmust meg végképp, amit aztán Natalya a legnagyobb élvezettel használ ki, és nem győzi ugratni. Feltaláló is, legalább is részben. A hajlakkos vámpírperzselőjén halálra röhögtem magam.
Közben észrevétlen, fű alatt szépen szirmot bont a szerelem.
Igazán jó ötlet volt az írónőtől a kárpáti szótár, és szerettem volna meghallgatni a gyógyító énekeket, de úgy tűnik, már nincs fent a neten. Legalább is nekem nem sikerült elővarázsolni sajnos.
És megint a Dragonseeker, élőben Dominic, jégbe fagyva pedig legalább két sárkány.És a végén engedélyt ad Vikirnoffnak, hogy a hercegnél lehessen a varázslatokat gyűjtő könyv.

Uh, ez a rész nagyot ütött! Ennyi csata és izgalom talán már túl sok is egy könyvben. Több előző rész is előkészítette az itt történteket, mégsem érzem lezárva a történetet. Ennek nagyon örülök. Nagyon várom a következőt.