Gólyaregény 60 csillagozás

Christine Biernath: Gólyaregény

A hórihorgas, csupa szeplő Nadine sosem hitte volna, hogy egy igazi szépfiú képes belé szeretni. Ráadásul Rick nem csupán jóképű, hanem okos és laza is, egyszóval az a típus, akiről minden tizenhat éves lány álmodozik. Nadine azonban nem csak álmodozni akar, ő át szeretné élni a szerelem minden szépségét. A fordulatokban gazdag, komoly témát feszegető regény bemutatja egy nehéz döntés minden kínját, felelősségét.

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Móra X

>!
Móra, Budapest, 2008
168 oldal · ISBN: 9789631184983 · Fordította: Schleicher Dóra

Kedvencelte 6

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
fióka P
Christine Biernath: Gólyaregény

Van itt minden, kérem, szerelem, meg két gyerek, egy kisebb és egy nagyobb, kommunikációs problémák, kliséfordulatok, ahogy kell, terhesség, jajistenemmitcsináljak?, örökbe adjam vagy ne, megtartsam vagy ne, hiszen az a világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember gyereke 16 évesen gyereket szül és boldogságban fürödve felneveli élete szerelmével – ami nyilván nem jön össze, lásd kommunikációs problémák meg gyermeki mivolt és így tovább.
Ez borzalmas. Az elején ráadásul meglehetősen erőltetett, tipikusan az a jelenség, amikor valaki tizenévesként akar gondolkodni, megnyilvánulni, de ez nem megy neki, mert már elfelejtette, hogy milyen is volt annak lenni. Utána pedig olyan, mint valami Romana vagy hogy is hívták ezeket a szerelmetes füzetkéket, van akció bőven, szegény leány, gazdag fiú, épp csak a lényeg sikkad el: nem volna szabad olyan regényeket tizenéveseknek ajánlgatni, amik arról szólnak, hogy némi kínlódás és vívódás után ugyan, de természetesen tizenévesen szülünk, hiszen ez így van rendjén. Ezzel lehet vitatkozni, mindenkinek más az álláspontja, de gyerek ne szüljön gyereket, könyörgöm!
A Mórában volt annyi tisztesség, hogy a különböző tinédzserambulanciák és hasonlók elérhetőségét feltüntette a könyv elején.
Az értékelésem pedig roppant nagylelkű volt. Csak az vegye meg, aki mindenképpen arról szeretné meggyőzni magzatát, hogy így kell ezt csinálni, fiam, csak rajta. Az pedig nem nagyon menti a helyzetet, hogy a főszereplő szedett ugyan fogamzásgátlót, de ez gyomorrontás miatt hatástalanná vált. A hangsúly sajnos máson van.

>!
Móra, Budapest, 2008
168 oldal · ISBN: 9789631184983 · Fordította: Schleicher Dóra
2 hozzászólás
>!
Gólyanéni
Christine Biernath: Gólyaregény

Ha egy tíz főből álló csoportnak megadnánk a regény kulcsszavait, biztosra veszem, hogy legalább nyolcan képesek lennének egy ehhez hasonló történetet fabrikálni.
A megragadott téma figyelemfelkeltő, de számomra nem sikerült kihozni belőle azt, amit ki lehetett volna.
Arról meg külön vitát is nyithatnánk, hogy kell-e egy ilyen könyvet egy tini kezébe adni. Legfeljebb akkor, ha van mellette egy „kontrollfelnőtt”, aki a téma kapcsán képes a „felnövekvő” gondolatait terelgetni.

>!
pöttyös
Christine Biernath: Gólyaregény

Kihívásra olvastam, meg talán hetedikes korom körül Úristen, de rég volt.. kivehettem a könyvtárból, a mostani példány a húgomé. Nem kötődtem hozzá különösebben, és ez nem az a négy csillag, amit majdnem jó könyvekre szoktam adni, hanem a közömbös négyes.
Elgondolkodtam azon, hogy mi lenne akkor, ha én esnék teherbe 16 évesen. Annyiban megértem Nadine-t, hogy olyan szélsőséges hisztérikaként viselkedett, mert szerintem én sem tudtam volna másként kezelni a dolgokat. De akkor is azt gondolom, – most igazán személyes vélemény következik – hogy nem kell 16 évesen teherbe esni, nem kell 16 évesen összeköltözni másokkal, és nem kell azt akarni, hogy minél hamarabb kiszakadjunk otthonról, merthogy mennyire szar. Mindenkinek szar kicsit vagy nagyon, de azt gondolom, hogy amíg valaki gyerek, az maradjon otthon. Lehet, hogy valaki már 15 évesen nem gyerek. Lehet, hogy valaki 30 évesen is az. Ez van.
Vagy ötödjére törlöm ki az itt levő, azaz nem levő személyes állásfoglalásomat. Necces a téma, nem is mondok semmit.

1 hozzászólás
>!
Szyszyyy
Christine Biernath: Gólyaregény

Vállon veregetem magam, amiért képes voltam végig olvasni.
Nem vártam sokat ettől a könyvtől és hát igazam is volt.
Nem! Nagyon nem!
Ez… Hát, nem is tudom mit mondjak rá. -.-”
Először is minden, olyan kidolgozatlan (Még az se derült ki, hogy Rick hány éves)és ennek köszönhetően gyors is. Taliztunk, randizunk, puszi-muszi, két hét múlva meg már szex… Persze, így kell ezt csinálni. :D Plusz lerázzuk először a pasit, de felelősségre vonjuk, hogy miért nem jelentkezett egész hétvégén. Ebben csak én nem látom a logikát? XD
Aztán tizenhat évesen oda költözni egy pasihoz. Hmmm… Jó, ezt még elnézem. Van olyan, hogy a család miatt az ilyesmi megtörténik. De ez is olyan semmi felvezetés nélkül. „Szünet után oda költöztem hozzá.” Csak így ki van jelentve.
Ráadásul, hogy lehet egy állítólag okos lány ilyen buta? „A munka fontosabb neki, mint én.” Elmondta, hogy miért akarja azt a melót… és ez a reakció. Igaz, hogy mondjuk felhívhatta volna. De szerintem ilyen miatt nem kéne hisztiznie. Plusz egyetlen dolog miatt már azt mondja, hogy cserbenhagyta????
Meg ez:
„Letette a telefont, mielőtt még elbúcsúzhattam volna! Akkor minek hív fel?”
Jajj, senki ne haragudjon meg, de konkrétan utálom ezt a lányt a könyvben. Mert egy önző, hisztis kis dög :D Meg amúgy is nagyon tudok harapni az ilyen dolgokra, ha a gyereküket elakarják dobni maguktól, úgy hogy nincs is okuk rá.
Persze, amilyen családja volt…
Amúgy… Ebben a könyvben miért hívják a keresztnevükön a szüleiket? Engem ez is idegesített.

>!
zia
Christine Biernath: Gólyaregény

Napjaink társadalmában az a természetes, hogy a lányok 14 évesen azért mennek nőgyógyászhoz, hogy fogamzásgátlót írassanak fel? Az a természetes, hogy alig 16 éves lányok már odaköltöznek a barátjukhoz? 16 évesen szülni, és persze boldogan felnevelni a gyereket életünk szerelmével? És mindezeket e könyv úgy próbálja lenyomni a torkomon, mintha mindennapos dolog lenne. ?
Nem tudom. Lehet én vagyok már túl öreg.?

2 hozzászólás
>!
Sophia_Mathe
Christine Biernath: Gólyaregény

Megszerettem a hórihorgas Nadine-t, a jóképű, felelősségteljes Ricket és Dédit. Dédi az egyik kedvenc szereplőm, még ha nem is értek vele mindig egyet…
Anyukám egy nap azzal fogadott, hogy nekem is hozott ki könyveket a könyvtárból. Ennek nagyon megörültem, de mikor hallottam, hogy egy ilyen is közte van, kicsit veszítettem a lelkesedésemből. Nem akartam valami nagyon lehangolót, tragikusat olvasni, de amolyan mindenalegnagyobbrendben-semmibajnemlesz-cukiságra sem vágytam…Fejmosást sem kérek, köszönöm-gondoltam.
Azonban egy olyan befejezést kaptam, amilyet igazán vártam és nem hittem, hogy megkapom. Pozitív a végkicsengés, de nem boldogan éltek, míg meg nem haltak típusú. Életszagú.
Fontosnak tartom, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a fogamzásgátló NEM nyújt 100%-os védelmet minden körülmény között!! Még a megfontolt fiataloknak is résen kell lenniük!
Lehetne ez a könyv ajánlott olvasmány 8-9. osztályosoknak, csak akkor (valószínűleg) ez is az el nem olvasott művek listáját gyarapítaná.

>!
Pikírt
Christine Biernath: Gólyaregény

Nagyon sajnálom, hogy a Móra Könyvkiadó abbahagyta ezt a sorozatot. Érdekes témákat boncolgatott. Itt jelen esetben a tinédzser korban előfordulható terhesség témáját boncolta. Szerintem teljesen életszerű volt a regény témája, pont ezért is tetszett. Nadine bizonytalansága totál hihető. Rickről pedig csak szuperlatívuszban tudnék nyilatkozni. Imádom őt. Kár, hogy nem igazi.

>!
Róka P
Christine Biernath: Gólyaregény

Kezdetben, amikor megláttam, és kihoztam, nem hittem volna, hogy falni fogom az oldalakat, hogy minél előbb a végére akarok majd érni, hogy megtudjam, hogyan alakul végül Nadine, Rick és a babájuk sorsa. Elég szkeptikusan álltam hozzá, hisz engem ez a probléma már nem érint (legalábbis így, ebben a formában nem, hogy gyerek vagyok még, és hogyan fogok leérettségizni meg egyetemre menni, de igen, azért engem is hirtelen érne – értitek, ugye?), nemigen lennék leányanyának mondható, édesanyám ugyanennyi volt, amikor engem a világra hozott. De aztán, ahogy fentebb is írtam, belekezdtem, és nem bírtam letenni. Bevallom, idegesített, hogy Nadine ennyire idegeskedik, és nem bír nyugton maradni, vagy hogy is mondjam. Ám nem akarok ítélkezni felette, nem kerültem soha ilyen helyzetbe, másrészt pedig, megértem őt, és úgy érzem, jogosan volt kiakadva Rickre (részben jogosan). Inkább drukkoltam neki, nekik, hogy legyen elég ereje mindezt végigcsinálni. Tulajdonképpen – ha nem is olyan cukormázas ez a „happy end” – jól alakultak a dolgok, és a lezárás ígéretes jövővel kecsegtet.

Ez már csak az én különös perverzióm, hogy egyszer kiszámoltam, hogyan lehetne olyat, hogy az üknagyszülő és az ükunoka egy jelenben éljenek: és igen, valahogy így számoltam, hogy mindenkinek olyan 15-16 évesen kellene szülni, és akkor össze is lehetne hozni ezt. Hát, ebben a regényben ezt sikerült, tehát, valamennyire helyesek voltak a számításaim :D

>!
Oláh_Zita P
Christine Biernath: Gólyaregény

Ezzel sikerült depissé tennem a nem túl rózsás hangulatomat, és kellett pár óra mire kimásztam belőle. Tehát szerintem a könyv összességében jól van megírva, és a történetben előforduló drámai részek sem tűnnek túlzásnak. Ajánlom minden tininek.

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog P
Christine Biernath: Gólyaregény

Pontosan azt kaptam a regénytől, amit szerettem volna. Egy elgondolkodtató, szívbemarkoló és realista történetet, amiben egy tinilány élete legnagyobb döntése előtt áll. Tóth Gabitól idézve, Köszönöm az élményt!

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Őszintén bízom benne, hogy kortól és nemtől függetlenül sikerült meghoznom a kedvet a Gólyaregény elolvasásához. Ez tényleg egy olyan sztori, amivel mindenkinek meg kellene ismerkednie.

http://media-addict.hu/2015/01/23/konyvkritika-christin…


Hasonló könyvek címkék alapján

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
Cynthia Hand: Angyalvágy
Amy Ewing: A fehér rózsa
Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window – Álmaim őrzője
Wolfgang Herrndorf: Csikk
Sonja Peter: Hol van már az az idő…
Licia Troisi: Aldibah homokórája
Kerstin Gier: Zafírkék
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban
Michael Ende: Gombos Jim és a Rettegett 13