A ​fogoly bíboros 2 csillagozás

Azt hiszem, változom. Valószínűleg a molynak köszönhetően kritikusabb, tudatosabb olvasó lettem. Régebben egy ilyen könyvet vállvonással tettem volna le, elolvastam, nem volt túl jó. De ha értékelést is akarok fogalmazni róla… szegény könyv.
    Először is miért ez az ízléstelen, giccses borító? A hátlapján Schmidt Béla festménye van Mindszentyről, miért nem tudták azt az elejére tenni? Hátra meg a fülszöveget vagy inkább semmit, csak ezt a képet ne!
    A bíboros alakjával volt a legtöbb bajom. Nem sokat tudok ugyan Mindszentyről, de a wikipédián lévő életrajza alapján nagyon aktív, tevékeny embernek tűnt. Emiatt már a regény kiindulópontját hiteltelennek érzem, miszerint húsz éve az amerikai követségen él, sőt, inkább vegetál. Minden reggel misét celebrál, azután sétál a kertben és olvasgatja a breviáriumát. Ennyi az élete. Már azt sem értem, kinek tartja azt a misét? Van egy inasa, János, ő ministrál. De ki hallgatja a prédikációt? Ki gyón, áldozik? Kinek a pásztora a pásztor…? Az írónő említi is, hogy nehezére esett beleélnie magát a karakterbe, de egyszer csak rátalált az érvrendszerére. Kár, hogy velünk ezt nem osztotta meg. Egyszerűen nem volt neki. Se érvei, se gondolatai, se semmije.
    A nagykövet felesége volt a legkidolgozottabb figura. Egy unatkozó, gazdag, jellegtelen sznob szöszi, aki azon gondolkodik, hogy meg kellene csalnia a férjét, mert arról azt hallotta, az olyan izgalmas… Ha ő lett volna a főszereplő, és rajta keresztül ismertük volna meg a bíborost annyira, amennyire, az egészen hihető lett volna. Tulajdonképpen így még a borító is létjogosultságot kaphat, és csak a cím elhibázott: A nagykövet felesége vagy Ellen élete jobb lett volna. Épp ennyire volt érdekes a regény is. :-)
    Ez az alternatív 1976 egyébként, amiben az 1962-ben íródott regény játszódik, egész érdekes lehetett volna, ha kicsit (nagyon) árnyaltabb. Arnothy szerint az ember addigra már nem csak a Holdon, de a Marson is járt. 1970-re egész Európa kommunista, az USA pedig a saját aranyából és olajából gazdagodott meg (?). Jólétükben a zajszennyezettséget is megoldották, olyannyira, hogy a szereplőknek néha már hiányzik a játszóterek zsivaja, vagy egy dühből elrúgott konzervdoboz koccanása a kövön. Szerintem nem rossz alap, de sajnos ezzel mindent el is mondtam, amit megtudunk erről a világról.
    Hogy valami jót is mondjak, a kommunizmusban élő átlagember rajza Ilona alakjában egész hitelesnek tűnik. (Amennyire én meg tudom ítélni, akinek csak a szülei éltek a kommunizmusban.)
    Ha valaki az értékelésem után mégis el szeretné olvasni, ne az előszóval kezdje, mert csúnyán spoileres. Miért nem volt jó utószónak? Vagy a szerkesztő el sem olvasta?