Love ​and Other Words 86% 42 csillagozás

Ez volt Christina Lauren írópáros első próbálkozása Women's Fiction zsánerben. Csak annyit mondhatok, hogy remélem számtalan regényt olvashatok még tőlük ebben a műfajban is, mert kétségtelenül 5 csillagos élményben volt részem. Sírtam, nevettem, összetört a szívem, majd szép lassan összeforrtak a darabkák. Egyébként is nagy rajongója vagyok a 'second chance' történeteknek, így mondanom sem kell, hogy kedvenc lett ez a regény, és számomra az egyik legjobb volt, amit idén olvastam.

Ez a történet a múltról és a jelenről szól, chick lit műfajban. Bár azért nem vagyok híve a „chick lit” kifejezésnek, mert szerintem gyakran használják egy könyv leminősítésére, arra utalva, hogy nem kell komolyan venni. Esetleg nincsenek olyan jól megírva, mint az „igazi” regények.
Macy és Elliot tinédzserként elválaszthatatlanok voltak. Elliot családja a szomszédban lakott abban a házban, amelyet az apja épített, hogy hétvégeken és ünnepnapokon ketten odamenekülhessenek, miközben az anyja halálát gyászolták. Macy és Elliot közös olvasásszeretete, csendes, elmélkedő, és érzékeny természetük hamar összehozta őket. Megszilárdította a barátságot, amely a legnagyobb dolog volt az életükben.
A múlt Macy és Elliot tinédzserkorát öleli fel. Abszolút gyengéd, mélyen érzelmes és hihetetlenül megható volt. Macy és Elliot lassan, apránként kibontakozó kapcsolata, ami barátságnak indult, és fokozatosan vált mindent felemésztővé.
De ahogy felnőtté váltak, érzelmeik kivirágoztak. Elliot már nem volt az az esetlen, nyurga kölyök, akit korábban ismert. Olyan férfivá vált, akit nem tudott kiverni a fejéből. Akivel sokkal többre vágyott a társaságnál és a kedvenc szavak cserélgetésénél. Ugyanezt érezte Macy iránt, és gyűlölte, hogy csak hétvégén és ünnepnapokon tudott vele időt tölteni, holott mindig vele akart lenni.
A jelen már egy véletlen találkozást ír le, és végül egy második esély lehetőséget ad a párosnak. Gyászoltam, amit elvesztettek, de egyben ujjongtam is minden egyes új találkozásnál.
Számomra, ami ezt a könyvet kiemelkedővé és abszolút szerethető olvasmánnyá tette, az Elliot szerelme, Macy iránt. Macy és Elliot egy olyan pár volt, akik egyszerűen összetartoztak.

A romantikus regények végeláthatatlanul hatalmas, sokszor eléggé mély merülést igénylő tengerén előszeretettel keresem az egyedi ötlettel rendelkező, különleges hangvételű történeteket – így találtam rá két éve a szerzőpáros tollából származó Nem mézes hetekre is, aztán A lelkitárs-egyenletnél megingott a bizalmam irántuk (hiába a remek ötlet), de ennek a magyarul nemrégiben megjelent munkájuknak végre újból volt egy figyelemfelkeltő sztorija, úgyhogy örömmel adtam neki sanszot. Egészen addig, míg nem jöttek sorra az olyan jelenetek, amiket a vígjátékokban általában rakétakilövéssel illusztrálnak – nem beszélve a megszokottnál erősebb dózisban adagolt drámáról –, még kifejezetten jól is szórakoztam és elismerően bólogattam rá, hiszen olyan szereplőkre leltem, akikkel a való életben is lépten-nyomon összefuthatunk, illetve határozottan reális tudott maradni a problémafelvetés meg a cselekménybonyolítás, ráadásul az idősíkváltások sem voltak kapkodók, nem utolsó sorban pedig ügyesen alakítgatták a bevált receptet. De egy ponton túl egyszerűen annyira beindult a Hollywood-adagoló, hogy a méztől és könnytől alig lehetett megtalálni a vezérfonalat… Pozitívum, hogy nem egy újabb tucatregény, a kevesebb = több elvét viszont nem csak ismerni, hanem alkalmazni sem árt néha.

Ez a történet most nagyon jól esett a lelkemnek. Nem gyakran olvasok angolul, de ennek a könyvnek nagyon könnyed volt a stílusa, így nagyon jól tudtam haladni vele. Nagyon szerettem a szereplőket, de a könnyed stílus ellenére azért volt benne kis mélység is. Tetszett ahogy együtt haladt egymás mellett a történet a múltban és a jelenben és lassan a múlt cselekményei világossá tették a jelen nehézségeit, kihívásait. Szép történet volt egy gyerekkorból induló barátságról.

Nem volt rossz, de a sok nagyon jó értékelés után ennél valahogy jobbra számítottam. Az én szívemet sajnos nem rabolták el a főszereplők és különösebben meg sem hatottak a történetben kettejük között történt dolgok. Az elején sokkal jobban foglalkoztatott a múltban történt események sorozata de a végére ez az érdeklődésem is alábbhagyott. Még mindig nagyon szimpatikus ez az írópáros, csak nem tudom mikor találok olyan könyvet tőlük ami átütő sikert arat nálam. Azért még nem adom fel a keresést!

Nem volt rossz, de nem is szippantott be úgy, mint a szerzőpáros korábbi könyvei. Kicsit féltem a jelentől, és minél közelebb értünk hozzá, annál inkább rettegve vártam a vonatkatasztrófát.
Amit imádtam a könyvben, az a Macy és Elliot közti kémia, a kapcsolatuk dinamikája, a múltbéli jeleneteket, és azt, ahogy beérett a kapcsolatuk szomszédokból valami többé.
Amit nagyon sajnáltam: Macy szüleinek sorsát. A szívem szakadt meg értük, valamiért Macy-ért.
Amit nagyon utáltam: Christian, Sean, Emma. WTF bitches?!

A Love and Other Words összességében szerintem egy jó romantikus regény, szerethető szereplőkkel, akik igazi könyvmolyok érezhető kémiával, viszont sok benne a szomorúság is a szinte egész könyvben jelen lévő gyász miatt.

A történet két idősík között váltakozik Macey szemén keresztül. 15 évvel a jelen előtt kezdjük, néhány évvel azután, hogy Macey elvesztette az anyját. Apjával időről időre a vidéki házukba vonulnak el, itt ismeri meg a vele egykorú Elliotot, akivel hamar barátság szövődik, és az évek múlásával egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A jelenben viszont megtudjuk, hogy 11 éve nem beszéltek egymással, de Macey házasodás előtt áll, még mindig sokat gondol egykori szerelmére. Az állóvizet az kavarja fel, hogy véletlen összefut Elliottal, ami arra kényszeríti, hogy szembe nézzen múltjával és érzelmeivel, és nem kerülgethetik tovább a 11 évvel korábbi esemény sem.

Három dolog zavart a könyvben:
– A két idősík közül szerintem a múltbéli a jobb, számomra érdekesebb volt azt követni, ahogy barátságból szerelem lesz, mint hogy a jelenben hogy találnak ismét egymásra, illetve a tinédzser karakterek is szerintem árnyaltabban voltak ábrázolva, mint a felnőtt énjeik.

– Mindkét főszereplő sok nehézségen ment át, és mindkettőjüket nagyon megviselte a szakítás, illetve a teljes kapcsolatmegszakítás – olyan szinten, hogy ez jövőbeni kapcsolataikra is erősen kihatott. Mégse ment egyik se pszichológushoz, hogy ezt feldolgozzák. spoiler

A harmadik problémám az volt, hogy a múltbéli szakítást előidéző esemény nekem kissé karakteridegen volt spoiler, és emellett (content warning: nemi erőszak) spoiler

Christina Lauren a tavalyi évem egyik nagy felfedezettje volt, így talán nem is meglepő, hogy előbb – utóbb szeretném elolvasni az összes megjelent könyvet az írópárostól.
A cselekmény két idősíkban fut, a múltban Macey és Elliot tinédzserek, a jelenben pedig már felnőttek, több, mint 10 évvel az utolsó találkozásuk után. Nagyon jól el volt találva az aránya a múltban történteknek és a jelennek, szépen közeledett egymáshoz a két idősík és végül arra is választ kaptunk, hogy miért szakadt meg a kapcsolatuk fiatal korukban. Nem tudom, hogy mire számítottam, de erre nem, az biztos. Bár nyilván mást és máshogy élünk meg „tragédiának” fiatal és felnőtt fejjel.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy fognak úgy egymásra találni (ezt gondolom nem spoiler, hiszen tudjuk mire megy ki az egész ), hogy közben mind a ketten párkapcsolatban élnek az első felnőtt találkozás alkalmával. Elliot egy Hollywood-i filmeket megszégyenítőt lépett, de nagyon bíztam benne, hogy Macey is megtalálja a módját a megcsalás téma nélkül. Azt kell, hogy mondjam, hogy az írópáros végül elegánsan oldotta meg ezt a helyzetet is.
Néhol nagyon szomorú, máshol ugyanannyira szirupos, de mégis olvastatja magát a történet. Nem vagyok nagy rajongója a second chance sztoriknak, de Macey és Elliot egymásnak lettek teremtve, ez nem is kérdés.

Nagyon szórakoztató, mint mindig ettől az írótól. Bár nem akedvenc trope-om a secondd chance romance, mégis magával ragadott. A karakterek relatíve érdekesek voltak, a csavar is működött. Tökéletes ilyen „köztes” könyvnek, kettő nagyobb fantasy között.