Autoboyography 91% 60 csillagozás

Mint megtudtam, ma van a ’coming out’ világnapja, így pontosan alkalomhoz illő, hogy a torkom szakadtából a világba kiáltsam, hogy „mindenkinek el kellene olvasnia ezt a könyvet!”. Ez egy nagyon fontos témákat boncolgató, gyönyörű történet két világ találkozásáról, elfogadásról, hitről és szerelemről.

A történet főszereplője a végzős gimnazista Tanner, aki néhány éve Californiából Utahba költözött családjával, egy olyan kisvárosba, ahol többségében mormonok élnek, szigorú szabályok szerint. Tanner szerencsés srác. Pontosan tisztában van önmagával, már régen tudja, hogy a fiúk és a lányok egyaránt érdeklik, és a szülei mindenben mellette állnak, nagyon szoros családi összetartással támogatva őt. Tanner anyukája valaha a mormon közösség tagja volt, így érzi a súlyát annak, hogy mivel jár a Utahba való költözésük, és nagyon fontosnak tarja nyomatékosítani a családban, hogy Tanner nem vállalhatja fel a fiúk iránti érdeklődését senki előtt. Ez évekig nem is jelent problémát a srác számára, egészen addig a pillanatig, amíg a végzős évének utolsó félévében a kreatív írás órára be nem sétál az új tanársegéd, Sebastian, akinek egyetlen pillantása kiszippant minden levegőt a tündéjéből.

A kedves, odaadó, folyton mosolygó Sebastian azonban a mormon közösség elkötelezett tagja, a prédikátor fia, megrendíthetetlen hittel és hatalmas szívvel. Ő az a fajta srác, akire mindenki odafigyel, és akit mindenki szeret. Mindaddig, amíg követi az írást. És az írás elítéli az azonos neműek közötti érzelmeket, így bár már ő is fiatal korától tudja, hogy a fiúkhoz húz a szíve, ő mélyen titkolja ezt a családja, a közösség és saját maga elől is. De Tanner egy új korszakot hoz az életébe, amely sokszor nehéz, tele van kérdésekkel és bizonytalansággal, de ugyanakkor új dolgok felfedezésétől és rengeteg érzelemtől teljes.

Nagyon szép volt ez a történet, és úgy érzem, olyan dolgokra keresi a választ, amely számos fiatal fejében megfordul. Foglalkozik a hit és az LGBTQ kapcsolatával, miközben számos kérdést vet fel. Vajon választhatsz-e a család és a szerelem között? Vajon csak egyféle hit és igazság létezik? Vajon Isten tesz-e különbséget szerelem és szerelem között? Ha igazán szeretünk valakit lehet-e az feltételekhez kötött?

Ez nem az a fajta könyv, amit Christina Laurentől megszoktunk, azonban a szerzőpáros nagyon jó érzékkel és profi módon nyúlt hozzá ehhez az igencsak kényes témához, és megmutatták, hogy Young Adult műfajban is kiemelkedőt tudnak alkotni. Nagyon jó stílussal, komplex karakterekkel és nagyon szép kontrasztokkal vezetik végig az olvasót Tanner és Sebastian lassan kibontakozó kapcsolatán, egy igazán magával ragadó történetben.

Őszintén ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, nemtől, kortól, szexuális beállítottságtól és vallási nézettől függetlenül, mert garantáltan el fog rabolni egy darabot az olvasó szívéből.

„You're amazing. Don't ever let anyone make you feel worthless.”

Az egyik legjobb LMBT könyv, amit idén olvastam. Nagyon kemény topikokkal játszik a könyv, és nagyon jól hozza a szintet. Az írónő páros stílusa nekem nagyon megtetszett, így biztos, hogy nyitott leszek a jövőbeni műveikre is. A történet fantasztikus volt, és szinte biztos, hogy még sokáig velem marad!

Kicsit csalódottnak érzem magam. Ha a könyv egészét nézzük, imádtam, tetszett, jó volt a felépítése, jók voltak a karakterek és a helyzetek is nagyon életszerűek és valósághűek voltak amikbe kerültek, én mégis kevésnek éreztem. Kevésnek, és leginkább a vége miatt. Amikor az epilógushoz értem, úgy éreztem magam mint akit hirtelen pofon vágtak, és nem tudja eldönteni hogy ezt most miért is kapta mikor semmi rosszat nem tett. Percekig csak néztem magam elé a lapra, hogy tényleg ennyi, most itt az epilógus, és ennyi?

A cselekmény nagyon aranyosan volt felépítve, de én egész végig úgy éreztem, mintha 16 évesekről és nem 18-19 évesekről olvasnék. A legfurább érzés mégis az volt, hogy imádtam olvasni, mégis voltak olyan részek amikor elkalandozott a figyelmem, és nem tudtam a történetre koncentrálni, és sokszor kellett újra olvasnom bizonyos mondatokat, és még akkor is csak sokadszorra tértem vissza a kerékvágásba. Nem azt mondom, hogy túl lett írva, mert nem, csak inkább túl lett bonyolítva, túl lett gondolva pár részlet.

Nagyon szerettem Tanner gondolataiban lenni, és izgalmas volt vele együtt végig haladni a gimis évének utolsó hónapjain miközben megírta a könyvét.
Nem szoktam vallásos témában olvasni, mert távol áll tőlem az összes, ellenben nem szoktam nem elolvasni csak azért mert e köré épül. Mindig is érdekesnek tartottam, amikor ilyen szinten „tiltott” egy kapcsolat, de a legtöbb esetben nem szokott jól végződni.
Sebastian igazán mélyen vallásos, és nagyon tetszett ahogy ő is bejárta a saját útját a vallás és a szerelem között és a végén megtalálta az egyensúlyt.

Szívszorító volt a két srác kapcsolata, egyik oldalról teljes elfogadással és megértő szülőkkel, a másik oldalon pedig épp az ellenkezője. Hol boldog voltam velük együtt, hol kétségek merültek fel bennem ugyanúgy mint Tannerben, volt hogy nem akartam olvasni, holott mást nem akartam csak olvasni és tudni.

Nagyon vegyesek az érzéseim, mint mondtam a vége miatt leginkább. Összecsapott és nem eléggé átgondolt lezárást kaptak. Szép volt, nem tagadom, de nem a megfelelő és legfőképp nem eléggé megmagyarázott és leírt.

Jó volt, szerettem olvasni, de sajnos kedvenc nem lett.

Kezdjük a feketelevessel, mert, hogy van belőle bőven. Ostorozni akarom, mielőtt körbenyalom, ez állampolgári kötelességem.
Mindenek előtt ez a könyv összeszedetlen és intuitív, de nem feltétlenül a jó értelemben. A narrációja csapong, a cselekménye logikátlan, tele olyan kis ficakokkal, melyek értelmetlen kitekintések, nem adnak hozzá sztorihoz, nem viszik előre a cselekményt, de legalább unod őket és fel is viszik a vérnyomásod. Meg amúgy cheesy és olyan jelenetekkel van telepumpálva néhol, hogy halálra cringe-elsz tőle. Nem tudok rá jobb szavakat, de tényleg.
Példának okáért spoiler . Vannak, de minek? Vannak, de kínosak. Kínosak, de nem a jó vagy vicces értelemben. Tehát minek vágtunk ki 100 oldallal több fát emiatt?
A tetemes oldalmennyiség tehát zömében annak köszönhető, hogy nem volt kihúzva a fele, ami felesleges.
Továbbá problémám még a narráció. Édes jó istenke, hogyan gondolta az író, hogy megírja az egészet egyes szám első személyben, majd random beledob egyes szám harmadik személyű narrációkat, de komplett fejezetekre, majd visszatér az eredetihez? Kezdő íróknál látni ilyet jobbjára, blogger koromban, mikor ugyebár tizenkettő kötőjel tizennégy voltam, én is elkövettem ezeket, de hejjó, ilyet nem csinálunk, akkor se ha jó ötletnek tűnik.
Meg főleg nem akkor, ha ilyen-olyan New York Times bestsellerek meg meigyebek vagyunk na, a rohadt életbe is Christina, kapd össze magad.
További problémám még Sebastian, ugyanis egy ilyen akaratgyenge vallásos seggfejből sose lesz olyan barát, akit egy nyitott és önmagával harmóniában élő queer alak optimálisan be tudna vonni az életébe. A regény egyébként úgy locsolta az amúgy is nullhuszonnégyben lángoló antiteizmusomra az olajat, mintha kértem volna. Jó ég, mindig rájövök egy-egy ilyen olvasmány alkalmával, mennyire romboló ez az egész és, hogy mennyire nyomaszt – nem szabadna engem semmi közelébe odaereszteni, ami bármilyen vallásból, akár egy cseppet is tartalmaz, mert elkezd habzani tőle a hülye szám.
Tehát a cselekménye logikátlan, a narrációja trehány, a karakterek háttere meg hagy némi kivetnivalót maga után, azonban Christina Lauren összekapta magát és ÚÚGY odatette ezt a sztorit, hogy leesett az állam és még a trehányságok ellenére is elhittem minden szavát. Mert igazából reális. Tudjátok, az a kamasz sztori, az a tipikus, de nem olyan aranyos, hanem olyan a kurveéletbemár, mint amilyen a kamaszkor úgy általában – de még kicsit neccesebben is, ha épp te vagy a helyi lelkész kőmeleg kedvenc fia.
Kicsit a Benjamin Alire Sáenz Világmindenségére emlékeztetett; hasonló sztori, hasonlóan megfogva, ám fajsúlyosan a mély vallásosság irányából megközelítve, ami kicsit súlyosabbá, kicsit nyomasztóbbá, kicsit hozzád közelebbivé teszi az egészet.
Annyira azt akarom mondani, hogy nem volt jó, de $@!% ez igenis jó volt, és tetszett, és halálra röhögtem magam rajta amúgy, mert nagyon jó humorral operál, de kikészített vagy hatszor ez a böhöm cheesy disznó, amit vagy húszszor a falhoz akartam vágni a tablettel együtt. És de jó, hogy végül nem tettem.

Imádtam! Abszolút ötcsillagos. Vagy inkább hat.
Igazi romantikus történet. Szívszorító, gyönyörű, felemelő. Egész más, mint amit az írópárostól megszokhattunk. Én meg is lepődtem – bevallom őszintén –, hogy ennyire más, és mennyire jó. Még ilyeneket! Túl sok mindent nem tudok írni, már napokkal ezelőtt olvastam, de még most is a hatása alatt vagyok. Biztosan olvasni fogom még. Vagy hallgatni, mert audiobookban is szuper. Két narrátor van, tökély! :)

átböngészve mások véleményét a könyvről, íme a kettő, amit a legmókásabbnak találok, és többen is említik valamilyen formában:
– ebben a könyvben nem is történik SEMMI.
– egyáltalán nem volt hiteles a szerelmi szál, mert nem volt annyira fülledt, mint az XY (random erotikus iromány).
excuse me? kicsit szomorú, hogy egy 16 éves kortól ajánlott könyvtől azt várjuk, hogy tele legyen szexjelenetekkel (ami egyébként így is volt benne, csak kicsit visszafogottabban), és az, ha egészen egyszerűen szerelemről, barátságról, vallásról, elfogadásról van szó, már nem elég 'izgi'.
pedig ha a helyén kezeljük ezt a kötetet, és eltekintek a pár logikai hibától és attól, hogy a harmincadik oldal után meg tudtam volna mondani, hogy mi fog történni, szerintem egy egészen értékes élményről van szó. érzékeny volt, az a tipikus amerikai feel-good regény, amit a kiszámíthatóságával együtt érdemes volt elolvasnom.
Autumn karakterét nagyon szerettem, mert sokszor magamra ismertem benne, illetve a fiú-lány barátságok is telitalálatok szoktak lenni nálam, ez meg különösen. az utóbbi időben szeretek LMBTQ könyveket olvasni (ha fiú lennék, homoszexuális lennék, ebben 1000%-ig biztos vagyok :D), itt pedig Tanner & Sebastian párosa szerintem nagyon szerethető volt, és abszolút nem érdekelt, hogy nincsenek benne váratlan események, meg sárkányok, meg űrhajók, meg nem tudom, mit várnak még mások a hasonló történetektől, szívesen olvastam volna még (mondjuk a végén az E/3-as fejezeteket nem nagyon tudtam hova tenni, az szerintem rengeteget rontott rajta).
egyébként nekem már a mormonokról megismert új infók miatt is hasznos olvasmány volt, és bár az amúgy is tőlem borzasztóan távol álló vallásos szemlélet megint egy kicsit messzebbre került, de szimpatikus volt, hogy egyértelműen nem hoz ítéletet senki értékrendje felett, viszont annál több kérdést kelt az olvasóban, és elindít egy mélyebb önreflekciót.

”Imagine truly believing that God loves all of His Children, except when they love each other the wrong way.”

Ez a könyv elsősorban a borítója miatt keltette fel az érdeklődésemet (hiszen gyönyörű) majd miután elolvastam a fülszövegét tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom.

”Being bisexual is simply who you are.”

Itt van nekünk Tanner egy queer – biszexuális srác (a könyv során a szereplő is ugrál a kifejezések között.) 13 éves kora óta tudja magáról, hogy nem heteró, ezt fel is vállalja a családja és barátai előtt, csakhogy az apja egy másik városban kap állást, mégpedig egy nagyon mormon városban.

‘Same-sex attraction is just a technical term; it’s not who you are. You might not be able to control the feelings, but you can control how you respond,’ and it’s such a lie.

Itt találkozik Sebastiannal, aki a helyi püspök fia és ott köt ki, hogy ő segít Tannernek egy iskolai feladathoz könyvet írni. Ja és ne felejtsük el, hogy meleg, de ezt nem csak a szülei, de saját maga előtt is tagadja.

“I know you aren’t gay, but shouldn’t the bishop’s son be allowed to like dudes if he wants to?”

Én az értékeléseimben soha nem a könyv tartalmát szeretem leírni, szóval azt itt be is fejezném.

Több okból is nagyon közel áll hozzám a történet, de az a tény hozta a legközelebb a szívemhez, hogy egy biszex tinédzser vagyok, aki egy homofób és állításuk szerint keresztény családban nő(tt) fel, valamint katolikus suliba járok immár kilencedik éve, ahol kiálltam már rengetegszer a melegekért off de eddig igen sikertelenül.

”You have so much space in your heart for your church, but does it have space for you?”

Egy barátnőmmel beszéltünk valamikor a vallásról és ő mondta ki azt az egy mondatot, ami azóta is megmaradt bennem. „Én Istenben hiszek, nem pedig az Egyházban”. Én nem tartom magam kifejezetten vallásosnak, de ezt a kijelentést teljesen átérzem. Soha nem értettem, hogy jön az a keresztény hithez, hogy diszkrimináljuk és utáljuk a melegeket/transzokat, hiszen tudtommal Jézus azt tanította, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. off Szerintem külön lehet és külön is kell választani az Istenbe vetett hitet, és a vallási szabályokat. spoiler

”A God worthy of your eternal love wouldn’t judge you for who you love while you’re here.”

Az teremtette meg szerintem a fő feszültséget, hogy Sebastian nem úgy tekintett a vallásra mintha teher lenne, vagy egy szerepre, amibe belekényszerítik, hanem tényleg tiszta szívéből hívő. Itt jönnek a komoly lelki dilemmák a képbe.

“Why wouldn’t you just be with a girl, then?” he asks quietly. “If you were attracted to them? Wouldn’t it be so much easier?”
“That’s not something you get to choose.”

Azt hiszem ez a könyv is nagyon jól megmutatja, hogy a szexuális orientáció mennyire nem választás kérdése. Az embereknek elkéne fogadniuk, hogy melegnek/biszexnek/transznak lenni nem egy olyan dolog ami kiváltságokat hoz, és ezért az emberek választják. Félreértés ne essék, hosszú lelki őrlődés után nem csak hogy elfogadtam, de meg is szeretem, hogy ilyen vagyok, és semmi pénzért nem változtatnék rajta. De azt feltételezni, hogy ez döntés kérdése, több mint ostobaság. Harcolni kell a jogainkért, a társadalommal és sajnos sokszor a szeretteinkkel is.

”And he can’t breathe. He’s gay. He’ll never be anything else.”

Közben bele-bele olvastam a magyar fordításba is, és ez minden egyes alkalommal mosolyt csal az arcomra:

„A fordító megjegyzése
A regény amerikai megjelenése után nem sokkal, 2019. április 4-én az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza hivatalos bejelentést tett arról, hogy ezentúl nem tekinti hittagadásnak a homoszexualitást, valamint az azonos neműek házasságát, és az egyház a továbbiakban megkereszteli az azonos nemű párokat és az általuk nevelt gyerekeket is. Egyúttal törölték az egyház tanai közül, hogy a homoszexuális viselkedés és kapcsolat bűn.”

“The problem isn’t with Sebastian and me; it’s with the rules.”

Végezetül pedig: ”Bárminek is vallod magad és bármit is tanít a vallásod, a szerelem az szerelem.”

mostanában nem nagyon sikerült igazán magával ragadó könyveket olvasnom, de amint belekezdtem az Autoboyography-be, éreztem, hogy ez most rendesen meg fog változni mert ezt bizony imádni fogom. mégpedig nagyon.
az elejétől kezdve teljesen beszippantott a történet, és egészen meg is vagyok lepődve, hogy mindössze pár nap alatt kiolvastam a könyvet–

ami a leginkább (majdnem) tökéletessé tette, az a történet valódisága volt. meg persze a két főszereplő, akik bár néha az agyamra mentek a sok hülye döntésükkel, nagyon a szívemhez nőttek és hiányolni fogom őket most, hogy végeztem. :(
spoiler

nagyon-nagyon élveztem a könyvet, imádtam az egészet, még úgy is, hogy a végén rendesen meghatódtam off, szóval azt hiszem, bátran ajánlanám bárkinek az elolvasását. ♥️

Ez a könyv nagyon régóta csücsölt a várólistámon, és pont jó könyv volt ahhoz hogy elkezdődjön számomra a június. Bár ez nem direkt volt így tervezve. Összességében nagyon élveztem. Eddig még csak a felnőttesebb munkáit olvastam az írónőknek, és egy kicsit tartottam attól, hogy hogyan tudják átültetni a képességeiket a young adult-ba, de kellemeset csalódtam. A karakterek nagyon jók voltak, valódiak. Egy kicsit kizökkentett a perspektíva váltás a háromnegyedénél, de nekünk olvasóknak szükség volt rá. A felhozott kérdések is olyanok amiről beszélni kellene, sokkal többet. Főszereplőnk barátja fogalmazta meg a legjobban, hogy a mormonok pár évtizeddel ezelőttig azt is rossz szemmel nézték volna, ha egy mormon srác fekete bőrű nővel jön össze, és ez azóta változott. Szükség van a változásra és a rugalmasságra a mai, gyorsan fejlődő társadalomban. Örülök, hogy elolvastam ennyi idő után, teljesen megérte.

Emlékszem, mikor először olvastam, nagy meglepetés volt a könyv, mivel ilyesmire nem számítottam az írópárostól. Abszolút kellemes csalódás a korábbi tapasztalataim után. A regény komoly témákat boncolgat vallási és szexuális identitásról, a kettő összeegyeztethetőségéről. Hiszen hit és szerelem nem kellene, hogy kizárják egymást. Néha nehéz és szívszorító, mégis egy kedves, feel-good olvasmány. Egyes részeknél kicsit terjengős, és a két író letagadhatatlanul rajta hagyta az ujjlenyomatát. Vannak túlkapások (ami Autumn és Tanner között történik a „szakítás” után…), de ezeket jól ellensúlyozzák a pozitív aspektusok. Például az, hogy nem lett az egész mormon közösség ellenségként bemutatva. És a befejezés, hasonlóan a regényhez, tökéletes.

Egyébként kimondhatatlanul örülök, hogy lefordították magyarra, és hogy meghagyták ezt a gyönyörű borítót, de a címe… Fura lett.