Piros 82% 171 csillagozás

Ebben a posztapokaliptikus regényben egy halálos, köhögős vírus szedi az áldozatait. A történet főhőse, a 20 éves Cordelia (Piros) egy erdőn keresztül próbál eljutni a nagymamájához. A túlélés a célja, jóllehet katonák és kutyák is üldözik az életben maradtakat. További nehezítő körülmény, hogy fél lábát elvesztette és így protézist kénytelen viselni, amivel nem egyszerű az erdőjárás. A hosszú út nem mentes a kalandoktól és meglepő fordulatoktól. A történetben időbeli visszaugrásokkal megismerjük Piros családját és a gyorsan terjedő vírus lefolyását, súlyos kimenetelét.
A Piroska és a farkas történet újragondolt változata nekem tetszett. Voltak benne gyomorforgató és félelmetes részek, így csak erősebb idegzetűeknek ajánlom!

Posztapolkaliptikus Piroska és a Farkas. spoiler A fiatal lány egy elszabadult vírus túlélője off, amely lépten nyomon halálos áldozatokat szed, azok pedig akik nem kapják el, emberi mivoltukból kivetkőzve küzdenek a túlélésért. Piros esetében a túlélés záloga a nagymamához való eljutás. A regény jelen helyzetünkben különösen éles, bár hála a jó istennek a COVID-19 nem öltött apokaliptikus méreteket, de nagyon sok tényező azért bőven ismerős lehet. Érdekes volt, hogy a főszereplő bár abszolút erős, határozott s elszánt gyakorlatilag minden szempontból hátrányos helyzetű off. Két idősíkon ugrál a történet, ez néha zavaró, és a cselekmény szempontjából nem is különösebben indokolt.
A lapokról a legtöbb esetben csöpög a vér és a váladék, érzékeny lelkeknek annyira nem javallott olvasmány. Hideg és borzongató.

Mostanában nagyon sok retellinget olvastam romantikus és fantasy kategóriában is, de eddig a horror műfajban elkerültek ezek. A Piroska és a farkas számomra nem egy nagyon vonzó történet, de azért kíváncsi voltam, hogy a (szerintem) nagyon alap történetből mit lehet kihozni. A mese végül is jól sikerült, csak az eredeti történet halt meg. Azaz annyira nem volt Piroskás, csak a név és a nagymama stimmelt, és némi kimondott utalás arra, hogy az ember embernek farkasa.
A szereplők érdekesek, Piros kifejezetten jól mutatja be, hogy a fogyatékkal élő emberek küzdelmét nem csak önmagukkal, hanem a társadalmi megítélésükkel is, sőt időnként a faji megkülönböztetésre is kitér. Olvasás közben talán a kihangsúlyozott hátrányok miatt gyakorta éreztem úgy, hogy Piros nem húsz, hanem 15 éves, és hogy többet emlegeti a horrorfilmes sztereotípiákat mint amennyi a megoldásokon töpreng. Adam a testvére igazi unszimpatikus figura, de a szülők is elég csalódást keltő karakterek, mert bár egyetemi tanárok elég ostobán viselkednek. Igazán pozitív csak a két gyerek és D.J, valamint Siroise, aki azért hátrányos helyzetből tornázza fel magát a jók közé.
Érdekes megoldás, hogy a cselekmény közben feltűnő emberek tulajdonképpen nagyon kevés kivétellel mind rosszak. Sehol egy jó szándékú családanya, vagy segítőkész fiatal, mintha maga a járvány az emberi tulajdonságokat is kifacsarta volna, de szerintem ez azért nagyon sarkított.
A járvány során (vagy a járványon belül) előkerül egy párhuzamos szál is, de annyira kidolgozatlanul, hogy akár el is hagyhatták volna.
A befejezéssel egyáltalán nem éreztem befejezettnek a történetet, bár elért A pontból B pontba, nagyon sok kérdést nyitva hagyott, a fentebb említett párhuzamos szálat is. Mintha csak kétharmadát olvastam volna a történetnek.
Szerintem izgalmas a regény alapkoncepciója, elég szép is a kivitelezés, de messze nem teljes. Nekem nagyon negatív és félelmetes is, nem a szörnyek vagy a rengeteg vér, hanem az emberi természet sötét oldala miatt.

A többi a blogomon:https://nicosiaolvasmanyai.blogspot.com/2022/02/christi…

„A szülők, mindegy, mennyi idősek, vagy, hogy mennyi idősek a gyerekeik, mindig megpróbálják palástolni, úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.”

Minden idők egyik legkedveltebb és egyben legérdekesebb meséinek egyike a Piroska és a farkas története, ahol megelevenednek a klasszikus elemek, mint például a jó győzedelmeskedése a gonosz felett és a boldogan éltek, míg meg nem haltak. De mi van akkor, ha Piroska nem egy cuki kislány és a farkasból is egy egész falkára való vadászik? Nos, ezt a kérdést járja körbe többek között ez a kötet. Tulajdonképpen ennek az adaptációnak köszönhető, hogy végül megvettem és esélyt adtam, hogy elvarázsoljon vagy kiábrándítson. Hogy melyik nyert? Nos, erről kicsit lentebb bővebben is mesélek.

Christina Henry – Piros című regénye 2021 őszi újdonságainak egyike, amely a Metropolis Media Kiadó gondozásában jelent meg. Ennek a regénynek is elsődleges vonzereje a borító kép, mely jelen esetben Varga Balázs munkáját dicséri. Mondanom sem kell, hogy hűen letükrözi a belső tartalmat és a maga nemében megadja az alaphangulatot az olvasáshoz.

De nézzük is, hogy ebben a feldolgozásban mit is várhatunk a regénytől:

Mint ahogy az értékelésem elején már felkonferáltam, ez a történet alapjaiban merítkezik a világban oly jól ismert, szinte már klasszikusnak számító „Piroska és a farkas” meséjéből, ahol egy kislány elindul a nagymamához, de végül egy farkassal találkozik és kis kalamajka után a várható happy end-del ér véget a mese. Nos, ez a regény cseppet posztapokaliptikus időkben játszódik, ahol a világ már elemeiben sem hasonlít fénykorára. Az emberek csapatokba verődve próbálnak túlélni, bár szándékaik igen csak eltérőek. Ebben a káoszban él egy lány, aki úgy dönt, hogy el kell jutnia nagymamájához. Az út veszélyekkel tarkított és a halál nem is a legrosszabb, ami egy utazóra várhat.

Ez az időszak egy járvánnyal kezdődött, amely megtizedelte a népességet. A túlélők száma nagyon elenyésző, ezért minden élet fontos. A kormányok karanténtáborokba kényszerítik a lakosságot, amelyek a vírus melegágyai lehetnek, ezért nem mindenki akar ebben részt venni. Akik szétszéledtek Amerika földjén, azoknak számos harcot kell megvívniuk, de a túlélési esélyek egyre csökkennek és a szörnyetegek száma egyre nő.

Ebben a káoszban él egy különleges lány, akinek a filmek és könyvek jelentik a túlélés kulcsát, ám vajon elég –e ez a tudás ahhoz, hogy eljusson végcéljához épségben? Különösen akkor, ha „farkasok” lesik minden lépését. Nos, ezt érdemes kiderítened, hiszen az izgalmak csak ezután kezdődnek.

„Tudom, hogy sok szörnyeteg jár odakint, és külsőre mind embernek látszik.”

Bővebben a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/11/christina-henr…

Nagyon szeretem a mesék modern feldolgozásait, így nem volt kétséges, hogy ezt a könyvet is el fogom olvasni. Egy posztapokaliptikus Piroska és a farkas történetet olvashattam, igaz, hogy én kicsit hiányoltam a farkast. Inkább egy vértől csöpögő, horrorisztikus mese, amelyben Piros a járvány miatt próbál az erdőn keresztül eljutni a nagymamájához. De ez nem olyan egyszerű dolog, hisz a műlába is akadályozza a haladásban, ezenkívül még ezer veszéllyel kell szembe néznie. Kicsit másra számítottam, de így is élveztem a történetet.

Érdekes megvilágításba került ez a Piroska retelling.
Alapvetően szeretem a posztapokaliptikus könyveket, ezért is vártam annyira hogy megismerjem Piros történetét.
Az alaphangulata különösen borzongatóra sikeredett. Ilyen egy jó disztópia.
Különösen tetszett hogy ugrálgatott az időben, mert így sokkal érthetőbbé vált Piros indíttatása, hogy megtalálja Nagymamája házát. Őszintén érdekes főszereplő volt Cordelia. Eszes, felkészült és bátor, egy igazi túlélő. Nem így szokták (általában) lefesteni főhősnőket egy posztapokaliptikus világban. Ugyanakkor ez a sok tudás nem azt takarta, hogy Piros nem tanult az út során semmit. Nem. Tökéletesen elraktározott mindenféle hasznos információt a túlélés érdekében.
Érdekes volt a jelleme is.
Nem volt kegyetlen, ebben a megromlott világban. Nem csavarodott be mint olyan sokan. Nem ment a “csorda” után.
Tényleg igazi túlélő.

De! Negatívumként arra tudok hivatkozni, hogy ha ez egy adaptációként volt beharangozva, hol van a mese többi része? Rendben van hogy farkas utalások voltak a könyvben. Lehetett volna sokkal konkrétabb, letisztultabb az adaptációs része mindkét részről. (Piros megvolt, na de a Farkas?)
Illetve, tényleg sok könyvből összemorzsolt elegyet alkotott a horrorisztikus jelenetekkor a szerző. Sokszor volt inkább undorító, mint horrorisztikus.

Elképesztően menő borító (a magyar kiadásé szerintem még jobb) és egy kiválló „Piroska és a farkas” retelling. Ez a rövid fantasy egy tömör gyönyör, egy sorát se untam és annak ellenére, hogy rövidnek éreztem mégsem adnék hozzá semmi mást.

„Piros nem szeretett gyilkosként gondolni magára, de nem volt hajlandó áldozattá válni, csak mert nő létére egyedül van az erdőben.”

A világban felütötte a fejét egy Járvány, ami megtizedelte a lakosságot (és nem ez nem a COVID), az amerikai hadsereg még megmaradt tagjai a túlélőket karanténtáborokba tereli össze.

Már az zseniális, hogy Piros a könyves és filmes élményei alapján elkezd felkészülni a világ végére, és hogy bírja majd a gyaloglást a nagymama házához. A szülők és a bátyja először „Aliennek” nézik emiatt, de végül rájönnek, hogy vagy a séta a nagymamához vagy egy karanténtábor. Piros és Adam mint jó testvérek ezen elég sokszor vitatkoznak, hogy miért is lenne olyan borzasztó követni az utasításokat.

Mint az várható egy ilyen esemény sok mindenkiből kihozza az állatot, és ahelyett, hogy a maguk boldogulásával foglalkoznának valamiféle igazságot akarnak tenni. Aztán ott vannak a mindent IS felhalmozó fegyveresek (elvégre ez az USA és éljenek a fegyverek!), akik erőszakkal és elnyomással akarnak túlélni, mert majd most fordul a kocka…
De itt van nekünk Piros, aki lehet néha paranoiásnak tűnik, ugyanakkor nagyon okos és jó a humora.

A könyv egy jelentősebb része inkább a veszteségekről szól, de aztán megcsillan a remény, törődés, barátság és a szeretet a zűrzavar közepette. Semmi sem lesz ugyanolyan, mint előtte volt, de hogyan is lehetne az (és ez különben is csak amerikai filmekben van így). A könyv már nem tér ki az az utáni életre, de ezt nem érzi az olvasó hiánynak, hanem inkább azt gondolja, hogy Piros és a szerettei ezt is túl fogják élni!

„Ha egyszer beüt a baj (pusztító járvány, háború vagy más borzalom) akkor a kezedbe nyomom ezt a „kézikönyvet”, hogy hogyan éljük majd túl tökösen!” – első megnyilvánulásom a könyv befejezése után.

Piros egy véget nem érő akciódús, izgalmas könyv megrázó, sokkoló részekkel.

Imádom az újra meséléseket, azonban ilyen egyedivel és akciódússal még sosem találkoztam. Piroska és a farkas ismerős mindenki számára. Őszintén bevallom: sosem szerettem ezt a történetet. Azonban ez át lett ültetve posztapokaliptikus formába, ami tele van nagyon komoly (gondolkodásra ösztönző) rejtett utalásokkal és kritikákkal társadalmunkra, egy erős főszereplővel megkoronázva. Így nemcsak hogy tetszett, de teljesen lenyűgözött.

Néha csak úgy megálltam olvasás közben és végig gondoltam mit is fogalmazott meg az írónő, és arra jutottam: Milyen igaz! Hogy amikor baj van akkor az emberek milyen mélyre süllyedhetnek. Nem állatiasak lesznek (mert azok menekülnek és az élelemért ölnek), hanem előjön a legtöbb emberből a gonosz, sötét oldal.

Persze azt meg kell jegyeznem: ez egy könnyedebb olvasmány, amely nem fogja megváltani a világot, semmi újítást nem hoz. Azonban itt pont elég, és még ütős így is!

Kedveltem Piros jellemét: nem naiv, igazi túlélő, intelligens, bátor, kicsit pesszimista és néha szemtelen. De hát milyen legyen egy járvány sújtotta világban, ahol mindennap az életéért küzd az emberek és más idegen fajok ellen!? Ezenkívül introvertált (végre nem egy olyan főszereplő, aki folyamatosan a társaságot keresi), így nehezen tud teljesen megbízni az emberekben. Bár fiatal lány, mégis öreg lelke van, mindig kiszámítja előre az ellensége minden mozdulatát. Igazi harcosnak született. A filmes és könyves élményei alapján tájékozódik, modernné és életközelivé tette a regényt.

Maga a szépen megfogalmazott cselekmény kicsit sötét hangulatú a disztópia, meg a járvány miatti aktualitásból kifolyólag, mégis lebilincselő, szókimondó, gyors tempójú a történetmesélés. Már a kezdetektől lekötik a figyelmet a megállás nélküli akciók és így nem is akartam letenni. A lezárás is tökéletes volt! Olvastam volna még Piros kalandjairól…

Remélem a kiadó a többi Christina Henry könyvet is kiadja, mert érdemes rá felfigyelni. Aki szereti az ilyesfajta regényeket, ki ne hagyja!

Nekem egészen tetszett ez a rövidke kis történet. Bár egy kliséhalmaz volt és a szereplők is hagytak kivetnivalót maguk után, na meg a végkimenetel is, de el tudtam ettől vonatkoztatni és alapvetően szórakoztatott a könyv. Szeretem az ilyen disztópiákat off, izgalmas is volt, végig pörgött a cselekmény. Bár látom a hibáit és alapvetően megértem, hogy miért ilyen megosztó könyv, én sem fogom újraolvasni, de nem bántam meg, hogy olvastam.

Cordelia, azaz Piros 20 éves, amikor kezdetét veszi a Válság. Hogy a családja életben maradjon, el szeretnének gyalogosan jutni a 300 mérföldre lakó nagyihoz. Az élet, vagy a halál, vagy az a nyavalyás vírus, vagy Valami spoiler vagy az emberek (jobbak és gonoszok egyaránt) persze közbeszólnak. És vajon sikerül? Kiderül a könyvből.
Jó tanácsok mit pakolj egy hátizsákba, ha túl akarod élni a Világvégét. Feljegyezve.
Új szót is tanultam: pimf.
Annyira sokszor eszembe jutott a koronavírus. Nem is értem, hogy miért.
Írónő nagy rajongója a Gyűrűk urának is, az biztos.
Paranoiások ne olvassák!
Nem szeretem a horrort, de ez a könyv bejött. Egyedül a túl hamar véggel nem vagyok kibékülve. Nem gondoltam volna, hogy egy horrorra ilyet írok, de olvastam volna tovább. És akkor ott az írónő fényképe. Egy ilyen angyalarcú hölgy hogy képes ilyet kitalálni? Mindenesetre szíveskedjenek kiadni magyarul a többi könyvét is!

Christina Henry egy rendkívül piacképes könyvet alkotott.
Járványokról írni mostanában úgyis sikk, akkor pedig már legyen disztópia, jó véresen, a Netflix-horror most úgyis felkapott. A főszereplőnk nagyon okos, nagyon talpraesett nő, aki ugyan fejszével felszerelkezve tartja távol magától az ellent, a lőfegyvereket elítéli, lévén gyilkolásra teremtettek. Hogy izgalmasabb legyen, fogyatékossággal élő, kevert rasszú, biszexuális, önmagát kereső bölcsészhallgató, nem is olyan enyhe geek beütéssel.
A borító pedig megérdemel egy új sort, elképesztően jól mutat.
Már csak a történet hiányzik… és itt bizony rezeg a léc. Mintha innen-onnan elcsent, de jól bevált klisékkel dolgozna a szerző, ami nem is lenne baj, ha legalább következetesen és logikusan tenné. spoiler
A Piroska és a farkas párhuzam számomra erőltetett, (bár tudom, hogy ezek a mese-átírások most nagyon mennek, nem gond, ha valaki meglovagolja a hullámot) és egyszerűen mert a kivitelezés ügyetlen volt, a sci-fi szál is.
A dupla idővonal ügyes megoldás volt, bár jobban szeretem, ha finomabban szövődik össze a két szál, viszont sokkal unalmasabb lett volna, ha lineárisan folyik a történet.
Az erdőben bóklászó távoli, megfoghatatlan és ólálkodó veszedelemre számítottam, off izgalomra és misztikumra, de számomra ez a könyv most a legjobb indulattal is csak közepesre sikeredett.