Sylvanas (World of Warcraft 17.) 15 csillagozás

Christie Golden: Sylvanas

Kósza tábornok, Banshee Királynő, hadfőnök: Sylvanas oly sok címet viselt már. Egyeseknek hős, másoknak gonosztevő, ám akár az igazságot, a bosszút kereste, mindig arra törekedett, hogy a saját sorsát irányítsa. És most, annyi szenvedés után talán el is érheti legfőbb célját, hiszen a Foglárral összefogva végre kiszabadíthatja Azerothot a végzet börtönéből…

Mindeközben feltárul Sylvanas életének teljes története: kósza tábornokká válása és a Szélfutó család széthullása; a saját halála, amikor Arthas végzett vele; az Elhagyottak megalapításával kitűzött céljai; a pillanat, amikor először látta meg a Bendőt, és megértette az igazi jelentőségét annak, ami a halál fátylán túl rejtőzik. Ám ahogy közeleg a diadal pillanata, olyan választás elé kerül, amely az egész világ sorsát eldönthet. E választás pedig csak rajta múlik…

>!
Szukits, Szeged, 2022
546 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634977162 · Fordította: Sándor Zoltán
>!
Szukits, Szeged, 2022
546 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634977155 · Fordította: Sándor Zoltán

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

Jerico>!
Christie Golden: Sylvanas

Egy gondolkodásra képtelen elme örök ragyogása. Azt gondoltam Arthasnál nincs lejjebb. Tévedtem!

9 hozzászólás
Hangulatoskönyvkuckó P>!
Christie Golden: Sylvanas

Sylvanas története nagyon érdekes volt. Én nem játszom a játékkal, de a Word of Warcraft világa nagyon tetszik és Sylvanas egy érdekes karakter.A jellemváltozás igen erős fejezetről fejezetre. Tetszett, ahogy az író megmutatta a Sötét Úrnő átalakulását, de a történetben maradtak homályos részletek, kimaradt jelenetek, ami kissé elvette a kedvem. Kizökkentett az olvasásból, hiába volt izgalmas. De összességében sokat megtudtam Sylvanas életéről, a két helyen való kizökkenés miatt vontam le a fél csillagot. Egyébként, ha valakit érdekel ez a világ vagy maga a karakter, akkor megéri elolvasni ezt a kötetet.

vjacintka>!
Christie Golden: Sylvanas

Nekem eddig ez a kedvenc Warcraft könyvem, természetesen az Ősök Háborúja mellett.
Apró érdekesség: én kölcsönözni szoktam a könyveket, habár ezt meg is veszem, mivel szeretném a polcra, mert nagyon tetszett. Annyira el lett találva a borítója ennek a könyvnek, annyira szépen van megrajzolva, hogy nem adja vissza képernyőn. Munkahelyen is olvasgattam néha, nem egy valaki jött oda, hogy "hűű ez mi? de jól néz ki! miről szól?”
Mielőtt kitérnék a személyes meglátásaimra a művel kapcsolatban:
Christie Golden a klasszikus értelemben vett bedolgozó avagy megbízotti író. Nem kell egybemosni R.A. Salvatoréval avagy R.R. Martinnal. Ő nagyon okosan ráállt egy adott vonalra, amiben tud alkotni. Itt nem szerelem gyerekről beszélünk vagy egy élet munkájáról. De a nagyoknak nem mondod meg, hogy tessék itt az alapsztori itt-ott költhetsz de ez az alapanyag. Tehát érdemes kontextusában szemlélni minden ilyen jellegű könyvet. Ez a Lore olvasmányos elbeszélése.
Visszakanyarodva:
Arthas sztorija is tetszett, de az nekem túl zanzásított volt és abból hiányzott egyfajta „lélek”, ebben megvan és a könyvre értem ezt. Itt nem csak Sylvanas bukását szemlélhetjük meg az ő szemszögéből, hanem a Quel'dorei népét is.
A könyv szépen lassan indul és bontakoztatja ki a karakter drámáját a főszereplőnek. Egy olyan karakter drámát, amelyet végig a rossz döntések(nem minden esetben tudatos), az indulatok, a pökhendiség és egyéb kevésbé hősi jellemtulajdonságok szegélyeznek. De ott van mellette a családja iránti feltétlen szeretet és népe iránti kikezdhetetlen hűsége is. De, ami Banshee-vé válása után történik, még akkor őriz ezekből a dolgokból még ha csak szilánkokat is.
Meglepően hosszan taglalja a könyv Sylvanas gyerekkorát, családját és a hozzájuk való viszonyát. Megvetését a nemesek felé, a protokoll és a diplomácia álarca felé. Kissé aggódtam is emiatt, félve hogy túl sokat elvesz más lényeges dolgoktól. Azonban a sztori előre haladtával inkább hálás voltam ezért. Sok mindent segít kontextusba tenni és megérteni a főszereplő életének elágazásait. Közelebb helyezni az ő megértését az olvasónak. Amit olvastam a Lich King könyvben, a veszteség maga itt kerül csak megvilágításba a főszereplő visszaemlékezésein és fiatalkori életén át.
Folyamatosan vannak kis apró gondolatmenetek, elmélkedések és egyéb apró kis szösszenetek Sylvanastól, ami színesíti a könyvet.
Az Első és Második Háborút érintőlegesen taglalja, azt is inkább az ő személyes veszteségein és drámáin keresztül. Itt nagyon nem mennék bele, nem akarok el spoilerezni azoknak, akik nem ismerik.
A Harmadik háborúban tetőzik a káosz, szenvedés és reményvesztettség. De míg Arthas-nak a teljes hatalom megszerzése adja az erőt, mert vakon hisz a saját elképzeléseiben(ilyet azért már olvastunk történelem könyvekben ugye) és ezért kész bárkit elárulni, addig Sylvanasnak a bosszú, ami a saját népének egyfajta genocídiumából sarjad, melyben őt is részessé tette Arthas. Ez pedig örökké kísérteni fogja Sylvanast.
Ui.: A Harmadik Háborúról csináljon már valaki, egy normálisan animált mini sorozatot
Akárcsak a játékban, vannak apró kis fejezetek, amikor Anduinnal beszélget, aki épp fogoly. Ezt a részt nevezném egy kihagyott ziccernek, szerintem itt jobban el lehetett volna mélyülni lore szempontjából, sőt akár még dagályosabb is lehetett volna. De itt vannak ütős mondatok és érdekes riposztok, valamint elgondolkodtató megállapítások.
A könyv szépen lassan indul és bontakoztassa ki a karakter drámáját a főszereplőnek. Egy olyan karakter drámát, amelyet végig a rossz döntések(nem minden esetben tudatos), az indulatok, a pökhendiség és a veszteségek okozta begyógyíthatatlan sebek szegélyeztek. Én megértem, hogy sokaknak nem szimpatikus, de szerintem pont ez adja Sylvanas karakterének árnyaltságát.
Azt is ide biggyeszteném, hogy ez az első Warcraft könyv eddig, amelyiknél néha meg kell állni és letenni. Időnként nyomasztó az egésznek a hangulata, a főszereplő és népének(népeinek) szenvedése. Ugyanazt az érzést adja át, mint amikor a járványföldeken barangoltam még anno avagy Undercity mélyén.
Sylvanas nem egy klasszikus értelemben vett gonosz, vagy gondolkodásra képtelen elme netán egy lázadó. És amiért ezt írom, hangsúlyozom írom és nem tényként közlöm, ergó engedtessék meg a privát vélemény. Az pedig az, ahogy a könyvben is elhangzik, hogy A SORS JÁTÉKOT ŰZ A LELKEKKEL. Ez tudom, hogy kissé kuszának hathat, de ha olvasod a könyvet te is elgondolkozol talán erről.
Köszönöm a fordítást !

Alex_L_Hooper I>!
Christie Golden: Sylvanas

Rettentően csalódott vagyok, mert nagyon vártam ezt a könyvet. A történet maga nem okozott különösebb meglepetést, de túlzottan épített az emberek alaptudására. Oké, láttunk videót erről, meg volt képregény arról, de pl. a 3 testvér találkozását szívesen elolvastam volna a könyvben, vagy Nathanos testcseréjét Sylvanas szemszögéből. Ha már egyszer ugye a novella kiadása után megváltoztatták a Sylvanas öngyilkosságának és visszatérésének körülményeit, hogy illeszkedjen az új ötlethez, ami nem is lenne rossz, ha nem egy random bedobott tény lenne, hanem már rég előkészítették volna.
A másik problémám pedig az, ahogy meg lett írva. Elég szomorú, hogy az írónő nem tud ennyi év tapasztalat után nézőpontot kezelni, és előfordul benne nézőponttörés. És ez még talán a legkisebb gond. A narratív távolság is végig nagy, a szöveg inkább mond, mint mutat. Ezekre pedig csak rátesznek egy lapáttal a magyar kiadás hibái. Elvileg látta fordítás után szerkesztő, de hemzseg a stilisztikai hibától. Sokkal igényesebb munkát várna el az ember.
Csak a sztori és Sylvanas miatt adtam erre 3 csillagot.
Mérges vagyok, mert úgy vélem, ezek a történetek megérdemelnének egy normális írót, aki hozza azt a színvonalat, amit a játékosok megérdemelnek. Ez nagyon nem az.

7 hozzászólás
Bence_Deák>!
Christie Golden: Sylvanas

A World of Warcraft szerves része az életemnek. Körülbelül 10 éve. Ez volt az első könyvem eddig csak a játékokat “fogyasztottam” főképp lore és story oldalról. Nekem Sylvanas karaktere nagyon közel álloff a szívemhez, elvégre az első karakterem egy Undead volt így vele ismerkedtem meg a fontosabb karakterek közül elsőként. Az első benyomástól kezdve egészen a BfA-s őrületéig azt éreztem, hogy mindent a népéért tesz. Ha nem is a Horda összes népért de az Undeadekért. A későbbiekben bár sok karakter jött ment a történetek futásában. Sok fajt kipróbáltam, de sehol nem kerülsz olyan gyorsan olyan “közel” (küldetések vele/tőle) egy vezetőhöz mint vele. Lehet, hogy emiatt lehet, hogy a sok együtt töltött év miatt amíg hittem abban ami történik. off De nekem ez a könyv, egyszerűen tönkre tette a karakterét. Ha őszinte akarok lenni itt beszúrnám, hogy szerintem az első 250-300 oldal érdekes, közelebb visz a karakteréhez. Előtörténetet ad és olyan dolgokat tudunk meg róla amik eddig nem voltak tisztázottak. Gyermekéveitől kezdve Arthassal való első találkozásáig, a tőle való szabaduláson át az Undeadek frakciójának létrehozásán és kezeléséig nagyon lekötött a könyv és megvoltam róla győződve, hogy ez egy jó könyv. Akkor még nem tudhattam, hogy az általam szeretet és tisztelt blizzard nem érezte elégnek az Sh-val és BfA-val a karaktere tönkre tételét. A könyv második felét arra szánták, hogy meggyőzzék a játékost. (Ugyanis a könyv innentől egyáltalán nem olvasó barát azoknak akik nincsenek tisztában a játékbeli történésekkel) IGENIS ŐK MÁR ÉPÍTETTÉK A JAILORT KIEGÉSZÍTŐK ÓTA csak hát mi buta fanok akik temérdek pénzzel és idővel adózunk szeretett világunk érdekében a blizzardnak ezt nem vettük észre. Erre két mondat erejéig kitérve az Sh nem lenne egy rossz kiegészítő de azzal a zagyvasággal, hogy ez már mióta épül, tönkre tettek szép régi emlékeket és karaktereket. CSAKIS AZÉRT, hogy megpróbálják azt a fertőt amit történetnek akartak nevezni letolni a torkunkon. (Azaz elfogadható legyen legalább ha már jó nem is lesz soha) Ugyan ennek a “tisztára mosásnak” lett az áldozata a könyv második fele. Érződik a rohamos tempo, itt már nem akartak mesélni nekünk róla, lebutították és az volt a cél, hogy lássuk igenis már a Legion kiegészítő előtt is bőven ott tevékenykedett a Jailor. Próbálták a döntési mögé ezt behúzni. Azt elhiszem, hogy a Legion kiegészítőnél már tudták, hogy jönni fog az Sh mint kiegészítő emiatt a BfA-ban ezt már építették erősen. De a többi dolog egyszerűen csak belett valahogy kötve oda, hogy na ezt is ezért tette meg azt is meg amazt is. Ezalatt a karakter iránt érzett szeretetem és tiszteletem csak csökkent és csökkent és csökkent. Egészen addig a pontig, hogy amíg a kiegészítőben értékeltem a története kifutását. off Itt eljutottam arra a pontra, hogy bár ne így lenne és zártuk volna le másképp. off Ha őszinte akarok lenni a 3,5 csillag az első 300 oldalért jár. A másik felét értékelhetetlennek nevezném. Ha ismeretlenül ismerkedés képen a wow univerzumával, szeretnéd a kezedbe venni, ne tedd. Minden szempontból találsz erre sokkal jobb könyv és média anyagokat is. Ha szereted a világot és követed is, akkor az utolsó 150 oldal roham léptekkel vett tempójával nem lesz bajod. off Mindenesetre köszönöm a magyar kiadó munkáját. Mert így jóval olcsóbban tudjuk beszerezni ezeket a köteteket mint külföldről! (Azt halkan még dicséretként megjegyzem, hogy a borító gyönyörű és egyszerűen bámulatos milyen szép) De csak az vegye le a polcról akinek nem maradt más wow anyag amit fogyaszthat.


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Tűz & Vér
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai
Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom
Richard A. Knaak: Halálszárny
Margaret Weis – Tracy Hickman: A megtévesztés sárkányai
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Margaret Weis – Tracy Hickman: A sötét égbolt sárkányai
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az elveszett csillag sárkányai
David Farland: Varázslónak született
Chris Pierson: Isten Kalapácsa