Heresy ​– Eretnekség (Assassin's Creed 9.) 44 csillagozás

Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy – Eretnekség

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Végtelen összecsapás. Ősi bűn. Új felfedezés.

Simon, mint a templomosok Belső Szentélyének tagja hideg fejjel és a szokott gyakorlatias hozzáállásával lát munkához az Abstergo Industry történelemkutatási részlegének új vezetőjeként.

Azonban csillapíthatatlan kíváncsiságának köszönhetően magával ragadja a lehetőség, hogy őse, a legendás Jeanne d’Arc mellett harcoló Gabriel Laxaart emlékein keresztül első kézből tapasztalja meg a történelmet.

Amikor első projektje részeként belép egy újonnan tervezett Animusba, meglepő tényekre bukkan arról, hogy milyen mélyen húzódik a templomosok és az orgyilkosok közötti konfliktus, és hogy mi mindenre képes Gabriel a nőért, akit egyszerre szeret és csodál. És köztük a legveszélyesebb igazságra:

Hogy ki az eretnek… és ki az igazhitű.

>!
Fumax, Budapest, 2017
408 oldal · ISBN: 9789634700593 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2017
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514906 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Jeanne d’Arc / Szent Johanna · Victoria Bibeau


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

SzRéka P>!
Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy – Eretnekség

Körülbelül 3 éve ugrottam fejest az Assassin's Creed világába, így egyszerre volt örömteli és szokatlan visszatérni ide. Sőt, az elején nem is éreztem mást, csak bizonytalanságot, mert sosem kedveltem igazán a templomosokat, és Simon sem tűnt szimpatikusnak. Ráadásul a történelem kimondottan nem a kedvencem – Simon történész, a könyv fele visszaugrás a 15. századba… –, illetve nem szívesen olvasok olyan történeteket, ahol a vallásnak óriási szerepe van – ehhez képest itt a kereszténység, Isten szava, az ő útmutatása volt Jeanne és a középkor mozgatórugója. Bevallom, arra gondoltam, „jaj”. :DD
Simon és London, illetve a tea kapcsolata segített emberibbnek látni a férfit. Előtte olyan volt, mint egy makacs, két lábon járó történelemkönyv, de a Kemény Meló-kosarak rendelésével, a Gabril és Jeanne ügye iránti együttérzéssel sikerült megkedvelnem őt. A két női szereplőt, Anayát és Victoriát már nem kimondottan, bár óriási segítségnek bizonyultak, úgyhogy jár nekik a pirospont.
Jeanne d'Arc már más tészta. Az ő különleges esetében inkább pártatlan szerettem volna lenni, főleg az elején említett vallás miatt. Később nem bírtam őt sem Gabriel, sem Simon szemén keresztül látni, és ez egészen az utolsó fejezetkig így maradt. Aztán, ahogy azt tudni lehet, tömlöcbe vetik, és onnantól kezdve tudtam úgy gondolni rá, mint akit érdemes követni, mert még ekkor sem tört meg.
Néhol a londoni, máskor a franciaországi történések érdekeltek jobban, ami miatt egyes fejezeteket kevésbé élveztem. Viszont, nagy örömömre, a vége felé beindultak a dolgok mindkét helyszínen, és nem tudtam abbahagyni az olvasást. Simon nagy leleplezése még nagyobb meglepetést okozott (igen, nekem, aki nem szívleli a történelmet), majd az ezt követő utolsó Animus utazástól esett le az állam. Ó, és a borító! ♥
Kalandos napok kalandos leírása volt, a kezdeti „nem tudom hol vagyok” érzés után kellemes csalódást okozott. :))

Vladi>!
Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy – Eretnekség

Az év utolsó óráiban fejeztem be a könyv szerkesztését, és a két ünnep között végig ezt nyomtam, szóval akár a fenébe is kívánhatnám, de nem teszem, mert szerencsémre nagyon tetszett a könyv.
Az biztos, hogy az Assassin's Creed sorozat eddigi legkomplexebb, legfajsúlyosabb kötete ez, és végre olyan, ahol az írónak nem kellett egy játék sztorijához, vagy egy korosztályi besoroláshoz igazodnia. És ennek köszönhetően ez a könyv olyan jó lett, hogy nem csak franchise regényként kiemelkedő, hanem történelmi regényként, sci-fi ként és thrillerként is fel tudja venni a versenyt a felsorolt zsánerek jeles képviselőivel.
Végre egy könyv, ami tökéletesen kihasználja az Assassin's Creed világában rejlő lehetőségeket, és nem bánik kesztyűs kézzel az információkkal. És végre egy AC történet, ahol a jelenben játszódó szál, is ugyanannyira érdekfeszítő, mint a múltbéli. Na jó, ez már a Last Descendants-ban is jól működött, de itt talán még annál is jobban sikerült.

2 hozzászólás
Ruby_εïз IP>!
Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy – Eretnekség

Méltó darabja ez a könyv az Assassin's Creed univerzumnak. Ez még az eredeti szériához kapcsolódik, legalábbis szerintem. Nekem nagyon jól átadta az egykori játékok hangulatát az időváltásokkal, és külön élveztem, hogy Jeanne d'Arc is szerepet kapott benne. Valamint, én ugyan nem szimpatizálok egyik oldallal sem off, de azt kell mondjam, hogy a főszereplő eléggé reálisan gondolkodott, nem volt teljesen elvakult, ami külön plusz pont.

Habók P>!
Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy – Eretnekség

Másik író, másik korszak, és ez nagyon jót tett a regénynek. Az írónő nagyon jól elegyíti a tizenötödik századi eseményeket a huszonegyedik századi kalandokkal. Érdekes a játék Jeanne d'Arc és a orgyilkosok közötti feltételezett kapcsolattal – ha akarok játszani, még el is hiszem spoiler. De még rengeteg minden lezáratlan, nem tudom, hány kötetesre tervezték a folytatást.

feralheart>!
Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy – Eretnekség

Érdekes vállalkozásba indult Christie Golden és sikerült is neki!
Oliver Bowden AC regényeinél „csak” a múltbeli szálon fut végig, de itt olyan jól behozták a jelenbeli szálat is, hogy megvolt az érzés, hogy engem szíjaznak be az Animusba „ami már nem szék”

4 hozzászólás
BBarb>!
Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy – Eretnekség

Az eddigi AC könyvektől eltérően itt két idősíkot is követünk, ami kifejezetten jót tett a történetnek. A múltban játszódó események nekem jobban tetszettek, mint az Abstergo és a Templomosok jelenbeli tevékenysége, de így is lekötött a történet. Megvoltak a megszokott apró kapcsolódási pontok a többi történethez, így teljesen azt az élményt nyújtotta, hogy a sorozat tagja a kötet.

Chris>!
Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy – Eretnekség

Az írónő valószínűleg nem lehetett mindig könnyű helyzetben, ugyanis nem először kérték fel, hogy egy mozifilm forgatókönyve alapján írjon regényt. Ugyanakkor nekünk szerencsénk volt vele, mert a Heresy – Eretnekség című kötet történetvezetés meglátszik a sok éves tapasztalat, szinte végig filmként pereg előttünk a sztori. Ez feltehetőleg annak is köszönhető, hogy a világfelépítésnek hála nem egy, nem kettő, hanem rögtön három történetet kapunk, amelyeket megfelelő adagokban tár elénk a szerző. Elsőként itt van a főszál: a Jeanne d’Arc-vonal. Sajnos – és ez talán az én szégyenem – a százéves háborúról sok mindent nem tudok, így képtelen vagyok megítélni, hogy ez a rész mennyire hiteles történelmileg. Kicsit utána olvasva a kornak és az Orléans-i Szűznek, a legfontosabb események mind helyet kaptak a regényben. Azok tehát, akik a történelmi vonulat miatt veszik kézbe a könyvet, nem fognak csalódni, a szerző remekül ábrázolja a kort, valamint a Jeanne alakját. A második szál a jelenbeli történet, ahol megismerhetjük Simont, akinek időnként saját elveivel és eszméivel is fel kell vennie a harcot, hogy befejezhesse a kutatását. Eleinte kissé naivan áll a dolgok elé, így hatalmas pofon éri, mikor rájön, hogy a feljebbvalói magasabb szinten játszanak, így elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor nem tudja, kiben bízhat. Az ő személye is megfelelően van felépítve, nemegyszer láthatjuk az emberi oldalát is, ami nekem különösen tetszett. És végre – szemben A New York-i felkelés című kötettel – ebben a részben a jelen és a múlt is megfelelő arányban volt látható.

Lecsupaszítva az egészet tehát kapunk egy fickót, akinek egy gép segítségével lehetősége lesz visszatérni a múltba, őse egyik elméjébe, hogy átélje a történelem egyik fontos pillanatát. Eddig a pontig tehát egy félig sci-fi, félig historikus regényt kaptunk. Azonban itt jön a csavar, avagy, ha úgy jobban tetszik a harmadik szál: a templomosok-orgyilkosok harca, amely első pillantásra szinte elenyészik a másik kettő között. De csak elsőre, mert igazából azzal, hogy lehull a lepel arról, hogy melyik hős, melyik oldalon áll, Golden újraértelmezi, más megvilágításba helyezi a száz éves háborút és annak alakjait. Így válik a három, egyébként is remek történet egy egésszé össze.

A Heresy – Eretnekség hivatalosan a fő-Assassin’s Creed-sorozat kilencedik része, ugyanakkor aggodalomra nincs ok, bátran lehet kezdeni az olvasást ezzel a kötettel is (pont úgy, ahogyan az Árulás vagy a Fekete lobogó is remek belépő volt anno). Igen, apróbb visszautalásokat kapunk az Egység című részre, meg kis kitekintést A New York-i felkelésre, de ezek a jelen történet megértését abszolút nem befolyásolják. Azonban arra kíváncsi leszek, hogyan fog folytatódni a sztori, az Epilógus pont az ellenkezőjét érte el ugyanis annak, amit a nevétől várnánk. (Azt egyelőre nem tudom megmondani, hogy az itt megkezdett és lezáratlan szál a Hivatalos filmregényben folytatódik-e, vagy a soron következő, tizedik kötetben, de előbbi opcióra hamarosan választ adok, amint végeztem azzal a résszel is.)

Összességében az eddigi legjobb Assassin’s Creed-regényen vagyunk túl, és ez köszönhető nagyban Christie Goldennek, akinek sikerült új színt csempésznie az orgyilkosok és templomosok világába.

Llorente>!
Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy – Eretnekség

Ez már a sokadik Assassin´s creed könyvem volt, és ez a könyv kapcsoltam össze eddig legjobban ezt az univerzunot. Voltak utalások a játékok történetére, Oliver Bowden könyveire, valamint a hivatalos filmregényre, és még Matthew J. Kirby trilógiájából és hozott át karaktert az írónő. A történetben jobban lekötött a jelen eseményei mint Jeanne d'Arc életútja. Az azonban tetszett amúltban, hogy a történetet egy olyan ember szemszögéből látható aki nem volt templomos, de még orrgyilkos se volt teljesen.
Ez egy jól felépített mű volt, és inkább egy kapocs az unverzum többi történetéhez.

Renáta_G>!
Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy – Eretnekség

Még mindig rendkívül érdekes a múlt és jelen eseményeit végigkísérni, ahol a szereplőket, helyszíneket, hangulatos tájleírásokat a szerző úgy vonultatta fel előttünk, hogy szinte kézzel tapinthatóvá váltak. Aki szereti a történelmi regényeket biztosan nem fog csalódni, tetszett a korhű ábrázolás, amikor a múltban jártunk, persze az eredeti cselekmény felturbózva némi fikcióval, így a sci-fi kedvelői is megkapják a maguk adagját az Animus-al együtt. A százéves háború és a két csoport konfliktusának összemosása nagyon ötletes, és külön öröm, hogy a kivitelezés is tökéletesen sikerült. Tele feszültséggel, misztikummal és egy jó kis csattanóval a kötet végén remek olvasmányos formában.

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2017/04/18/az_assassin_s_cree…

koppy>!
Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy – Eretnekség

Újabb AC regény, újabb fantasztikus történet. A kötet különlegessége, hogy teljes mértékben Templomos szemszögből kísérjük figyelemmel a történetet. A főszereplőnk, Simon, egy hithű Templomos, aki – bár megmarad hitében – rájön, hogy a renden belül nem mindenki ugyan azt a célt szolgálja. Bár tudom, hogy az egész egy fikció, nagyon jó volt megismerni Jeanne d'Arcot közelebbről, az egyik legfőbb bizalmasa szemén keresztül. A vége egy kicsit furcsa volt számomra, de meg kell hagyni, hogy nagyon illett a történetbe.


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

– Szép volt! – kiáltott fel De Metz, és talpra segítette. – Tudtam, hogy képes vagy rá. Meg akarod próbálni újra?
– Igen! – vágta rá lelkesen Gabriel, de aztán eszébe jutott valami. – De… aligha számíthatunk rá, hogy bárhonnan ugrunk le, mindig vár lent egy pont jól elhelyezett ágrakás vagy szénaszállító kocsi.
De Metz felnevezett, és hátba veregette.
– És pontosan ezért hívjuk hitugrásnak.

Fumax KU>!

– Ez a háború Anglia és Franciaország között majdnem egy évszázada tart – mondta De Metz. – De van egy másik háború, amely az idők kezdete óta folyik. Egy háború, amely nem földről, országokról, királyságokról szól, és nem is hitről. Egy háború, amely nem emberekről szól, hanem magáról az emberiségről, és arról, hogy járja-e szabadon a maga útját, vagy olyanok uralkodjanak fölötte, akik mindent és mindenkit a maguk érdekeinek rendelnek alá.
Ez így nem igaz, gondolta Simon, de ő is és Gabriel is csendben maradt.
– Ez a háború mindenkit érint, de csak kevesen tudják, hogy egyáltalán létezik – suttogta az ismeretlen mentor, halk, sziszegő hangja betöltötte a kövezett szobát. – Mi tudjuk. Mi részt veszünk benne, és azok vagyunk, akik az emberiség szabadsága mellett törnek lándzsát. A sötétségből szolgáljuk a fényt. Azt kérdezted, orgyilkosként ismernek-e minket. Igen… de nem olyan értelemben, ahogy gondolnád. Figyelünk, tanulunk, megkeressük a célpontjainkat… és kiiktatjuk a fenyegetéseket.
– Micsoda? De hát… ez hidegvérű gyilkosság!
– Az ellenségeink is annak hívnák. De még ők is tudják, hogy egyetlen ember gondosan megtervezett halálával több ezer, vagy talán több tízezer ártatlan menekülhet meg.
– Kik az ellenségeitek? Akikről azt állítjátok… hogy is mondtátok… a saját céljaik érdekében akarják uralni az emberiséget? – Gabriel nem értette. Amit hallott, az a legjobb esetben is tébolyult halandzsának tűnt, a legrosszabb esetben pedig hidegvérű gyilkosságnak. De valahol mélyen legbelül mintha mégiscsak értette volna. Ahhoz legalábbis eléggé, hogy kérdéseket tegyen fel.
– Templomosoknak hívják őket – válaszolta De Metz. – Azok érdekében harcolunk ellenük, akik nem tudnak kiállni magukért. Azok érdekében, akik nem luxusba és hatalomba születtek. Azok érdekében, akik védtelenek. A rabszolgák, a szegények, a nyomorékok, a túlságosan fiatalok és a túlságosan öregek érdekben.

SzRéka P>!

– Ja, és még valami. Hogy a fenébe szökött meg?
Simon felkuncogott.
– Hitugrással vetettem le magam, egyenesen a Bella Cibo ponyvatetejére. Azt mondják, levonják a fizetésemből.

SzRéka P>!

– Gabriel Laxart – suttogta Jeanne d’Arc olyan fénylő arccal, hogy Gabriel alig tudott ránézni. – Megengedem, hogy örökké elkísérj az utamon.

Kapcsolódó szócikkek: Jeanne d’Arc / Szent Johanna
SzRéka P>!

Az őszi éjszaka hidege áthatolt a menekülő férfi vékony ingén, ahogy lába a betonút, majd pedig a tető parkjának gondozott füve fölött suhant.

(első mondat)

SzRéka P>!

– Olvastam a dauphin levelét, és nem leptek meg annyira az instrukciók, mint gondolnák.
– Mit kér tőled, atyám? – kérdezte De Metz.
Michel atya az orgyilkosra pillantott, fejét kicsit meg kellett döntenie, hogy a szemébe nézzen.
– Ásnunk kell az oltár mögött, és találni fogunk egy kardot.
– És ez nem lep meg? – értetlenkedett Gabriel.

No_Exist>!

Mindnyájunknak szüksége van valakire. Még akkor is, vagy talán főleg akkor, ha ott van nekünk Isten.

163. oldal

Kinopio_cryptro>!

Ne a történelem kedvéért csinálja, és ne is Gabriel vagy Jeanne kedvéért. Ha csinálnia kell, csinálja Simon Hathawayért.

346. oldala

Kapcsolódó szócikkek: Victoria Bibeau
Vincenza>!

Mindig is a logikára, a racionalitásra, az analízisre támaszkodott, amikor az élet a maga szadista szeszélyével bajba sodorta őt, de most nem ment vele semmire.

Prológus


A sorozat következő kötete

Assassin's Creed sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember
Justin Cronin: A tükrök városa
J. D. Robb: Halálos szertartás
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
V. E. Schwab: Viszály
Stephen King: Éjszakai műszak
Stephen King: Végítélet
Alexandra Bracken: Sötét játszmák
Dan Krokos: Hamis emlékek