A ​klánok ura (Warcraft 2.) 83% 102 csillagozás

Aki annak idején végigment a WoW Escape from Durnholde instáján, azoknak ismerős lehet a történet egy része.
A kötet tulajdonképpen Thrall (itt Delej) életrajza. Végigkísérhetjük pályáját fiatalkorától kezdve egészen a Legfőbb Hadúri cím elnyeréséig.
Fontos szerepet kap Setétláp Édalász, Rókalyuki Taretha, valamint az orkok törzseit is megismerhetjük. Amit itt hiányoltam, hogy az őrmester nem kapott nevet, végig csak a rangján hivatkoznak rá, valamint, hogy a Rókalyuki család többi tagja a könyv későbbi részeiben mennyire háttérbe került.

A könyv nagyon spórolós. A harci részeket elnagyolta Golden, valamint pár fontosabb jelenet is kaphatott volna több oldalt. Thrall például gyorsan elérte a hadúri rangot.
Pár logikai bakit is felfedeztem, bár ezek annyira nem voltak vészesek.

Szerencsére olvasmányos, gyorsan lehet vele haladni. A játékokat ismerőknek nem mutat újdonságot, minimális előzetes ismeret kellhet a teljes élvezetéhez.
Azonban önmagában is élvezhető, izgalmas és fordulatos kötet.

Nagyon szeretem a World of Warcraft játékot, így a hozzá köthető könyveket is szívesen olvasom. Bár jómagam a Szövetség színeiben játszottam, mégis teljesen magával ragadott ez a Thrallról szóló történet is, aki a Horda vezére lett. Izgalmasan megírt könyv, érdekes volt olvasni Thrall életéről, hogy hogyan vált azzá, aki lett. Ami viszont borzasztóan rosszul esett, az a tulajdonnevek fordítása… Biztos vagyok benne, hogy azoknak, akik nem ismerik a Wow világát, ez nem zavaró, de nekem nagyon is az. Ettől függetlenül tényleg tetszett a könyv, ajánlom a műfaj kedvelőinek.

A Warcraft könyvek közül az első amit olvastam. Nagyon szeretem az írónőnek a stílusát. A cselekmény is jó, pörögnek az események, nincs egy unalmas pillanata se a könyvnek.

Jó könyv, nagyon szeretem. A játékot meg különösen :) Thrall szerintem a valaha volt legjobb Horde vezető, és ezt a könyv is nagyon szépen átadja.

Mint vérbeli éjelf, sosem gondoltam volna hogy az ellenségemnek, egy orknak fogok drukkolni. :)

Azóta érdekel a Warcraft-történelem, amióta rákaptam a WoW-ra, mégis ez az első könyv, amit elolvastam a témában. Thrall, a Horda vezérének életútjáról szól, és engem nagyon megfogott!
Az elejétől fogva Horda-párti vagyok, és komolyan mondom, valami furcsa tiszteletet érzek Thrall (Delej) iránt. Akármerre járt élete során, mindenhol bántották, ő mégis kitartott, sosem tört meg, és dicsőségre vezette levert népét.
Furcsa volt, hogy lefordították a neveket és helyeket is, így folyton gugliznom kellett, hogy ki kicsoda, és mi hol van (pl. Setétláp Édalász eredetileg Aedelas Blackmoore).
Érdekesség: Thrall neve igazából rabszolgát jelent. Ezért nem akarta megváltoztatni, hogy mindig emlékezzen arra, honnan jött, és mi a küldetése.
Akit érdekel a Warcraft-történelem, annak mindenképp érdemes elolvasni, sok kérdésére választ kaphat. :)

Ismét kívül a komfortzónámon.
Érdekesnek találtam a könyvet – bár előismeretek híján biztosan nem tudtam mindent megfelelően értékelni. Ami igazán hiányzott azok a harcok leírásai, valamint olyan zanzásított történet érzésem volt végig.

Őszinte leszek. Alig vártam, hogy a végére érjek. Miért adtam rá mégis négy csillagot? Nos, igyekeztem úgy pontozni, hogy igazságos legyek. Nem azt helyeztem előtérbe, hogy a többi általam kedvelt könyvekhez képest milyen. Nem is lehetne így objektívan dönteni. Szerintem jó a fordítás, könnyen olvasható. Nem unalmas a történet sem. A karakterek is kellőképpen komplexek. Sőt, meglepően kidolgozottak. Viszonylag egyszerű a konfluktus, és ennek kibontása is, de követhető, logikus, élvezhető. Az üzenet is megvan benne. Lényegében egy jó könyv ez. Csak persze, annak aki nem játszik WarCraftot kicsit unalmas, mert kiszámítható és parányit elvont. Szerintem a műfajhoz és a témához képest kiemelkedően jó. A mínusz csillag azonban ott kell legyen, mert nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy irodalmilag keveset ad.

A könyv remekül mutatja be Thrall, a Horda vezérének életét, bebizonyítva, hogy a szívtelen gyilkológépeknek gondolt orkok valójában érző lények, és hogy a Szövetség sem az a patyolattiszta frakció, mint aminek sokan gondolják.

A történet annyira magával ragadott, hogy egyszerűen nem tudtam letenni. Egyszer sem éreztem benne azt, hogy legyen már vége az adott résznek. Azt viszont meg kell hogy jegyezzem, nem volt benne semmi váratlan esemény, Tari halálára már két fejezettel a megtörténte előtt lehetett számítani. Delejnek viszont piszok nagy mázlija volt végig, ami egyáltalán nem életszerű szvsz, ennek ellenére nem lett unalmas a könyv vége sem, az írónő tudta hol kell abbahagyni.