A ​Holtak tánca (Ravenloft 3.) 47 csillagozás

Christie Golden: A Holtak tánca

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Larissa Snowmane boldogan, a külvilágtól szinte semmit sem tudva él a La Deoiselle du Musard fedélzetén. Ünnepelt táncosnő. Mindenki szereti, főként a hajó kapitánya, Raoul Dumont. Egy `félreértés` miatt azonban, hogy a titkosrendőrség csapdájából meneküljön, Dumont a Ködbe vezeti hajóját. Mikor kibukkan belőle, Souragne szigetén köt ki. S amikor a kapitány bűnei napvilágra kerülnek, Larissa inkább a félelmetes mocsárba menekül, semmint a kapitánnyal szembenézzen. De jobban járt volna, ha nem teszi, mert a mocsár poklában életre kelnek az elfeledettnek hitt gyermekkori rémálmok. Larissának pedig táncolnia kell – a legendás Holtak táncát – hogy megmenthesse lelkét…

Ha a Ködbe veszel, nem térsz vissza, hogy elmondd mit láttál a túlsó parton. Körbevesz a sötétség és elborít a félelem, ahogy egyre beljebb haladsz Az Éjfél Szíve felé…

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
AMON, Budapest, 1993
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638106002 · Fordította: Tasnádi Tamás

Kedvencelte 10

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Christie Golden: A Holtak tánca

Az összes Ravenloft regény közül ez az, amit talán most már negyedszer olvastam újra, pedig a szerepjátékok alapján készült könyvek esetében nem jellemző, hogy újra kézbe venném őket off.
A Ravenloft kampánykörnyezet fő vonzereje abban állt, hogy igyekezett szakítani a D&D hősies, kard és boszorkányság zsáner elemeit használó sablonjaival, és a gótikus horror tematikáját hozta a képbe. A tipikus játékos karakterek sem a szokásos kalandozók voltak, akik karddal és mágiával vágták át magukat a veszélyeken, hanem olyan tragikus múltú figurák, akik a túlélés mellett valahol a saját megváltásukért is küzdöttek.
Szerencsére a regények többsége is ezt a koncepciót igyekezett megragadni off, s a magyarul megjelent könyvek közül szerintem ez volt az, aminek ez a legjobban sikerült.

Golden főhősnője, Hósörény Larissa egy lapátkerekű gőzhajón utazó színtársulat legtehetségesebb táncosa, akinek múltjában – természetesen – van egy-két homályos folt.
A társulat vezetője, mikor az egyik meglehetősen veszedelmes Birtokon gyilkosságba keverednek, belevezeti a hajót a Ködbe, aminek eredményeként Souragne szigetén lyukadnak ki, ami Larissa számára a homályba borult múlt része. De ez a múlt most megjelenik, hogy magának követlejen a lányból egy újabb darabot.

A regény nem csupán a tipikus D&D regényektől üt el, de a Ravenloft szokásos kliséitől is elszakad, mivel itt nem annyira az európai rémmesék, hanem az American Gothic, a romlott dél, jelenik meg fő motívumként, a rabszolgatartással, a kegyetlen ültetvényessel, a mindenféle rendű és rangú zombikkal, no meg a woodoo jellegű mágiával és egy spoilervarázslóval, valamint a sziget korlátlan urával, aki a főhősnőt szembesíti önmagával, mielőtt megtanítja neki a Holtak táncát.

Az események helyenként kissé melodramatikusak, és néhányszor, amikor akár kemény horrorba is átcsaphatna a könyv, akkor is megmarad inkább némi hátborzongató felhanggal fűszerezett, romantikus kalandregénynek, de szerintem ez még így bőven az élvezhetőség határán belül marad.
S az, hogy a szerepjáték irodalomtól szokatlan módon a tragédiáknak valós súlya van, és a megváltásnak pedig ára van, mindenképpen sokat ad az élményhez.

Összességében ajánlom ezt a regényt bárkinek, aki kedveli a fantasynek a gótikus horrorral kacérkodó vonulatát, és az sem kell elriasszon senkit, hogy egy szerepjáték regényről van szó, hiszen gyakorlatilag anélkül is tökéletesen lehet érteni és követni az eseményeket, hogy a D&D-t ismerné az ember.

Noro P>!
Christie Golden: A Holtak tánca

A Ravenloft világa volt az első olyan AD&D setting, amely eltávolodott a hagyományos szerepjáték-felfogástól. A középkori varázsvilágban élő, a gonoszt legyőző kalandozók (vagyis az epikus fantasy) helyett a Ravenloft a gótikus horrort vette alapul. Ebben a világban a gonosz erők uralkodnak: Ravenloft tartományait egy misztikus köd veszi körül, amely más világokból vonzza magába a legkegyetlenebb figurákat. Ezeket a szörnyetegeket (akik nem egyszer emberek, vagy legalábbis annak születtek) a köd aztán megteszi egy újonnan létrejött ország – hivatalos nevén „birtok” – teljhatalmú urának. Minden Ravenloft birtoknak sajátos stílusa van, amely egy többé-kevésbé körülhatárolható „horror témára” épül. A legtöbb magyarul megjelent regény a vámpírokat vagy a vérfarkasokat állítja középpontba, e könyv témája azonban a haiti vudu. Ez (persze az eredeti közegéből kiragadott zombi-jelenséget leszámítva) nem igazán klasszikus fantasy-elem, talán ennek is köszönhető, hogy a könyvben feltűnően kevés AD&D-sablon jelenik meg. Még a környezet is inkább a XIX. századi New Orleanst idézi: hála annak, hogy a Ravenloft világának nincs fix „technológiai színvonala”, mint más fantasy univerzumoknak – az ókortól az újkorig bármi megjelenhet benne, attól függően, hogy a ködök mikor és honnan kebelezték be az adott birtokot.

A holtak tánca annyiból jellegzetes Ravenloft regény, hogy nem hivatásos kalandozók szerepelnek benne, főhősét csupán a körülmények kényszerítik arra, hogy harcoljon. Egy táncosnő ráébred arra, hogy vagy a saját kezébe veszi a sorsa irányítását, vagy gonosz emberek játékszere marad. A történet ugyanakkor a sorozat többi részénél sokkal kiegyensúlyozottabb, jobban ötvözi a horror és a fantasy stílusát. spoiler Ez a könyv azt mutatja be, hogy ebben a világban az elért győzelem is tragikus, illetve hogy az igazi gonosz nem feltétlenül a hős elpusztítására törekszik. Hanem valami rosszabbra. A vámpirizmussal vagy a likantrópiával ellentétben, amelyeket egy külső erő kényszerít a hősre, a nekromancia megtanulása mindenkinek a szabad akaratán múlik. Semmi sem kényszerít, hogy használd a fekete mágiát, nem egy leküzdhetetlen átokról van szó, amellyel együtt kell létezned. Ha mégis igénybe veszed a sötét erőket, akkor a következményekért egyedül te vagy a felelős. Ennek ábrázolásáért, valamint eredeti főhőse és egyéb ötletei miatt is, a regényt nem csak a magyarul megjelent legjobb Ravenloft könyvnek, de általában véve a szerepjáték-regények egyik legjobbikának is tartom.

5 hozzászólás
Árnyék82 P>!
Christie Golden: A Holtak tánca

„- Én csapdába csalt teremtmény vagyok?
Misroi mosolya szélesebb lett.
– Mindenki az – valami módon. Egyeseknek szebb, vagy nagyobb a ketrece. Ennyi különbség van mindössze.”

Nagyon régen olvastam ezt a történetet, legalább 20 éve, de most jó volt újra elolvasni.
Nem egy elképesztően jó könyv, de egy jó történet, hangulatosan megírva.
Igaz egy kicsivel több horror elem és borzongás elkélne bele és kevesebb romantika, de azért mindent egybe vetve jó mese. Hiányoltam belőle az igazi Ravenloft világok hangulatát, de egyfajta gótikus horror hatással szépen elviszi az olvasót a szigetre.
A karakterek nem tipikus kalandorok, egyedi célokkal és vágyakkal igazi emberi módon élnek, ármánykodnak és szeretnek. Elég sok megtört lélek és rossz sorsú ember van itt és pár aki még csak most ismeri meg a világ gonoszságát. Larissa kicsit naiv még az elején de amikor kell helyesen cselekszik, a szíve szerint.
Aki nem ismeri a szerepjáték vonulatát, az is olvashatja bátran, önállóan is megállja a helyét.

Th3DarkKn1ght>!
Christie Golden: A Holtak tánca

A Holtak tánca a Ravenloft világában játszódó horror-fantasy. A központban egy színházként funkcionáló hajó és annak a legénysége áll. Az egyik előadó rejtélyes gyilkosság áldozata lesz, ezért a Kapitány úgy dönt, jobb lesz elhagyni a kikötőt, de a hajó elveszik a ködben és egy ismeretlen kis szigetre téved. Az itt található városka lakói barátságosnak bizonyulnak, de a sziget másik oldalán lévő titokzatos mocsárról senki nem hajlandó beszélni. Ez különösen felkelti a kapitány érdeklődését és innen kezdődnek csak igazán a bonyodalmak. Izgalmasan indult a gyilkossággal, de utána hamar ellaposodott a történet. A „Nekromanta” feltűnéséig ez nem is változott, onnantól viszont egész érdekes lett. Habár tele van fantasy elemekkel, ezek csak arra szolgálnak, hogy a horrort erősítsék. A legtöbb karakter jól kidolgozott, Hósörény Larissa és Dumont kapitány különösképpen, de nekem Misroi is nagyon tetszett! Sok ötletes dolog került bele a történetbe és sikerült úgy megírni, hogy ez az egész cselekménybe belesimuljon. A vége felettébb izgalmas volt és külön öröm, hogy nem fordult át nyálba!

Zanbar>!
Christie Golden: A Holtak tánca

Ravenlofton meghalni nem gond, halottnak maradni, az az igazi kihívás.

Ravenloft „zsenialitása” abban rejlik számomra, hogy világa, más világok töredezett szélű szilánkjaiból áll össze, s ilyen módon az egymás mellett létező birodalmaknak a legkevésbé sem szükséges, harmonikus, koherens egészet alkotniuk egymással. Ennél fogva a korábbi két regényben megismert gót horrorhoz minden különösebb magyarázat nélkül passzol a tény, hogy a „kontinens” másik felében létezik egy Darkon nevű, hatalmas birodalom, melyben már ismerik a gőzgépeket és Raoul Dumont kapitány utazótársulatával egy tipikus lapátkerekes gőzhajóval, a városokat járja, hogy színészi tehetséggel és némi mágiával elkápráztassa az élményekre éhes közönséget.
A csepűrágók sorra Ravenloft, szórakozásra éhes világában sem egyszerű, így esik, hogy egy jól sikerült előadás sorozat után szereplőink futni kényszerülnek és errefelé csak egyetlen hely van, ahová nem fognak követni a törvény zord poroszlói. A Köd.
Így, némi klasszikus, Hammer-horrort idéző ködben bolyongást után, a hajó, a Iszonyat tengerének egy apró, stílszerűen köddel körülvett szigetén, Souragne köt ki, melyben voltaképpen a földi Louisiana egyik elfeledett pontja elevenedik meg, lassan rothadó épületeivel, spanyol mohával belepett fáival, ültetvényeivel és a mocsárral, melyből egyfolytában szólnak a dobok és ahol nyüzsögnek a nyughatatlan holtak.
Igen, ez egy vudu regény, ravenlofti köntösben ha úgy tetszik. Az ottani hitvilág emblematikus szereplői köszönnek vissza a loákon, a mocsár számtalan kisebb-nagyobb szellemén át a vudu varázslókon keresztül, egészen a helyi Baron Samediig, a Holtak Uráig. Az amúgy sem túl lélekpezsdítő – sőt inkább lélekveszejtő – hangulatot, tovább súlyosbítja, hogy a főzős kapitánya már akkor sem volt épelméjű, amikor a szigetre érkeztek és annak nehéz, posványos levegője sem tereli vissza a józanság keskeny ösvényeire, így végül mindenütt csak a veszély les a szereplőkre.

Golden nem keveset markol ezzel a kötettel, hiszen itt nem egy „idegen jött a városba” szituációval van dolgunk, tekintve, hogy mindenki tősgyökeres ravenlofti, így a szó hagyományos értelmében nincs meg az „olvasói szempont”, akinek mindent be lehet és be is kell mutatni. Souragne értelemszerűen „szűz föld” még ekkor a karakterek nem ismerik, és igazából az olvasó sem tudja meg, miként került át az az apró birodalom Ravenloftra, miféle bűn terheli „gazurának” lelkét, hogy ide száműzték, ám a világban uralkodó szabályok, nagy többségében itt is érvényesek, így hát mindenki sejti, hogy itt is a gonosz áll nyerésre, a babonák mögött sokkal több igazság lappang, mint azt első, másodjára, vagy harmadjára szeretnénk, és nem, NEM megyünk a mocsárba.
Ami kimondható a kötetről, hogy van egy jól kimért, határozott tempója, ám ez, így a sorozat harmadik kötete után inkább tűnik kiadói irányelvnek, sem mint alkotói döntésnek, hiszen úgy tűnik nagyon igyekezetek korlátok között tartani a regények méretét. Ennek okán itt is olykor több a sejtetés, mint a valós leírás, és több a hangulat keltés, mint a tényszerű „építkezés”. Mert bár készséggel elhiszem, hogy Ravenlofton az azt átitató gonosz erők miatt talán nagyobb az átlag halandók affinitása a mágiára, de az „A Holtak Tánca”, olykor átlépi a hitelesség határait azzal, amilyen tempóban adagolja a mágikus tudást, egyes karaktereknek, kvázi napok alatt „hatalmas, szeme sem áll jól, bottal hadonászó” varázslókat faragva belőlük, miközben másoknak saját elmondása szerint is évekbe tellett felhalmozni azt a tudást, amivel bírnak, és ami ellen a napok alatt felépített hatalmat be kell majd vetni.
Emellett, mivel egy társulatról van szó, egyszerűen túl sok a mellékkarakter, és túl sok a hozzájuk tartozó mellékszál, amivel érdemes volna foglalkozni, ám mert annyi az oldal, amennyi, ezt nehéz elérni, már ha egyáltalán lehetséges.

Adott tehát két, jó alapötlet, az őslakos szereplőkkel, és a Souragne köré felépített vudu birodalommal, annak hatalmaival és lakóival, egy érdekes történet, mely akárcsak egy vistani tarokka kártyajóslás, a múltat, a jelent, a jövőt, és a lehetséges végkimenetelt is egyaránt „felfedi”, ám a megvalósítás már több kivetni valót hagy maga után, mint amennyi igazi erénnyel rendelkezik.

Ugyanakkor, ez még mindig egy jobb fajta Ravenloft regény, ami igazán megérdemelne egy újra fordítást és egy jobb kiadást.

Shanara>!
Christie Golden: A Holtak tánca

A fantasy iránti rajongásom ezzel a könyvvel kezdődött. Több, mint 10 éve olvastam, de még mindig az egyik kedvencem.

Renkou P>!
Christie Golden: A Holtak tánca

A legjobb könyv a sorozatból.
Nagy nehezen megszereztem antikváriumból, aztán elmentem egy barátnőmhöz, aki rögtön lecsapott rá és vissza se kaptam tőle. Aztán évek múlva, mostanra megint meg tudtam venni.
Már legalább tízszer olvastam és még ennyi biztosan kinéz belőle.
2014.
Másodszor olvastam a saját példányomat, sokadszor magát a kiadást, de csak most tűntek fel a nyomdahibák és a fordítási bakik (némelyiken jót mosolyogtam) és az, hogy hiányzik egy lap.
Mindezektől függetlenül egy nagyon jól megírt történet, amiben könnyen elvesztem és meglepődtem, hogy nem a mocsárban vagyok, mikor itt-ott kénytelen voltam felnézni belőle.
Larissa az egyik kedvenc női karakterem.

>!
AMON, Budapest, 1993
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638106002 · Fordította: Tasnádi Tamás
bessy85>!
Christie Golden: A Holtak tánca

Jó kis pörgős fantasy.
Sajnos a könyv tele van elírással, ami sokszor kizökkentett a történetből. Néhány helyen a fordítás is furcsa.
Szép lassan indul a történet, megismerjük a hajón utazókat, majd egyre több furcsaság kerül elő és onnantól nincs megállás a könyv végéig.

Böszörményi_Gabi>!
Christie Golden: A Holtak tánca

13 éves koromban olvastam először. Nagy kedvenc ez a könyv. Már 16 éves vagyok és 2 hónaponta mindig elolvasom. Egyszerűen magával ragadott ez a mű. Én mindenkinek csak ajánlani tudom. Izgalmas és érdekes egy könyv. Ha egyszer valaki elkezdi olvasni akkor letenni nem fogja tudni e könyvet.

Kitsune_szan>!
Christie Golden: A Holtak tánca

Nagyszeru konyv, szuper sztori, csak furcsa mod happy enddel vegzodott… :)


A sorozat következő kötete

Ravenloft sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jim Butcher: Tetemes gondok
Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Mark Lawrence: Tövisek Királya
Stephen King: Kedvencek temetője
Laurell K. Hamilton: A kárhozottak cirkusza
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár
Tamsyn Muir: Gideon, a Kilencedik
Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj