A ​végállomás gyermekei 40 csillagozás

Egy drogos lány emlékezései
Christiane F.: A végállomás gyermekei

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​könyv megdöbbentő és elriasztó olvasmány. Egy kamaszlány vallomása a szenvedélyről, a kábítószerről és a kínokról, amelyeket ez a szenvedély okoz. Helyszín: a berlini közlekedési csomópont, a hírhedett Banhof ZOO aluljárója, WC-i, sötét zugai. Szereplői: a kábítószer rabságába került, valójában a társadalom hátrányos helyzetű családjaiból kikerült fiatalok és az ő szenvedélyükből élő dealerek. Christiane 12 évesen próbálkozott először enyhébb kábítószerrel, 15 éves korára a legerősebb drog, a heroin rabja lett. A heroinnal bezárul a csapda: egyre erősödő függőség, egyre nagyobb és gyakoribb adagok, amihez egyre több pénz kell. A pénzt pedig elő kell teremteni, ha kell, tarhálással, lopással és végül prostitúcióval. Christiane – anyja és az orvosok segítségével nagynehezen leszokott az erős drogokról (a gyengébbekről nem), de könyve kétségbeesett segélykiáltás mindenkihez. Mert a drog nem csak egyéni probléma, hanem össztársadalmi gond, – az egyensúlyát vesztett, vesztébe rohanó… (tovább)

Eredeti mű: Christiane F.: Wir Kinder vom Bahnhof Zoo

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634770541 · Fordította: Dohy Gábor

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Babette 'Babsi' Döge

Helyszínek népszerűség szerint

Berlin


Kedvencelte 17

Most olvassa 6

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
fülcimpa
Christiane F.: A végállomás gyermekei

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

Érzékletes írás, hiszen végig hányingerem volt… nem is értem magam, hogy bírtam ennyi ideig ezzel a fizikai rosszulléttel olvasni… borzasztó…
Fölmerül a nagy kérdés: ugyan, mi a rosseb baja volt a rendszerrel ennyi tizenévesnek? Azt sem tudták mi az élet…egymást vitték bele a H-ba…gyengeség…semmi több ez…sajnos…
Rendben, a könyv elején eléggé ki lett vesézve az apa brutalitása és a gyenge kezű anyuka semmi ténykedése, de mégis. Ez nem feltétlen indok arra hogy egy 12 éves lány a halál felé irányítsa minden egyes megnyilvánulását.
Hol voltak a tanárok? Mégis, miért születtek drogtanácsadók, ha semmire sem jutottak? Megjegyzem, én a 80-as években voltam kölyök, de a mi lelkünkkel sem foglalkoztak a pedagógusok, mindent tettünk ahogyan azt kellett, megvoltunk. Most bezzeg…ez az érzékeny fiatalság…kőkeményen kellene nyomatni a pszichológiát minden intézményben ahol pedagógusképzés folyik, mert most van igazán gond a gyermekek lelkivilágával.
„Különben is annyi tanárunk volt, hogy a legtöbb már annak örült, ha meg tudta jegyezni a nevünket.” – Rémes, értelmetlen mondat, vagy rossz fordítás. Ha sok a gyerek, akkor nehéz a neveket megjegyezni, illetőleg ha rengeteg tanár tanítja a srácokat, akkor is simán meg lehet tanulni a diákoknak a pedagógusok neveit. Persze a könyv amúgy is szörnyű, tele hibákkal.
„Nem bírtam a feszültséget és az idegeskedést. És amikor megint mélyponton voltam, eszembe jutott, hogy narkóval egész egyszerűen felhozhatnám magam.” – Miért nem sportolt inkább? Vagy meditált? Vagy akármi. Nem értem, nem értem az igazi, mély problémát. Nem tudom elfogadni.
Kábítószer nélkül hogy az istenbe lehetne másképp elfelejteni az egész napi sz@rt? Mert hát az nem dívik, ugye, hogy egész életemben gürizek, mint anyám és a pénzből lakást, ágyat veszek, stb. Vacak hozzáállás. Inkább példaértékűnek kellene lenni.
A filmet megnéztem. Brutál. Végig sötét. Az arcokon semmi érzelem, egy mosoly sem jelenik meg. Szenvedés az egész. Rémület ahogy bemutatja a berlini fiatalokat.
Most akkor mondjátok meg, mi az élet értelme? Mert minden drogos ezt keresi…

>!
wandascbp
Christiane F.: A végállomás gyermekei

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

Én egy 14éves lány vagyok akinek a története majdnem olyan mint Christiane-é. De én nem nyúltam keményebb drogokhoz(heroinhoz).Édesanyám vette nekem ki a könyvtárból, miután mkegtudta hogy én is drogozom, hogy olvassam el. Az elején nagyon makacs voltam, hogy én biztos nem, és ma már ott tartok hogy még 1nap és kiolvasom a könyvet. Órákig ültem fölötte és csak olvastam. Teljesen átéltem. Megérintett a lány élete.

2 hozzászólás
>!
Herkner_Gyula
Christiane F.: A végállomás gyermekei

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

Még gimnazistaként került először a könyv a kezembe (németül) 1994 körül, akkor olvastam el első ízben. Két éve vettem meg a saját példányom (ezt is az eredeti nyelven), és érett fejjel újból elolvastam. Sokkoló olvasmány, jól bemutatja a „fénykorát” élő NSZK (Nyugat-Berlin) fiatalkorú junkie-jainak lecsúszását, vegetálását és sorsát, mely szinte mindenkinél előbb-utóbb a halált jelenti valamely koszos wc-ben, vagy lepukkant lakásban. Az ártatlanság, majd a remény igazi elvesztése, emellett – a főhős és kedvese gondolataiban – vágy a jobb, értelemmel teli életre….de végül újra és újra beszippantja őket a gyilkos H(eroin) vasmarka, miközben barátaik/sorstársaik sorra esnek áldozatul a drognak, s nem marad más utánuk, legfeljebb egy rövid újságcikk, és az élet a Bahnhof Zoo-nál ugyanúgy folyik tovább.

A regény alapján készült filmet is meg kell nézni; itt is igaz, hogy a könyv ad teljes képet, de a film dacára annak, hogy a regényt csak nagyjából követi, önmagában is kitűnő alkotás: „ütős”, noir jellegű film, kiváló (gyerek)színészekkel. Nem véletlen lett kultikus darab.

>!
kissakos I
Christiane F.: A végállomás gyermekei

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

Megdöbbentően őszinte könyv, a ’80as évek heroin szubkultúrájáról. A téma iránt érdeklődőknek manapság már inkább csak érdekesség, lévén a dizájner drogok előretörésével a heroin már szinte eltűnt. Bár az anyagosok mentalitása nem sokat változott, csak más a vegyület, amiért bármit megtesznek…

1 hozzászólás
>!
Simon_Mária
Christiane F.: A végállomás gyermekei

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

14 évesen olvastam 30 éve:)
Nagy benyomást tett rám.
Kötelezővé tenném,az iskolákban.

1 hozzászólás
>!
Tamás_Pataki
Christiane F.: A végállomás gyermekei

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

Úgy gondolom, hogy bőven elég értékelés az, ha annyit mondok, hogy mióta megszereztem (kb 5éve) mindben évben újra elolvasom,mindvégig ugyanolyan izgalmas és magával ragadó, mintha először olvasnám. Jó pár ismerősömnek kölcsön adtam már, eddig mindenkitől úgy kaptam vissza, hogy új kedvence született. Ha létezik letehetetlen könyv, akkor ez az.

>!
Judit_Kertész
Christiane F.: A végállomás gyermekei

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

1978-as történet, én abban az évben születtem. El sem hittem, hogy már akkor voltak ilyen dolgok. Nagyon komoly a könyv, vagy hatszor kiolvastam, és a mai napig olvasgatom. Először azért olvastam el, mert imádom az igaz történeteket…. másodszor azért, mert tetszett…. sokadjára meg azért, mert nagyon tetszett. Olyan szűlőknek ajánlom, akik nem tudják, hogy segítsenek a drogos gyereküknek. Nos, tessék a kezükbe adni, hogy olvassák el úgy, mintha Ők lennének a főszereplők!!! Lehet, hogy segítene.

1 hozzászólás
>!
johnjsherwood I
Christiane F.: A végállomás gyermekei

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

Ma egy ültő helyemben újra- és végigolvastam a vonaton; először úgy tíz évvel ezelőtt. Valóban megdöbbentő. Az elbeszélésből kibontakozó ’70-es évekbeli német lakótelep-nyomor ("a munkaerő sorozatvetői", by Petri György), a közöny és a tehetetlenség között vergődő kívülálló társadalom, a srácok vívódásának és szinte kilátástalan harcának ábrázolása… groteszk ezt mondani egy életrajzi ihletésű könyvre, de zseniális. Amellett, hogy irodalmi alkotásként is megállja a helyét, rémisztően valószerű.

>!
Zsuzsi87
Christiane F.: A végállomás gyermekei

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

Ez a könyv mondhatni rólam szól….Ugyanazt a pályát futottam be, mint ő, csak nem ennyire lecsúszott körökben…De a helyzeten nem változtat, hogy pár márkáért, vagy 1000Euróért adom el a testem…Az életem a heroin irányította. Sajnos még ma is irányítja,pedig több mint 2 éve metadonon és suboxonon élek(nem heroinoztam). Pokoli játszma letenni, ha egyáltalán valaha sikerül letenni…De én küzdök, mert már nemcsak magamért teszem…


Népszerű idézetek

>!
Zakkant_Tudós

Egy Christa nevű csajjal kerültem egy szobába. Ez a nő már teljesen kész volt. Nemsokára ki is zárták a terápiából, mert csak röhögött a gyógykezelésen és a vezetőin. A szobánkban LSD-t keresett a szegélyléc mögött. Azt hitte, talán eldugott ide valaki egy kis LSD-t.

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

Kapcsolódó szócikkek: LSD
>!
Zakkant_Tudós

Reggelre a kutya az egész szobát telekakálta meg telepisilte. Janie soha nem lett szobatiszta. Tényleg ütődött volt egy kicsit, de hát én is az voltam.

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

>!
Zakkant_Tudós

Kinyalhatják a seggemet, gondoltam. Egész életemben nem törődtek velem. Most meg itt ugrálnak, ahogy épp a kedvük hozza, ezek az idióták, akik örökké mindent rosszul csináltak. A disznók, hagyták, hogy totál elússzak. És az ilyen szemét szülők most egyszer csak azt hiszik, hogy ők tudják, mi jó nekem.

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

>!
Zakkant_Tudós

Tényleg tiszta röhej volt, hogy minden sarkon lehetett kapni H-t, de sehol nem volt fű.

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

>!
Zakkant_Tudós

A B-osztályon még három narkós csaj volt, akiket ismertem a placcról. Mi négyen egy asztalnál ültünk, amit az öreglányok hamarosan terroristaasztalnak neveztek el.

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

>!
Zakkant_Tudós

    Ha este összejön a társaság, bort iszunk, és néhányszor körbejár a pipa. Ilyenkor elfelejtjük a mindennapok gondjait. Beszélgetünk a könyvekről, amiket mostanában olvastunk, fekete mágiával, parapszichológiával meg buddhizmussal foglalkozunk. Olyanokat keresünk, akiknek van valami jó kis dilijük, tőlük szeretnénk tanulni.

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

Kapcsolódó szócikkek: buddhizmus · parapszichológia
>!
Zakkant_Tudós

Már semmilyen kapcsolatom nem volt a valósággal. A valóság teljes képtelenség volt számomra. Nem érdekelt sem a tegnap, sem a holnap. Nem voltak terveim, csak álmaim.

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

>!
Zakkant_Tudós

    Babsinak ment a legjobban az üzlet. Ott volt neki Heinz, de ezen felül is keresett annyit, hogy még nekünk is tudott a szerből adni. Ártatlan gyermekarcát sosem festette ki. Nem volt se feneke, se melle, tizenhárom évesen pont az a lány volt, akit a hapsik a bébiplaccon keresnek. Volt, hogy egy óra alatt öt palit lezavart kétszáz márkáért.

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

Kapcsolódó szócikkek: Babette 'Babsi' Döge
1 hozzászólás
>!
Zakkant_Tudós

Az elvonás első napja sehogy sem akart véget érni. Amikor végre elbóbiskoltam, egy olyan fazonról álmodtam, aki tényleg a berlini szcénán szokott kódorogni. Annyira tönkretette már a narkó, hogy egy csomó helyen felnyílt a bőre. Élve elrohadt a teste. A lábai elhaltak, és teljesen feketék voltak. Alig bírt már járni. Két méterről úgy bűzlött, hogy nem lehetett elviselni. Ha valaki odaszólt neki, hogy kórházba kéne mennie, csak vigyorgott, mint egy halálfej. Tényleg már csak a halálra várt.

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései

3 hozzászólás
>!
Zakkant_Tudós

Iszonyú nagy fej voltam, ha más bajáról volt szó. Csak a sajátomat nem tudtam megoldani.

Christiane F.: A végállomás gyermekei Egy drogos lány emlékezései


Hasonló könyvek címkék alapján

Sonia Rossi: Fucking Berlin
Jonathan Miller: Stripped – Depeche Mode
Steve Malins: Depeche Mode
Jan Eriksen: Striciből evangélista
Nikki Sixx – Ian Gittins: A heroin-naplók
Doreen Irvine: Boszorkánykanyar
Evelyn Lau: Szökevény
Erica Fischer: Aimée & Jaguár
Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry
Lee Stringer – Kurt Vonnegut: Fedél nélkül New Yorkban / Beszélgetések az írásról