Akasztófadalok 6 csillagozás

Christian Morgenstern: Akasztófadalok

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Móra, Budapest, 1989

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

legrin P>!
Christian Morgenstern: Akasztófadalok

Szeretem Morgenstern verseit, úgyhogy ismerős hangulat köszöntött, amikor kezembe vettem ezt a kötetét, amelyben nem csak a versek, hanem mindegyikhez komoly magyarázat, értelmezés is található Jeremias Mueller bölcseleti doktor tollából, aki pedig Christian Morgenstern tollából származik.
Élveztem és nagyon jókat derültem olvasás közben.

(És több magyarázatnál is eszembe jutott Molière Kényeskedők című darabja, amikor az egyik „úrfi” hamarjában költ egy verset, majd bőszen elemzik… :D
A vers: http://moly.hu/idezetek/11664)

Mandragoria P>!
Christian Morgenstern: Akasztófadalok

Az első gondolat, ami eszembe jutott, hogy a versek többségének köze sincs az akasztófához! Az elején még olvashatunk pár ilyet, sőt, még visszatérő szereplők is vannak, aztán egyszer csak kilépünk a bitófák világából…
A második gondolatom az volt, hogy …
Aranyosak ezek a versek, a magyarázatok meg viccesek! Sokszor banális dolgokat magyaráz meg nekünk Jeremias Mueller tanügyi tanácsos kitalált személye! Nem tudom, hogy a rajzok is az ő művei-e, de én úgy vélem, hogy inkább egy ötévesé.
Nehezen értelmeztem a rövid versikekét, olykor a magyarázat jóval hosszabb volt, mint maga a vers. Hangulatában megtaláltak, de mondanám inkább gyerekverseknek! Viszont ha értelmezni tudnám, mit jelentenek – akkor megváltozna e véleményem.
Összességében kellemes és gyors élményen vagyok túl. Ahogy olvasás közben is újra-újra visszatértem ugyanazokhoz a sorokhoz, úgy vissza fogok térni még ezután is (amíg nem viszem vissza a könyvtárba). Mindezen bájosságától függetlenül néhány kósza mélyre szántó gondolat is megakadt előttem (lásd az idézeteknél).
Sajnos nem tudtam komolyan venni, de egyszeri kalandnak remek volt!


Népszerű idézetek

legrin P>!

Nyitott szájjal hallgat a tó: Vakmerő kép. Amennyiben a tó csukva tartaná a száját, föltehetőleg nem is volna már. Újfent megfigyelhetjük mindebből, milyen veszélyes dolog a konzekvencia úgy is mint intézmény. Minek következtében a nőknél s a poétáknál nem is élvez túlzottan nagy szimpátiát

15. oldal, Féléjfél magyarázat

tgorsy P>!

A múltidő s a félmúlt
pezsgőzni indult.
A jövőidőre koccintani
(rója föl nekik valaki).

A régmúlt s betelt jövő mint alak
száját tátotta csak.

48. oldal, Idők között

Mandragoria P>!

Sokan a térdben az Idő fogalmát akarják látni. Ezek a középső strófából indulnak ki, és mintegy támadásként értelmezik a kanti tan ellen, amely a Teret és az Időt transzcendentális ideáknak tételezi, mintha ezek az első két sorban Kantot a Szellem háborújában leterítették volna, noha persze csak félig. A Tér ugyanis (az Agyonsagyon) Kanttal együtt lövéseket kap. Az idő bezzeg marad (immár "azóta") mint a szemléletnek ama gondolati formája, amelyre végső soron az összes többi – így a Tér is – visszavezethető. – Ez az értelmezés is megállja a helyét.

29. oldal, A térd, magyarázat

Mandragoria P>!

A sóhaj egy leánykára gondolt s szívét
áthevítette az érzés zsarátja.
Megállt, s megolvadt alatta a jég –
merült – s e naptól senki se látta.

A sóhaj, 30. o.

printemps P>!

A költõ bátorkodott a Csizma szavaiból: „csak MÉK S ESZEM másutt vagyon…” kiragadni a „mék s eszem” szavakat, s eggyéforrasztva új igei alak rangjára emelni (a mékseszik ige egyes szám elsõ személyü, a kijelentõ mód jelen idejében álló alakjaként). Ettõl fogva számára mékseszem azt jelenti: gondolataimba vagyok merülve, elméláztam, tépelõdöm, töprengek, ábrándozom, álmodozom.

41. oldal

Mandragoria P>!

9. és 10. sor: Itt az ég szerelmére ne a léghajó jusson eszünkbe. Legföljebb egy angyal

(a 9. és a 10. sor: „Mellesleg őt, ha felröpül,/ó ember, el nem éred.”

50-51. oldal, Sirálydal, magyarázat

Mandragoria P>!

Nevet az éjnyomóc-tyúk,
szélkürt-lúd rídogál.
Szurtos pásztor jön, fújjuk,
ma bál.

Egy uhu-hím búriskol,
csábítja uhunét.
Hatszem-tündérfi iszkol
a pagonyt hajtva szét.

A csalvad fut csapázva,
varjú roszog, vizes.
Fölbukva, tóban ázva
Aklujj s a népe les.

54. oldal, Alkujj

Mandragoria P>!

Ember, ha visszatükröz egy…
egy… kb. Végtelen!
S derékszögben! – a helyzeted
nem lenne pont ilyen?

58. oldal, Dal a szőke parafadugóról, részlet

Mandragoria P>!

Aki nem fogja fel azonnal e dal értelmét, vegyen egy dugót, kenjen az aljára némi meglágyított méhviaszt, s nyomja a legközelebbi falitükörre úgy, hogy a dugó annak felületén megragadjon. Ennek utána fogjon egy széket, üljön a dugó elé, és „élje bele” magát az egészbe

59. oldal, Dal a szőke parafadugóról, magyarázat


Hasonló könyvek címkék alapján

Heinrich Heine: Sabbat hercegnő románca
Friedrich Schiller: Schiller költeményei
Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Friedrich Nietzsche: Friedrich Nietzsche versei
Johann Wolfgang Goethe: A napló
Martin Heidegger: Költemények
Wolfram von Eschenbach: Parzival I-II.
Heinrich Heine: Heinrich Heine versei
Hermann Hesse: Karácsony
Goethe, Hölderlin, Heine versei