Amikor a fiatal német jezsuita pap, Alfred Delp ráeszmélt, hogy a nácik terrorgépezetéhez nem lehet az értelmes párbeszéd szándékával közelíteni, vállalta a konfliktust. Sok más keresztény ellenállótól eltérően nem csak akkor emelte fel a szavát, ha az egyházak jogait fenyegették. Abból kiindulva, hogy minden ember Isten képmását hordozza, és a keresztények minden emberrel szemben kötelesek szolidárisan viselkedni, segített menekülni üldözött zsidóknak.
Amikor letartóztatták, és halál fenyegette, társadalomfilozófiai javaslatai mellett egyháza számára is kényelmetlen igazságokat írt jegyzetfüzetébe, hangsúlyozva: senki sem figyel egy olyan nyárspolgári vallási tisztviselőnek a „Jóistenről” szóló szavaira, aki nem veszi észre az emberek vigasztalan életkörülményeit.
Alfred Delpet végül felakasztották, mert ragaszkodott lelkiismerete szavához.
