Haramiák ​kapitánya 63 csillagozás

Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya

1797-ben teremtette meg Rinaldo Rinaldini alakját híres, nagyszabású rablóregényében Goethe sógora, Christian Vulpius. Műve azóta hőséhez méltó, kalandos pályát futott be: úgy emlegetik, mint a ponyvák ősét. Pedig hát nem több, de nem is kevesebb, mint egy jóízű, fordulatos, izgalmas kalandregény, amelynek hőse, Rinaldo Rinaldini, a gazdagok réme, szépasszonyok kedvence, bajtársainak vezére, nemes lelkű haramia, aki legvadabb kalandja közben is arra áhítozik, bárcsak jó és igaz ügy érdekében áldozhatná életét és vérét.

Eredeti cím: Rinaldo Rinaldini, der Räuberhauptmann

Eredeti megjelenés éve: 1797

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Delfin könyvek, Jonatán Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2006
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639708291 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Móra, Budapest, 1987
248 oldal · ISBN: 9631152278 · Fordította: Szinnai Tivadar · Illusztrálta: Benkő Sándor
>!
Móra, Budapest, 1979
234 oldal · ISBN: 9631119696 · Fordította: Szinnai Tivadar · Illusztrálta: Benkő Sándor

2 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
regulat
Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya

Újraolvasás után is marad a három csillag, nekem egy haramia ne nyavalyogjon állandóan.

Mondanám, hogy érdekelne az eredeti is, hiszen abban benne van a nagy Rinaldini halála is, meg valószínűleg a többszöröse a nyavalygás, hogy bár maradt volna pásztor, szénégető, vagy remete.

Tudom, tudom, a német klasszika, meg a szentimentalizmus…

Tulajdonképpen gőzöm sincs, hogy Szinnai Tivadar jót tett-e a regénynek, vagy rosszat, hogy az ifjúság számára átdolgozta. Gyorsan és jól olvasható, könnyen emészthető lett a mű a szoknyabolond rablófejedelemről, akiről csak azt nem sikerül kideríteni az olvasónak, hogy mitől vált azzá, ami, mert a regény idején már erősen unja a haramia mesterséget, valami szebbre, jobbra vágyik… mint manapság egy bróker, aki kecske tenyésztésről, meg levendula kapálásról álmodozik, csak még előtte van egy kihagyhatatlan üzlet.

Na Rinaldini is pont ilyen. Csak még jön egy nő, egy árulás, egy kaland, egy bosszú… és közben végig nyavalyog, meg hever a fűben és bámulja az eget, a fákat… hallgatja a fű növését.
Ennél azért kalandosabbra emlékeztem.
…és valószínű, hogy tizenévesen most is kalandosabbnak látnám. De nem vagyok már tizenéves.
No mindegy egy kísérletet megért.

>!
Móra, Budapest, 1969
258 oldal · puhatáblás · Fordította: Szinnai Tivadar · Illusztrálta: Benkő Sándor
4 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya

Hát ezt nagyon gyengének éreztem. Annyi jó pontot kap a német szerző, hogy a főhős annyira tipikusan olasz pasi, hogy csak na :-D Vagy olyan, ahogy az olaszok képzelik magukról, hogy azok (ez így pontosabb). A szívtipró, aki után minden nő epekedik, legyen öreg vagy fiatal, szegény vagy gazdag, akkor is, ha még nem is látta a nőt, leomlik a lába elé (és ha egy rém ronda nő van a sötétben, annak is lehet buja hangja???)… És persze rögtön „szerelmes” mindegyikbe :-D A nők meg állandóan ájuldoznak (Austen visszaköszön mostanában mindenhol) :-D Itt most még hiányoltam is a kapcsolatok kifejlődését, mert volt ahol csak arról volt szó, hogy a két nő közül melyik szimpatikusabb neki, a következő jelenetben meg már a nő a karjába omolva csókolja … noha előtte egy szót sem szóltak (ja igen, a hormonok, meg ugye látszódik, hogy omlanak egymásért vagy ilyesmi lehet)…

A legnagyobb bajom a történettel az volt, hogy teljesen ugyanazon köröket futottuk többször egymás után… Rinaldini álcában, Rinaldini elárulja magát, Rinaldini előtt omlanak a rablók/nők/emberek, kis csetepaté, akár úgy is, hogy „be vannak kerítve”, de fura módon ilyen és olyan rablócsapatok még azért csatlakoznak a vezérhez innen-onnan (ez nekem nem meríti ki a be vannak kerítve fogalmát), ott meghalnak páran, fogságba esnek páran, Rinaldini megmenekül ilyen-olyan módokon, aztán jön egy szépasszony… aztán odébbáll és elkezdődik ugyanez elölről… Minden körben jön egy remete-koldus-szerzetes-remete, akivel egy kicsit bölcselkedni próbál a rablóvezér, s bemagyarázni, hogy ő ezt az egész életet mennyire unja, de ahelyett, hogy venné a drágaköveit és lelépne, mindig győz a rablóvér..

Másik nagy problémám az volt, hogy a főhős abszolút nem szimpatikus. Következetlen, csapodár, a csapata is szedett-vedett, szóval itt szó sincs valamiféle Robin Hood-féle romantikus dologról, hanem kőkeményen gyilkolásznak, öldökölnek, rabolnak, nagy duma, hogy szegénytől nem, de azért az öszvérhajcsárokat is megölik (akik azért nem mondhatók grófoknak) és a csapata rendre rátámad szegényekre is… A pénzt pedig italra, szórakozásra, egyebekre használják, nem segítenek ők senkinek (néha Rinaldi hagy egy-két erszénykét itt-ott)… szóval a rablás azért kell, hogy legyen mivel tömni a hasukat és legyen mit a torkukon legurítani… és még ha van is kaja-pia, de túlságosan unalmassá válik az élet, akkor irány az országút és páholjunk el egy újabb csapatot… hát ez minden, csak nem szimpatikus zsiványbanda…

Összességében a kötetet körülbelül a negyedétől (amikor elkezdtek a dolgok ismétlődni) nagyon untam, a végén már tényleg szenvedés volt az egész (az átlagsebességem kb. a négy-ötszörösére nőtt, annyira untam :-D) :-D

1 hozzászólás
>!
Chöpp
Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya

Egyik legelső kedvenc olvasmányom. Már nem tudom hányszor olvastam. Kalandvágyam enyhítőjeként tartom számon.

>!
Biró_Krisztina
Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya

Olyan érzésem van mintha az író ezt a kötetet,még folytatni szerette volna,és talán ezért nem fejezte be.Legalább is nekem elég lezáratlannak tűnik,mint egy több kötetes mű első könyve.Maga a könyv nagyon vadregényes és épp ezért élvezetes olvasmány volt.Ezért adtam a 4csillagot.Igazi kalandregény!!!!

4 hozzászólás
>!
anesz P
Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya

Most éreztem igazán, hogy nem az én korosztályomnak írták ezt a regényt. Merthogy kaland volt bőven, de más sem nagyon, sehol egy jellemfejlődés, egy pozitív változás, teljesen egysíkúak a szereplők. Megvannak a szép elhatározások, de amint összeverődik pár ember, az egész elfelejtődik és vissza a bandita életmódhoz! Még egy értelmes cél, Korzika felszabadítására is fél könyvön keresztül kell győzködni Rinaldót. Ehhez jönnek a nőügyek. Semmi akaraterő vagy határozottság nincs ebben az emberben, a hűségről nem is beszélve. Életben igen elviselhetetlen lenne a jóképűsége ellenére is!

>!
rohanoazis P
Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya

Hát ez ngyon nehezen csúszott le. Nagyon kíváncsi lennék az eredeti, teljes könyvre. Németül ugyan biztos nem tudnám elolvasni, de angolul az Amazon árulja e-könyvben. Lehet, hogy előbb-utóbb rászánom magam.
Vulpius megközelítőleg hatvan regényt, operalibrettót, színpadiművet írt. Közöttük sógora, Goethe kérésére lefordította, majd Goethe utasításai alpján elkezdte átdolgozni a Varázsfuvola szövegkönyvét (de Goethe ezzel sem volt megelégedve, maga kezdte meg újraírni. Sosem fejezte be, a kézirat vázlatos formábn maradt fenn). Legsikeresebb könyve a Rinaldo Rinaldini a mai napig különféle feldolgozások, filmadaptációk, újraírások alapja. A regény tipikus rablóregény. Több nyelvre lefordították, a Shelley házaspárnak egyik kedvenc olvasmánya, Melwille Moby Dickjében is említés történik Rinldini nevére.
Szóval rablóregény (der Räuberroman), az összes morálmentes kalandjaival, és hősével. Romantika, szenvedély, kalandok, lövöldözés, amikből ebben az ifjúságinak nem nagyon nevezhető kurtított átiratban nem sok maradt.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya

Gyermekkoromban olvastam, úgy emlékeztem, akkor tetszett. Most kicsit felűlbírálnám önmagamat, illetve inkább azt mondom, hogy most felnőtt fejjel olvastam.
Akkoriban biztosan tetszett ez a kalandos lét, de mégsem az a vérengzősen vad élet, hiszen mégis csak lányként katonáskodtam a fiúk között.
Ez a hamvas haramialét mára gyermeteggé változott a szememben.
Például, amikor Batistelloval, az ellenséges haramiavezérrel találkozik, Batistello azt mondja neki, hogy „féltékeny vagyok rád”. Hát kérem szépen micsoda langyos stílus ez? Útban vagy, elorozod előlem a lehetőségeket, durr, lelőlek, és punktum. Nem még símogatom a lelkedet!
Ha ajánlást lérne valaki, nem tudnám kinek ajánlani, mert mint mondottam, felnőttnek gyermeteg, gyereknek pedig meglehetősen idejét múlta.
De emléknek nem volt rossz.

>!
Balázs_Erőss
Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya

Miképpen a könyv, úgy a történet is kicsit dohos, a fogalmazás is régimódi. (Igaz, 1797 sem ma volt.) Nem tudom, hogy ez létezik e magyar nyelven, vágatlan formában, de az lehet hogy jobb. Nem volt túl izgalmas, de volt benne harc, bunyó, tolvajlás, széptevés, és regeteg nehéz, szomorú sóhaj, illetve sírdogálás. Valamint végtelen számú kesergés, hogy mily kegyetlen is a világ, hogy rablólétbe kényszerít egy férfit, aki csak békében szeretne élni. Mint pásztor, esetleg halász. Hagyjuk ki.

>!
padamak
Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya

Zorro, Robin Hood, Rinaldo Rinaldini és hát Rózsa Sándor – mind-mind kedves, derék, jótét lelkek… Főleg ez a Rinaldi,ni!


Népszerű idézetek

>!
regulat

– (…) Kalendáriummá vertek. Megérzem az esőt meg a rossz időt. Fagyban a hegeim kivörösödnek.

254. oldal (Móra, 1969)

>!
Szelén

Fekete kárpittal bevont falakat látott, a félhomályban egy asztalt, rajta két égő gyertya közt feszület.

>!
Szelén

A kisasztalra gyertyát tett ezüst gyertyatartóban, a másik asztalt megterítette hófehér
abrosszal, aztán hideg sültet, gyümölcsöt és bort hozott be.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jonathan Swift: Gulliver utazása Lilliputban
Karl May: Winnetou – Old Shatterhand
Michael Ende: A Végtelen Történet
Erich Kästner: Emil és a detektívek / A két Lotti
Erich Kästner: Emil és a detektívek
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya
J. R. R. Tolkien: A babó
Jonathan Swift – Martin Woodside: Gulliver utazásai
Jonathan Swift – Viktor Shatunov: Gulliver újabb utazásai