Visszaverődések ​viharában (A tükörjáró 4.) 431 csillagozás

Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

A népszerű fantasyregény befejező részében Ophelie, Thorn és segítőik nem kisebb feladatot vállalnak magukra, mint hogy megvédjék világukat a végső pusztulástól. A szilánkok aprózódása ugyanis tovább folytatódik, és Bábelen kívül már Sarkot és Animát sem kíméli. Ahhoz, hogy megállítsák az eróziót, meg kell találniuk a Másikat. A szilánkokon átívelő hajszában a visszaverődések, múlt és jelen összejátszásai segítik őket a rejtvény megoldásában.
Bár történetünk a képzelet világában játszódik, a könyvsorozat által felvetett problémák az összes létező világban és minden időben megoldásra várnak. A másság elfogadása, az egyéni felelősségvállalás és az általános nyitottság a változásra olyan szuperképességek, amelyek minden közösséget jobbá tesznek.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Kolibri, Budapest, 2021
702 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634377443 · Fordította: Molnár Zsófia
>!
Kolibri, Budapest, 2020
702 oldal · ISBN: 9789634377450 · Fordította: Molnár Zsófia
>!
Kolibri, Budapest, 2020
702 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634377443 · Fordította: Molnár Zsófia

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Thorn · Ophélie · Archibald · Gaëlle · Octavio · Victoire · Eulalie Itschen · Lazarus


Kedvencelte 43

Most olvassa 67

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 222

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

Azt hiszem erre a részre meg vagyok sértődve. A lezáró epizód kellene, hogy az abszólút csúcspont legyen, ehhez képest számomra inkább zuhanás volt.
A történet az eddigiekhez képest nagyon lassan haladt, és többször kuszálódott össze, mint ahányszor nem.
Kb a felét nem is értettem, olyan volt nekem mint egy többismeretlenes egyenlet, néztem-néztem, de nemigen találtam benne logikát. Az utolsó pér fejezet szépen rendbetett mindent, de ezzel együtt az előző csavarok már szükségtelennek és túlmagyarázásnak is tűnnek. A függővéges befejezés pedig hatáározottan elutasításra került. Tessék szépen visszamenni és lezárni a végét, vagy írni hozzá egy új könyvet, mert az így kevés. Szóval igen. A sorozat nagyon jó volt, de a vége sehogy sem tetszik. spoiler Emiatt nem is hiszem hogy újraolvasós lesz.

8 hozzászólás
aurorakönyvmoly P>!
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

Hát vállalom a véleményem, de engem az írónő a 4. résznél már teljesen elvesztett. Amennyire az első hangulata és világa megfogott, és amennyire tetszett a második kötet pörgősebb és magával ragadó világa, annyira engedtem el a sorozatot a harmadik rész végére offés sajnos a negyedik, lezárásnak szánt rész végérvényesen elveszett.

Nyögvenyelős és zavaros, groteszk, néha horrorisztikus, néha sci-fi, de nyomokban fantasy-t tartalmazó lezárás lett, ami a végén még egy függővéget is az olvasó elé tesz. Figyelmet kívánt, szó szerint mondatról-mondatra koncentrációt, de pont emiatt nekem nem adott olyan olvasási élményt, inkább lefárasztott és a vége felé érve egyre többször merengtem el vagy éreztem azt, hogy le kell tennem, mert nem tudok kellő koncentrációval fordulni felé. Végigolvastam, mert azt a véleményem továbbra is osztom, hogy az írónő egy kreatív, jól kigondolt és egyedi világot tár elénk, de sajnos ez az egész valahol félresiklik a végére.
Thorn karaktere volt az, akit már az elején sem tudtam nem szeretni, amikor még kevés dolgot tudtam róla. Az ő karaktere az, aki a négy könyv mindegyikében a legközelebb került hozzám, míg Ophélie-t az ebben a részben megtudottak miatt rendkívül megsajnáltam, de sajnos megszeretni nem tudtam. Persze, nem kell feltétlenül happy end, de ez… Értem is és nem is, hogy az írónő miért hagyja a folytatást az olvasó fantáziájára.
Ami tény, hogy vannak benne, még ha nehéz részek is, kérdések, amikre nagyon jól rávilágít az írónő és aminek hála el-el gondolkodik az ember a világon. Pont emiatt nem nagyon értem a „14 éves kortól” ajánlást, szerintem azért ennél a kötetnél nem gond, ha érettebb az olvasó… vagy én vagyok más gondolkodású.

Összességében örülök, hogy az utolsó részen is átrágtam magam és nem adtam fel, bár vegyes érzésekkel teszem vissza a kötetet és a sorozat többi részét a polcomra. Talán a jövőben még újra leveszem onnan, és tudván, hogy mire számítsak, figyelmesebben fogom olvasni a korábbi részeit is.
Le a kalappal a fordítónak is, nem kétlem, hogy sok munkája van benne, a fordításra szerintem panasz nem lehet.

11 hozzászólás
mani12>!
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

Egy sorozatzáró kötet mindig különleges, mert itt bontakoznak ki a szálak, minden rejtély kiderül, és mindenki megkapja a maga lezárt fejezetét. Ez a Tükörjáró sorozattal sem volt másként. Az egész könyv arról szólt, hogy végre kiderüljön, mi is történt valójában a világgal és Eulalie Itchennel, na meg persze a Másikkal. A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Bábel emlékezete véget ért, vagyis, hogy Bábelről is leszakadt egy jó nagy szilánk. Ophelie pedig bevonul az Elhajlásgondozóba felgöngyölíteni a szálakat. De minél több mindenre rájön, annál több újabb kérdés merül fel (csak a szokásos, ami eddig is jellemző volt a sorozatra, rejtély, rejtély hátán.)

De ez a rész merőben más volt, mint a többi. Nagyon oda kellett figyelni a részletekre, mert különben a következő oldal eseményei már nem voltak világosak. Néha olyan érzésem volt olvasás közben, hogy nem is egy fantasy, sokkal inkább egy scifi történetet olvasok. Az információk szépen lassan voltak csepegtetve az olvasóknak, egyszerre nem túl sok, mert azt a keveset is néha nehéz volt megérteni. Voltak részek, amelyeket többször is át kellett olvasnom, hogy jól értem-e, és fontos volt, hogy mindenképpen jól értsem, mert a jövőben még fontos lehet. Ezzel egy kicsit talán már túl is léptünk az ifjúsági irodalom határán. Nem tudom, hogy ilyen fejtegetések mennyire lehetnek izgalmasak a fiatalok számára. Nekem nagyon tetszett, szerintem érdekes volt, izgalmas, mindig új dolgokra derült fény. Még ha kicsit tudományos-fantasztikusra is sikeredett néha. Nem maradtak megválaszolatlan kérdések, mindenre fény derült. Sőt, néha olyan fordulatok voltak, amikre egyáltalán nem számítottam. Really meglepőek voltak.

Össze se tudnám szedni, mennyi mindenre fény derült a könyvben, aki kíváncsi, az úgy is elolvassa majd, szerintem annyira nem lett rossz ez a történet, mint ahogyan azt nagyon sokan lehúzták a megjelenésekor. Értem, miért nem szeretik sokan. Szerencsére nekem nem okozott akkora csalódást, talán mert fel voltam készülve, hogy valami miatt nem nagyon szerették az olvasók. :)

INNENTŐL ERŐSEN SPOILERES!
spoiler

spoiler

Blogom: https://laykenreads.blogspot.com/2020/12/christelle-dab…

6 hozzászólás
zuna19 >!
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

Amikor elkezdtem a sorozatot, nagyon sokáig az a gondolat motoszkált a fejemben, hogy kötelező olvasmány kéne hogy legyen felső tagozatban vagy középiskolában A tükörjárónak.
Sajnos nekem a vége csalódás lett. Az első 2 rész nagyon színvonalas volt, de a befejező kötet és a Bábel emlékezete kicsit unalmasra sikeredett.
Azt nem tudom, hogy szándékos lett e ez a félbehagyott lezárás, vagy nem, de engem kikészít az ilyen főleg, ha 4 hosszú könyvet is olvasok végig azért, hogy megkapjam a megérdemelt happy endet. :D Azt belátom, hogy nem a romantikára volt kiélezve az írónő, lehetett érezni, hogy nem ez a fő szempontja. De így nálam elásta magát. Csúnya nem csúnya ilyet írni, de szerintem felejthető lesz ez a történet.

3 hozzászólás
Beatrice8 P>!
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

Az idei évem egyik legnagyobb meglepetést okozó sorozata, ezért sokat vártam ettől az utolsó résztől is. Megkaptam karácsonyra és azonnal nekiálltam volna, de aztán utolértek az értékelések és a sok csalódás a könyv vége miatt. Természetesen nem bírtam ki és muszáj volt elolvasnom. És nem igazságos! Emiatt nem tudtam tovább olvasni, ezért félreraktam, elolvastam a Húsevők ketrecét és addig is emésztettem a végét. Amikor már nem csak csalódást éreztem, amikor ránéztem a könyvre, másnap, folytattam az olvasást. És igazából zseniális könyv továbbra is! Még mindig ámulok milyen világot sikerült megalkotnia az írónőnek. A szilánkok, a képességek, Sark és Bábel társadalma, azok a kis apróságok, mint Ophélie sálja, amik annyira élővé tették az egészet! Fantasztikus, tényleg. A közepe felé elkezdtek hiányozni a szereplők, még szerencse, hogy szeretem Ophéliet is, így nem volt baj, csak sajnáltam, hogy nem szerepeltek többet.
Awww én úgy imádom őket együtt! Olyan kevés tényleg közös jelenetük van ezért már pár szónak is utánakapok, mint szomjazó a víznek. *_* spoiler
A történet nagyon izgalmas, rengeteg a titok, de a végén mindenre fényderül, már amennyire én meg tudtam jegyezni a kérdéses dolgokat egyáltán. Az még érdekelne, hogy mit jelenthetett az a mondat, hogy „De az a kút sem volt igazibb, mint Odin hófehér nyula.” Ez Thornra akar utalni és arra a kútra? De akkor hogy érti ezt az igaziságot? Mindegy, ez már tényleg részletkérdés. A fő titok megfejtése kellően nagyszabású lett.
Most, hogy ennyit szidtam, ideje kijelenteni, hogy a vége nem rossz. És azt hiszem értem is miért így írta meg az írónőspoiler, de nem helyeslem, a már említett okokból. Ez egy tökéletes könyv lenne a végével együtt, ha folytatódna a sorozat vagy legalább egy rohadt epilógust beszúrt volna a végére. Az számomra nem kérdés mi történik, de rendkívül érdekelne, hogy pontosan hogyan! Nem vagyok író, a fantáziám rendkívül szegényes, az agyam azt hajlandó elfogadni, amit elolvas, azt nem amit kitalál. Emiatt fogok levonni fél csillagot. És így kivételesen nem a sorozat utolsó, hanem utolsó előtti része lett a kedvencem. Ha nem csak áltatom magam azzal, hogy annyival beértem volna, akkor az öt csillag egy epilóguson múlott. Lehet, hogy van, aki szereti a nyitott végeket, de én nem tartozom közéjük. Szerintem cukormázas egy epilógussal sem lett volna. Mindegy, pár hónap múlva szerintem teljesen túlteszem magam rajta.
Ezzel együtt is azt mondom, hogy a sorozat kedvencem lett, imádtam a szereplőket, ha Ophéliehez képest nagyon keveset szerepeltek is, a világ teljesen elkápráztat, a történetszövés zseniális és izgalmas, a stílus szuper. Egyedi, különleges és igazából teljesen komoly témákat érint ifjúsági köntösbe burkolva. Csak ajánlani tudom, a végével együtt is! Mindenképpen újraolvasom valamikor. OLVASD EL!

6 hozzászólás
Navi P>!
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

Én nem ezt akartam!!!!
A könyv végére minden kiderül, megtudjuk, hogyan lettek a szilánkok, a családfők, ki Isten és ki a Másik. Nekem tetszett, nem éreztem vontatottnak, mindig kiderült valami újdonság, mégha akkor nem is került a helyére a darabka.
De
Ezt nem akarom, miért így???? Rövid időn belül ez már a második olyan könyvem, ami nagyon tetszett, de amit a kedves szerző művel az egyik főszereplővel … Haragszom, szomorú vagyok.

nyuffa P>!
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

Látom sokan nem szeretik ezt a kötetet. Kicsit megértem miért a keserűség..de szerintem ez a kötet megfelelő lezárást adott a sorozatnak.
Kissé belezavarodtam a magyarázatokba, volt, ahol újra kellett olvasnom pár oldalt, hogy teljesen összeálljon a dolog, de összességében azt kell mondjam, hogy minden kérdésre érdemi választ kapunk a kötetben.
Ami a végét illeti, kicsit én is csalódtam. Lehetett volna kicsivel kevésbé kesernyés, de nem hiszem, hogy emiatt a húzás miatt megérdemli az alacsonyabb százalékot a történet.
Picit reménykedem benne, hogy lesz egy rövidke lezárást adó kötet, egy feledik rész, vagy valami..de ha nem, hát nem. Így is kedvencem lett a sorozat.

5 hozzászólás
Snow_White P>!
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

Nagyon vártam már, hogy olvashassam a sorozat utolsó kötetét. Kicsit megijedtem, mert olvasás közben láttam pár nem túl pozitív értékelést, de úgy tűnik a félelmem alaptalannak bizonyult. Számomra ez volt a tökéletes lezárása a történetnek. Bár értem, hogy a happy end szerelmesei miért nem zárták a szívükbe ezt a véget. Én mindenesetre imádtam. Úgy az egészet. Nem szeretem a szokványos befejezéseket. Amúgy meg egy percig sem unatkoztam, végig fenntartotta a feszültséget, egy perc üresjárat sem volt benne, minden részletnek volt jelentősége a későbbiekben. Egyedül talán Victoire fejezetei voltak továbbra is azok – akárcsak a Bábel emlékezetében – amiket nem igazán kedveltem. Minden szál elvarrásra került, néhány karakterért fájt a szívem, ugyanakkor örültem Ophélie karakterfejlődésének, aki a végére egészen életképes személyiséggé vált.
Összességében nagyon-nagyon szerettem ezt a sorozatot, jó látni, hogy mennyire kibontakozott a történet a Tél jegyesei óta. Biztosan újraolvasós.

wzsuzsanna P>!
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

Bevallom, kicsit féltem ennek a sorozatnak a záró kötetétől. Attól függetlenül, hogy nagyon szerettem a korábbi részeket, azért már korábban is meg kellett állapítanom, hogy itt bizony egy annyira komplex és összetett történetet rakott össze Christelle Dabos, ahol kifejezetten hátrányt jelent a fejezetek közötti egyéves szünet. Bár a szereplőkre és a cselekmény főbb vonalaira emlékeztem, azért sok részlet a feledésbe veszett már, így izgultam, mennyire tudom majd felvenni a fonalat. Szerencsére olvasás közben hamar elillantak a félelmeim és nagyon hamar visszazökkentem ebbe a különleges világba, viszont minden téren alaposan fel kellett kötni a gatyát, ugyanis a záró kötetben, ha lehet, még jobban megcsavart mindent az írónő és egy egészen különleges végkifejletet tárt az olvasók elé. Az első nagyon pozitív – és számomra életmentő – fogás az volt, hogy rögtön a könyv elején olvashatunk egyrészt egy összefoglalót az eddigi eseményekről, másrészt egy szintén rövid, de nagyon esszenciális jellemzést a fontosabb szereplőkről. Ezeknek a leírásoknak köszönhetően tényleg gyorsan visszajöttek az emlékek, és Ophélievel együtt újra felvehettem a fonalat ott, ahol az előző rész végén letettem. Visszatérünk Bábelre, ahol éppen súlyos katasztrófa következett be, ugyanis a szilánkok széttöredezése és pusztulása ezt a térséget is elérte. Hőseink szeretnék megtudni, pontosan milyen okok állnak a háttérben, hogy a folyamat megállításával megmenthessék a világot. Ugyanakkor nem segít törekvéseiken, hogy a Bábelt valójában irányító hatalmak ki akarnak toloncolni a szilánkról minden személyt, aki máshonnan települt ide, függetlenül attól, hogy van-e hová hazamenniük vagy milyen szálak kötik ide őket (hiába, ezek a bábeliek valahogy nem tudták belopni magukat a szívembe). Ophélie és Thorn végül mindketten egy titkokkal övezett és közel sem szívderítő intézményben, az Elhajlásgondozóban kötnek ki: a férfi a Genealógusok beépített embereként, a lány pedig potenciális gondozottként. (…)
(…) Nagyon nagy munka lehetett ebben a világban és ebben a történetben, ha meg is küzdöttem néha a megértésért, szerintem egy nagyon korrektül összerakott hátteret és magyarázatot kapunk a kérdéseinkre, amin még sokáig rágódhatunk a befejezés után is. A szöveg, hasonlóan a korábbi részekhez, itt is szépirodalmi minőségű, és még a nehezebben emészthető részeknél is viszonylag gördülékenyen lehetett a könyvvel haladni. Én a magam részéről abszolút ki voltam békülve a befejezéssel, számomra így volt igazi és hiteles, de bevallom, azért egy apró részem legbelül szeretné, ha valamilyen formában olvashatna még erről a világról. És végül muszáj pár szót mondanom magáról a főhősről, Ophélie-ről: eddig is szép jellemfejlődésen ment keresztül és nagyon szerethető volt a karaktere, de számomra most teljesedett be igazán, nagyon jó volt követni a fejezeteken át, ahogy egy rendkívül határozott, sziklaszilárd erkölcsi jellemmel rendelkező, bátor nővé érik. Az pedig csak hab a tortán, hogy Thornnal imádnivaló párost alkottak. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2021/02/visszaverodesek…

budvigszandi P>!
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

Elképesztő ürességet érzek most magamban. Hiába fejeztem be a könyvet, nem visz rá a lélek, hogy belekezdjek másba, mert azzal csak messzebb kerülnék ettől a világtól. Hogy fogom én ezt kiheverni?

Számomra szinte tökéletes lezárása volt ez a sorozatnak. A harmadik rész valamiért nem annyira tetszett, de ez a könyv olyan mértékben visszahozta azokat az érzéseket, amiket az első két rész ébresztett bennem, hogy kedvem támadt elölről nekifutni még egyszer az egésznek. off Lassan haladtam vele, de nagyon örülök, hogy ilyen vaskos volt, és hogy ezt a tempót tartottam, mert annyira imádtam, hogy nem akartam, hogy vége legyen.

Rengeteg újdonságot mutatott az írónő. Amikor épp nem az izgalomtól ugrándozott a szívem, akkor csak ámultam azon, hogy mennyi mindent tartogat magában ez a világ. Az egészen apró részletekig kidolgozott, hihetetlenül egyedi és érdekes. Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy egy életre kelt sál ennyire a szívemhez fog nőni, valószínűleg kiröhögöm. spoiler spoiler

Bámulatos, milyen fondorlatosan futottak össze a szálak. Rendesen megdolgoztatta a sok rejtély az agytekervényeimet, nagyon oda kellett figyelnem, hogy kézben tartsam a fonalat, és ez nekem rendkívül tetszett. Végig azon izgultam a kicsit negatívabb értékelések miatt, hogy vajon milyen csúnya húzása lesz az írónőnek. Gondoltam én mindenre, már arra is gyanakodtam, hogy esetleg spoiler. De arra, ami valóban történt, egészen addig nem számítottam, amíg ott nem volt az orrom előtt.

Ami pedig a végkifejletet illeti, spoiler. Különös helyet foglal a szívemben ez a történet a szereplőivel, a felépített világával és minden kis apróságával együtt. Köszönöm az utazást. Úgy érzem, hamarosan újra nekiindulok.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szandesz91>!

Arra van szükségem, hogy szükséged legyen rám. Ez ilyen egyszerű.

502. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
JazminFlor>!

– Ophélie!
Ophélie kíváncsian kidugta a fejét a csapóajtó nyílásán. Thorn mereven, szinte szertartásosan hátrahajtotta a nyakát, és ráemelte szögletes arcát.
– Nekem is – köszörülte meg a torkát. – Nekem is tetszik, hogy nem vagyunk szokványosak. Sőt, ez talán nem is kifejezés.

355. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
Keikorca P>!

Bármily hihetetlennek tűnt is, Thornnak van humorérzéke? Csak nem meg akarta őt mosolyogtatni? Ophélie eddig fel sem mérte, mekkora utat tettek meg mindketten – a morcos jegesmedve és a halk szavú, kis veréb – azóta, hogy azon az esős estén Animán először találkoztak.

510. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
Lora>!

Megváltoztatja Thorn kérlelhetetlen tekintetét. Hogy amikor legközelebb tükörbe néz, olyannak lássa önmagát, amilyen valójában.

295. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
Anikó_Kádár P>!

Minden körülmények között őrizd meg a semlegességed! Figyelj, és közben ne ítélkezz! Engedelmeskedj, és ne vitatkozz! Tanulj, de ne légy elfogult! Érdeklődj, de ne kötelezd el magad! Végezd a dolgod, és ne várj cserébe semmit! Ez az egyetlen módja, hogy ne szenvedj. Minél kevésbé szenved az ember, annál jobban teljesít. És minél jobban teljesítünk, annál hatékonyabban szolgáljuk Bábelt.

budvigszandi P>!

– Mert azzal, hogy összezárt minket ebben a moratóriumban, Janus az én társaságomat rótta ki önnek büntetésként. Én pedig ennek jegyében igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy az ön idegeire menjek. Számomra ez becsületbeli ügy.
(…)
– Nagyszerűen végzed a dolgod.
– Azért lenne még mit tanulnom Thorntól – dünnyögte keresztapa, és maszatos ujjával egy kockával előbbre tolt a táblán egy korongot. – Örömömre szolgálna, ha ő is itt lehetne velünk. Nála hatékonyabban senki sem tudja elrontani a hangulatot.

466. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Archibald · Thorn
Keikorca P>!

Thorn leeresztette a karját, remegve Ophélie-hoz simult, és lángoló testével ügyetlenül, mintha attól tartana, hogy kiálló csontjaival véletlenül kárt tesz benne, ránehezedett. De Ophélie cseppet sem bánta, ahogyan azt sem, hogy eltakarja előle a csillagos eget.

510. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
1 hozzászólás
mani12>!

Kizárólag a nemes cél vezérel, hogy az általa elképzelt tökéletes világot még tökéletesebbé tegyem! Egy olyan világért dolgozom, amelyben egyetlen ember sem igázza le a másikat, és nincs kiszolgáltatva az anyagi kényszereknek. Miből erednek a háborúk? Honnan fakadnak a konfliktusok? A szűkölködésből. Minden ideológiát anyagi megfontolások táplálnak.

525. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lazarus

Hasonló könyvek címkék alapján

Ilona Andrews: Áradó hold
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely – Sötét, magányos átok
Krencz Nóra: A követ
Mary E. Pearson: Az árulás szíve
Stephanie Garber: Legendary
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Margit Sandemo: Örvényben
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Elizabeth Lim: Fénytörések
Alwyn Hamilton: A homok leánya