2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.
Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban (A tükörjáró 2.) 1156 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2015
Tagok ajánlása: 14 éves kortól
Kapcsolódó zóna
Enciklopédia 25
Szereplők népszerűség szerint
Thorn · Ophélie · Archibald · Róka · Roseline · Faruk · Berenilde · Hector · Kunigunda · Lazarus · Melchior báró
Kedvencelte 285
Most olvassa 32
Várólistára tette 256
Kívánságlistára tette 286
Kölcsönkérné 5
Kiemelt értékelések
Eltalált hozzám a történet. Icipicit még most is lassú, és meglehetősen érzelemmentes, de egyre inkább megtalál magának. Thorn, bár még mindig nem látom az összes mozgatórugóját, különösen kedves lett a szívemnek, de a többi szereplő, még Ophelie családja is. A történet érdekes, már-már izgalmas, néhol picit véres, de azért nem elrettentő módon. Jól adagolt, szinte minden fejezet függővéges, szépen megírt, már-már hibátlan.
Én abszolút nem értem ezt a sorozatot. Hogy lehet egy könyv egyszerre unalmas és érdekes? Ilyennel is csak most találkoztam először.
A könyv olvastatja magát, érdekel, hogy mi lesz a cselekménnyel, szereplőkkel, viszont fölöslegesen túlírt és a történet lényege megfejthetetlen. Igazából tényleg nagy dilemmába vagyok, mert tetszik is a sorozat meg nem is.
Ophéliet továbbra is nagyon kedvelem. Rajta látni, hogy fejlődött az előző rész óta. Örülök, hogy nem esett semmi baja spoiler. Tetszik, hogy már felemeli a hangját és ki mer állni magáért nemcsak idegenek előtt, hanem a családjával szemben is.
A történetben ez a rejtély érdekes volt, habár egy idővel eléggé nyilvánvaló, hogy mi is történt az eltűntekkel. A tettes kiléte sem lepett meg.
Jó volt újra látni Ophélie családját, de még jobb lett volna, ha jobban megismerhettük volna őket. Mellesleg ez az egyik legnagyobb hibája a sorozatnak. Ophélien kívül másokat alig ismerünk. Pedig jó vastag könyvek, és ez már a második rész, erre se Thornról nem tudunk többet, sem O. családjáról, a Lovag szál is egy „miezmár?”, Roseline alig volt jelen, Berenilde igaz valamicske fejlődést mutatott, de az ő karaktere is nagyon mellőzve van.
A 'romantikus' címke nagyon zavar, mert újfent semmi romantika. Az nem romantika, hogy alig van jelen a szerelmes egyén, aki egyszer megcsókolja a másik egyént, akit továbbra is teljesen hidegen hagy a szerelmes félnótás. Még csak nem is gondol rá úgy. A csaj kezd valamennyire barátként tekinteni rá (gondolom), de inkább tűnnek üzlettársaknak, semmint szerelmesnek.
Ezt az Istenes dolgot nem igazán tudom hova tenni. Újfent -> érdekes is, meg nem is. Mert most ezt úgy kell venni, mintha a mi világunkban is valami megszállott nekiállna keresni Istent?! Vagy tényleg nem értem. Van ennek egyáltalán valami alapja?
Mindenestre biztos folytatni fogom a sorozatot, mert érdekel, mi lesz a vége, és hogy végre én is fel-e fogom fedezni ebben a romantikát. …de ha nem is, nem baj, elvégre Ophéliet teljesen hidegen hagyja ez, ő szuperül megvan pasi nélkül is :D
Ha lehetne több csillagot kapna. Az első részt is nagyon szerettem, már kétszer olvastam, de az a második rész felülmúlta. Rejtélyek „megoldása” helyett még több titkot kapunk, újabb és újabb rétegek sejlenek fel, és csak kapkodhatjuk a fejünket. Olyan különleges érzékkel adagolja az írónő a kalandot és az izgalmat, némi csipetnyi romantikával fűszerezve, hogy csak ámulok és bámulok. Továbbra is fenntartom, hogy ez nem teljesen ifjúsági könyv. Az írónő nagyon izgalmas univerzumot épít fel, ahol semmi sem egyértelmű.Mindenkinek ajánlom. Érdemes felfedezni ezt a könyvet.
Nem sokáig bírtam, máris újraolvastam a könyvet. Elsőre túl gyorsan olvastam, és most jöttem rá, hogy mennyi apróság elvesztett közben, most erre is szántam időt. Hosszú lesz a várakozás. Nagyon jó a fordítás, most olvasom, hogy az első kötet fordításáért Molnár Zsófia díjat kapott. Tényleg függőséget okoz, és a vége újabb és újabb kérdéseket vet fel.
A Tükörjáró-maraton 2. állomásához értem. Még mindig ez a kedvenc részem.
Az írónő könyvének sikerült megint teljesen beszippantania, olyan érdekes és izgalmas volt a történet, hogy alig bírtam letenni e regényt ;)
Az egyik legnagyobb problémám az első résszel az volt, hogy alig halad valamit a cselekmény az egész könyv alatt. Viszont, a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban messze túlszárnyalta az első kötetet. Olyan sebességgel folytak az események, hogy ide-oda kapkodtam a fejem. A szereplőket még mindig nagyon kedvelem és kíváncsi vagyok, hova fog kilyukadni Thorn és Ophélie kapcsolata. Emellett néha olyan viccesen kínos jelenetek vannak a könyvben, hogy nem tudom megállni nevetés nélkül :DD
Hiába sokkal jobban tetszett, mint az első rész, az 5*-ot így sem tudom megadni. Személy szerint nekem Isten személyének lefestése nagyon negatív volt, ami nálam nem ért éppen jó pontot; főleg, mert sokan keresztény létükre hisznek benne. Mivel az első kötetben ennek e szálnak nem volt még jelentősége, nem is zavart, így viszont kissé rossz szájízzel gondolok vissza a könyv végére. Emiatt nálam még kérdéses, hogy fogom-e tovább olvasni a sorozatot.
Dabos egy istennő, olyan fantáziával, ami csak keveseknek adatik meg.
Ophélie és Thorn kapcsolata tovább bonyolódik, Faruk múltjáról egyre több mindent tudunk meg, előkerül Isten és az ő Pártfogói, megjelenik Ophélie családja, Thorn családjáról is megtudunk 1-2 dolgot.
A rejtélyes eltűnések, matracok, Isten, a Könyv, Thorn anyja, minden mindennel összefügg, sajnáltam spoiler, őt vissza akarom kapni.
Az átadás pedig … nem minden úgy sült el, ahogy eredetileg tervezték.
Hol van??? Már most hiányzik :) Neki is van szíve :)
Bebizonyosodik Ophélieről, hogy több van benne, de még mindig olyan kis esetlenke. A szíve soha nem csalja meg, tudja, hol a helye és mikor mit kell mondania.
Nagyon várom a harmadik kötetet :D
Olyan szinten magába szippantott, hogy nagyon nehezen tudom csak elviselni, hogy nincs még legalább egy középszinten a francia tudásom, és nem olvashatom a folytatást! :'(
Bővebben a blogon: https://maybeimabookworm.blogspot.com/2018/12/christell…
Az első rész lassú sodródásának itt nyoma sem volt, pláne az utolsó oldalakon, így mondhatni az első kötet amolyan bevezető volt ehhez a részhez. A szövegezése és a fordító tökéletes munkája ezen a könyvön is látszik, a leírások most is nagyon érzékletesek és ezek mellé a karakterek jellemfejlődésére is nagy hangsúlyt fektetett az írónő.
Ophélie, akivel az első részben kevésbé szimpatizáltam, kicsit ügyefogyottnak és idegesítően kétbalkezesnek gondoltam, ebben a kötetben viszont egyre jobban kiállt magáért és érvényesíteni tudta magát, tudását, aminek hála nagyon megkedveltem a karakterért.
Thorn kapcsán már érezhető közöttük némi kínos kémia. Azt hiszem ezt a romantikus címke kérdést, ami az első kötetnél nem igazán éreztem, kicsit erősíteni tudta az írónő. E mellett fura, de épp az ellenkezője is tetszik, hogy nem omlanak egyből egymás karjaiba a szereplők, hanem ez a szál is szép lassan van kibontva, míg a közöttük lévő kapcsolatnak hála a karakterek jellemfejlődése is egyre jobban érezhető. Így Thorn is. A rideg, „enyhén” távolságtartó, titokzatos, Zord Úr karakterét végül nem lehet nem szeretni vagy megérteni- Tetszett, ahogy az írónő csűrte-csavarta a történetet, aminek hála azoknak az apró információrészletek is előkerülnek, amik hála ebben a könyvben jó pár kérdésre választ kapunk Thorn személye kapcsán.
Mindeközben Faruk-ról is egyre többet megtudunk, és részben neki is hála előkerül az első könyvben már felvezetett, központi kérdés: miért szakadt szét a Világ, kik az családok ősei. Kirakósként, de igen apró darabokban tudunk meg egyre több mindent, s kifejezetten tetszik, hogy Ophélie-t használja ehhez az írónő. Épp olyan ütemben jövünk rá dolgokra, mint főszereplőnk.
Archibald karaktere egy színfolt, nagyon eltalált, vicces, mégsem gondolja róla az olvasó, hogy felszínes, de valami furcsa, valami több van benne, amit kezdetektől nagyon jól használ vele kapcsolatban az írónő.
S bár a könyv jó pár korábbi kérdésre választ ad, a végén újabbakat dob az olvasó elé és olyan befejezést hoz, amit nehéz lesz szerintem a következő kötetekben überelni, ezért kíváncsian is várom a következő részt.
Izgalmas, fordulatokkal teli történet a javából, különösen a két fiatal szerelmi szálának kibontakozása érdekes. Ophélie egyre erősebb: ezt az erőt Thorn iránt érzett szerelme csak fokozza. Ebben az intrikákkal, ármánykodásokkal teli furcsa világban szerencsére akadnak jótevők, hőseink számára pozitív változást hozó véletlenek, sőt még humoros helyzetek, szófordulatok is. Faruk-Odin alakja borzasztóan idegesítő: bennem folyton felmerül a kérdés, hogy ez a memóriazavaros tunyaság hogy lehet ilyen nagyhatalmú családfő? spoiler
Nos, aki az első résznél úgy érezte, hogy kicsit nehezebben indul a történet, az a második résznél megtapasztalja a pörgést, izgalmakat – mindezt az elejétől a végéig. Képtelenség letenni, 600 oldal, ami olyan gyorsan röppen el, mintha csak percek teltek volna el a legelső oldaltól. Zseniális folytatása A tél jegyeseinek. Christelle Dabos igazán kitett magáért.
Ophélie immár Faruk, a családfő védelme alatt áll, ahogy Thorn nagynénje Berenilde is. A lány feladata, hogy az esküvőn átadja képességét Thornnak, aki majd ezáltal elolvassa Faruk könyvét, amire eddig senki sem volt képes. Berenilde pedig a családfő gyermekét várja.
Ajánló folytatása itt:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/03/29/christelle…
Népszerű idézetek
– Valami leveleket is említett – tért vissza egy korábbi részletre Thorn.
– Ja, igen, azokat megtaláltuk a főszerkesztő személyes holmija közt. Tolerancia!
– Végtelenül toleráns vagyok önnel – mondta Thorn, aki szemmel láthatóan fogytán volt a türelemnek.
– Ez nem önnek szólt, hanem a kishúgomnak. Tolerancia, kérlek, hozz ide egyet azok közül a levelek közül…
225. oldal
– A sértettsége roppantul megnehezíti az életemet, muszáj kibékülnünk. A hárembe nincs bejárásom, ezért kérem, hogy jöjjön el hozzám a kincstári hivatalba; vágjon a képembe, amit csak akar, pofozzon fel, törjön el a fejemen egy-két tányért, állok elébe, csak lépjünk már túl ezen! […] – Mondjuk, tizenegy és fél tizenkettő között. Beírhatom a naptáramba?
Ophélie szóhoz sem jutott; olyan indulattal tette vissza a helyére a telefonkagylót, mintha Thornt akarta volna fejbe csapni vele.
75-76. oldal, A levél
– Azt kívánta, legyek egyenes önnel. Hát tudja meg, számomra nem csupán a két keze miatt fontos. Az pedig, hogy az emberek bizalmatlanok irántam, onnantól egy cseppet sem érdekel, hogy ön nem így vélekedik rólam. Tartsa magánál, és csak akkor adja vissza, ha minden ígéretemet betartottam – dünnyögte, azzal átnyújtotta az órát Ophélie-nak, aki földbe gyökerezett lábbal állt előtte, de Thorn rá sem nézett.
– Önt talán nem zavarja, hogy egyáltalán nincs magánélete? Hogy mindent, amit lát, amit tesz, meg kell osztania a teljes rokonságával?
[…]
– Rengeteget spórolunk a telefonszámlán.
90. oldal, A színház
– Ott jön Thorn fürdőgatyában! – kiáltotta három hang egyszerre.
271. oldal, A dátum
– Miért vannak azok a sebhelyek az arcán?
– Ejnye! – csitította Ophélie az öccsét, és kezét a vállára tette. – Mások külsejével kapcsolatban nem illik kérdezősködni. Emlékszel?
Hector zsebre vágta az újabb rosszul sikerült fényképet, és csillogó szemét Thornra emelte; a férfi tekintélyes termetétől cseppet sem szállt inába a bátorsága.
– Jó. Miért ilyen utálatos?
330. oldal - A kitagadottak (Kolibri, 2018)
A sorozat következő kötete
A tükörjáró sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Cassandra Clare: Éjfél kisasszony 92% ·
Összehasonlítás - Alix E. Harrow: Tízezer ajtó 82% ·
Összehasonlítás - Astrid Scholte: Négy halott királynő 86% ·
Összehasonlítás - Jess Rothenberg: The Kingdom – Boldogan, amíg meg nem… 84% ·
Összehasonlítás - Buótyik Dorina: III. Amenemhat rejtélye 78% ·
Összehasonlítás - Mary E. Pearson: Tolvajok esküje 94% ·
Összehasonlítás - Adrienne Young: Fable – Ékkő a tolvajok között 92% ·
Összehasonlítás - Darvas Petra: Magyarok Serege 97% ·
Összehasonlítás - Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása 93% ·
Összehasonlítás - Darren Shan: Az elveszett hercegnő 89% ·
Összehasonlítás