Rejtélyes ​eltűnések a Holdvilágban (A tükörjáró 2.) 46 csillagozás

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.

Eredeti mű: Christelle Dabos: Les disparus du Clairdelune

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Kolibri, Budapest, 2018
664 oldal · ISBN: 9789634373803 · Fordította: Molnár Zsófia
>!
Kolibri, Budapest, 2018
660 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634373278 · Fordította: Molnár Zsófia

Kapcsolódó zóna

!

A tükörjáró

16 tag · 1 karc · Utolsó karc: 2018. november 27., 10:30


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Ophélie · Thorn · Archibald · Róka


Kedvencelte 21

Most olvassa 21

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 129

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
tinuviel89
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Ha lehetne 10 csillagot kapna vagy százat. Az első részt is nagyon szerettem, már kétszer olvastam, de az a második rész felülmúlta. Rejtélyek „megoldása” helyett még több titkot kapunk, újabb és újabb rétegek sejlenek fel, és csak kapkodhatjuk a fejünket. Olyan különleges érzékkel adagolja az írónő a kalandot és az izgalmat, némi csipetnyi romantikával fűszerezve, hogy csak ámulok és bámulok. Továbbra is fenntartom, hogy ez nem teljesen ifjúsági könyv. Az írónő nagyon izgalmas univerzumot épít fel, ahol semmi sem egyértelmű. Jót tesz a történetnek, hogy új helyszíneket ismerünk meg, kimozdulunk a légvárból, vonatról látjuk magát a Sarkot, és újból felbukkannak a hősnő rokonai. A rokonok rájönnek, hogy Ophélie sokat változott, fejlődött, ahogyan Thorn is, a maga fura módján. Sokkal többet megtudunk Farukról még Artemiszről is és a könyvekről. Utána egy függővég… A következő kötet a kiadó tájékoztatója szerint csak 2019 őszére jelenik meg, és az nagyon sokára lesz…Még az a gondolatom, hogy ez a szép vaskos kötet megérdemelne egy szebb, kemény fedeles, fűzött kivitelt, esetleg még illusztrációkkal. Mindenkinek ajánlom. Érdemes felfedezni ezt a könyvet.
Nem sokáig bírtam, máris újraolvastam a könyvet. Elsőre túl gyorsan olvastam, és most jöttem rá, hogy mennyi apróság elvesztett közben, most erre is szántam időt. Hosszú lesz a várakozás. Nagyon jó a fordítás, most olvasom, hogy az első kötet fordításáért Molnár Zsófia díjat kapott. Tényleg függőséget okoz, és a vége újabb és újabb kérdéseket vet fel. Na és a vége felé Thorn szájából az a mondat …

2 hozzászólás
>!
zsebibaba007 
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Olyan szinten magába szippantott, hogy nagyon nehezen tudom csak elviselni, hogy nincs még legalább egy középszinten a francia tudásom, és nem olvashatom a folytatást! :'(

11 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

„Kösd fel szárnyaidat”. Mire megértjük, hogy mit jelent ez az emléktöredék, már olyan szinten beleástuk magunkat a Sark szövevényes viszonyaiba, hogy meg sem lepődünk. A Délibábosok bámulatos káprázatai sem értek fel azzal, hogy gyakorlatilag megáll az idő, miközben Ophélie és Thorn kalandjait követtem feszült figyelemmel, rekordidő alatt elfogyott a több, mint 600 oldal, pedig sohasem voltam egy nagy fantasy rajongó. De Christelle Dabos története nagyon megfogott, már az első rész is hatalmas kedvencem volt, tűkön ülve vártam a folytatást, ami végre megérkezett, és jelentem, még jobb lett, mint az előző könyv. A tükörjáró animista Ophélie és a Sárkány-Krónikás fattyú Thorn kettőse verhetetlen, nincs két náluk különbözőbb teremtmény, mégis tökéletesen kiegészítik egymást. A legszebb az egészben, hogy halálosan szerelmesek egymásba, de ezt már csak akkor ismerik be egymásnak és maguknak, amikor már úgy tűnik, hogy itt a vég. Ami természetesen elmarad, hiszen remélhetőleg minél előbb jön a harmadik felvonás, amelynek megjelenéséig véresre fogom kaparni a falat, olyan függővéget kapott ez a rész, a befejezés felvetett egy rakat olyan kérdést, amely megoldásra vár, és immár az egész világot fogja érinteni, nem csak a Sarkot. Mert a világ valamiért összetört, és bár már jóval beljebb vagyunk a miérteket illetően, finoman szólva sem kristálytiszta, hogyan lehet ezt jóvá tenni, és mi a szerepe ebben a fiatal párnak (merthogy csak összeházasodtak végre, de szokásuk szerint ezt is roppant egyedi módon sikerült abszolválniuk). Az írónő egyre ügyesebben építi a saját univerzumát, minél több réteget ismerünk meg belőle, annál kíváncsibbak leszünk, és amikor már azt hisszük, végre kezdjük érteni az összefüggéseket, jön egy olyan csavar, hogy a fal adja a másikat. Szélsebesen peregnek az események, miközben Ophélie-vel együtt borzadunk el Faruk családfő udvarának viselt dolgain, a nemeseket a hatalmon és a látszaton kívül semmi sem érdekli, igazi viperafészek ez, amelynek a kellős közepébe csöppen bele a fiatal lány, aki saját maga döbben le a legjobban azon, hogy milyen jól megállja a helyét a szó szerint életveszélyes helyzetekben, amelyekbe napról napra kerül ebben a számára teljesen ismeretlen világban. Thorn -ról is egyre több dolog derül ki, akárcsak a családi titkairól, de miközben titokzatos eltűnések után nyomozunk, arra is fény derül, miért vesztek el a családfők emlékei és milyen titkokat rejt a Könyv, amelyet Faruk sohasem ad ki a kezéből. Olyan szinten zökkent ki a valóságból, mint jó néhány éve a Harry Potter-könyvek, ami nem kis fegyvertény.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/11/12/konyvkritika_…

>!
wzsuzsanna P
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

A tavalyi év egyik nagy durranása volt az ifjúsági fantasy kategóriájában Christelle Dabos A tél jegyesei című regénye. Akkor még azt hittem, egy leendő trilógiával állok szemben, de azóta már kiderült, hogy az írónő hosszabb sorozatot tervez. Amit, figyelembe véve, hogy mennyire eredeti és sokszínű világot sikerült felépítenie, cseppet sem bánok. Már az első részt is nagyon szerettem, de azért minimális hiányérzetem maradt az olvasás után. Nos, ezeket a hézagokat Dabos most nagyszerűen betömködte, és igencsak fel kellene kötnöm a gatyám, ha bele akarnék kötni a második részbe (de még csak nem is akarok).(…)
A fonalat pontosan ott vesszük fel, ahol letettük az előző résznél: a kezdeti bujkálás után Ophélie-t hivatalosan is bemutatják az udvarnál, mint Thorn menyasszonyát, ezzel pedig óhatatlanul is a figyelem középpontjába kerül. Az udvari intrikák bonyolult hálózata eleinte teljesen átláthatatlan a számára, ami különösen akkor válik kellemetlenné, amikor ő maga is célpontja kezd lenni azoknak. Ráadásul egy ismeretlen feladó fenyegető leveleket kezd küldözgetni neki, ami talán összefüggésben áll a Holdvilágban zajló titokzatos eltűnésekkel. Lényeg a lényeg, Ophélie egy percre sem érezheti magát biztonságban. Az első kötet kiolvasása után egyedül azt nehezményeztem egy kicsit, hogy nem láttam tisztán, milyen motivációk, indítékok állnak a nemesek cselekedetei és cselszövései mögött, illetve azt sem, hogy vajon a többször is emlegetett „Isten” hogyan kapcsolódik a történtekhez, és annak idején miért törte darabokra a világot. Sejtettem, hogy a szerző ezeket az információkat a későbbi részekben szándékozik tovább adagolni, és nem is kellett csalódnom. Ebben a kötetben sokat megtudunk a fenti kérdésekről, illetve arról is, honnan származnak a családfők, és milyen szerepet játszanak a világ sorsának alakulásában. Az pedig külön tetszett, hogy minden megválaszolt kérdés legalább három másikat vet fel, szóval jó darabig nem várható még, hogy unatkozni fogunk a Tükörjáró-univerzumban. (…)
Összességében tehát egy nagyon erős folytatásról beszélünk, ami sok szempontból felülmúlja az első kötetet, pedig már az sem volt piskóta. Remélem, sokan döntenek majd úgy, hogy belevágnak ebbe a sorozatba, mert igazán egyedi és üde színfolt az ifjúsági regények és a fantasztikus világok palettáján. A stílusának és a felépített világ bravúros ötleteinek köszönhetően sokféle korosztály megtalálhatja benne a számításait, és legalább akkor függőséget tud okozni, mint annak idején a Harry Potter.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/11/a-tukorjaro-2-r…

>!
Merielle
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Volt az egész könyvnek egy kellemes, magával ragadó hangulata, amitől teljesen beleéled magad az eseményekbe, szinte ott élsz Te is a Sarkon és látod magad előtt a szereplőket.

A főszereplőnk Ophélie még mindig ugyanaz a szerethető karakter, akinek megismertük. Kissé ügyetlen, hétköznapi lány – leszámítva a képességeit –, aki nem feltűnően szép, mégis rengeteg ember figyelmét magára vonja azzal, hogy bekerült a Sark világába. Ezért is lett különleges a számomra: nem olyan szép, mint minden hősnő, nem áll ki magáért és nem ért semmihez.

Sokáig gondolkoztam azon, hogy mit írhatnék még a végre, de nem igazán találom a szavakat, talán még mindig a könyv hatása alatt vagyok. Ha egyetlen könyvet kellene ajánlanom az elmúlt 10-15 évből, akkor ez lenne az. Kellemes olvasást előre is!

Bővebben: https://meriellekonyvei.blogspot.com/2018/12/christelle…

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

I-má-dom! Ha lehetne 10 csillagot is adnék rá. Most már csak azt nem tudom, hogyan bírom ki a 3. rész megjelenéséig, ha lehetne, most azonnal olvasnám tovább.

>!
szofisztikáltmacska
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Egyetlen nap. Eddig tartott elolvasni ezt a könyvet. Nem túlzok, leültem és egy szuszra kiolvastam a 600+ oldalt.Utoljára a Harry Pottert faltam ennyire mohón. Mi mást is mondhatnék ezek után? Tudtam, hogy az első részre – bármennyire is tetszett – nem adhatok öt csillagot, mert legbelül éreztem, hogy lehetne ez még ennél jobb is, és íme! Végre árnyalódtak szereplők jellemei, láttam komoly karakterfejlődéseket, Ophélie pedig kezd igazán szerethető főszereplő lenni, akárcsak Thorn a maga furcsa módján. És ne feledjük, amellett, hogy ez főképpen izgalmas kalandregény, ott van benne diszkréten megbújva a potenciális szerelmi szál is, ami itt, a második kötetben már elkezd kibontakozni. Nem túlzóan, egyáltalán nem nyálasan, hanem bájosan kedves módon, még mindig inkább a háttérben megbújva. Ophélie már egyáltalán nem az az elveszett naiv kislány akit megismertünk, hanem egyre bátrabb és önmagáért kiállni képes nővé cseperedik a szemünk láttára.
Őszintén?Imádtam!
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2018/11/12/christel…

>!
_Ada_ P
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Azzal kezdeném, hogy ez a regény egyáltalán nem tartozik az ifjúsági kategóriába. Akkor sem, ha ezt mondják rá sokan mások.
Ez egy olyan komplex világgal rendelkező történet, ami már olyan filozofikus mélységekbe bonyolodik bele, ami szerintem túlságosan leterhelő, érthetetlen lenne egy olyan fiatal olvasónak, aki azután kapja kézbe, hogy elolvasta a Harry Pottert, és csak annyit lát, hogy ahhoz hasonlítják.
A hasonlóságban csak egy dolognak adok igazat: Az a teljesen egyedi és mágikus világnézet, amit mindkét regény adni tud. De itt meg is szakad számomra a párhuzam.
Az első kötet egy nagyon szép felvezetése volt ennek a résznek, ami már elég erősen bele csap a lecsóba. Az ármánykodások mennyisége az egekben. Ophélie-nek bérelt helye lehetne a sürgősségin, szegény lányt annyiszor elpáholják, már nekem fájt olvasni róla.

Itt most elmaradtak a nyugisabb fejezetek, az esemény mindig kellő tempóban folyt, végig fent tudta tartani a kíváncsiságomat. Ez tulajdonképpen a köztes fejezeteknek volt elsősorban köszönhető, ugyanis ezek a bele-bele tűzdelt emlékfoszlányok adtak egy olyan sajátos misztikumot a történetnek, ami ügyesen fokozza az olvasó érdeklődését.

Szereplőket tekintve Archibaldot mostmár sikerült megkedveljem, sokkal szimpatikusabb oldalát mutatta. Berenilde nem sokat adott latban, Thorn pedig, bár mindig kedveltem, nagyot nőtt a szememben… De amit a végén leművelt.. Nem hiszem el, de komolyan, hogy így kellett lezárni a történetet…ráadásul ahogy láttam a harmadik rész fülszövegéből, időugrás jön.

Összegezve: Régen volt már, hogy kedvencnek adtam egy könyvet olvasás közben. Na, ez olyan.
Most nagyon utálom magam, amiért gimiben őrlángon tanultam a franciát….

6 hozzászólás
>!
RavenS
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

AZ OSSZES CSILLAG AZ EGEN! IMADOM!!! FANGORCS!
Es most beszeljunk a folytatasrol, ami hamarosan erkezik… ugye? T.T
(Fikarcnyival osszeszedettebb ertekeles hamarosan)

2 hozzászólás
>!
Dominika_Petro
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Ismét lenyűgözően eseménydús és fordulatos volt a történet. Sokszor már félálomban is olvastam, mert nem bírtam letenni, épp ezért hamarosan újra is olvasom, hátha átsiklottam 1-2 részlet felett ^^
Ophélie sokkal magabiztosabb éa céltudatosabb lett ebben a részben. A család rész nekem kicsit felesleges volt, szerintem nem volt túl nagy jelentősége.
Kedvenc részeim a könyvben azok a jelenetek volak, amiben Faruk is szerepelt..nagyon tetszettek a megnyilvánulásai és tudtam, hogy a babás történetnek ngy jelentősége lesz még :D
A vége elképesztően jó volt, olyan fordulatok voltak benne, amiről álmodni sem mertem..már alig várom a folytatását *-*
Ui.: Szerelmes lettem Thornba ^^


Népszerű idézetek

>!
Zsófia_Süveges

– Valami leveleket is említett – tért vissza egy korábbi részletre Thorn.
– Ja, igen, azokat megtaláltuk a főszerkesztő személyes holmija közt. Tolerancia!
– Végtelenül toleráns vagyok önnel – mondta Thorn, aki szemmel láthatóan fogytán volt a türelemnek.
– Ez nem önnek szólt, hanem a kishúgomnak. Tolerancia, kérlek, hozz ide egyet azok közül a levelek közül…

225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Archibald · Thorn
>!
Merielle

Elölnézetből Thorn maga volt a kimértség és érzéketlenség megtestesült szobra, hosszú, hegyes orrát olyan magasan hordta, ahová az emberiség kis bajai látszólag nem érhettek fel. A háta mögött azonban ideges ujjaival ütemesen dobolt a másik keze csuklóján.

Kapcsolódó szócikkek: Thorn
>!
Bori19 

-Ott jön Thorn fürdőgatyában!-kiáltotta három hang egyszerre.

271. oldal, A dátum

Kapcsolódó szócikkek: Thorn
>!
Hibajavító

– Számba veszem az összes háztáji jószágot.
Ophélie-nak nevethetnékje támadt a gondolatra, hogy Thorn óriási pincsiket és dakszlikat osztályoz, de amikor ráeszmélt miért csinálja, a rémülettől menten elkerekedett a szeme.
– Csak nem akarja…
– Minden megoldási lehetőséget meg kell vizsgálnom az éhínség elkerülésére – felelte, miközben megnézte az óráját. – Ha csak rajtam múlna, elsőként a leginkább elhájasodott minisztereket áldoznám fel, de az emberevést a törvény tiltja, még a Sarkon is.

120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
>!
Hibajavító

– (…) Ebben az álságos világban a fene sem tudja már megkülönböztetni, mi eredeti és mi hamis.Ön viszont csak ráteszi a kis kacsóját a portékájukra és rögvest megmondja nekik, amit tudni akarnak. Hamarosan mindenki királynőként fogja tisztelni, kisasszony, a leleplezés királynőjeként!
– Másképp szólva ön lesz az első számú közellenség – tette hozzá Thorn síri hangon.

212-213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Róka · Thorn
>!
Bori19 

Thorn órája ott ketyegett hangosan a markában, ütemesen dobogott, mint egy felhúzott emberi szív, és Ophélie érezte, hogy ezen az éjszakán sem egykönnyen fog tudni elaludni.

199. oldal - Az ígéretek

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
>!
Merielle

Gondolkodni képtelen volt, minden mást maga körül viszont többszörösen felerősítve érzékelt: az esőcseppek kopogását a köveken, a ruhájába belekapó szelet, az arcába fúródó szemüvegét…

>!
tinuviel89

Látom nem vesztegeti a drága időt, Thorn menyasszonya – nevetett fel Archibald. – Alig tette be a lábát az udvarba, máris szerzett magának egy újabb ellenséget.

>!
Bori19 

– A sértettsége roppantul megnehezíti az életemet, muszáj kibékülnünk. A hárembe nincs bejárásom, ezért kérem, hogy jöjjön el hozzám a kincstári hivatalba; vágjon a képembe, amit csak akar, pofozzon fel, törjön el a fejemen egy-két tányért, állok elébe, csak lépjünk már túl ezen! (…) – Mondjuk, tizenegy és fél tizenkettő között. Beírhatom a naptáramba?
Ophélie szóhoz sem jutott; olyan indulattal tette vissza a helyére a telefonkagylót, mintha Thornt akarta volna fejbe csapni vele.

75-76. oldal, A levél

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn

Hasonló könyvek címkék alapján

Timothée de Fombelle: Perle könyve
Giséle Prassinos: A szenvedő arc
Paul Willems: A hattyú krónikája
Anne Plichota – Cendrine Wolf: A két világ szíve
Manon Fargetton: A lista
Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé
J. K. Rowling: Harry Potter
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
George R. R. Martin: Kardok vihara
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város