Sajnos úgy éreztem, hogy ez a rész visszafejlődött.
A második végre azt nyújtotta, amit vártam, így nagyon izgatott, hogy mivel rukkol elő ebben a részben az írónő. Az első 300 oldal annyira untatott, hogy teljesen elkeseredtem. Ophelie megint onnan indul, mint az első részben. A személyisége visszafejlődött, és minden terv nélkül, a szerencsére bízva magát – mert az úgyis mindig megmenti végül – elmegy egy teljesen ismeretlen szilánkra. Amiről az elmúlt 3 évben bőven mindent elolvashatott volna, kitervelhette volna, mit akar ott kezdeni magával, de áh minek. Szóval elmegy és találomra arra jut, hogy márpedig ő beépül a legkiválóbbak közé, csak azzal, hogy megolvas tárgyakat. Hát nem nagyon jön össze, mit ne mondjak.
Nagyon nem szerettem volna megint azt a szenvedést végigolvasni, amit az első kötetben. Hálistennek kis új szereplőnk, Victorie fejezetei nagyon izgalmasak voltak, szerettem az ő szemével látni a világot. Ophelie tanulmányain is nagyobb lépésben mentünk végig, így végre megérkezhetett az izgalmas rész, vagyis Thorn.
Alig vártam, hogy róla olvassak, és sajnos ő is csalódást okozott. Ugyanúgy visszafejlődött, mint Ophelie, és nem értettem, hogy most ezt is miért kell újra kijárnunk. De még így is jobban lekötöttek innentől az események. Végre megtudtunk hasznos információkat, és bármennyire taszított Bábel egésze, egész hasznosnak bizonyult ez a kirándulás. Nagyon meglepett Ophelie kettőssége, az emlékek, amiket felfedezett magában, és kicsit el is szomorított. Megint itt van egy teljesen életképtelen főszereplő, aki csak amiatt különleges és pótolhatatlan, mert spoiler Kijelenthetem, hogy ebben a részben végleg elvesztette minden rokonszenvemet, és nem fogom megérteni, hogy miért jó nekünk állandóan ilyen főszereplőkről olvasni. spoiler Ha legalább érzelmi szinten intelligensebb lenne, akkor többet kaphattunk volna Thorn szálából. Persze ő is híján van minden érzelmi intelligenciának, de azért a végén annyira szépen zárták le ezt a szálat, hogy ellágyult a szívem.
Az új szereplőink közül Octavio és Blasius volt a kedvencem. Az is biztos, hogy Octavióval jobban összeillene Ophelie, mert Thorn egész más szinten mozog.
Szóval Bábel hagyományai, szokásai, értékrendje teljesen taszított, ami nem is lenne baj, de a legtöbb új szereplő is ellenszenves volt, és nem éreztem azt, hogy nagyon szurkolnék bárkinek is. Tényleg azt éreztem, hogy ez a halogatás 500 oldalon keresztül csak azért volt, hogy ne trilógia legyen végül ez a sorozat. Mert igazából csak az utolsó 100 oldal tartogatott hasznos információt és mozzanatot. És ezért nagyon tudok haragudni, mert ha legalább a szerelmi szál tudott volna mélyülni vagy fejlődni az átvezető részben, akkor már boldog ember lennék.
Szóval elég csalódott vagyok, de a végéért megérte elolvasni. Csakhogy számomra ezzel a kötettel kiderült, hogy nekem ez a sorozat sosem lesz a kedvencem, amit nagyon sajnálok.
https://youtu.be/e1E22-AePOI