Bábel ​emlékezete (A tükörjáró 3.) 916 csillagozás

Christelle Dabos: Bábel emlékezete

Két év és három hónap telt el azóta, hogy Ophélie akarata ellenére visszatért Animára. Kényszerű magányában gondolkodni volt ideje elég, és elmondhatatlanul szeretne végre utánajárni mindannak, amit Faruk Könyvéből kiolvasott és Istentől megtudott. Némi segítséggel eljut Bábelre, és hamis személyazonosság alatt igyekszik megtalálni a helyét az ottani társadalomban.

A beilleszkedés egyfelől nem túlságosan nehéz, ugyanis a szilánkcsoport lakossága származását tekintve igen vegyes, a legmodernebb technikai vívmányokkal azonban olykor meggyűlik az Animista baja. A nyomozását leginkább az segíti, hogy felveteti magát a helyi virtuózneveldébe, ahol persze újabb ellenfelei és irigyei is akadnak. De vajon az olvasótehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy mélyebbre ásson, és közelebb kerüljön az igazsághoz? És hogy Thorn nyomára bukkanjon a bábeli zűrzavarban?

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Kolibri, Budapest, 2023
588 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635994281 · Fordította: Molnár Zsófia
>!
Kolibri, Budapest, 2021
584 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634373285 · Fordította: Molnár Zsófia
>!
Kolibri, Budapest, 2020
588 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634373285 · Fordította: Molnár Zsófia

2 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Thorn · Ophélie · Archibald · Roseline · Octavio · Elizabeth · Victoire · Ambrosius · Blasius · Heléna · Lazarus · Majdnemmakulátlan Merész · Mediana · Pollux · Wolf professzor

Helyszínek népszerűség szerint

Bábel


Kedvencelte 134

Most olvassa 32

Várólistára tette 213

Kívánságlistára tette 244

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Christelle Dabos: Bábel emlékezete

A harmadik rész rántott teljesen magával, bár a cselekmény izgalmi faktora ezúttal sem lépte át az ingerküszöböt, de mostanra megtalált magának a könyv. Szépen van megírva, és minden rész más hangulatot árszt, legalábbis a számomra. Az első rész során a Velencei Karneválok álarcos-maszkos hangulatát éreztem, a második rész nekem a Varjúdombi mesék világát idézte meg, ez pedig olyan volt mintha egy óra belsejében lettem volna (tik-tak). Ez azért érdekes csak, mert nagyon ritkán hoz nekem ilyen erős, megfogható hangulatokat egy könyv, hát még három rész, három különbözőt.
Ophelie és Thorn most végletekig húzták nálam a madzagot, Thornt főleg le tudtam volna ütni egy szívlapáttal, de Ophelie is közel volt hozzá. Persze csak gyengéd szeretetből, mert kifejezetten kedvelem őket. Szóval nálam ez a sorozat már érzésekről és hangulatokról szól, és mi más érdemel 5 csillagot?

3 hozzászólás
Linszyy P>!
Christelle Dabos: Bábel emlékezete

Sajnos úgy éreztem, hogy ez a rész visszafejlődött.
A második végre azt nyújtotta, amit vártam, így nagyon izgatott, hogy mivel rukkol elő ebben a részben az írónő. Az első 300 oldal annyira untatott, hogy teljesen elkeseredtem. Ophelie megint onnan indul, mint az első részben. A személyisége visszafejlődött, és minden terv nélkül, a szerencsére bízva magát – mert az úgyis mindig megmenti végül – elmegy egy teljesen ismeretlen szilánkra. Amiről az elmúlt 3 évben bőven mindent elolvashatott volna, kitervelhette volna, mit akar ott kezdeni magával, de áh minek. Szóval elmegy és találomra arra jut, hogy márpedig ő beépül a legkiválóbbak közé, csak azzal, hogy megolvas tárgyakat. Hát nem nagyon jön össze, mit ne mondjak.
Nagyon nem szerettem volna megint azt a szenvedést végigolvasni, amit az első kötetben. Hálistennek kis új szereplőnk, Victorie fejezetei nagyon izgalmasak voltak, szerettem az ő szemével látni a világot. Ophelie tanulmányain is nagyobb lépésben mentünk végig, így végre megérkezhetett az izgalmas rész, vagyis Thorn.
Alig vártam, hogy róla olvassak, és sajnos ő is csalódást okozott. Ugyanúgy visszafejlődött, mint Ophelie, és nem értettem, hogy most ezt is miért kell újra kijárnunk. De még így is jobban lekötöttek innentől az események. Végre megtudtunk hasznos információkat, és bármennyire taszított Bábel egésze, egész hasznosnak bizonyult ez a kirándulás. Nagyon meglepett Ophelie kettőssége, az emlékek, amiket felfedezett magában, és kicsit el is szomorított. Megint itt van egy teljesen életképtelen főszereplő, aki csak amiatt különleges és pótolhatatlan, mert spoiler Kijelenthetem, hogy ebben a részben végleg elvesztette minden rokonszenvemet, és nem fogom megérteni, hogy miért jó nekünk állandóan ilyen főszereplőkről olvasni. spoiler Ha legalább érzelmi szinten intelligensebb lenne, akkor többet kaphattunk volna Thorn szálából. Persze ő is híján van minden érzelmi intelligenciának, de azért a végén annyira szépen zárták le ezt a szálat, hogy ellágyult a szívem.
Az új szereplőink közül Octavio és Blasius volt a kedvencem. Az is biztos, hogy Octavióval jobban összeillene Ophelie, mert Thorn egész más szinten mozog.
Szóval Bábel hagyományai, szokásai, értékrendje teljesen taszított, ami nem is lenne baj, de a legtöbb új szereplő is ellenszenves volt, és nem éreztem azt, hogy nagyon szurkolnék bárkinek is. Tényleg azt éreztem, hogy ez a halogatás 500 oldalon keresztül csak azért volt, hogy ne trilógia legyen végül ez a sorozat. Mert igazából csak az utolsó 100 oldal tartogatott hasznos információt és mozzanatot. És ezért nagyon tudok haragudni, mert ha legalább a szerelmi szál tudott volna mélyülni vagy fejlődni az átvezető részben, akkor már boldog ember lennék.
Szóval elég csalódott vagyok, de a végéért megérte elolvasni. Csakhogy számomra ezzel a kötettel kiderült, hogy nekem ez a sorozat sosem lesz a kedvencem, amit nagyon sajnálok.
https://youtu.be/e1E22-AePOI

9 hozzászólás
DarknessAngel>!
Christelle Dabos: Bábel emlékezete

Ez a rész tetszett eddig a legjobban. Az eleje kicsit nehezen indult a számomra, de hamar érdekes lett, amint Ophélie elutazott és találkozott Ambrosiusszal. Utána itt-ott megint picit ellaposodott a történet, de amint Ophélie úgy igazán belelendült a nyomozásba már nagyon jó volt. Tetszett, hogy Ophélienek megint sikerült új barátokat szereznie, vagy legalábbis pár jó emberrel összeismerkednie :D Medianat és a többi jóst nagyon utáltam. Octavio viszont meglepetésemre eléggé megszerettette magát velem.
Ami még igazán tetszett ebben a könyvben, hogy Victoire szemszögéből is olvashattunk. És omg, hogy azok milyen jók voltak! Jesszusom, de a vége! :O Most mégis mi történt?

Nagyon tetszik az egész világ felépítése, Bábel igazán különleges. Nekem jobban tetszett, mint Sark. Itt legalább nem volt kisezer illúzió.
Ami Thornt illeti, nem is hiányzott a jelenléte, hosz az előző részekben is alig volt jelen, de persze amikor megjelent megörültem neki, márcsak Ophélie miatt is :) Reméljük mostantól már sokkal összetartóbb páros lesznek.

Navi>!
Christelle Dabos: Bábel emlékezete

Hol is kezdjem??
A legfontosabb: lesz FOLYTATÁS!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Izgatottan és félve kezdtem el, de nem csalódtam. Hozza a szokásos színvonalat, izgalmas, fordulatos, mégis hagy időt kiélvezni a nyelvezetet. Igazi csemege.
Victoire még tartogat szerintem meglepetéseket, ez az utazás nem semmi. De mit fog most csinálni?
Bevallom, nem jöttem rá a halálesetek megoldására, nem őt tippeltem volna.
Bábel létrejötte, a szilánkok keletkezéstörténete, nagyon érdekes volt. De még mindig több a kérdés, mint a válasz.
Szerencsére Ophélie és Thorn lassan felnőnek egymáshoz. Még nem az igazi, de alakulnak.
Kíváncsian várom a folytatást.

zuna19>!
Christelle Dabos: Bábel emlékezete

Csak nem fogsz itt tétlenül malmozni, amíg… amíg… A lényeg, hogy ne visszafelé, hanem előre nézz!

Ez a rész már kicsit gyengébb volt számomra. Lassan indult be, vontatott volt. Így is lehet vele haladni, azt nem mondom, hogy nem, de nem voltam most annyira lelkes az olvasásakor.
Remélem a záró kötete sok mindenre pontot fog tenni. Kezdem is.
(A legjobb szándékkal is 4 csillag.)

Baráth_Zsuzsanna P>!
Christelle Dabos: Bábel emlékezete

A rossz hír: most sem jutunk el a történet végéig, a jó hír: ugyanolyan zseniális ez a rész is, mint az előzőek. Merthogy már a harmadik felvonásához érkezett a fantasy-saga, amely ugyanúgy be tudja szippantani az olvasót, mint egykoron a Harry Potter-sorozat. Pedig közel sem habos-babos mesketéről van szó, a szerelmi szál erős ugyan, de korántsem az a legfontosabb, hanem az izgalmas nyomozás, amit a főszereplővel együtt folytatunk. Ophélie abszolút antihős, külsőre egy teljesen átlagos lány (amúgy kiváló animista, de ezt kevesen tudják róla), ezért el tud rejtőzni a kíváncsi szemek elől a tömegben, és hatékonyan tud információkat szerezni a széttöredezett világ legnagyobb és már régen elfeledettnek hitt titkairól. Merthogy egy olyan univerzumban zajlanak az események, amely egyszer nagyon régen szó szerint széttöredezett, 21 családfő védnöksége alatt élték a saját kis életüket a szilánkokon a legkülönbözőbb mágikus tulajdonságokkal rendelkező családok. Aztán jött Ophélie, aki tudtán kívül hatalmas bajt hozott erre a furcsa világra, és ráadásul még férjhez is mert menni valakihez, akit egyáltalán nem neki szántak. Az, hogy győzött a szerelem, nem volna a teljes igazság, hiszen a fiatalok egyrészt nagyon különbözőek és nem igazán értik egymás szeretetnyelvét, ezért még keresik a közös hangjukat, másrészt viszont nem nagyon érnek rá romantikázni, mert éppen meg kell menteniük összeomlani készülő világukat. Ophélie és Thorn finoman szólva sem illik össze, de pont ezért lehet nekik nagyon drukkolni, már amikor éppen ráérünk ilyesmire, ugyanis olyan sodróak az események, hogy levegőt venni sem merünk, nehogy lemaradjunk valamiről. Ebben a részben tovább keverednek a szálak, és eljutunk Bábelre, amely pontosan olyan sokszínű és meglepetésekkel teli világ, mint amire számítani lehetett rá, sok titokra fény derül, de még több marad homályban, ahogyan azt már megszokhattuk az írónőtől. Vigyázat, ezt a könyvet a képtelenség letenni, annyira izgalmas, biztosan elsüllyed a világ körülöttünk, amikor belekezdünk!
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/12/05/konyvkritika_…

bfanni P>!
Christelle Dabos: Bábel emlékezete

Nagyon sokáig húztam a harmadik rész elolvasását, részben a vegyes vélemények miatt. Kár volt, imádtam. A legjobb érzés, amikor annyira beránt egy könyv, hogy még az alvást is feláldozod érte, mindent képes vagy háttérbe szorítani, csak olvashasd tovább. Ez a világ, amit az írónő megalkotott, páratlan és részletgazdag. A cselekmény végig izgalmas volt, sosem lehetett tudni, igazából kit milyen célok mozgatnak. A fél csillag levonás azért, mert többet is olvastam volna Ophélie és Thorn ügyetlen románcáról, de megértem, hogy egyáltalán nem ezen van a hangsúly, így is nagyon élvezhető. Bár előre félek a befejező résztől (azok a fránya vegyes vélemények, megint) azt bátran kijelenthetem, hogy a Tükörjáró az egyik legminőségibb fantasy sorozat, amit valaha olvastam.

2 hozzászólás
marianngabriella P>!
Christelle Dabos: Bábel emlékezete

Nagyon szomorú lettem. Sokáig emésztettem ezt a könyvet. És kicsit átverve érzem magam. Először 3,5 csillagot adtam, de az utolsó oldal kárpótolt, így vissza kap még egy egész csillagot.
Maga az értékelésem pedig rövid és tömör, nekem ez tetszett eddig a legkevésbé. De a világ még mindig egy csoda, de úgy érzem ez egy picit gyengébb lett. Nekem nagyon lassú – a többihez képest is lassabb – és picit vontatott. Nekem kicsit vakvágány volt ez az egész iskolás dolog nem jött be. Sajnálom, mert nagyon szeretem a sorozatot. De ezért még jobban várom az utolsó kötetet, úgy láttam azok körében, akiknek ez a könyv nem tetszett, az utolsó mindig pozitív volt, így nem aggódom.

aurorakönyvmoly>!
Christelle Dabos: Bábel emlékezete

Vívódok a könyvvel kapcsolatban. A megálmodott világ nagyon tetszik, egyedi és az írónő zseniálisan fogalmaz továbbra is, és a második köttet végére azt hiszem a stílusához szorosan kapcsolódó „lassú haladáshoz” is hozzászoktam. Ugyanakkor az utóbbi miatt ezen a köteten úgy rágtam át magam, mert az előbbi miatt érdekelt, hogy hová is jutunk. Szóval ez zavaros így…
Bábel, új helyszínként érdekes és telis-tele van érdekességekkel, új karaktereket és új képességeket kapunk, de olyan mennyiségben, hogy győzhetjük követni. Az biztos, hogy megannyi izgalmas, egyedi ötletet vitt bele az írónő ennek a helyszínnek a felépítésébe is.
Ophelie sajnos nekem kicsit visszafejlődött, amennyire a második kötetben kezdett hozzám közeledni, most úgy távolodott el tőlem és kicsit csalódtam vele kapcsolatban. Thorn kapcsán még mindig elfogult vagyok, az ő karaktere, a rideg, kimértség, amivel a világra néz, valamiért nagyon tetszik és tetszett korábban is. Viszont olyan, mintha két főszereplőnk direkt lenne közös szál tekintetében elnyomva és háttérbe szorítva.
Victoire és Ambrosius karakterei üde színfoltjai a könyvnek, a stílusuk, jellemük nagyon tetszett.

A csillagozási kedvem a vége dobta csak meg, az kicsit kárpótolt a könyv többi, kevésbé izgalmas részéért, ezért a szőrös szívem a 3,5 mellett döntött, ezzel egyértelműen rangsorolva a kedvenceléseim a sorozat részei között (2-1-3). A függővég miatt a lezáró kötetre nagyon kíváncsi vagyok.

P_Nika>!
Christelle Dabos: Bábel emlékezete

Szokás szerint ez a rész is fantasztikus volt *-*
Egyre többet tudunk meg a múltról és Istenről is.
Az írónő úgy csavarja a szálakat, hogy a legjelentéktelenebb kis események is egy nagyobb dolog részesei lesznek.
A szereplők itt is nagyon szépen ki vannak dolgozva.
A végén már érezni lehet, hogy már csak egy lépés és kiderül minden. Alig várom már a befejező részt!
Ui.: Aki a nagy találkozást várja, azt elkell keserítenem. A könyv több mint a felénél történik csak meg. :D
spoiler

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

julicsenge IP>!

– Egyedül az az igazi hiba, amelyet az ember meg sem próbál jóvátenni.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hiba
1 hozzászólás
JazminFlor>!

– Figyelmeztetem! Amit az előbb mondott, azt már nem vonhatja vissza. Nem engedem.

501. oldal

Bori19>!

Thornnal akart lenni, nem később, most azonnal, mindig. Mint az elmúlt majdnem három év minden órájában, minden percében, minden egyes másodpercében.

318. oldal, A gyanú (Kolibri, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
sentimentalfrappe P>!

Úgy mesélni a múltról, hogy közben a háborúkat elhallgatjuk, hazugság.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború · hazugság · múlt · Ophélie
sentimentalfrappe P>!

A semlegesség legtöbbször nem más, csak egy enyhébb kifejezés a gyávaságra.

562-563. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Archibald
Ada_>!

– Mikortól nem emberi lény többé az ember? Mi az a pont, amikortól mások csak használati tárgyként tekintenek ránk? […]
– Bizonyos emberi lényeket életükben is ugyanúgy használnak, mint bármelyik tárgyat, Miss Eulalie.

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie
julicsenge IP>!

Ha arról van szó, hogy bajba keveredj, te aztán nem állsz meg félúton!

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Roseline
sentimentalfrappe P>!

– Mintha hajlama lenne arra, hogy kikezdjen minden statisztikai számítást. Felfoghatatlan, már-már ijesztő.

513. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
Ada_>!

Attól az elhanyagolható részlettől eltekintve, hogy egymás idegeire megyünk, remek kis csapatot alkotunk.

Kapcsolódó szócikkek: Archibald · Róka
julicsenge IP>!

– Nem szokta magát egyedül érezni?
– Mindig mindannyian egyedül vagyunk.

374. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth · Ophélie

A sorozat következő kötete

A tükörjáró sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Éjfél kisasszony
Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása
Astrid Scholte: Négy halott királynő
Alix E. Harrow: Tízezer ajtó
Buótyik Dorina: III. Amenemhat rejtélye
Hestia Potter: Legendary – Lázadás
Mary E. Pearson: Tolvajok esküje
Adrienne Young: Fable – Ékkő a tolvajok között
John Flanagan: A lángoló híd
Darvas Petra: Magyarok Serege